Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-24 / 246. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Zöld út a tartomány jövőbeni státusáról szóló tárgyalások megkezdése előtt? Ketyegő koszovói bomba KOMMENTÁR Inkvizíció - most? BARAK LÁSZLÓ Aggodalomra ad okot, de minimum ügyedenségre vall, ha egy politikus állóháborút folytat a sajtóval szemben. Ilyen esetekben ugyanis csak az adott politikus húzhatja a rövidebbet. Vagy azért, mert az effélét előbb-utóbb figyelemre sem méltatják a sajtó képviselői, vagy pedig, a kákán is csomót keresve, állandóan azon munkálkodnak, hogy borsot töljenek az orra alá. Körülbelül egy éve került ilyen helyzetbe a belügyminiszter, egyszersmind a KDH (Kereszténydemokrata Mozgalom) alelnöke, Vladimír Palkó. Ő volt az, aki annak idején, Pavol Hrušovskýval, a KDH és a parlament elnöké- vel(!) együtt nyilatkozatembargót hirdetett meg az ország legnézettebb tévéjével, a Markízával szemben. Ahol köztudottan komoly befolyása volt és van Pavol Ruskónak. A bukott gazdasági miniszter szemében - lévén „liberális” pártelnök - már miniszter korában is szálka volt mind a szinte bigott módon konzervatív KDH, mind pedig maga Palkó. Aki valóban a „legfúndamentalistább” politikusa ennek a pártnak. Rusko tévéje tehát anno, előbb szőrmentén, majd egyre nyíltabban szívatta koalíciós partnerét, s persze a Palkó által vezényelt belügyminisztériumot. Tényleg nem múlt el egyetien híradója sem anélkül, hogy burkoltan, de akár nyíltan is, ne szapulták volna a belügyminisztériumot, különös tekintettel a rendőrségi munkára. Holott, nincsen Szlovákiában olyan elfoguladan szakértő, de laikus sem, aki el ne ismerné, hogy az elmúlt három év alatt, mióta Palkó a belügyminiszter, nagyságrenddel több súlyos bűneset került felderítésre, mint a rendszerváltás óta összesen. Mi sem bizonyítja markánsabban a belügy eredményességét, mint az a minapi közvélemény-kutatás, amely szerint a megkérdezettek közel ötven százaléka bízik a rendőrségben... Palkót és Hrušovskýt épp e tények hergelhették a Markíza ellen. A hadüzenettel felérő embargó, a civilizált társadalmakban kétségkívül párját ritkító gesztusként, aztán automatikusan szembe főfdítótta őket szinte minden újságíróval. Szarvashiba volt! Akkor is, ha az időközben csúfosan lebukott Rusko most már tényleg egyre vadabbul hergeli a Markízát a KDH és a kormánypártok ellen. Hiszen csak a sértettek elhibázott truccpolitikája következményeként kerülhetett sor a KDH szombati kongresszusán arra a palkói elszólásra, mely szerint a szlovákiai sajtó úgy beteg, ahogy van... Elhangzott továbbá, hogy addig tart ez az állapot, amíg a komplett sajtóvonalon az igencsak kívánatos „rebellisek” fel nem váltják a begyöpösödött, alkalmatlan, rosszindulatú tollnokokat... Olcsó replika lenne e helyütt azt ajánlani a belügyminiszter úrnak, hogy reggelente alaposabban nézzen a tükörbe, mégpedig valamennyi kollégájával együtt... Arra viszont mindenképpen figyelmeztethetnék őt barátai, hogy a kutyát, jellemzően, nem a farka csóválja... Magyarán, normális körülmények között mindig is a sajtó intézménye az, amely a politika, a politikusok fölötti ellenőrzést gyakorolja. Nem pedig fordítva! Akkor is, ha egyes sajtóorgánumok vagy egy-egy kilóra megvásárolható újságíró tevékenységét joggal sérelmezheti némely politikus is. Olyan alaptétel ez, amellyel egyetlen értelmes közszereplő sem mehet szembe. Az efféle szereptévesztés miatt ugyanis előbb-utóbb arra a közéleti szemétdombra kerülhet, amelyre ő maga szánja az erkölcstelen