Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-18 / 241. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ Bajor húsbotrány A bajorok valószínűleg el­késtek visszahívási akciójuk­kal, miután néhány nappal ezelőtt kitudódott: több ezer tonna, nem emberi fogyasz­tásra szánt állati maradványt, vágóhídi hulladékot adtak el hamis papírokkal németor­szági és más EU-tagállambeli, köztük magyarországi feldol­gozóknak. „Már nem tudunk semmit sem bevonatni a szu­permarketek polcairól, mivel az élelmet valószínűleg már elfogyasztották” - közölte a bajor környezetvédelmi mi­nisztérium. A rengeteg közve­títő, beszállító és a beszállítók beszállítóinak nagy száma mi­att aligha lehet a vágóhídi hulladéknak az élelmiszerbol­tokig, a fogyasztóig vezető út­ját rekonstruálni. Az ügyben úgynevezett harmadik kate­góriás vágóhídi hulladékokról van szó: testrészekről, bőrről, csontokról. Ezeket a marad­ványokat állítólag csak kutya- és macskaeledel készítésénél szabad felhasználni, illetve csontliszt, biogáz nyerhető belőlük. Az ügy kipattanása óta mindig hangoztatják, hogy a nevezett vágóhídi hul­ladék nem veszélyes az egész­ségre, mert magas hőmérsék­leten dolgozták fel. Mint a Stern magazin legújabb szá­mában írja, óvatos becslés szerint az elmúlt 24 hónap­ban 400-600 tonna disz­nóbőrt és 1400 tonna szár­nyascsontot nem állateledel, hanem emberi fogyasztásra ajánlott élelmiszer készítésé­nél dolgoztak fel. Németor­szágban szárnyasokat feldol­gozó, zselatint előállító üze­meknek adtak el a hulladé­kokból, külföldön litván, len­gyel és magyar kolbászké­szítőknek, valamint egy fran­cia és olasz zselatinüzemnek. Az ügyészség egy gyanúsított ellen folytat eljárást. TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ Új közigazgatási-területi egységeket kell létrehozni Romániában, a mostani me­gyéknél nagyobbakat, de a jelenlegi fejlesztési régióknál kisebbeket - szorgalmazta Frunda György, az RMDSZ szenátora az Autonómia for­mái és megvalósításuk tanul­ságai címmel rendezett ta­nácskozáson. Frunda szerint az országot 15 régióra kell osztani (a megyék száma negyvenegy). Az egyik régió magában foglalná a jelenlegi Hargita, Kovászna és Maros megyét. Itt a románság szám­beli kisebbségben lenne. A szenátor „autonómia az auto­nómiában” elvet és pozitív diszkriminációt alkalmazna a románok érdekében. Sze­rinte Székelyföld autonómiá­ja jelenleg „nem megvalósít­ható”, mivel román részről érzelmi fenntartások vannak ezzel kapcsolatban. Bogdan Aurescu helyettes külügyi ál­lamtitkár úgy véli: Ajánlato­sabb lett volna közös döntés- hozatali mechanizmusokról beszélni a kulturális autonó­mia helyett, mivel a többség azonnal szegregációra, sze­paratizmusra gondol.-Akkor megoldjuk uniós támogatás nélkül... (Gyenes Gábor karikatúrája) A szélsőséges csoport tábori kórházában Oszama bin Laden volt orvosa operál Mentőcsapatok helyett iszlám milíciák A pakisztáni földrengés ál­tal sújtott térségek közül sokat nem a pakisztáni hadsereg és a nemzetközi mentőegységek, hanem a helyi iszlám milíciák értek el először, és szakszerű egészségügyi ellátásban részesítik a rászorulókat. MTI-HÁTTÉR A londoni The Times beszámo­lója szerint Muzaffarábádban, Kasmír Pakisztán által ellenőrzött részének fővárosában a Dzsamáat ul-Dava, az egyik legnagyobb szélsőséges