Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-20 / 243. szám, csütörtök
ÚJ SZŐ 2005. OKTÓBER 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ DNEVNIK Ellenzi a vajdasági magyarok területi autonómiáját Ne- nad Canak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga tartományi kormánypárt elnöke. Szerinte a vajdasági magyarok lennének szenvedő alanyai az elképzelésnek „mert az észak-bácskai fantom területi autonómia” csak a vajdasági magyarság felét ölelné fel. „A többiek mindenfajta jog nélkül maradnának, kiszorulnának északra, ahol gettósodnának és kitelepülésre kényszerülnének. Az etnikai alapú autonómia az összes kisebbségi csoport get- tósodásához és eltűnéséhez vezetne” - mondta a politikus, aki korábban vajdasági parlamenti elnök volt, s most az európai integrációért és a nemzetközi együttműködésért felelős bizottság elnöke. (Gyenes Gábor karikatúrája) Peking néhány éven belül képes lesz lerohanni Tajvant, kérdés, mit tenne ebben az esetben az Egyesült Államok Kína modernizálja haderejét Az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok bonyolultak és sok esetben ellentmondásosak. Ékesen bizonyítják ezt az amerikai védelmi miniszter legutóbbi szavai. Donald Rumsfeld, mielőtt megkezdte kínai látogatását, bírálatot fogalmazott meg a kínai katonai költségvetéssel kapcsolatban, majd később az együttműködés fontosságáról beszélt. ONDREJCSÁK RÓBERT Rumsfeldnek egyébként valószínűleg igaza volt a kínai katonai költségvetéssel, illetve annak „könyvelésével” kapcsolatban. Peking hivatalos honvédelmi kiadásai valamivel 30 milliárd dollár körül mozognak, csakhogy ebbe - ismerős módszer alapján - nem számolják bele az új fegyverek vásárlására fordított hatalmas kiadásokat, sőt a fejlesztésre fordított összegeket sem. A Kína-szakértők szerint ha ezt is hozzáadnánk a hivatalos adatokhoz, háromszorosára, tehát nagyjából 90-100 milliárd dollárra nőne az összeg. Márpedig ez jókora különbség. Míg 30 milliárd dollárral Kína katonai költségvetése kevesebb lenne, mint Japáné, Oroszországé, Nagy- Britanniáé és Franciaországé, a 90 milliárd már nagyságrendekkel az említett országok fölött van, és az amerikai védelmi kiadások negyedét teszi ki. És ami még nagyon fontos, 15 év távlatában a releváns elemző intézetek becslései alapján a kínai katonai költségvetés elérheti a 250 milliárd amerikai dollárt. Nincs azonban értelme pusztán csak a költségvetésről beszélni anélkül, hogy megvizsgálnánk annak következményeit, tehát azt, mit lehet ebből a pénzből „kihozni”. Peking a katonai források javát modernizációra fordítja, amivel szorosan összefügg a személyi állományok csökkentése. A legfontosabb területek közé a hadi- tengerészet, a légierő és a stratégiai egységek tartoznak. Peking tehát a jövőre készül. A légierő és a hadiflotta fejlesztése lehetővé teszi, hogy egyre dominánsabb helyzetbe kerüljön a Dél-kínai-tenge- ren, különös tekintettel Tajvanra. Néhány éve a szakértők még úgy becsülték, hogy Pekingnek legalább egy, másfél évtizedre lesz szüksége ahhoz, hogy olyan fölényt építsen ki, ami lehetővé tesz egy Tajvan elleni inváziót, de a gyors modernizáció következtében a Tajvani-szoros erőviszonyai radikálisan változnak. Peking néhány éven belül képes lehet az invázióra, kérdéses persze, mit tenne egy ilyen helyzetben az USA. És itt jutunk el a kínai modernizáció harmadik területéhez, a stratégiai fegyverekhez. Jelenleg Kínának kb. 20 olyan interkontinentális