bértollnokokat... JEGYZET TALLÓZÓ THE SUNDAY TELEGRAPH Az irakiak csaknem fele, egyes térségekben a kétharmada helyesli a brit-amerikai haderő elleni támadásokat, és szinte kimutathatatlan kisebbségük véli úgy, hogy a külföldi erők jelenléte erősítette a belbiztonságot az országban - derítette ki egy bizalmas felmérés, amely a The Sunday Telegraph birtokába jutott. A legnagyobb vasárnapi brit konzervatív lap által látott belső jelentés szerint, amely a brit védelmi minisztérium megbízásából készült, országos átlagban az iraki lakosság 45 százaléka támogatja a brit és az amerikai katonák ellen elkövetett merényleteket, de egyes brit el- lenőrzésű országrészekben ez az arány eléri a 65 százalékot. Az iraki lakosság kevesebb mint 1 százalékának az a véleménye, hogy a biztonsági helyzet javult a megszállás kezdete óta, 67 százalékuk viszont kevésbé érzi magát biztonságban - áll a felmérésben, amelyet egy iraki egyetém végzett augusztusban. Az irakiak 72 százalékának nincs bizalma a koalíciós erőkben, 82 százalékuk pedig „erőteljesen ellenzi” jelenlétüket az országban; a megkérdezettek 47 százaléka szerint romlottak a béke és a stabilitás feltételei. A The Sunday Telegraph szerint élesen ellentmond a felmérés azoknak a korábbi közléseknek is, amelyek szerint az életminőség általánosan javul Irakban az előző rezsim megdöntése óta. A cikkben idézett adatok szerint az irakiak 71 százaléka alig jut biztonságos ivóvízhez, 70 százalékuk azt mondta, hogy lakóhelyük szennyvízrendszere ritkán működőképes, 47 százalékuk szerint soha nem elégséges az áramszolgáltatás. Andrew Ro- bathan, a konzervatív árnyékkormány tagja azt mondta: a koalíciós haderő „most már a megoldandó probléma, és nem a megoldás része”. WELT AM SONNTAG A német kormány kivon Boszniából az EUFOR-kontin- gens részeként ott állomásozó ezer katonája közül legkevesebb kétszáz, de legfeljebb háromszáz fegyverest - jelentette ki Peter Struck német védelmi miniszter a német hetilapnak adott interjúban. A német tárcavezető bírálja Bosznia vezetőit, amiért - szavai szerint - a Nyugatra hagynak „minden munkát”. „Az a benyomásom, hogy (Boszniában, az ottani vezetők körében) hajlandóság van arra, hogy hátradőljenek, és minden feladat megoldását ránk hagyják” - mondta a védelmi miniszter. Az EUFOR szóvivője közölte, nem tud semmiféle német csapatcsökkentési tervről. Az Európai Unió tavaly decemberben vette át a boszniai katonai misszió irányítását a NATO-tól. Struck a hetilapnak nyilatkozva azt is meglebegtette, hogy Berlin jövőre megvizsgálja annak lehetőségét, hogy csökkenti a NATO-vezette koszovói békefenntartó egység, a KFOR keretében a dél-szerbiai tartományban állomásozó német egység létszámát abból kiindulva, hogy „a tartomány státusának kérdése jövő év első felében megoldódik”. Megfigyelők és szakemberek bizonyosra veszik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa ma zöld utat biztosít a Koszovó jövőbeni státusáról szóló tárgyalások megkezdésének. MTT-HÁTTÉR Ezzel együtt a „koszovói bomba” tovább ketyeg, mivel a kérdésben kibékíthetetlennek tűnik a szemben álló felek, Belgrád és Pristina álláspontja. A szerbek többsége határozottan ellenzi, hogy a Szerbiához tartozó - és számukra mind történelmileg, mind érzelmüeg nagyon sokat jelentő - tartomány elszakadjon tőlük. A Koszovóban a lakosság 90 százalékát alkotó albánok számára viszont kizárólag a függetlenség jöhet számításba a vita megoldásaként. Ha ez az álmuk nem válik valóra, erőszakos akciókat helyeztek kilátásba. Az erőszak ebben az esetben már nemcsak