Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-19 / 242. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Az olcsó telefondíjak elősegítik a kapcsolattartást.. (Gyenes Gábor rajza) Kisebbségellenesség: a sajtó nagy felelősségéről ír az újvidéki Magyar Szó Incidensekre éhes média KOMMENTÁR Szemüveget a bíráknak! BARAK LÁSZLÓ Nem lenne csoda, ha egynéhány buzgómócsing mától azon kezdene ügyködni, hogy tiltassék meg a szemüvegek viselése. Mert az nem a gyengén látók esélyeinek kiegyenlítését szolgálja, hanem „alkotmányellenes pozitív diszkriminációt” jelent... Az alkotmánybíróság tegnapi döntése legalább is ezt sugallhat­ja. A jelenleg tizenegy tagú taláros testület ugyanis, hét igen és négy ellenszavazattal, alkotmányellenesnek minősítette az ún. antidiszkriminációról szóló törvény 8/8-as paragrafusát, amely­ben szó szerint a következő áll: „A gyakorlati esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód elvének biztosítása érdekében egyedi esélyegyenlőségi intézkedések hozhatók a faji vagy etnikai szár­mazással összefüggő hátrányok megakadályozására.” A szigorú „hetek” arra hivatkozva találták alkotmányellenesnek az idézett paragrafust, hogy a Szlovák Köztársaság alkotmánya szerint senkit nem szabad faji alapon sem pozitív, sem pedig negatív diszkriminációban részesíteni. Mármost, tessék ezt elmagyaráz­ni annak a romának, aki évek óta nem tud elhelyezkedni. Nem azért, mert büdös neki a munka, hanem azért, mert sötétebb a bőre, mint a többségé. Vagy vegyünk egy csallóközi magyart, aki Zsolnán szeretne megpályázni egy önkormányzati állást, ám úgy rúgja őt ki ezért Slota polgármester, hogy a lába sem éri a földet... Mi ez, ha hem negatív diszkrimináció? Miközben az al­kotmányvalóban tiltja mind a pozitív, mind a negatív diszkrimi­nációt... Semmi másról, mint az ilyen esetekről szólt a tegnap alkotmányellenesnek minősített 8/8-as paragrafus. Amelyet - egyáltalán nem mellékesen - a jelenlegi kormány tagjai(!) tá­madtak meg az alkotmánybíróságon. Nem tudni, bontottak-e pezsgőt a kormánytagok a ,jó hír” hallatán. Az viszont egyér­telmű, hogy akadt négy alkotmánybíró, akik nem értettek egyet hét társuk döntésével. Ebbéli véleményüknek pedig különvéle­ményben kívánnak hangot adni. Hiszen a faji vagy etnikai esély- egyenlőséget csak avatatlanul vagy jó adag rosszindulattal lehet bármilyen előjelű diszkriminációnak minősíteni! Annál is in­kább, mivel az ENSZ faji diszkrimináció leküzdését célzó nem­zetközi egyezménye is - amely szerves része a szlovákiai jog­rendnek - egyértelműen kimondja ezt. A rigorózus kormányta­gok és a velük egyetértő alkotmánybírók ráadásul elfelejtették megkérdőjelezni és alkotmányellenesnek minősíteni azt az eu­rópai irányelvet is, amelynek szövege csaknem szó szerint meg­egyezik a most elutasított 8/8-as paragrafus szövegével, s ame­lyet a törvényhozók annak idején ugyancsak beemeltek azt anti­diszkriminációról szóló törvénybe... Mi lehet a különvéleményt megfogalmazó négy alkotmánybíró és a normális közvélemény vigasza? Az aranyigazság, mely szerint „mindig a többség az, akinek igaza van, még ha egyedül marad is”. A groteszk végki­csengés pedig az, hogy az égvilágon semmit sem változtatott az eddigi helyzeten kollégáik döntése. Mert az antidiszkrimináció­ról szóló törvény alapján a továbbiakban is nyugodtan jogorvos­latot követelhetnek azok az egyének, akiket