Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-25 / 247. szám, kedd
ÚJ SZŐ 2005. OKTÓBER 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 BELFÖLD Egyetemek rangsora Pozsony. Évekig is eltarthat a felsőoktatási intézmények típusonkénti besorolása. A tervek szerint megkülönböztetnének kutatóegyetemeket, kizárólag felsőfokú mesterképzést nyújtó egyetemeket, valamint csak felsőfokú alapképzést nyújtó, úgynevezett szakfőiskolákat. Az egyetemek osztályozása a teljes akkreditáció hatéves folyamatával függ ösz- sze. A húsz hazai nyilvános felsőoktatási intézmény közül jelenleg 17 egyetemnek nevezi magát, függetlenül doktoran- dushallgatóinak arányától, illetve a tudományos, kutatási eredményeitől. Az egyetemi kutatások és posztgraduális képzés kiemelt költségigénnyel bír, jóval többe kerül, mint a felsőfokú alap- és mesterképzés. Martin Frone oktatási miniszter elképzelései szerint a besorolás alapján kutatóegyetemeknek minősülő felsőoktatási intézmények a jövőben nagyobb központi támogatásra számíthatnak, mint a többi intézménytípus. Libor Vozár, az Egyetemek Tanácsának elnöke fontosnak tartja, hogy a támogatás mértékének megállapításakor vegyék figyelembe az adott egyetemen oktatók létszámát is. A szaktárca vezetője szerint a teljes akkreditáció, az egyetemek belső minőséggel- lenőrzése, valamint a tervezett típusonkénti besorolása nagyban hozzájárul a színvonal emelkedéséhez. A két egykori diákvezér, Renáta Králiková és Juraj Barta, a Čarnogurský-ka- binet oktatási minisztere, Ján Pišút, valamint Fredinand Devínsky, a Comenius Egyetem előző rektora nevével fémjelzett ARRA ratingügynökség december elejére ígéri az első hazai egyetemi rangsort. Egyebek mellett a végzett hallgatók foglalkoztatottsági mutatóját, az egyetemek képzési színvonalát és a műszála ellátottságát veszik alapul, (-cz-e, t) Számítógépek védelme Pozsony. Még mindig nem foglalkoznak eléggé a vállalatok az információs technológiák védelmével - derült ki a Nemzetbiztonsági Hivatal, a DSM magazin és a KPMG Szlovákia vállalat által végzett felmérésből. A megkérdezett cégek 93 százaléka ugyan fontosnak tartja az információs technológiák biztonságát, azonban csak 60 százalékuk állítja, hogy komolyan foglalkozik is a problémával. „Szlovákiában hatalmas lemaradással ugyan, de sikerült elvégezni a felmérést. A vállalatok a legnagyobb veszélynek az áramkiesést, a számítógépes vírusokat, valamint a merevlemezek meghibásodását tartják. Minden tizedik cégnél az alkalmazottak hozzájutottak bizalmas információkhoz” - közölte Pavol Adamec. A biztonsági problémák miatt ádagosan 120 ezer koronás kár keletkezik, azonban a több mint félmilliós veszteségek sem ritkák. A vállalatok csupán 18 százaléka használja az elektronikus aláírást. Az információs technológiák biztonságára legjobban a pénzintézetek ügyelnek, a legkevésbé pedig az államigazgatási szervek, (dem) Vádat emelnek az amerikai elnök és az alelnök legfontosabb tanácsadói ellen? Washingtoni viharfelhők Viharfelhők gyülekeznek Washington felett. A sűrűsödő jelek szerint a napokban vádat emelhet George Bush amerikai elnök és Dick Cheney alelnök két legbefolyásosabb tanácsadója ellen az a különleges ügyész, aki egy fedésben dolgozó CIA-ember neve kiszivárogtatásának ügyében vizsgálódik. TÓTH LÁSZLÓ A különleges ügyész 22 hónapot töltött annak kivizsgálásával, ki szivárogtatta