pakisztáni iszlám cso­port emberei a földrengés után fél órával már hozzáláttak a sérültek ellátásához, és 36 óra alatt egy teljesen működőképes tábori kór­házat állítottak fel. A tábor koordinátora elmond­ta: a csoport volt az első, amely mentőtevékenységbe kezdett a földrengés sújtotta térségben, és még pakisztáni katonáknak is nyújtott elsősegélyt, mert „a saját embereik nem tudtak megbirkóz­ni a feladattal”. A tábori kórházat egy Nagy-Bri- tanniában végzett ortopédsebész, Amer Aziz vezeti, aki egy időben Oszama bin Ladennek, az al- Kaida terrorhálózat vezérének or­vosa volt, és a 2001. szeptember 11-ei merényletek után militáns kapcsolatai címén őrizetbe vették. A Dzsamáat ul-Dava a Kasmír indiai ellenőrzése ellen küzdő egyik leghírhedtebb iszlám milí­cia, a Laskar-e-Taiba anyaszerve­zete. A csoportot a pakisztáni kor­mány 2002-ben terrorszervezet­nek minősítette és betiltotta, az amerikai hatóságok pedig az al- Kaidával hozzák kapcsolatba. A lap tudósítójának helyi lakosok ugyanakkor azt mondták, hogy hálásak a milíciának, mert senki más nem segített rajtuk. A tábori kórház sátraiban felállított mű­tőkben indonéz orvoscsoport vé­gez operációkat, és a szervezet francia és török mentőegységek­nek nyújtott menedéket. Tegnap egynapos kényszerpihe­nő után ismét úrnak indultak a se­gélyeket szállító helikopterek. A rossz időjárás okozta huszonnégy órás szünet után már kora reggel megérkeztek az első helikopterek - fedélzetükön élelmiszerekkel, sát­rakkal és takarókkal - Muzaffa- rábádba. Katonai források szerint az október 8-i földrengés óta mint­egy 350 segélyszállító repülőgép szállt le a térségben. A hegyvidéki körzetekben egyre súlyosabb a helyzet. Az éhező és a tél miatt fa- gyoskodó tízezrek körében járvá­nyok kitörése fenyeget. A pakisztá­ni hadsereg szóvivője közölte, hogy a katonák gyalog igyekeznek eljut­ni a segélyekkel a legnehezebben megközelíthető településekre. Hivatalos adatok szerint a föld­rengés eddig összesen 53 ezer ha­lálos áldozatot követelt, de a leg­frissebb becslések már 80 ezerre teszik a halálos áldozatok számát. Egy szerb lap szerint teljesíteni kell a magyar kisebbségnek tett ígéreteket Kettős mérce a Vajdaságban MTI-FIGYELŐ A Danas című belgrádi napilap szerint a szerb hatóságoknak be kell váltaniuk a kisebbségeknek tett ígéreteiket, ahelyett hogy a ki­sebbségellenes incidensek meg­ítélésében vitáznának velük. A liberális lap elemzése szerint a szerbiai közvéleményben nagy meglepetésként hatott az első sza­badkai tüntetés, amelynek során a magyarok követelték a rendőr­ség és az igazságszolgáltatás ha­tékonyabb fellépését az etniku­mok közötti incidensek elkövetői ellen. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közös­ségének elnöke személyesen a belgrádi kormánypolitikusokat tette leginkább felelőssé a hatósá­gok lassú reagálása miatt, Doris Pack, az Európai Parlament dél­szláv vegyes bizottságának elnöke pedig támogató levelet küldött a szabadkai tiltakozóknak. A Danas rávilágít arra, hogy a vajdasági magyarok szerint a ha­tóságok gyorsan és hatékonyan megoldják azokat az eseteket, amelyekben a magyarok a vétke­sek, viszont „lassan vagy seho­gyan sem” cselekszenek, amikor ők az áldozatok. Szerintük a ket­tős mérce annak a következmé­nye, hogy a kisebbségek részvéte­le a