Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-25 / 247. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 25. RÖVIDEN Gazdag József könyvének bemutatója Kassa. Gazdag József Kilátás az ezüstfenyőkre című, a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent novelláskötetét mutatja be Németh Zoltán irodalomkritikus ma 18.30-kor a Löffler Múzeumban (Erzsébet u. 20.). A kortárs magyar irodalom egyik nagy tehetségeként számon tartott fiatal, kassai születésű író bemutatkozó kötetét több díjjal is kitüntette már a szakma: megkapta a Szlovák Irodalmi Alap Madách-díját, a Posonium Irodalmi Díjat az elsőkötetes szerző kategóriában, valamint a Bródy Sándor-díjat, amelyet minden évben a legjelentősebb elsőkötetes szépprózai műnek ítélnek oda Magyarországon. Az esten részletek is elhangzanak a kötetből - a szerző tolmácsolásában. A találkozó a Kassai Polgári Klub és a Magyar Közösségi Ház szervezésében valósul meg. (e) Varázserejű műkincs a Szépművészeti Múzeumban Vízilóagyarból készült MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Különleges ritkasággal, egy 4000 éves varázsbottal gyarapodott a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye. A műkincs 50 ezer euróba -12,5 millió forintba - került. Baán László, a Szépművészeti igazgatója elmondta: Hubai Péter egyiptológus talált rá a műtárgyra egy párizsi magán- kereskedőnél, akitől aztán megvásárolták. Ilyen kvalitású műtárgy viszonylag kevés, úgy 50-60 darab lehet a világon. A varázsbot meglehetősen jó állapotban van, körülbelül 20-25 centiméter hosszúságú, vízilóagyarból készült, s alakja annak természetes ívét követi. Készítője olyan lényeket (páviánok, krokodil, párduc, oroszlán, víziló, keselyű) ábrázolt művén, amelyek szereplői voltak annak az ősi történetnek, amelyben a világ teremtésekor a felkelő Napisten segítőivel az oldalán legyőzi ellenségét, a leggyakrabban hatalmas kígyó alakjában ábrázolt Óskáoszt. Alkotójáról nem sokat lehet tudni, de a megmunkálásból ítélve igényes lehetett munkájára: figyelt a legapróbb részletek kidolgozására is. A varázsbotot az időszámításunk előtti 19-18. században a középbirodalomban használták. Az ókori egyiptomiak hite szerint a vajúdás alatt és a gyermek világra jöttének pillanatában fejtette ki a bot mágikus hatását, amelyet azért tulajdonítottak neki, mert úgy vélték, hogy használata során a Napisten születésének és győzelmének története jótékony hatással van a földi eseményekre, s így a szülésre. Varázsbotok nők és gyermekek sírjaiból is kerültek elő ugyanebből a korszakból, ami azt mutatja, hogy a holtak lelkének újjászületésekor is hasznosnak tartották ezeket az eszközöket. A műtárgy köré olyan kiállítást készítettek a múzeum munkatársai, amelyen a látogatók megismerhetik a középbirodalmi varázsbotokhoz kapcsolódó vallási eseményeket, hiedelmeket, történeteket. A tárlat november 20-ig tekinthető meg. Phil Collins holnap Budapesten koncertezik Állítólagos búcsú ELŐZETES Még nem voltam Phü Collins- koncerten, mégis van egyfajta elképzelésem arról, milyen lehet. Kulturáltan kiáll a színpadra, a közönség pedig minden egyes dal után vastapssal jutalmazza. A minap kezembe került az énekes egyik koncertcédéje, és az elképzelésemet támasztotta alá. Igaz, Japánban készült, és arrafelé nem divat a csápolás, az előadóval való éneklés - ahogy a zenészek mondják, Japánban „ülősek” a fellépéseik. Pontosabban már láttam Philt élőben, a Genesis énekeseként. De az a koncert más volt, csápolós. Amennyiben igazak az elképzeléseim, másfél évtizeden keresztül kétféle Collins létezett. A nyugodt zenész és a rockzenész. A Genesis dobosaként szerzett nemzetközi hírnevet. 