ballisztikus rakétája lehet, amelyek atomrobbanófejekkel felszerelve elérhetik az Egyesült Államok területét. Bár ez elég arra, hogy komoly pusztítást vigyen véghez, nem hasonlítható össze a több száz, hasonló kategóriájú amerikai fegyverrendszerrel, nem is beszélve a kiépítendő rakétavédelmi rendszerről (bár tény, hogy az nem a kínai ellen irányulna). Csakhogy ha Peking el akarja kerülni, hogy Washington beavatkozzon Tajvan oldalán egy kínai invázió esetén, olyan szintre kell növelnie elrettentő erejét, amely már túl nagy kockázat felé sodorná Amerikát a beavatkozás esetén. Tévedés lenne azonban a problémát csak az Egyesült Államokra és Tajvanra szűkíteni. A kínai hadsereg gyors modernizációja nem csak az említett két országot irritálhatja. Bár egyelőre Oroszország Peking legnagyobb fegyverszállítója, hosszabb távon, 20-25 év múlva Moszkvának is szembe kell néznie délkeleti szomszédja megnövekedett erejével, befolyásával, és nem utolsósorban katonai képességeivel. Hasonló a helyzet a térség másik nagyhatalmával, Japánnal is. Tokió napjainkban még a szoros amerikai-japán stratégiai együttműködésre hagyatkozik, de néhány éven belül ezen a téren is változhatnak a dolgok. Ha a japánok nem fognak többé abban bízni, hogy az USA képes ellensúlyozni a kínai erőt, megpróbálnak más utat keresni. Ennek egyik módja egy teljesen új japán biztonságpolitika lehet, amelynek alapját a nukleáris fegyverek beszerzése képezheti. Erre egyébként Japán képes már ma is, akár saját erejéből, de politikai-stratégiai-történelmi megfontolásokból nem teszi. Ez azonban nem zárja ki, hogy a jövőben elindul ebbe az irányba. Jelenleg viszont elképzelni is nehéz, hogyan reagálna Kína egy újabb atomhatalom megjelenésére a térségben. Mindenesetre Kína egyre növekvő erejével mindenkinek számolnia kell. A kérdés csak az, ki milyen következtetéseket von le, és ami még fontosabb, milyen lépéseket tesz, hogy biztosítsa saját stratégiai érdekeit. Az is biztos, hogy mivel túl sok a megválaszolatlan kérdés, az elkövetkező évtizedekben nem fognak unatkozni a Kelet-Ázsiával foglalkozó stratégák és elemzők. Eddig legalább 25 ezer külföldi lányt csempésztek be Nagy-Britanniába és adtak el a virágzó szexpiacon Kelet-európai szexrabszolgapiac Londonban MTI-FIGYELŐ Szabályos szexrabszolgapia- cot üzemeltetett a londoni Gat- wick repülőtéren egy kelet-európai banda, amelynek tagjaira rendkívül súlyos fegyházbüntetéseket rótt ki a bíróság. A Daily Mirror beszámolója szerint egy szerb és egy litván férfi, valamint egy litván prostituált a Londontól délre fekvő Gatwick repülőtér kávézójában árverezted a különféle csábító ajánlatokkal Nagy-Britanniába csalt kelet-európai lányokat, akik londoni és vidéki bordélyokban kötöttek ki. A lap két litván tizenéves lány horrorkalandját ismertetve számolt be a gatwicki szexrabszol- gapiacról. A 18, illetve 19 éves lányok, akiket még hazájukban környékeztek meg a szép angliai kirándulást ígérő kerítők, Vil- niusból érkeztek a londoni repülőtérre. A lányoktól azonnal elvették útlevelüket, és a Nagy- Britanniában népszerű Costa Coffee kávézóhálózat helyi üzletébe terelték őket, ahol már kisebb tömeg gyülekezett. Miközben a szomszédos asztaloknál járatuk indulására váró utasok szürcsölgették kávéjukat vagy teájukat, és a kifelé teljesen nyitott bolt előtt százak korzóztak fel-alá, megindult az árverés, amelynek eredményeként a két lány egyenként 3000 fontért - mintegy 170 ezer koronának