faji vagy etnikai ala­pon ér hátrány! A tizenegy alkotmánybíró közül pedig heten egészen biztosak lehetnek abban, hogy döntésüket minden elfo­gulatlan szakember - de bármely értelmes laikus is - kineveti majd. Mert nem voltak képesek átlépni saját nemzetféltő(!) ár­nyékukat... Különben meg, továbbra is szabad - s ha gyengén lá­tók, kell - szemüveget hordaniuk! JEGYZET BELFÖLD Erdélyi: valódi restitúció kell Egyre több probléma merül fel az egyházi restitúció kap­csán, s Erdélyi Géza reformá­tus püspök szerint mára nyil­vánvalóvá vált: a hatályos jog­szabály foghíjas. Nem teszi le­hetővé annak a visszaigényelé- sét, amit a 104/45-ös norma szerint konfiskáltak, noha az egyház szántóföldjeit és egyéb ingaúanjait éppen erre hivat­kozva kobozták el. „A zsinat olyan álláspontra helyezke­dett, hogy mindent, amit bár- müyen címen elvettek, azt visz- sza kell szerezni. Furcsa, hogy a restitúciós törvény sok min­denre vonatkozik, ám éppen a 104/45-öst nem említi. Ebben machinációt látunk” - szögez­te le. Az egyház kéri: tegyék le­hetővé, hogy a norma az intra- villánokra, a szántóterületekre és az épületekre is vonatkoz­zon. Az utóbbiak nagy része már nem parókia, hanem haj­dani iskolákról és tanítólaká­sokról van szó. (sza) Személyi már 14 éveseknek? A 14 évesek kapjanak sze­mélyi igazolványt - javasolta az igazságügyi minisztérium, s emiatt rögtön összetűzésbe ke­rült a belügyi tárcával. Dániel Lipšic az új, uniós formátumú okmányok kapcsán vetette fel a dolgot, s ezt szorgalmazza a Szlovák Információs Szolgá­lat, valamint a közlekedési mi­nisztérium is. Indokaik azono­sak: a 2006. január 1-jétől ha­tályos új Btk. értelmében 15- ről 14 évre csökken a büntet­hetőség korhatára. A belügy számára viszont az újítás óriá­si pluszkiadást jelentene. Pal­kó azzal érvel: a rendőrség más módon is képes megál­lapítani a kiskorúak személy- azonosságát. Amikor az igaz­ságügyi miniszter a közelmúlt­ban az új Btk.-ba csempészte a büntethetőség alsó korhatárá­nak csökkentését, azonnal fel­merült: ha a fiatalokat már 14 évesen börtönbe lehet zárni, akkor pluszjogokat is kell ne­kik adni. Ha egy évvel koráb­ban kapnának igazolványt, az a szülőknek némi segítséget je­lentene: ha az EU-n belül akar­na utazni a gyermek, nem kel­lene kiváltani az útlevelet szá­mára. (sz-a) Elvesztett emberjogi per Szlovákia pert veszített a nemzetközi embeijogi bírósá­gon, s ki kell fizetnie a felperes­nek 3000 euró erkölcsi kártérí­tést. Egy hölgy nehezményez­te: sérült ahhoz való joga, hogy ügyét függeden és pártaüan bí­róság tisztességesen és ésszerű határidőn belül tárgyalja; vala­mint nem tartották tiszteletben a magántulajdona békés élve­zéséhez való jogát. 1992-ben ugyanis az illetékes pozsonyi lakásszövetkezet visszavette tőle a korábban kiutalt három­szobás lakást - azzal az indok­lással, hogy már nem tagja a szövetkezetnek. Bírósághoz fordult, ám az ügy 8 évig és 9 hónapig húzódott. Strasbourg elutasította a beadvány azon részét, mely a lakáshoz való jogra vonatkozott, abban azon­ban igazat adott a panaszos­nak, hogy nem ésszerű időn belül zárták le ügyét. (sz. a.) A sajtó, a társadalom, a politikusok és a hatóságok felelősségéről ír mélyreha­tó elemzésében a vajdasá­gi magyarellenes inciden­sekkel kapcsolatosan az újvidéki Magyar Szó című napilap. PETKY JÓZSEF „Etnikai leszámolások, nemze­ti türelmetlenség, vallási