rendőrségben nem éri el az öt százalékot, jóllehet a tartomány lakosainak több mint harmadát teszik ki. Hasonló a helyzet az igazságszolgáltatással is. A lap ugyanakkor rámutat, hogy e két intézménnyel kapcso­latosan számos kifogásuk van az ország minden állampolgárának. Bizonyos, hogy ezekben az intéz­ményekben a reform nem jutott el messzire, a kormány pedig ezért mindenképpen nagy felelősséggel tartozik, és sok munkát kell elvé­geznie még, hogy az országot el­juttassa a rend és törvény európai családjába. „Ahelyett, hogy ugyanarra a problémára más-más dioptriájú szemüveggel néznének, sokkal jobb lenne, ha teljesítenék, amit ígértek. Kiváltképpen, amikor azokról a vegyes bizottságokról van szó, amelyek hivatottak len­nének kivizsgálni az incidense­ket, és lehetővé tennék a tettesek kézre kerítését és megbüntetését. Ugyanolyan mérce szerint, bár­milyen nemzetiségűek” - írja a Danas. KOMMENTÁR Vég vagy a kezdet? JARÁBIK BALÁZS Mi a különbség az EU- és az iraki alkotmány között? Az ered­ményt tekintve szinte semmi, mind a kettő vagy a vég kezdete, vagy a kezdet vége. Az iraki alkotmány - amelyet több mint egy évig ra­kosgattak össze - ugyanis nem arról szólt, amiről a róla szóló hírek. Vannak benne szép és hasznos dolgok, hogy például a nők egyen- lőek a törvény előtt, szólásszabadság, vallásszabadság, s a többi. Az iszlám törvénykezés alkotmányba foglalásáról sem volt akkora vita, műit amekkoráról a hírekben beszámoltak. Bár az iraki alkotmány­bíróságnak lesz dolga bőven, ha figyelembe vesszük, hogy az alkot­mány szavazásra bocsátott verziója szerint elvben semmi sem ütköz­het az iszlám szabályaival. Ennyit a nők egyenjogúságáról. Az új al­kotmány, illetve a népszavazás tulajdonképpeni kérdése, hogy lesz-e egyáltalán iraki alkotmánybíróság? Az új alaptörvény ugyanis lénye­gében föderalizálja Szaddám valamikori rendszerét, amely ötven évig a Bath párt egyeduralma alatt a szunnita kisebbségnek biztosí­totta a hatalmat. Most azonban - az alkotmány által támogatott két lehetséges regionális autonómián keresztül - az északi, kurd Mo- szul, a déli, síita Bászra és a központi, szunnita (?) Bagdad alakulhat új hatalmi centrummá. Ezt erősíti, hogy a regionális kormányok akár saját haderőket is fenntarthatnak. Ez részben a jelenlegi hely­zet konzerválása lenne, de talán éppen ezért lehet életképes. Nem először történne ez az iraki történelem folyamán: az egykori Mezo­potámia évszázadokkal ezelőtt autonóm városállamok szövetsége volt. Ugyanez a hármas hatalmi centrum ráadásul már a török ura­lom idején is kialakult. Ezzel szemben a politikailag egységes Irak - nyugati nagyhatalmak által gründolt - koncepciója cirka nyolcvan évvel ezelőtt, az első világháború utáni zavaros időkben született. Ne higgyük, hogy örömében mindenki repdes a föderáció tervétől. A szunniták szinte rettegnek attól, hogy nemcsak elvesztik az ötven évig - Szaddám által - őrzött politikai kiváltságaikat, hanem főleg az iraki olaj feletti ellenőrzést is. Mert az olaj délen és északon talál­ható. Bagdadi félelmek szerint így a középső résznek (értsd a szun­nitáknak) maradna a nélkülözés, sőt Bagdad akár a regionális kor­mányok túsza lehet. Az alkotmány sorsa e pillanatban kétséges, el- buktatásához csupán arra van szükség, hogy három tartományban is kétharmados