a Koszovóban élő szerbek, hanem a nemzetközi katonai és rendőri erők tagjai ellen is irányulna - adták értésre a helyi albánok képviselői. A népcsoport tagjainak többsége - egy friss fölmérés tanúsága szerint - meg van győződve arról, hogy újabb háború fog kitörni a tartományban, ha a nemzetközi közösség nem járul PETKY JÓZSEF A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a szerbiai köztársasági elnökhöz és a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordul amiatt, hogy jogerősen összesen 61 év börtön- büntetéssel sújtottak öt temerini magyar fiatalt, aki félholtra vert egy újvidéki szerb férfit - közölte Kasza József, a VMSZ elnöke. Az újvidéki Magyar Szó című napilap idézi Kaszát, aki szerint hasonló tettért még egyetlen esetben sem róttak ki ilyen drákói büntetést. Az is példátlan a pártelnök szerint, hogy az eljárás valamivel több mint egy éve alatt már megszületett a jogerős ítélet. Ha igaz a vád, a bűncselekmény elfedését nem vállalhatja a VMSZ, de vannak hozzá Koszovó függetlenségéhez. Az ENSZ-közigazgatás (UNMIK) illetékéséihez intézett levelükben albán veteránok annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a jövőben „nem fog senki többé játszadozni Koszovó sorsával” - ellenkező esetben ismét kitör az erőszak. Jelzésként és figyelmeztetésként értékelhetők a Koszovó függetlenségéért küzdő hadsereg (UPK) legújabb megmozdulásai. A belgrádi kormány egykori Ko- szovó-megbízottja, Nebojsza Cso- vics úgy véli, a státusról folyó tárgyalások megkezdése előtt az UPK így akar nyomást gyakorolni az UNMIK-ra, a nemzetközi rend- fenntartó erőkre (KFOR) és a Koszovóban élő nem albán lakosságra. Csovics számára nem kétséges, miként kell értelmezni az UPK- nak a tartomány nyugati térségében észlelt akcióit: „Ha nem kapunk függetlenséget, akkor új konfliktusokra, új háborúra kell számítani.” A szerbek történelmi jogaik alapján követelik maguknak Koszovói, az albánok viszont az etnikai jogra hivatkozva teszik ugyanezt. Ha Koszovóról van arra utaló jelek, hogy csapdát állítottak az egyébként ittas fiatalembereknek- mondta a pártelnök. Kasza József megemlítette, hogy Biljana Plavsics volt szerbiai elnököt is csak tízévi börtönbüntetéssel sújtotta a hágai Nemzetközi Törvényszék háborús bűntények elkövetése miatt. A szerbiai igazságszolgáltatást elfogultsággal vádolva megjegyezte, még mindig nem hoztak elsőfokú ítéletet egy szerb férfi ellen, aki tavaly júliusban életveszélyesen megsebesített pisztolyával egy magyar férfit. Az igazságszolgáltatás elfogultságáról tanúskodik szerinte az is, hogy mindössze 3-5 havi tüntetést kaptak azok a szerb fiatalok, akik 2004 márciusában felgyújtották a belgrádi dzsámit, vaszó, sem Belgrádban, sem Pristi- nában nem akadnak mérsékelt álláspontot valló politikai erők. Világos, hogy ilyen körülmények között nem lehet olyan tárgyalási eredményt várni, amelyik mindkét fél számára kielégítő volna. Ugyanakkor az is egyértelmű, a konfliktus bármilyen „megoldása” messzemenő következményekkel jár majd Délkelet-Euró- pa - és ezáltal az egész földrész - jövője szempontjából. Ha a tartomány csakugyan elnyeri a függetlenséget, akkor a „szerb nép lelkének” nevezett Koszovó örökké a politikai napirenden fog szerepelni Belgrádban. Nagyon is elképzelhető egy olyan forgatókönyv, amely szerint bizonyos idő elteltével egyes szerb politikusok - főleg a radikálisok által vezetett jobboldalon - Koszovó „visszahódítására” fogják felhívni honfitársaikat. Átmeneti időre kifoghatná a szelet ezen erők vitorlájából az a megoldás, amelynek