Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-27 / 249. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 27. RÖVIDEN X-Position a Limes Galériában Komárom. Gály Katalin, Győrffy Sándor és Jozef Tihanyi közös kiállítása nyílik meg X-Position címmel holnap 17 órakor a Limes Galériában (Ferencesek utcája 8.). A tárlatot Novotny Tihamér művészeti író méltatja, zenei performansszal közreműködik Peter Machajdík (Berlin), (ú) Örökbe fogadható versailles-i szobrok Párizs. A versailles-i kastély parkjában álló szobrok közül többet örökbe lehet fogadni és az így befolyó összegeket az elengedhetetlenül szükségessé vált felújítási munkálatokra szándékoznak fordítani. A Párizs melletti királyi kastély igazgatósága levélben keresett meg számos vállalatot, s Versailles-ból, továbbá Párizsból már 20 szobrot adoptáltak. A gyönyörű műemlék gondnoksága 2006 tavaszán újabb hasonló akciót indít. Az örökbe fogadásra felkínált szobrok közt van például Corneille Van Cleve 1688-ból való alkotása, az Alvó Ariane, illetve az antik Pothosi Apolló. Egy idén tavasszal végzett vizsgálat eredménye szerint a kastély parkját díszítő mintegy 300 szobor közül 26 igen sürgősen felújításra szorul. Az örökbe fogadható szobrok a www.chateaudeversailles.fr internetes címen tekinthetők meg. (MTI) T érplasztika állít emléket a Tihanyi alapítólevélnek „Eligazodási pont” A Győri Balett előadásával fejeződött be kedden A magyar kultúra napjai rendezvénysorozat Pozsonyban Változatos volt a kínálat Jelenet a Győri Balett Giovanni című előadásából Krasztev Péter, a Magyar Intézet igazgatója, Marno János költő és Bocsárszky Attila színművész a József Attila-emlékesten ^ S ii—T r _____IW-_________ A M agyar Rádió Szimfonikus Zenekara ? A Bolia Quartet a Štúdio L + S-ben (Fotók: MKKI) Mn-TUDÓSŕľÁS Tihany. A Tihanyi alapítólevélnek emléket állító térplasztikát avattak tegnap Tihanyban; a Szentendrén élő Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész alkotása hét méter hosszú, 85 centiméter magas, s a falfelületére az alapítólevél magyar szavait vésték. Kőbe vésték András király alapítólevelének magyar kifejezéseit, hogy „aki erre jár, tűnődjön el; voltak alapítók és megőrzők, volt magyarság és volt kultúra 950 évvel ezelőtt is” Dunaszerdahely. A nyolc és félmillió koronából megvásárolt, és több múlt kétmillió koronából felújított Vermes-villába költözött a Kortárs Magyar Galéria. Az Luzsica Lajos kezdeményezésére 1994-ben létrejött galéria félezer művet számláló gyűjteménye így méltóbb helyre került. Eredeti otthonát már kinőtte, és a költözködéssel állagmegóvási és raktározási gondja is megszűnt. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes fővédnökségével rendeztek ünnepséget kedden a patinás épületben megnyílt galériában. Elsőként Pázmány Péter polgármester köszöntötte a nagyérdeműt, és mondott köszöntet mindazoknak, akik segítéségével egykor létrejött a galéria, és akik közrejátszottak abban, hogy az önkormányzat a Szlovák Nemzeti Galériától megvásárolhatta a Vermes-villa épületét. Csáky Pál üdvözlő beszédében azt mondta a térplasztika avatásakor Korzenszky Richárd, a tihanyi apátság perjele. „Az alapítólevél jelenti számunkra az európaiságot, a kereszténységet és a gyökereinket, Tihany eligazodási pont” - hangsúlyozta. A nagy becsben tartott első nyelvemlékünk - amely 58 magyar közszót és ragot, valamint 33 magyar képzőt tartalmaz -, az évszázadok során elvesztette ugyan a királyi pecsétjeit, de az eredeti pergamen fennmaradt, s ma a Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltárában őrzik. kívánta, a galéria szolgálja a közösséget, a régiót és az összmagyar- ságot. Elmondta: nagyra becsüli a városban zajló kulturális életet, és a művészetek, az alkotók és alkotások felkarolását, valamint a hagyományok ápolását. Az ünnepi alkalomból összeállított kiállítás anyagát Laczkó Ibolya budapesti művészettörténész méltatta. „Közép-európai gyűjteménysajátosság, mely áttekintést nyújt a jelenkori képzőművészetről” - mondta, és vándorkiállítások ötletét vetette fel. A Kortárs Magyar Galéria