ki a Fehér Házból törvénybe ütköző módon Valerie Plame CIA-ügynök nevét. A sajtóban 2003. július 14-én jelent meg először Plame neve Robert Nowak konzervatív újságíró tollából, nem sokkal azután, hogy az asszony férje, Joseph Wilson diplomata egy újságcikkben cáfolta Bush elnöknek azt az állítását, amely szerint Szad- dám Húszéin rezsimje uránércet akart volna vásárolni Nigerben. Wüson ezt azért cáfolhatta, mivel a CIA megbízásából maga járt utána a híresztelésnek az afrikai országban, ahol korábban nagykövet volt. Felesége foglalkozásának és nevének a kiszivárogtatása megtorlás volt a leleplező cikkéért. A vizsgálat Carl Rove, Bush elnök zseniálisnak tartott tanácsadójára és Lewis „Scooter” Libbyre, Dick Cheney alelnök belső bizalmasára és hivatalának vezetőjére összpontosult. Mindketten elismerték, hogy a riporterekkel háttérbeszélgetést folytattak, és elmondták, hogy Wilson feleségének alapvető szerepe volt a nigeri út megszervezésében, de tagadták, hogy az ügynök nevét is közölték volna. Innen ugyan már gyerekjáték lehetett az asszony nevének kiderítése, hiszen szerepel a Ki kicsoda Amerikában? című kiadványban, igaz, más foglalkozással. A két tanácsadó nemcsak Robert Nowakkal, hanem Judith Millerrel, a The New York Times és Matthew Cooperrel, a Time magazin újságírójával is beszélgetett, s ők ugyancsak vallomást tettek a bűnügyben. Miller 85 napot töltött börtönben, mivel nem volt hajlandó felfedni forrását, noha az felmentette titoktartási fogadalma alól, ezért egy ideig a sajtó- szabadság mártíijaként ünnepelték, ma viszont az is bizonytalan, hogy megmaradhat egyáltalán a lapnál. Miller csak azután tett vallomást, hogy forrása másodszor is feloldozta ígéretének teljesítése alól, és akkor ellentmondásba keveredett önmagával. Háromszor is beszélt Libbyvel Joseph Wilson diplomata feleségéről, és a kérdéses időszakból származó jegyzeteiben, bár korábban cáfolta, mégis szerepel az ügynök neve, igaz, betűelírással: „Valerie Flame”. Miller azt állította, a nevet nem Libbytől hallotta, de hogy kitől mástól, arra már nem emlékszik. A Plamegate a jelek szerint része az iraki háború igazolásáért zajló küzdelemnek, amely szétzüálta a CIA-t, megosztotta az ellenzéki Demokrata Pártot és ellentéteket gerjesztett a kormányon belül is. Colin Powell volt külügyminiszter egykori kabinetfőnöke a minap arról beszélt, hogy Dick Cheney és Donald Rumsfeld (védelmi miniszter) „klikkje” kisajátította a fontos külpolitikai döntéseket, amelyeket a többiek háta mögött hoztak meg. A szerző az MTI washingtoni tudósítója Carl Rove és Lewis „Scooter” Libby (SITA/AP- és CTK/AP-felvétel) A rendszerváltás után ő lenne a cseh törvényhozás első magyar nemzetiségű tagja Bugár Imre már cseh szenátorjelölt KOKES JÁNOS Bugár Imre, Csehszlovákia egykori diszkoszvető világbajnoka és olimpiai ezüstérmese a szociáldemokraták szenátoijelöltje lesz a jövő őszi csehországi szenátusi választásokon. A ma is népszerű és elismert, a Dunaszerdahelyi járásban levő Csallóközkürtről származó sportolót az észak-csehországi se- müy-jabloneci régió szociáldemokrata csoportja választotta a hét végén szinte egyhangúlag szenátoije- löltjévé. Ha Bugárt megválasziják, akkor a rendszerváltás után ő lesz a cseh törvényhozás első magyar nemzetiségű tagja. Bugámak, aki tavasszal múlt ötvenéves, a régióban két komoly ellenfele lesz. Jirí