Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-24 / 246. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 24. RÖVIDEN Új tárlat a Löffler Múzeumban Kassa. Gáli Tibor grafikáiból nyílik kamarakiállítás holnap 16.30-kor a Löffler Múzeumban. Az alkotó egyike a legsokoldalúbb hazai képzőművészeknek, festőként, illusztrátorként, grafikusként és textilművészként egyaránt jelentősét alkotott. Munkássága Vincent Hložníkéval rokonítható, mesteremberi komolysággal készített fa- és linómetszetei mellett más, újnak számító technikákkal is kísérletezett. Nemzedékének több képviselőjéhez hasonlóan ő sem szereti az improvizációt, alkotásaira a gondos meg- tervezettség jellemző. Művei gyakran irodalmi ihletettségűek, tele vannak vizuális metaforákkal, a míves kidolgozottság pedig a költők rímkeresésével rokonítható, (juk) Beszélgetés Szigeti Lászlóval Rimaszombat. Ma este a Daxner utcai Magyar Közösségi Házban vendégeskedik Szigeti László, a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó igazgatója, az Új Szó szerkesztőbizottságának elnöke. Vendéglátója, Hizsnyan Géza színikritikus közéleti szerepvállalásairól, a szlovákiai magyar kultúra helyzetéről, a szlovák-magyar kapcsolatokról, de mindenekelőtt a Kalligram kiadó magyar, illetve szlovákiai és közép-európai identitásáról kérdezi majd őt a 18 órakor kezdődő találkozón, (ú) Véget értek a Prágai Magyar Kulturális Napok Színes műsorkínálat KOKES JÁNOS József Attila-emlékesttel fejeződtek be a hét végén a Prágai Magyar Kulturális Napok. Az ünnepséget immár 15. alkalommal rendezte meg a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének prágai helyi szervezete a Prágai Magyar Kulturális Intézet segítségével és együttműködésével. A mindenséggel mérd magad című műsort Sellei Zoltán, a Magyar Kultúra Lovagja állította össze és adta elő József Attila verseiből a költő születésének 100. évfordulója alkalmából. Sellei Zoltán műsorát nagyszerűen kiegészítette a duna- szerdahelyi Kicsi Hang duó. Menyhárt József és Borbély Katalin József Attila megzenésített verseivel szórakoztatták a szép számú közönséget a prágai magyar kulturális intézet nagytermében. Ezt megelőzően a magyar intézet új kiállítótermében megnyitották Dolán György festőművész Jelek című tárlatát, amelynek kurátora Farkas Veronika komáromi művészettörténész. Dolán György festő-, grafikus- és multimediális művész már számos európai városban kiállította műveit, Prágában azonban ez az első bemutatkozása. „Nagyon örülök a lehetőségnek, hiszen Prága elismert kulturális központ, ahol kiállítani rangot jelend’ - mondta Dolán lapunknak. A Prágai Magyar Kulturális Napokat az elmúlt héten Dráfi Mátyás, a Komáromi Jókai Színház Jászai Mari-díjas művésze nyitotta meg a Te rongyos élet című verseszenés estjével. Dráfi már korábban is járt a csehországi magyarok között, műsora ismét sikert aratott. Az idén ötvenéves Ifjú Szivek a Felföldi levelek című műsorával aratott szintén nagy sikert. „Célunk az itteni magyarok összefogása, egymás megismerése. Rendezvényeinkkel kultúránkat, hagyományainkat szeretnénk ápolni a cseh közegben, ahol a magyarok szórványban élnek, s nemigen van lehetőség a magyar nyelvű művelődésre. Ugyanakkor minden évben ezzel a rendezvénysorozattal ünnepeljük az 1956-os magyar forradalom évfordulóját” - nyilatkozta Fiala Jaroslav, a prágai alapszervezet elnöke. Prágában és környékén mintegy 2500 magyar él. A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének helyi szervezete a 90-es évek elején alakult, s máig a szövetség legnagyobb alapszervezete. Központi téma: Művészet, hit és közösségépítés Színes Gömörország LAPAJÁNLÓ A Gömörország 3. számának megjelenését az „országalapítási” ünnepségsorozat idejére időzítette a kiadó, a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület. A központi téma a Művészet, hit és közösségépítés, egy „gyükerré váló” egykori rima- szombati família, a Tóth család példáján bemutatva. A családdal három cikk foglalkozik: a művelődés- történet szempontjából B. Kovács István, építészettörténeti szempontból Szesztay Domonkos írása, A. Tóth Sándor művészportréját pedig Szakolczay Lajos rajzolja meg. A Futárszalon rovatban Sz. Haltenberger Kinga Gömör és Nóg- rád művészeiről szóló tanulmánysorozatában a 25 éve elhunyt Bácskái Bélára emlékezik. Zs. Nagy