kollekciója 181 festményt, 225 grafikát és 60 kisplasztikát számlál, melyeket maguk az alkotók vagy azok örökösei ajándékoztak a galériának. A gyűjtemény gyarapítását is szolgálja a Kortárs Magyar Galéria által évente megrendezett művésztelep. Jelenleg a művek egyhatodát tekinthetik meg az érdeklődők, keddtől szombatig 10 és 17 óra között a Szabó Gyula utcai galériában. A kultúra szinte minden területéről ízelítőt kínált a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete által rendezett egyhetes programsorozat. Volt film, zene, színház, irodalom, képzőművészeti kiállítás. És az érdeklődés sem maradt el. MISLAY EDIT-TALLÓSI BÉLA A rendezvénysorozat irodalmi „szekciója” a József Attila-emlékév- hez csatlakozott: a Magyar Intézet székházában tartott emlékesten mutatták be az intézet és a Kal- ligram Kiadó közös gondozásában megjelent kötetet, amely József Attila szlovák nyelvre lefordított verseit adja közre rangos szlovák költők tolmácsolásában. József Attila költészetét nem igazán kell bemutatni, hiszen ő „olyan fantasztikus költő, akibe minden korban bele fognak szeretni az emberek”, ezért Marno János költő, műfordító inkább J. A. lírájának „rejtett kincseire” hívta fel a hallgatóság figyelmét. A költő összetett személyiségének tömör jellemzésével arra is választ adott, miből, miért és hogyan születtek a „verscsodái”. József Attila kulcsa az, mondta Marno, hogy nem tudott beilleszkedni, ezért csodát csinált. E költészet hihetetlen gazdagságát a Tehervonatok találkozása című versének élvezetes, a legmélyebb rétegeket is feltáró elemzésével illusztrálta. (Sajnos csupán egyetlen vers elemzésére jutott idő, pedig Marno Jánost akár órákig is el lehetne hallgatni. ) József Attila ismert költeményeiből is elhangzott az esten jó néhány (magyarul és szlovákul egyaránt) Bocsárszky Attila, a kassai Thália Színház színművésze előadásában. A versekhez Földvári Gergely zeneszerző, zongoraművész rögtönzött J. A. költészetére rímelő „hangulatfestő” muzsikát. A zenerajongók azonban nem csupán a József Attila-emlékesten élvezhették a muzsikát. A Szlovák Rádió koncerttermében a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara lépett közönség elé Kovács László vezényletével. Pozsonyi fellépésére a zenekar stílusosan olyan zeneszerzők darabjaival érkezett, akiknek Szlovákia területéhez való - művészi vagy személyes - kötődése közismert. Elhangzott a zenekart alapító, pozsonyi születésű Dohnányi Ernő Hangversenydarab gordonkára és zenekarra című műve - a szólista Varga Tamás gordonkaművész volt -, Kodály Zoltán Galántai táncokja és Bartók Béla Concertója. A dzsessz kedvelőinek igazi csemegét kínált a program a Bolia Quartet Štúdio L + S-beli koncertjével. Az együttes, amelyet két évvel ezelőtt, az akkor mindössze 15 éves Bolia Gábor alapított, idén sikert aratott többek közt az avigno- ni dzsesszfesztiválon, és belopta magát a Pozsonyi Dzsessznapok közönségének szívébe is. Mohay Gábor, „a legkeresettebb magyar dobos”, Oláh Zoltán, a „hihetetlenül érzékenyen játszó bőgős”, Szakcsi Lakatos Róbert, az „elkápráztató cigány zongorista” és persze Bolia Gábor, „tenorszaxofon- virtuóz” valódi, jó hangulatú örömzenélést mutattak be. A még ma is csupán 17 éves Bollát nem véletlenül tartják a dzsessz egyik nagy tehetségének. Fiatal kora ellenére elképesztően bűvöli hangszerét. A filmválasztás telitalálat volt, hiszen azok közül az alkotások közül láthattunk hármat, amelyekről ma a legtöbbet hallunk és beszélünk, s amelyek járják a vüágot, rangos nemzetközi fesztiválok programjába kerülnek be. Vetítési rendben említsük elsőként az abszurd humorával hódító Fekete kefét, Vranik Roland első játékfilmjét, amely több díjjal startolt a Magyar Filmszemlén, egyebek közt megkapta a zsűri nagydíját, valamint a diákzsűri különdíját, ami nem véletlen, hiszen egyik kritikusa úgy gyanítja, „egy bizonyos szubkultúra kultmoziját találja meg ebben a tehetséges és szórakoztató moziban”. Már a forgatások körüli huzavona miatt is felfigyeltetett magára Pejó Róbert különös című és témájú munkája, a Dallas Pashamende, amely