értelmében Koszovói felosztanák. A szerbek által lakott északi rész Szerbia része maradna, viszont a jóval nagyobb déli régió, ahol az albán népesség összpontosul, függetlenséget kapna. Ezt a változatot - mivel szerbek és albánok békés együttélése a tartományban gyakorlatilag elképzelhetetlen - végül talán Pristina és Belgrád is elfogadná. Ez az opció azonban jelenleg nem tűnik megvalósíthatónak a nemzetközi közösség szemében. lamint az is, hogy a mai napig nincs ítélet azon szerb fiatalok ellen, akik súlyos testi sérülést okoztak tavaly a Törökkanizsán történt verekedéskor. Példának hozta fel Ágoston Gabriella volt szabadkai jegyzőnek és Nemes Gábornak, a Subiro vállalat tulajdonosának ügyét is. Kasza József közölte, a temerini elítéltek ügyében pártja Szonja Biszerkóhoz, a Helsinki Bizottság belgrádi irodájának vezetőjéhez fordul, mert a fiúk a börtönben bántalmazásnak vannak kitéve, emellett a szülők a látogatáskor nem beszélhetnek velük anyanyelvükön. A szerző az MTI belgrádi tudósítója Őszi idill SZÁSZIZOLTÁN Festeni sem nagyon lehetne szebb környezetet! Lágy dombok, erdők sárgára tarkított üstöké, frissen szántott mezők mélybarna hullámzása. Színka- valkád, hozzá melengető napsütés. A látható háttérhez cselekménynek október húszadika környéki mozgás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy aki a híres vagy inkább hírhedt gömöri kisváros melletti lakótelep irányába tart, legyen óvatos, üyenkor ugyanis megnövekedik a forgalom. Lényegesen. Talicskákat, gyerekkocsik alvázára eszkábált csodajárműveket toló emberek serege hemzseg mindkét irányban. Meg rendszám nélküli, boldogult szocializmus korabeli gépjárművek. Látnivaló van bőven. A gyerekek kólát iszogatnak menet közben, mindenféle márkás édességet szorongatva kezükben. Szolid családanya, férjével együtt tízkilós csomagolásban lisztet, cukrot, száraztésztát, tartós élelmiszert szállít. Vagány ifjak üvegből isszák a whiskyt, csak úgy, duplán kortyolva, szemrebbenés nélkül, miközben tízezer watton dübörög a zene a roncsban. Mindez megszokott látvány már az erre járó szemének. Most viszont olyan történik, amilyet még nem láttam. Az egyik diófa tövében egy párt lehet látni már messziről, hevesen gesztikulálnak, úgy látszik, nem csupán a verbális eszmecsere hívei, a szavaknak ebben a beszélgetésben súlya van. Legalábbis a férfi részéről. Messziről megbecsülve olyan jó húszkilós gömöri pofonokkal próbálja valamilyen belátásra bírni szebbik felét, aki üvöltve fogja fél arcát, s míg azt fogja, már kap a másikra, mire odanyúl, hogy védené, egy jól irányzott, gyomor vagy ágyéktáján elhelyezett rúgással máris a kiszámolás ténye forog fenn, ugyanis mereven eldől a diófa tövében. Mindez talán még csak nem is zavarna, ha nem látnám a történet élő közönségét. Két gyereket, koruk együtt nem lehet több tíz évnél, kezükben va- lamüyen üdítős üveggel, s épp valamit habzsolva nézik az eseményeket. Csak az bánt, hogy nekik ilyet kell nézniük. Mit látnak? Mi ez? Idill élő adásban, valóságshow? Talán csak tanúsága annak, hogyan működik egy országban egy rendszer, az odafigyelés a nehezen élőkre. Kevés kivétellel mindenkinek megadatik, hogy emberként éljen. Hogy él-e ezzel a lehetőséggel, az természetesen rajta is múlik Idill van, ősz van, szép sárgák a levelek, érett barnák a mezők, amott meg olyan piros <_ diófa alja, mint az emberi vér. Koszovó „visszahódítására” fogják felhívni honfitársaikat. VMSZ: az államfőhöz és a strasbourgi bírósághoz fordul a temerini eset miatt Súlyos bírósági ítélet előítéletből