75-ben a háttérből a reflektorfénybe jött elő, miután Peter Gabriel magukra hagyta őket, ő lett az énekes. Az együttesbeli munka azonban egy idő után már nem elégítette ki teljesen, szólóalbumokat készített, az első ’81-ben jelent meg, s innentől kezdve ’95-ig szólóban és a zenekar tagjaként is jelen volt. Ekkor a szólókarrier mellett döntött. A Genesis új énekessel próbálkozott, átütő siker nélkül, ám ez most nem fontos. Phil elmondta, három oka van annak, hogy zenész vált belőle: a The Beaües, a The Motown és a Stax. Mániákusan próbálta újjáéleszteni a lemezeik hangulatát, s amikor rájött, hogy ez lehetetlen, már benne volt a mókuskerékben, új távlatok nyíltak meg előtte. Phil Collins nem alapítója a ’67-ben megalakult Genesis- nek, ’70-ben csatlakozott a zenekarhoz (Reuters-felvétel) Hónapok óta úton van, járja a nagyvilágot a búcsúturnéjával. Ezután - elmondása szerint - nyugdíjba megy: nem fog koncertezni, de lemezeket azért készít. Pedig januárban még csak 55 éves lesz. Én persze nem fogadnék arra, hogy ez az utolsó turnéja. Nem azért, mert anyagi szempontból előnyös a búcsúkoncertek utáni visszatérés, más oknál fogva. Akinek eddig ennyire a mindennapjait képezte a színpad, az nem bírja sokáig nélküle. Még akkor sem, ha a család hirtelen sokkal fontosabb lett. Mindenesetre holnap megnézem őt Budapesten, mi van, ha mégis komolyan gondolja a búcsúzkodást. Mert még nem voltam Phil Collins-koncerten, és kíváncsi vagyok, igazak-e az elképzeléseim a nyugodt zenészről, (péjé) Jubiláló íróinkat köszöntötték fiatal pályatársaik a Madách-Posonium Könyvkiadó pozsonyi székházában A tisztelet és az elismerés szavai Ünnepeltek és gratulálok: Tőzsér Árpád, Szőke József, Dobos László és Bettes István (Somogyi Tibor felvétele) Jubiláló íróinkat, az idén 75. születésnapját ünneplő Dobos Lászlót, Duba Gyulát, Fonod Zoltánt, Szeberényi Zoltánt, Török Elemért és a 70 esztendős Tőzsér Árpádot köszöntötték az elmúlt hét végén családias hangulatú találkozón a Madách-Posonium Könyvkiadó munkatársai és a Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) a kiadó székházában. MISLAY EDIT Az ünnepeitekre két ajándék is várt: az elsőt (amely „tárgyi jellegű” volt) Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke nyújtotta át íróinknak, a másikat pedig fiatalabb pályatársaiktól kapták egy-egy köszöntő formájában. Dobos László pályáját Grendel Lajos méltatta, aki, mint mondta, külön örült a felkérésnek, amelyet mint „fiatal írókolléga” kapott. Elmesélte első irodalmi találkozását Dobossal: annak idején, gimnazistaként a Földönfutók miatt kezdte el rendszeresen vásárolni A Hét című folyóiratot, amely folytatásokban közölte a regényt, s amely lebilincselő ' olvasmányt jelentett számára. Grendel töredelmesen bevallotta azt is, hogy 1968-ban az ő „közfelkiáltására” választották meg az írót a Csemadok elnökévé. Felidézte a Madách Kiadóban az elmúlt rendszerben együtt töltött, .jégkorszaknak” számító éveket, amikor a „Szküllákat és Kharüb- diszeket”, a „torpedókat” kellett kerülgetni, s erősen „lobbizott” a jubüánsnál az irodalom ügyében: mint mondta, jó lenne, ha Dobos László egyéb tevékenységei mellett most már több időt szánna az irodalomra. Meleg hangú méltatásban volt része Duba Gyulának Bárczi Zsófia révén. A fiatal prózaíró a gazdag életmű kapcsán kiemelte a négyszeres