megfelelő összegért - kelt el. Mindkettőjüket Sheffieldbe vitték, és bezárták őket egy lakásba. Egyiküket az új tulaj még aznap továbbadta egy londoni futtatónak. Gazdáik mindkét lányt válogatott kínzások kilátásba helyezésével, illetve halálos fenyegetéssel kényszerítették rá a kliensek igényeinek teljesítésére. Egyiküket szerb futtatója háromszor megerőszakolta. Az egyik lánynak tíz, a másiknak tizenegy nap után sikerült megszöknie, és jelentették a velük történteket a rendőrségnek. A gatwicki szexrabszolgapia- cot üzemeltető szerb és litván férfit a sheffieldi bíróság 21, illetve 16 évi fegyházra, az üzletben szintén részes litván prostituáltat - aki saját elmondása szerint szintén szexrabszolgaként kezdte - 11 évi börtönre ítélte. Az eset csak a jéghegy csúcsa. A Mirror által megszerzett adatok szerint eddig legalább 25 ezer külföldi lányt csempésztek be Nagy-Britanniába és adtak el a virágzó szexpiacon; a brit belügyminisztérium évi 2-6 ezerre becsüli az „utánpótlást”. A brit kormány most a keresletet próbálja elriasztó intézkedésekkel csökkenteni: a legújabb tervek egyike szerint automatikusan nemi erőszakért ítélnék el azt a kuncsaftot, aki prostitúcióra kényszerített, embercsempészek által Nagy-Britanniába hurcolt szexrabszolgáktól vásárol pénzért kéjszolgáltatást. A Daily Mirrornak a gatwicki Costa Coffee alkalmazottai azt mondták: nem vették észre, hogy boltjukban rabszolga-kereskedők síró lányokat adnak-vesznek... KOMMENTÁR Csapdahelyzet MAUNÁK ISTVÁN Szaddám Húszéin és főkolomposainak tegnap kezdődött pere tovább bonyolíthatja az áttekinthetetlen iraki politikai és katonai-biztonsági helyzetet. Igaz, az iraki lakosság nagyobbik - síita - része is kegyetlen zsarnoknak, tömeggyilkosnak tartja, ugyanakkor az arab világban jelentős erők számára Szaddám már csak Amerika-ellenes- sége miatt is jelképpé vált. A fanatizmus világában pedig a jelképek hihetetlenül fontosak. Óriási hiba lenne ezért, ha a per évekig elhúzódna, kész szerencse, hogy nem az európai demokraták vezénylete alatt zajlik. Több mint öt éve bukott meg a Milosevics-rezsim, az ellene folyó hágai per pedig ma már a kutyát sem érdekli, a jogi csűrés-csavarás magasiskolája zajlik ott, ami érthetően kiábrándította a közvéleményt. Nem beszélve a bujkáló Mladicsról és Karadzsics- ról, akiket az istennek sem tudnak elkapni, még jó, hogy egy szerb kiadó két nappal ezelőtt mutatta be Karadzsics legújabb verseskötetét. (Ennek csak annyi köze van Irakhoz, hogy Szaddám is verselget a börtönben.) Ezért is érthetetlen néhány jogvédő szervezet fanyal- gása, miszerint a bagdadi per nem lesz objektív, Szaddám odahaza nem számíthat igazságos ítéletre. Destabilizáló tényező lehet a Szaddám-per azért is, mert Irakban semmilyen bizottság nem alakult a múlt, azaz a 24 éves Szaddám- uralom bűneinek feltárására. Az amerikaiak csak néhány magas rangú vezetőt kaptak el, de a politikai és közélet tele van a régi hatalom kiszolgálóival, a besúgókkal, a kínzások, gyilkosságok végrehajtóival. A perben várható leleplezések valóságos lavinát indíthatnak el a választások előtt formálódó politikai életben. Sokan azt is alig várják, hogy Szaddám végre kinyissa a száját, és kitálalja, milyen segítséget kapott az amerikaiaktól az 1980-1988-as iraki-iráni háború idején. Leheteden felmérni, hogy mindez milyen mértékben korbácsolja fel ismét az iszlám világban amúgy is egyre növekvő USA-el- lenességet. Hangsúlyozni kell, mindez a december 