intole­rancia, gyűlölködés, magyarve­rés... Szövevényes, nehéz, minde- nekfelett kimondottan kényes té­mák, melyek egyszers­mind magukban hordoz­zák egy futótűz gyújtó­lángját” - figyelmeztet írásában Gimpel Tibor, aki szerint a média na­gyon káros szerepet ját­szik, „mert éhes mindenre, ami incidensre szaglik, 32 foggal ha­rap rá, akkor is, ha nincs mire”. Innen táplálkozik a magyarorszá­gi páni félelem, mely abban nyil­vánul meg, hogy az átutazni vagy látogatóba érkezni óhajtó turista már-már nem tudja, merjen-e Szerbiába jönni, „nem is beszél­ve, hogy a magyarországi tőkebe­MTI-HATTER Lengyelország egyik igen befo­lyásos papja, az országos sugárzá­sú katolikus rádió- és televíziócsa­tornát irányító Tadeusz Rydzyk mindent elkövet, hogy főleg a bizo­nyos társadalmi rétegek körében népszerű Radio Maryja adón ke­resztül megakadályozza a Polgári Platform (PO) jelöltjének, a jobb­oldali liberális Donald Tusknak a győzelmét az elnökválasztás októ­beri 23-i második fordulójában. A közvélemény-kutatások szerint Tusknak nagyobb az esélye a győzelemre, mint a mérsékelt jobboldali, nemzeti színezetű Jog és Igazságosság (PiS) jelöltjének, Lech Kaczynski varsói főpolgár­mesternek. „Imádkozzunk testvé­reim azért, hogy bölcs döntés szü­lessen az elnökválasztáson. Hall­gassatok a lelkiismeretetekre, és szavazzatok egy szolidáris lengyel­re” — agitál szelíd hangján a pap a áramlásnak az üyen körítés mennyire kedvez”. A szerző jegyzetében rávilágít az érem másik oldalára is, amely­nek szerinte megkerülhetetlenül fontos eleme az a közeg és köz­hangulat, ahol mindez akár egye­di incidensek képében, akár jelen­ségként kezelve előfordul. „Ha az előző rezsim valami igazán káro­sat okozott, akkor az a nincstelen- ségen, kilátástalanságon, elszegé­nyedésen túl leginkább éppen a másság iránti intolerancia felfo­kozásában testesül(t) meg. A vé­res testvérháborúk hagyatéka­ként maradt szellemi impotencia, a felfokozott nemzeti indulatok, a kizárólagosság, a perspektívanél­küliség mindenütt a világon az extrémek táptalaja, így Szerbiá­ban is” - írja Gimpel Tibor. A cikk szerzője rámutat arra, hogy korábban is verekedtek szerbek és magyarok, ruszinok, szlovákok, s néhol szinte hagyo­mánya volt az efféle „vitézi játé­koknak”, de nem csinált belőle rádió hullámhosszán. Hasonló hangnemben mozgósít Kaczynski is a „liberális Lengyelország” ellen, amelyet szemében Tüsk testesít meg. A fundamentalista katolikus rádióadó hallgatóit már a szeptem­beri parlamenti választások előtt is a Tüsk vezette Polgári Platform el­len hangolták. Rydzyk és hívei most Lech Kaczynskiban, a láng­lelkű hazafiban és meggyőződéses senki sem ügyet, a közösség nem szította a lángot, nem kísérték olyan falfirkák, melyek azt üze­nik, hogy ez így van rendjén, és nem voltak politikusok, akik a beszűkült tudatú börtöntöltelé­kek alá adták volna a lovat. „Bizonyosnak látszik, hogy amíg üyen téren pozitív a negatív viselkedés megerősítése, amíg a társadalom gazembereket, hábo­rús gonosztevőket éltet, amíg a hazafit véres kezű hadurak teste­sítik meg, amíg a gyűlöletszítás politikai propagandájának nemcsak szűk számú szélsősége­sek ülnek fel, hanem országos vá­lasztási győzelemre esélyes párt sokadalma, amíg a rendőrség so­raiban pont ezek az elemek van­nak túlsúlyban (...), addig építő jellegű diskurzust ebben (és nem csak ebben) a témában nem