többséggel utasítsák el a választók. A szunniták négy tartományban vannak többségben. Kettőben már győzött a nem, most mindenki a maradék kettőre, Ambarra és Szaladinra figyel. Mindesetre Condoleezza Rice sietett kijelentem, hogy az irakiak többsége támogatta szombaton az alkotmánytervezetet. Rice az elemzők nagy részének véleményét visszhangozta, és ugye ez igen jól jönne a manapság hányatott sorsú és alacsony támogatottságú Bush elnöknek. Naná, végre valami jó hír - ráadásul Irakból. Jó hír azért van: a szunniták magas részvételi aránya (több, mint 60%). Ez még akkor is jó hú, ha tudhatjuk, hogy a kurdok és síiták siettek igennel szavazni, míg a szunnitákat a nem mobilizálta. Jel­zésértékű azonban, hogy az irakiak nagy része a politikai megoldás­ban hisz. Márpedig semmi más nem stabilizálhatja Irakot, mint az iraki többség akarata. Akár lesz föderáció, akár nem. JEGYZET Gyógyítók és betegek MISLAY EDIT Tüdőm: nem könnyű az orvo­sok, a nővérkék helyzete, nincse­nek túlfizetve, és sorolhatnám a gondokat, amelyekkel nap mint nap szembe kell nézniük. Élete­ket mentenek, gyógyítanak, de az utóbbi időben ismerőseim kö­rében annyi történetet gyűjtöt­tem össze a negatív tapasztala­tokról, hogy talán nem árt szót ejteni róla. Hogyan is mondta nem is olyan régen Zajac minisz­ter? Rengeteg kiváló szakember van itt, csak azt kellene megta­nulniuk, hogy ne „áruként” te­kintsenek a betegre. Csak úgy mellékesen jegyzem meg: lehet, hogy az orvosi ellátás szempont­jából sokkal hatékonyabbak a rendelők, de néha úgy érzem, már ezzel is jó néhány dolog „el lett szúrva”. Hogy a betegeknek kell az orvos elé Járulniuk”, ra- maty állapotban akár órák hosszat a rendelőben várakozni­uk, az orvos pedig egymás után „beveszi” őket. Szalagon. Szóval mint az árut. Lássuk be, nem vé- leden, hogy régen nem a ren­delők, hanem a háziorvosok vol­tak divatban. Mert mégiscsak lo- gikusabb, hogy az egészséges szakember látogassa meg azt, aki beteg, akinek fájdalmai van­nak, aki segítségre szorul, és nem fordítva. Persze lehet, hogy tévedek... (Most nem a kórház­ról beszélek, természetes, hogy nem vihető mindenkinek az ott­honába az összes komplikált műszer vagy egy műtő teljes fel­szerelése.) Annyi azonban talán az orvostól, a nővértől is elvár­ható, hogy tudatosítsa: az ember nem jókedvében keresi fel, nem azért, mert éppen volt egy sza­bad órája, és semmi jobb ötlete nem akadt. Ellenkezőleg: az em­berek többsége egyáltalán nem szeret orvoshoz járni. Mert az annyit jelent, hogy valami baja van. Aggódik, retteg, nem túl komoly-e a dolog. És nem elég a maga baja, nyersen, lekezelően beszélnek vele. Mintha alacso­nyabb rendű lenne. Vagy mintha azt hinnék, elég, ha a testét pró­bálják meggyógyítani. A leikébe nyugodtan bele lehet gázolni. Pedig hát a kettő, mármint test és lélek, összetartozik. Nem álta­lánosítani akarok, hiszen isme­rek remek orvosokat, akik amel­lett, hogy jó szakemberek, azzal is erőt öntenek a betegbe, aho­gyan beszélnek vele. Ismerek olyan nővérkét is, aki nemcsak a kötelező munkát végzi el mor­gás nélkül, hanem még saját ké­szítésű, helyes kis őrangyallal is meglepi a szomorú beteget. Tu­dom, nehéz anyagi helyzetben van az egészségügy. De a tapin­tatosság, a normális emberi hang tényleg nem kerül pénzbe.

Next

/
Thumbnails
Contents