Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-20 / 243. szám, csütörtök
Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 20. 8 Theo Bleckmann német művész Brockhaus-installációja az 57. frankfurti könyvvásáron (AP-felvétel) Százezer könyvújdonság a frankfurti könyvvásáron Észak-Korea távol marad MTI-TUDÓSÍTÁS Berlin. Észak-Korea távol marad a figyelem középpontjába Koreát állító idei frankfurti könyvvásárról. Jürgen Boos, a világ legnagyobb könyvbemutatójának igazgatója úgy nyilatkozott, hogy Phenjan minden magyarázat nélkül mondta le a részvételt, de nem zárta ki, hogy kis számú küldöttséget küld a kedden este megnyílt kiállításra és vásárra. Koreát ezek után Dél-Korea képviseli a vasárnapig tartó 57. frankfurti vásáron, amely több mint hétezer kiállítójával és befogadhatat- lan tömegű - körülbelül százezer - könyvújdonságával rekordot dönt. A frankfurti rendezvényen minden évben egy országot vagy egy régiót kiemelnek, így volt Magyarország is Frankfurt „díszvendége” 1999- ben. A Németországban is meglehetősen ismereden koreai irodalmat negyven koreai író szerepeltetésével is szeretnék megkedveltet- ni, a „díszvendégnek” szánt rendezvények száma körülbelül 500. A magyar írók közül Konrád György, Spiró György, Körösi Zoltán, Balia Zsófia, Báthori Csaba, Németh Gábor, Máté Imre részvételét ígérték a szervezők. Újdonság Frankfurtban az antikváriusok vására. Tekintettel a jövő évi németországi labdarúgó világ- bajnokságra, kiemelten foglalkoznak az irodalom és a futball kapcsolatával, amelyet mind személyében, mind művészetében markánsan testesít meg az egyik meghívott író, Nick Hornby. Hagyományosan a frankfurti könyvvásár idején adják át a német könyvszakma tekintélyes békedíját, amelyet az idén Orhan Pamuk, a kortárs török irodalom jeles képviselője vehet át. Pamukra Isztambulban bírósági per vár azzal a váddal, hogy „megsértette a töröksé- get”. Pamuk nyilvánosan elítélte az első világháború idején az örményekkel szemben elkövetett török etnikai tisztogatást. A németek újabb díjak alapításával is igyekeznek felkelteni az irodalom iránti szenvedélyt, jóllehet már így is se szeri, se száma a különböző irodalmi kitüntetéseknek. A frankfurti könyvvásár előestéjén adták át a korábban Lipcsében átnyújtott Német Könyvdíjat, mégpedig Arno Geiger osztrák írónak Jól vagyunk című művéért. A Német Könyvdíjjal a kortárs irodalom iránti érdeklődést igyekeznek serkenteni. A magyar kultúra napjai rendezvénysorozat részeként nyitották meg kedden délután a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermében az Európai iskola című kiállítást, mely válogatás Nudelman László magángyűjteményéből A tárlat október 30-ig tekinthető meg. Felvételünk a megnyitón készült. (Fotó: MKKI) Karel Appel soha nem tud elszakadni teljesen a megfogható valóságtól, különösen nem az embertől Nagy név - nagy képek Az utóbbi évtized legegyedülállóbb hazai kulturális eseményei közé sorolható az a kiállítás, amely december 11-ig látható a dunacsúni gát területén álló Danubiana kortárs galériában. A Gerhard H. Meu- lensteen alapította intézmény ötéves fennállásának alkalmából megrendezett retrospektív tárlat Karel Appel holland képzőművész eddigi életművébe ad betekintést. NÉMETH ÁDÁM Appel az égjük legkiemelkedőbb alakja annak a nemzedéknek, mely a második vüágégés hatására szakított a két világháború közti holland avantgárdot fémjelző steril konstruktivizmussal, és a felszínre törő kegyetlen valóság jóval exp- resszívebb és nyersebb kifejezésére törekedett. A Mondrian alkotta pozitivista geometrikus absztrakciót felváltotta a primitív formákhoz nyúló, a