lorcai erősségű feszültséget teremt 93 percben. A történet egy „szeméttelepülésen”, Dallasban játszódik, ahol mindenki a szemétből akar meggazdagodni, mindenki a Dallast nézi, s vagy Pameláról álmodozik, vagy a Ewing-féle jólétről. S ahol az erőszak, az ököl, a kés és az átok a törvény. A női főszereplő, Gryllus Dorka nemcsak a Magyar Filmszemlén kapta meg a legjobb alakítás díját, már külföldön is díjazták teljesítményét. A legnagyobb sikert azonban Pozsonyban is a Sorstalanság aratta. Várható volt a teltházas vetítés, ám a Mladosť mozi kapacitását túlnőtte az érdeklődés. A Bioskop igazgatója sajnálattal közölte, hogy tűzbiztonsági okok miatt kénytelen a lépcsőn állók közül néhányat kiküldeni a vetítőteremből. Az így is zsúfolásig megtelt teremben olyan élményt nyújtott Köves Gyuri megrázó képsorokban bemutatott kegyetlen sorsa, hogy valóban az történt, amiről maga a rendező beszélt a film budapesti bemutatóját követően: „ennél nagyobb csendben nem lehet lenni egy film alatt, olyan figyelem volt”. Ez a rövidke háromnapos, háromvetítéses szemle talán legnagyobb hozadéka, hogy képes volt becsalogatni a fiatalokat, a diákokat a moziba - és ez manapság majdnem csodaszámba megy. A képzőművészeti kiállítás megnyitója iránt is nagy volt az érdeklődés, csak „turnusokban” jutottunk be a kiállítóterembe. Nem véletlen, hiszen a Magyar Intézet nagyon értékes és nívós anyagot mutatott be a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy- palotabeli kiállítótermében. Az intézet sikersorozatban a Pozsonyi Városi Galériával együttműködve prezentálja a magyar művészettörténet fejezeteit: a Nagybányai iskolát, a Szentendrei iskolát bemutató, valamint az Árkádia tájain című kiállítást ezúttal az Európai iskola követte. A tárlat válogatás Nudel- man László magángyűjteményéből, s „annak az Európai iskolának a hagyományait mutatja be, mely hivatalosan 1945 és 1948 között működött, és univerzalizmust, stíluspluralizmust, valamint az európaiság szellemét hirdette.” A Nu- delman-gyűjtemény a magyar avantgárd késő klasszikus korszakától a máig tartó időszakot íveli át. Nudelman László rendkívül értékes gyűjteményével és személyiségével kapcsolatban a kiállítás kurátora, Várkonyi György művészet- történész szavaiból megtudhattuk: „Rendelkezett azzal a vízióval, amit André Malraux »képzeletbeli múzeumnak« nevezett, s rendelkezett olyan képességekkel, hogy ebből a vízióból kézzelfogható gyűjteményt formáljon”. A válogatás révén jó volt megtapasztalni, mennyire erőteljes, életteljes, magába vonzó, „elnyelő”, magával vivő, mágneses, nagy ívű volt az az igazi avantgárd, a klasszikus avantgárd mesterek munkái, amelyek a remény és szorongás éveinek forrongó szellemiségéből születtek akkor, amikor az egyetemes Európa kapui átmenetileg nyitva álltak a modem magyar művészet előtt. Jó volt megtapasztalni, hiszen - ismét a művészettörténész szavait idézve -: „Egy-egy ilyen bemutató, amikor a »képzeletbeli múzeum« valamely koherens részlete együtt látható, igazi jutalomjáték. A gyűjtőnek is és a közönségnek is.” Harmincadikáig még megtekinthető. A Győri Balett Szlovák Nemzeti Színházban tartott, Giovanni című balettestjére, mely Mozart muzsikájára készült Wüliam Fomin Ha- rangozó-díjas balettművész koreográfiája alapján, jó előre elfogytak a jegyek. Bár Mozart-zene szól, a Giovanni - már a cím is utal rá, így: Don nélkül - nem a klasszikus értelemben vett klasszikus balett. Valami olyasmi, mint Shakespeare modem színpadon. Már a kezdő jelenetben Giovanni és Leporello kosztümé mutatja, itt a jó és a rossz összecsapásáról lesz szó, a fény és az árnyék közt a tökéletes, az idilli kereséséről, a fekete-fehérből a ki- teljesedés, a színek felé menetelésről. Ármány és szerelem után - miután megtudjuk, minden férfibajnak a nő az okozója -, a tűzlepel lehullását követően hőseink elballagnak a kék édenbe. Pázmány Péter polgármester, a háttérben Luzsicza Lajos, Csáky Pál és Hulkó Gábor képviselő (Kanovits Gábor felvétele) A Vermes-villába költözött a Kortárs Magyar Galéria Méltóbb helyre került JÓZAN MÓNIKA