Lajosra emléke előtt tiszteleg a lap verse közlésével és a róla készült utolsó fotókkal, M. Nagy László drámai szépségű képeivel. Mihályi Molnár László József Attila-képe, Barabás Zoltán nagyváradi költő versei és Mizser Attilának a Tokaji írótáborban elhangzott előadása a József Attila centenárium jegyében kaptak helyet a folyóiratban. Ádám Lilla, folytatva Maráiról szóló gondolatait, ezúttal Márai polgárságeszményét elemzi. Gaál Lajos a Magyarok a nyelvhatáron c. rovatban az ajnácskői várhegy és a Csontos árok történetével, kialakulásával foglalkozik. Danis Tamás Radnóti Miklósnak Dobsinán tett látogatásáról ír. (szász) Teltházas gálaműsorral ünnepelte szombaton megalakulásának 50. évfordulóját az Ifjú Szivek Tánc, tánc, tánc... és tapsvihar Nem is tudom, mihez is hasonlíthatnám azt a hangulatot, amely szombaton este az Ifjú Szivek jubileumi, teltházas gálaműsorán uralkodott a pozsonyi Hviezdoslav Színházban. Népünnepély, karnevál? Vagy csak „simán” a népzene, a néptánc örömünnepe, amelyre mai és volt „szívesek” gyűltek össze az 50. születésnap alkalmából? Mindegy, minek nevezzük. A lényeg: forró hangulatú este volt, fellépők és közönség számára egyaránt emlékezetes. MISLAY EDIT Idő és játék. Ez a két fogalom több vonatkozásban is elmondható a szombat esti gálával kapcsolatban. Egyrészt velünk, nézőkkel játszott az idő: a csaknem háromórás műsor olyan gyorsan lepergett, mintha legalábbis valaki „idősűrítőgépet” kapcsolt volna be a színházteremben. Játszott az idővel a Szivek mai társulata: visszarepítette a közönséget régvolt évek hangulatába, és volt egyfajta derűs játékosság az egykori táncosokban is, akik újra „ifjú szívvel” álltak színpadra. A műsor első részében a mai, immár hivatásos együttesként dolgozó Ifjú Szivek vadonatúj műsorát, a Felföldi leveleket láthattuk, a tavaszi ízelítő után most már teljes teijedelmében „elolvashattuk őket”, a Szlovákia területéről gyűjtött hagyományos magyar, szlovák, cigány, zsidó zenét és táncokat, Bartók, Kodály, Petőfi és Márai szavaival kísérve. A Hégli Dusán által színpadra álmodott előadásban nemcsak a zene, a táncosok szülte minden porcikájából áradó energia, tűz és lelkesedés, vagy a színpadon szinte már kecsesen „lebegő” táncos lányok látványa fogja meg a nézőt, hanem a koreográfia életkép jellege is. Régvolt mulatságok hangulata elevenedik meg, ahol a táncosok nem biztos, hogy műidig „katonásan egyszerre” lépnek, hiszen mindnek saját egyénisége van: vagy a táncos párjával incselkedik, vagy a zenészeket provokálja. (Ez utóbbiak, vagyis a zenészek mellesleg nem csupán „szolgáltatják” a tal- palávalót, hanem ugyanúgy szereplői az előadásnak.) Rokonszenves az is, ahogyan a Felföldi leveleket át- meg átszövi a humor. Ennek egyik remek illusztrációja a „Kettes sídlisko” cigánytáncai, amelyekkel a mai „utcai folklórt” minden fenntartás nélkül a színpadra teszi. De inkább nem ecsetelem tovább, ezt látni kell. (Elég, ha elárulom, hogy a mellettem ülő kolléganőmet úgy kellett visszafogni, mert táncolhatnékja támadt?) A közönség folyamatos zajos tetszésnyilvánítása arra enged következtemi, hogy a Felföldi levelek nagy sikersorozat előtt áll. A tisztes kort megért ünnepeltet levélben köszöntötte Bugár Béla, a parlament alelnöke és Csáky Pál miniszterelnök-helyettes. Biró Ágnes kulturális államtitkár (maga is a tánckar egykori tagja) az Ifjú Szivek félszáz éves tevékenységét méltatta, felidézve azokat, akik az együttes indulásánál álltak. Tőle tudhattuk meg azt is, hogy František Tóth kulturális miniszter „in memoriam” kitüntetésben részesítette munkásságáért az Ifjú Szivek egyik alapítóját, Szíjjártó Jenő zeneszerzőt, karnagyot. A kitüntetést a művész özvegye, Nagy Ilona vette át. A műsor második része az együttes egykori tagjainak produkciójából állt össze. Hatalmas ováció fogadta az 1967-1983 közötti „szívesek” pásztortáncát. A lelkesedés a régi, a lépések időnként már bizonytalanabbak, így a közönség tanúja lehetett Miklós László miniszter „félrelépésének” is. Ám ő vérbeli táncoshoz méltóan nem csinált ügyet belőle, fürgén felpattant és ropta tovább. A Zenészek táncai című műsor részleteit előadó táncosok nem számítanak még túl öregeknek, hiszen ők 2000-2003 között voltak az Ifjú Szivek tagjai. Nosztalgiázni azonban nekik is volt okuk, hiszen