re­mélhetünk” - írja Gimpel Tibor, aki szerint az immáron európai­ságra esküvő áüamközösségi ve­zetőknek meg keü majd felelniük a kérdésre, hogy az emberi jogok mikor válnak a mindennapok gya­korlatává, amiben nemcsak a ki­sebbségek, hanem a társadalom egésze érdekelt. A szerző az MTI belgrádi tu­dósítója katolikusban látják a garanciát ar­ra, hogy a „nemzeti értékek” dacol­ni tudnak a nyugati liberalizmus kihívásaival. Rydzyk és híveinek vüágképe egyszerű, ellenségképük vüágos. Egyik oldalon áü az egy­szerű, de jó emberek katolikus, nemzeti hagyománya, másik olda­lon a liberális Európa romlott vüá- ga, amelyben engedélyezik a me­legházasságot és az abortuszt. A titkos fegyver KOCUR LÁSZLÓ Iveta Radičová, a Szlovák Tüdományos Akadémia Szoci­ológiai Intézetének vezetője kedden váltotta Ľudovít Kaník távozó munka-, szociális és családügyi minisztert, így megvan a kormány első nőnemű tárcavezetője (bár ön­magában a felett a tény felett örvendezni, hogy végre egy hölgy is helyet kapott a Sza­badság téren, botorság lenne, különösen aznap, mikor az al­kotmánybíróság kimondta, hogy az antidiszkriminációs törvény alkotmányellenes). Radičová pártonkívüli, a szoci­ális ellátórendszer reformjá­nak egyik társszerzője, Oxfor- dot is megjárt egyetemi tanár. Szakember, ami nem hátrány, de nem is feltétel Mikulás Dzurinda kormányában. Kaník a „piszkos munka” nagy részét már egyébként is elvégezte, s egyszer még hálá­sak leszünk neki, még ha most a legnépszerűtlenebb minisz­terek egyike is volt. Radičová így most nyugodtan „mérsé­kelheti a reformok negatív kö­vetkezményeit”, piros ponto­kat szerezve ezzel a kabinet­nek, ami a választási évben nem hátrány. Az egyébként dekoratív miniszter asszony szaktudásán túl a politikai marketing terén is sikeres fegyver lehet. Aki rendszeresen figyelem­mel követi a pártpreferenciák és a politikusi népszerűségi mutatók alakulását, láthatja: a hazai politikai élet nem ritkán demagóg kiskosztümje, Zuza­na Martináková messze a leg­népszerűbb politikusnő, s pártja - legalábbis némelyik közvélemény-kutató ügynök­ségnél - már-már a parlament­be jutáshoz szükséges küszö­böt környékezi, vélhetően az elnök asszony népszerűségé­nek betudhatóan, mert egyéb­ként semmit nem tettek le az asztalra. Milyen jól is jönne ez a majdnem öt százalék az SDKÚ-nak... S ha ehhez egy népszerű női politikus kell a sok őszülő vagy magasodó homlokú vagy borostás vagy búsmagyar bajszú tárcavezető közé, ám legyen. Egyesek mosolyognak, mások idegesek Varsó. Rydzyk vitatott személyiség a lengyel katolikus egyhá­zon belül is. Műsoraiban nemcsak meditációval, vallási énekekkel és imákkal erősíti lelküeg a hallgatókat, de terjeszt egy antiszemi­tizmusból, nacionalizmusból és Lengyelország bármiféle moder­nizációjától való félelemből összegyúrt vüágnézetet is. Némelyek csak mosolyognak, mások azonban idegesek lesznek, ha Rydzyk híveit rózsafüzérrel a kezükben olyan mozik előtt látják imádkoz­ni, amelyekben „keresztényeüenes” fümeket vetítenek. Minden­esetre tény, Rydzyknek több mülió híve van, adója fogható egész Lengyelországban, s üzenete főleg az ország szegényebb keleti és déli vidékein talál célba. (MTI) A véres testvérháborúk hagyatékaként maradt szellemi impotencia. A lengyel katolikus egyház jobbszárnya a liberális államfőjelölt győzelme ellen Egyszerű világkép és ellenségkép

Next

/
Thumbnails
Contents