Madách-díjas idősebb pályatárs írásaiból sütő életszeretetet, humanizmust, a mindig célba találó humort, Duba „mindent látni, tudni és megismerni akaró” szenvedélyes írói kíváncsiságát, a világra való intenzív figyelését, a pontosságra való igényét. Bárczi Zsófia szerint Duba lelkiismeretes krónikás, akitől „távol áll a posztmoder- nitás fragmentáltsága”, és aki „hisz az író világteremtő erejében”. A távollevő Alabán Ferenc köszöntő szavait Brogyányi Júlia tolmácsolta a címzettnek: Fonod Zoltánnak. Az irodalomtörténész, publicista, kritikus „szintetizáló, szervező alkati’, „körültekintő és precíz”, „elfogulatlan bíráló, akinek mindig az érték köti le a figyelmét”, s aki a legtöbbet tett a kisebbségi irodalom rendszerezéséért. Az ő nevéhez fűződik a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom történeti összefoglalása, emellett az 1945 utáni irodalmunknak is. hosszmetszetét adta. Fábry Zoltán összegyűjtött írásait is ő rendszerezte és adta közre, s ő jegyzi Fábry életművének monografikus feldolgozását is. Fonod Zoltán „nem hagyta szellemét nyugdíjaztatok pillére irodalmi életünknek, értője és értelmezője kisebbségi kultúránknak” - hangzott el. Szubjektív köszöntővel „készült” Ardamica Zorán, aki volt egyetemi oktatójához, Szeberényi Zoltán irodalomtörténészhez intézte szavait. Volt diákjaként elárulta: a Tanár Úrral szinte mindenben különböző véleményük volt, és mindenről állandóan vitáztak, de Szeberényi azon oktatók közé tartozott, akikkel érdemes vitatkozni. „Mindig úgy vitázott, hogy gondolkodásra késztetett. Elérte, hogy minél több oldalról vizsgáljuk meg az adott kérdést. Egyike azon kevés oktatóknak, akiket tiszteltünk és szerettünk. Szigorú, de toleráns tanár volt.” A megilletődött ünnepelt ugyan kétkedésének adott hangot, mondván, Ardamica biztosan ösz- szetéveszti valakivel. Ennek azonban, valljuk be, kevés a valószínűsége, hiszen volt diákja nincs még olyan távol az egyetemi évektől... A Bodrogköz költőjének, Török Elemérnek földije, Hudák Katalin küldte el tisztelgő sorait, amelyeket ismét Brogyányi Júlia „adott át” az ünnepeknek. A fiatal költőnőhöz - bevallása szerint - nagyon közel áll Török Elemér Bodrogközt megéneklő költészete, amelyben egy otthonától elszakadt ember mély kötődése kap hangot. „Tájköltő és közéleti költő, aki az érzelmeit is közéletté tudja tenni”, és akinek verseiben „színek, értékek, mélységek vannak” - üzente Hudák Katalin, aki nagyra értékeli azt is, hogy pályakezdőként éppen Török Elemér volt az, aki segítette, biztatta. Tőzsér Árpádnak szívesen megszavaznám a „legfiatalosabb idős költőnk” címet, egyrészt nyugodtan letagadhatná a korát, másrészt olyan frissességgel, akkora szellemi energiákkal veti bele magát a munkába (ezt kötetei bizonyítják a legékesebben, legutóbb például a Faustus Prágában című drámai költeménye látott napvüágot), hogy lekörözi a .hivatásos fiatalokat” is. Csehy Zoltán, aki Tőzsértől annak oktatási tárgyát, a régi magyar irodalmat örökölte a Comenius Egyetemen, élvezetes kiselőadásában európai rangú költőnek nevezte az ünnepeltet, aki mögött az erudíció, a kitartás, a tehetség és a műgond eredményeként „csodálatos életmű” áll. Tudós költészet az övé, állítja Csehy, amely mögött ott van szinte az egész európai irodalom- történet. Többszólamú költő, mondta többek közt, költészetét a folyamatos szerepváltások, a számtalan alterego felvonultatása jellemzi. Tőzsér Árpáddal kapcsolatban hangzott el az egyik legmegka- póbb tisztelgés is a fiatal