szürrealista automatizmussal rokon gesztikus festészet, mely Appelnél mindig félig-med- dig konkrét és figuratív, gyakran rusztikus elemekkel párosul. Ez a fajta kifejezésmód volt az összetartó ereje annak a csoportosulásnak, melyet 1949-ben hívott életre Christian Dotremont belga költő, és amely Appelen kívül Constant és Comeille holland, Jorn dán és Alechinsky belga festőket tömörítetté, és a három ország fővárosa után a CoBrA elnevezést kapta. A csoport ugyan három év múlva feloszlott, de kiállításai és Reflex című folyóirata nyomán kikerülhetetlen úttörőként emlékezik működésére a szakma. Az expresszív absztrakciónál Appel tárgyiasabb, mintha a materiális és a nonfiguratív ábrázolás között egyensúlyozna, és soha nem tud elszakadni teljesen a megfogható valóságtól, különösen nem az Karel Appel: Ezüstcsók embertől. Groteszk alakjainál központi szerepet játszik a fej, az arc, mely gyakran álarcot visel, mintegy konfrontálva a háború utáni képmutató holland társadalmat önmagával, máskor együgyű és naiv, de éppoly morbid gyermekfigurákkal teszi ugyanezt. Itt a kor progresszív művészetére jellemző individualista exhibicionizmushoz bizonyos fokú társadalmi elkötelezettség járul, ami főleg korai alkotásaira érvényes. Később egyre gyakoribbak a szürreális kompozíciók, az instinktiv formabontó festészet, amikor az ábrázolást eluralja a gesztus. Sűrűn épít a narra- tivitásra, rendkívül inspirativ számára a költészet, és talán Whitman, Lautréamont és a keleti filozófia hatásának tudható be, hogy gyakran spiritualitásba hajlik el, ez azonban rendszerint egyfajta intim fantasztikumként jelenik meg képein, imaginációi mintha a germán mondavilág manóit és törpéit idéznék. Az ötvenes években az aszamblázs egy új fajtáját kezdi alkalmazni, főként fafaragványok segítségével képeit három dimenzióba helyezi. Ezeken nélkülözhetetlenek a maszkok, állati figurák, faágak. Appelt ugyanis lenyűgözi a népművészet, a primitív kultúrák, az archaikus formák, és az olyan távoli országokban, mint Új-Gui- nea vagy Indonézia, tucat számra vásárolja a kultikus szobrokat és maszkokat, melyeket egyes műveibe is beépít. Itt ugyanaz a naiv meggyőződés észlelhető, amely a korai avantgárdnál elsőként De- rainnél jelenik meg, amikor Appel így fogalmaz: „Más kultúrák elemeit kell beépítenünk, hogy lehetővé tegyük saját kultúránk előrelépését.” így aztán alkotásai olykor sajátos ready-made objektekké válnak: a vásznon lévő tárgyak például a padlón heverő állatfejekkel kapcsolódnak össze, esetleg előfordul, hogy eleve csak három dimen(Képarchívum) zióval dolgozik. A képein megszokott tarka világ itt azonban némileg giccsesen hat, talán mert a törzsi emberek misztikumot sugárzó álarcai mára egzotikus dekorációvá váltak. Appelt - aki néha maga is szerez zenét - megragadta a jazz, és New Yorkban töltött évei során a stílus olyan óriásairól festett arcképet, mint Dizzy Gillespie, Count Basie vagy Mües Davis. Mivel számos, különböző jellegű projektben vett részt, munkásságának egy része egyfajta Gesammtkunstwerk- ként minősíthető, hiszen a festészeten kívül az építészethez, az irodalomhoz és a színházi díszlettervezéshez is kötődik. Az aktok és portrék mellett fontos szerepe van a tájképnek, melyet a kiállításon főképp a kilencvenes években, a toszkán vidéken készített sorozata képvisel. A tárlat apropóján megjelent egy album, melyben húsz szlovák képzőművész tiszteleg a jövőre nyolcvanéves Karel Appel előtt. NEZEM A DOBOZT Fejvadászok, androidok, emlékmások Z. NÉMETH ISTVÁN Napról napra nő Magyarországon Philip K. Dick rajongóinak száma. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy míg a hetvenes-nyolcvanas években jórészt a Galaktika című tudományos-fantasztikus folyóirat hasábjain találkozhattunk műveivel, ma az Agave Kiadó egymás után jelenteti meg fontosabb regényeit. A kiadó egyik vezetője, Varga Bálint maga is az író rajongójának számít. Mint azt a világhálón olvashattam, sci-fi klasszikusokat keresve azért fordult érdeklődésük Dick felé, mert nem értették, az egyre intenzívebb nemzetközi siker ellenére idehaza miért rendszertelenül és igen változó színvonalon jelentek meg könyvei. Philip K. Dick egész életében anyagi gondokkal és pszichikai problémákkal küzdött. Sajnos, sem a hollywoodi kasszasikert, sem pedig műveinek reneszánszát nem érhette meg, még a regényéből készült első film, a Szárnyas fejvadász (Blade Runner, 1982; az alapmű Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokról? címmel jelent meg magyarul) premietje előtt elhunyt. A Wired magazin egy róla szóló összeállítása sorra veszi a művei alapján készült filmeket. A Blade Runner alapjául szolgáló kisregényért 1250 dollárt kapott, a Különvélemény (Minority report, 2002) novellájáért 130, a Magyarországon nemrég bemutatott Felejtés bére (Paycheck, 2003) eredetije pedig 195 dollárt ért. Csak érdekességképpen: a Schwarzenegger-féle Emlékmás (Total Recall, 1990) 119 millió dollárt hozott a producereknek. Dick aktualitása abból ered, hogy ő a virtuális valóság fogalmának elterjedése, és messze a „gyakorlati” megvalósulása előtt már ezzel a problémával foglalkozott. A műveiben megfogalmazott súlyos társadalmi kérdések ma aktuálisabbak, mint valaha. Egy esszéjében úja a hetvenes évek végén: „Olyan világban élünk, amelyben a média, a nagyvállalatok, a kormányok, a vallási és politikai csoportok hamis valóságokat állítanak elő. A szövegeimben csak azt kérdezem: mi valóságos? Folyamatosan pszeudovalóság-bombák érnek minket, amelyeket kifinomult technológiákat használó, okos emberek gyártanak. Elképesztő hatalom: egész univerzumokat, tudati világokat hozni létre. Erről tudnom kell. Hisz magam is ezt csinálom.” A vasárnap vetített Különvélemény című filmre először Frei Tamás jövőkutatással, intelligens terekkel és egyéb más nagy testvéri nyalánkságokkal foglalkozó műsora hívta fel a figyelmemet. Az eredeti novella 1956-ban jelent meg a Fantastic Universe című magazinban. Scott Frank forgatókönyvírónak és Alex McDowell produkciós tervezőnek elegendő ideje volt arra, hogy részletekbe menően, tudományos alapossággal kidolgozza azt a képzeletbeli világot, amelyben a történet játszódik. Ez meg is látszik a filmen. Mint ahogy az is, hogy a rendező Spielberg meghívta a technika, az orvostudomány, a számítástechnika, a bűnüldözés és még ki tudja hány szakterület legkiválóbb koponyáit, tudósokat, építészeket, feltalálókat és írókat egy Santa Monica-i szállodába, hogy megosszák egymással és a filmesekkel a jövőről alkotott elképzeléseiket. „Ott ültünk egy asztal körül, és arról vitatkoztunk, hogyan fest a társadalom öt, tíz, húsz, harminc McDowell. Abban minden résztvevő egyetértett, hogy a jövőben a magánszféra egyre jobban összezsugorodik: minden lépésünket nyilvántartják majd intelligens rendszerek - nem azért, hogy kémkedjenek utánunk, hanem hogy feltérképezzék fogyasztói szokásainkat. „Orwell látomása megvalósul, csak épp nem a XX., hanem a XXI. században - véli Spielberg. - A Nagy Testvér már most figyel bennünket, húsz-harminc év múlva pedig a falon is átlát, és legbensőbb titkainkat is kipuhatolja.” Én nem titkolom: a Különvélemény feliratkozott a kedvenc filmjeim közé, Philip K. Dick könyvei pedig egyre nagyobb helyet kapnak a könyvespolcomon.