legtöbbjük már nem tartozik az állandó tagok közé. Fellépett az Ifjú Szivek egykori, 1999-ben megszűnt énekkara is, pontosabban csaknem 50 tagja, akik kifejezetten erre az alkalomra jöttek újra össze, hogy néhány dal erejéig a régi időkre, az együtt töltött évekre emlékezzenek. A pontot az est végére a régi és a jelenlegi tagok közös tánca tette ki. A közönség állótapssal köszönte meg az estét. Bravó, Ifjú Szivek! Rokonszenves az is, ahogyan a Felföldi leveleket át- meg átszövi a humor. OTTHONUNK A NYELV Telekkönyvi vagy ? SZABÓMIHÁLY GIZELLA Kis sorozatunk előző részében az ingatlan-nyilvántartást vezető hivatalok nevéről volt szó. Az írás végén amellett érveltem, hogy a katastrálny úrad magyar megfelelőjeként alkalmasabb volna a kataszteri hivatal. Mostani írásomban az e kifejezés mellett szóló érveket fejtem ki. A katastrálny melléknév nem csak a katastrálny úrad kifejezésben fordul elő, hanem egyéb szókapcsolatokban is, a vonatkozó szlovákiai törvényben szerepel például a katastrálne konanie, katastrálna mapa, katastrálne územie stb. Nézzük meg, hogyan fordíthatnánk az ezekben előforduló katastrálny melléknevet! Terminológiai szempontból az lenne a kívánatos, ha mindig egyféleképpen fordítanánk, tehát a magyar kifejezésben vagy a telekkönyvi, vagy a kataszteri jelző szerepelne. Először is nézzük a szlovákiai magyar szóhasználatot! A sajtónyelvi példákban mindkét jelző előfordul, pl.: telekkönyvi eljárás : kataszteri eljárás, telekkönyvi térkép: kataszteri térkép. Sajátos kérdéseket vet fel a katastrálne územie kifejezés. A szlovákiai törvény ezt a fogalmat így értelmezi: olyan területi-technikai egység, amelyet területileg zárt, az ingatlan-nyilvántartásban együtt nyilvántartott földrészletek alkotnak. A mindennapi nyelvhasználatban azonban a településekhez tartozó földeket, a határt nevezik katastrálne úze- mie-nek vagy kataster-nek. Ennek nyomán a szlovákiai magyar nyelvhasžnálatban is kialakult a kataszter-nek ez a szű- kebb jelentése, illetve használatos a kataszteri terület kifejezés, viszont nincs adatom a telekkönyvi terület kifejezés használatára. A katastrálne územie szakkifejezés sajátos használatát azoknak a településeknek a példáján lehet érzékeltetni, amelyeknek megváltozott a nevük. Ilyen például Tornaija város, amelynek szlovák neve a társadalmi változások után Šafárikovo-ról Tornalá-ra változott ugyan, a tornaijai földekről kiállított tulajdoni lapokon azonban továbbra is ez olvasható: Obec: Tornaľa, katastrálne územie Šafárikovo. Mi a helyzet Magyarországon? Az ingatlan-nyilvántartást szabályozó magyarországi törvényben előforduló kifejezésekben sem a kataszteri, sem pedig a telekkönyvi jelző nem szerepel, mert a hivatal neve a földhivatal, egyéb esetekben pedig az ingatlan-nyilvántartáséi) szót használja a törvény, pl. ingatlan-nyilvántartási eljárás, térkép. Egyéb szövegekben a régebbi időszakra vonatkoztatva (amikor még külön vezették a telekkönyvet), illetve a telekkönyvnek a bíróságokhoz történő újbóli telepítésével kapcsolatos elképzelésekben szerepel a telekkönyvi eljárás. A kataszteri eljárás kifejezésre magyarországi szövegekből nincs adatom. A térkép szó mellett különböző forrásokban előfordul műid a telekkönyvi, mind pedig a kataszteri jelző. Ami az ún. katastrálne územie kifejezést illeti, az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényben nem szerepel ez a fogalom; a település területét államigazgatási szempontból Magyarországon igazgatási vagy közigazgatási terület-nek nevezik. A két jelző közötti választáskor még azt is mérlegelnünk kell, hogy a jelenlegi szlovák ingatlan-nyilvántartási rendszerben a telekkönyvek archív dokumentumként az ún. kataster részét képezik. Ennélfogva a vonatkozó törvény magyar fordításában (amelyet igencsak szükséges volna elkészíteni), a telekkönyvi jelző egyszer a teljes rendszerre, máskor meg egy részére vonatkozna. Figyelembe véve tehát az elmondottakat, a jelenlegi szlovákiai ingatlan- nyilvántartásra vonatkozó szövegekben a katastrálny melléknevet egységesen a kataszteri melléknévvel lenne célszerű fordítanunk. Ez egyszerűsítené mind a szlovák, mind a nemzetközi terminológiával való egyeztetést, és Magyarország vonatkozásában sem vezetne félreértésre. www.gramma.sk (Kiss Gábor felvétele. A Felföldi levelek egyik jelenete