pályatárs részéről: „Nála olvastam a legszebb magyar mondatokat” - árulta el Csehy Zoltán. A rendezvénysorozat Fábry Zoltán első köztéri szobrának leleplezésével végződött Egyenletesen jó színvonalú Fábry Napok KOZSÁR ZSUZSANNA Szepsi. Nagy fába vágta a fejszéjét a Csemadok szepsi alapszervezete, amikor felvállalta a Fábry Napok idei megrendezését. Egy olyan rendezvényt átvállalni Kassától, melynek már 32 éves hagyománya van, nem kevés bátorságra vall. A szervezők nem elégedtek meg any- nyival, hogy a rokonszenves kisváros vonzerejére bízzák a rendezvény sikerét, fontosnak tartották a színvonalat is. Ez egyértelműen kiderült a meghívott előadók névsorából és a rendezvény központi témájából. AII. világháború utolsó két évének viszontagságairól beszélni nem könnyű téma. Ezt, a magyarság szempontjából súlyos sorsfordulókkal terhes korszakot ismertette minden előadó a maga szőkébb pátriájának szemszögéből, párhuzamokat vonva más országok történéseivel. A Fábry Napok szombat délelőtti előadói voltak: a hazai Popély Árpád, a még mindig hazajáró Szarka László, az ungvári Bren- zovics László történész, a szatmárnémeti Muzsnay Árpád közművelő és a volt magyar külügyminiszter, Jeszenszky Géza egyetemi tanár. A tényszerű, ám élvezetes félórás előadások mozaikjából a magyar sors állt össze a háború utolsó éveiben. Nem tisztességes szapulni azt, aki nem volt ott, ezért a közönség összetételéről csupán annyit jegyeznék meg, hogy többségében száz kilométeres körzeten belülről érkeztek, és a pedagógusok számának bemutatásához egy ember két keze bőven elég lenne. A távolmaradók mentségére legyen mondva, hogy a meghívók mindössze néhány nappal a rendezvény előtt érkeztek meg egyes címzettekhez, így sokan lemaradtak nemcsak a tartalmas „főműsorszámról”, hanem a Sorstalanság című Koltai- filmrőlis. Az előadássorozat egyéb kísérő- rendezvényeiről szólva megállapítható, hogy az idei Fábry Napok szerény körülmények között kezdődött, hiszen a pénteki stószi koszorúzásra kikocsizók néhány gépjárműbe befértek, ám a kellemetlen hidegben koszorúzók között nem csak egy ország állampolgárai álldogáltak. Előbb a temető, aztán a szülőház következett. A szülőházban csend, rend és két szobányi könyv fogadott mindenkit; kissé dohosán, ám még mindig olvasóra várva. Ott volt Csacsi is, Fábry Zoltán házának gondnoka, akinek ezt a kedves becenevet maga az író adta. Schreiber Alica ma is töri a magyart, mert leginkább márnául társalgóit Zoli bácsival harmincöt- negyven évvel ezelőtt, de amit magyarul hibásan, ám büszkén elmond, azt is a stószi remetétől tanulta. Néhány koszorú került a sírra is, a szülőház falára is, ám a java az új mellszobrot díszíti a szepsi Csemadok-épület falán. A Fábry Napok ugyanis az író első köztéri szobrának leleplezésével végződött, itt már mindenki jelen volt, aki a helyi közéletben számít, és sok neves vendég is érkezett. Lukács János helybeli kőfaragó alkotását Csáky Pál miniszterelnök-helyettes és Múdra Rozália megyei hivatalvezető leplezte le, nem felejtvén Fábry legnagyobb érdemét, hogy megszólalt és tiltakozott a teljes jogfosztott- ság idején. Hogy a mai utódok is képesek lennének-e hasonló magatartásra, azon már mindenki egyedül morfondírozhatott a Szepsi Laczkó Máté Bormúzeumban, némi ínyenc harapnivaló, nemes nedű és sok kedves ismerős társaságában. Nagy fába vágták a fejszéjüket a szepsiek. De a fejsze éles volt, az akarat és lelkesedés nagy, ezért nem fogott ki a Fábry Napok fája azokon, akik bátran belevágtak.