Čeŕovský egykori kitűnő atléta, Jablonec polgármestere, aki a Polgári Demokratikus Párt tagjaként indul, valamint Soňa Paukrtová, akit pártonkívüliként a Szabadság Unió-Demokratikus Unió támogat. Bugár megjegyezte: hátrány ugyan, hogy nem a régióból való, de bízik benne, hogy sikerül megnyernie a választók bizalmát. Elmondta, számára sem ismeretlen a vidék, hiszen aktív sportolóként is gyakran megfordult ott, s jelenleg pedig éppen a közeh Tumovban menedzseli minden évben a Ludvík Danék volt diszkoszvetőbajnok nevével fémjelzett atlétikai versenyt. „Bőrömet azonban semmiképpen sem adom olcsón” - szögezte le Bugár. Hozzátette: ha esetleg veszítene, azt sem tartaná tragédiának, sportosan veszi, mint egy jó tapasztalatszerzést. „Nem vagyok a szociáldemokrata párt tagja, s nem is tervezem, hogy belépnék a pártba. Ha indulok, altkor a párt által támogatott, de független jelöltként” - magyarázta a cseh sportolók körében „Buginak” becézett világhírű diszkoszvető. Bugár Imre a hetvenes évek elejétől Prágában él, s tíz esztendeje hagyta abba az aktív versenyzést. A cseh parlament felsőházának, a szenátusnak 81 tagja van, s kétévenként megújul a testület egyharmada. A szenátori mandátum hat évre szól. KOMMENTÁR Lengyel kacsatánc JARÁBIK BALÁZS Az biztos volt, hogy az elnökválasztás második fordulója után Lengyelország „hápogni” fog. Lengyel határon innen és túl Donald Tusk befutását várták. Ám „Kaczory” (lengyelül kacsa, a Kaczynski-ikrek beceneve) győzelme sokkal inkább a nemzetközi közvéleményt késztette hápogásra. Bár nem volt ez nagy meglepetés Lengyelországban. Sokan érezték úgy Donald Tüsknak, a liberális-konzervatív Polgári Platform favortjának a két forduló közötti tízpontos előnye ellenére is, hogy a liberális-konzervatív vonal erőtlen a Kaczynski-ikrek szocialistajóléti programba csomagolt lengyel morális megújulás eszméjével szemben. A Jog és Igazságosság (PiS) párt a pár héttel ezelőtti parlamenti választásokon is az utolsó napokban hajrázta le a Polgári Platformot. Az alacsony részvétel mellett. Hasonlóan éreztem magam is, amikor egy hónapja Varsóban járva először pillantottam meg a „President Tusk” feliratú óriásplakátokat. Régen rossz, ha egy csökkenő támogatottsággal küszködő favorit előre próbál inni a medve bőrére. Tusk a rendszerváltás győzteseire építette választási stratégiáját, kimerítve ezzel a megszólítottak lehetséges körét már az első fordulóban, amelyet meg is nyert. Lech Kaczynskinek az ikertestvére, Jaroslaw által tervezett és levezényelt kampánya a hagyományos keresztény értékek hangsúlyozásával elsősorban a szegényebb, kevésbé képzett rétegeket volt képes megszólítani. Nekik szóltak a kommunisták közéletből történő eltávolítását szorgalmazó és a kérlelhetetlen korrupcióellenes ígéretek. A meglehetősen vad kampány ellenére a baloldali szavazók - Tüsk egyeden reménysége a második fordulóban - enerváltan nézték a teljes jobboldali fordulatot. Az alig ötvenszázalékos részvétel azt mutatja, hogy a Kaczynski fivérek sikeresen vágták el a Polgári Platform útját a baloldali szavazókhoz a jóléti állam szövegével, illetve azzal, hogy a gazdagok pártjaként állították be a liberálisokat. Az sem segített a szavazók számának növelésében Tusknak, hogy éppen ez a két párt hivatott koalícióra lépni a napokban. De mit várhatunk a jobboldali fordulattól? A nagy stratéga, Jaroslaw