15-re kiírt parlamenti választások előtt történik, s ezúttal már négy évre választják a képviselőket, nem úgy, mint idén januárban. Választások mindenképpen lesznek, akár sikeres volt a szombati referendum, és elfogadták az alkotmányt, akár nem. Hiszen mint kiderült, a létfontosságúnak beharangozott népszavazás nem is volt létfontosságú: az utolsó pillanatban született síita-kurd-szunnita alku értelmében utólag mindenképpen módosítják az alaptörvényt. Vagyis: nem az lesz benne, amit a nép szentesített - vagy nem. Ez utóbbi esetben az új nemzetgyűlés láthat neki az új alkotmány kidolgozásának. Mindez akkor is bizonytalanná tenné a helyzetet, ha Irakban nyugalom lenne. De nincs, és szembe kellene nézni a valósággal: nem csak néhány terrorcsoport működik, ahogy az amerikai propaganda állítja, hanem egyfajta polgárháború dúl. Ezt a szunnita az-Zarkávi hirdette meg a síiták ellen, és nem maradt hatástalan, példa rá, hogy nem oly régen pusztán a páni félelem ölt meg vagy hétszáz síita zarándokot egy hídon. A referendummal, a decemberi választásokkal a politikai konszolidáció csak elkezdődik, de nem látszik a fény az alagút végén. A Szaddám-pert mindenképpen meg kellett rendezni - jó lenne, ha az USA és Európa a lehető legkevésbé szólna bele, bár ez aligha lesz így -, még akkor is, ha ez igazi csapdahelyzet: nem tudni, melyik oldal fog belőle jobban profitálni, a győztesek-e vagy a vesztesek. JEGYZET Röplap lesz a gyógyír PÉTERFI SZONYA Az Egészségügyi Világszervezetjó néhány éve figyelmeztet a náthaláz világjárvány kialakulásának valószínűségére, utalva a spanyol nátha és a hongkongi influenza halálos áldozatainak számára, de arra is, hogy a járványok 30-50 évenként megismétlődnek. Ezért arra ösztönözte a tagországok kormányait, hozzanak intézkedéseket a megelőzésre, népszerűsítsék a védőoltást. Bár a hazai egészségügyi illetékesek továbbították a WHO felhívását, ám igazán a gyógyszergyártó társaságok vállalták a lakosság felvilágosítását. Amikor úgy tűnt, a kampányolás sikeres lesz, látszatra szakmai vita alakult ki a védőoltás ártalmasságát hirdető orvoscsoport és a tárca között. Ez elbizonytalanította a lakosságot: többen lemondtak az oltásról. A csökkenő kereslet miatt idén a környező országokhoz képest kevesebb oltóanyagot rendeltek, aminek most kárát látjuk. Hiszen a madárinfluenzától való félelem miatt a hagyományos, tehát a humán náthaláz megelőzését célzó szérum fogyóban van. És nem biztos, hogy jut mindenkinek, hiszen a gyártók az egyes országok tavaszi megrendelései szerint gyártották a vakcinákat. Persze, nem élnénk Szlovákiában, ha nem volna más gond is. Igaz, határainkon túl is a H5Nlmadárinfluenza ellen állítólag bevethető antivirotikumok hiánya borzolja a kedélyeket, ám míg ott átmeneti (az óvintézkedések keretében időben megrendelték a kétféle gyógyszert), nálunk tartós jelenségről van szó. Pótolni a hiányt a gyártás bonyolultsága miatt nem lehet, és fény derült arra is, hogy a minisztérium csak a lakosság 6 százalékának rendelte meg a drága orvosságot. Azok számára, akik kapcsolatba kerülhetnek a fertőzött szárnyasokkal. Az egészségügyi miniszter mindezek ellenére azt hangsúlyozza, nem maradtunk le semmiről, sőt az óvintézkedésekkel sem késtünk el. A környező országokban zajló előkészületek másról szólnak, mint idehaza. De nem kell tartanunk semmitől, hamarosan röplapokon tájékoztatnak bennünket a fontos tudnivalókról. Remek, csupán erre van szükségünk?!