nem lesz kormányfő, a lengyel elnök mandátuma tradicionálisan a külpolitikára koncentrálódik, s a pártok között is csak a külpolitikában van egyetértés. Ott viszont nagy: az orosz-német tengely ellenében a lengyel-amerikai szövetséget fogják erősíteni. Igazi déja vut okoz megnézni a PiS programját. A befelé forduló, izolacio- nista párt a kormányzati jóléti programokat, a nagy családoknak adott adókedvezményeket hangsúlyozza, és halasztani, de inkább leállítani kívánja a nagy, állami kézben lévő gazdasági ágak privatizációját. Mint a Smer nálunk, a Fidesz Magyarországon vagy az ODS Csehországban. Vidám Visegrádnak nézünk elébe. JEGYZET Nem azért a tízesért BODNÁR GYULA Előbb-utóbb minden csecsemő kiesik, leesik valahonnan. Elég egy óvadan pülanat, s szemünk fényét a földön találjuk, keservesen sírva, ordítva. Már ha nem vesztette el az eszméletét. Bár az orvosok azt mondják, nem kell mindjárt megijedni, az ember ilyen korban még olyan, mint a gumilabda. A buksija is. Csak hát mit érdekli ez a szülőt abban a pülanatban - rémületében jé- zusmáriámozva, hevesen dobogó szívvel kapja fel és szorítja kebelére gyermekét. Mint az az édesanya, akinek három hónapos Erzsikéje babakocsiból zuhant ki a minap, betonra, az udvaron - noha csak egy percre hagyta magára, vagy még annyira sem. Sok minden átfutott az asszonyka agyán, mitévő legyen, bajnoki meccset játszó férje még nem érkezett haza, meg vasárnap is van, sötétedik, kihez forduljon segítségért. A közeli kisvárosban lakó nagyszülők jutottak hirtelen eszébe. Gyors telefon, el-el- csukló hang: orvoshoz kell vinni Zsókát, ldesett a kocsiból, arca lehorzsolva, alig pislog már. Nagymama, nagyapa nyomban ugranak, de időközben kiderül, éppen befutott a férj, s úgy, ahogy volt, be az autóba, már úton vannak a kisváros egészségügyi központja felé. Ahol csak a nővérkét találják. Az ügyeletes orvost súlyos beteghez hívták, mondja, nem tudja, mikor érkezik vissza, amúgy is nagy a körzet, menjenek a kórházba. Még huszonöt kilométer, istenem, rengeteg idő, mi lesz addig a kicsivel. Némi remény, hogy itt-ott felsír. Az jó jel, jegyezte meg a kisvárosi nővérke is. Végre feltűnik a járási székhely kórháza, ahol hasonlót mond a doktor úr, hozzátéve, nincs különösebb baj, de azért két napig alaposabban figyeljék a babát, arcocskájának horzsolásait pedig kamü- lafőzettel tisztítsák. Ennyi. Hatvan korona lesz, közli a nővérke. Az édesapa, immáron kissé megnyugodva, előhúz egy százast, amelyet pusztán csak azért dugott a zsebébe, még mielőtt focizni ment volna, hogy a meccs után szomját olthassa. Mily szerencse, hogy kibírta üdítő nélkül?! De ha nem bírta volna is ki, vészhelyzetben ugyan kinek jut eszébe, hogy pénz után kotorásszon, egyáltalán, hogy egy váratlanul balesetet szenvedett három hónapos csecsemő „kivizsgálásáért’ is külön hatvan koronát kelljen fizetni. Melyből esetünkben hetven korona lett. Merthogy az ápolónő a százasból csak harmincat tudott visszaadni. Nem talált még egy tízkoronás érmét. Ezek után már csak arra lennék kíváncsi, hogy ha akkor éjszaka megfordult még azon az ügyeletén valaki, akinek szintén csak kerek százasa vagy kétszázasa, ötszázasa volt, annak vajon hogyan adott vissza a nővérke. Netán a doktor úrhoz fordult? Félreértést kerülendő, a nővérkéket is rendesen behúzták a csőbe. Különösen, hogy nem pénztárosnak tanultak.
