Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-18 / 241. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 18. RÖVIDEN A brit építészet legújabb irányzatai Pozsony. A világ egyik legjelentősebb építészeti egyeteme, az angol Bartlett School of Architecture végzős diákjainak munkáiból látható kiállítás október 25-ig a Medium Galériában. Az összeválogatott és bemutatott anyag a brit építészet legújabb irányzatait mutatja be. A brit oktatási intézmény az építészetről folyó nemzetközi viták hangadói közé tartozik, (ű) OTTHONUNK A NYELV Kataszteri vagy telekkönyvi hivatal? SZABÓMIHÁLY GIZELLA Az előző írásban a kataszter szó jelentéseiről volt szó. Amint említettük, a szótárak egyfajta speciális nyilvántartás neveként e szónak két jelentését tüntetik fel: ’föld- adókönyV, ’telekkönyv’, holott eredetileg a kataszter csak az előbbit jelentette. A szónak ezt a hagyományos jelentését (és funkcióját) közlik a régebbi lexikonok, így például a Révai. A modern kataszter jelentésének és funkciójának jellemző leírása olvasható a nemzetközi földmérőszövetség anyagaiban. Eszerint ma a kataszter olyan földügyi információs rendszer, amely az egyes földrészletekről (parcellákról) és az ahhoz kapcsolódó információkról tartalmaz adatokat. A modern kataszter célja, hogy adatokat szolgáltasson az adózáshoz, rögzítse a tulajdonviszonyokat, elősegítse az ingatlan- adásvételt, és támogassa a birtok- rendezést. Az előző írásban azt is említettük, hogy számos országban a földnyilvántartást (földadókönyvet) és a telekkönyvet összevonták, általában a telekkönyv vezetése került át a bíróságoktól a földmérési hatóságokhoz. Az egyes államokban azonban más-más módon oldották meg az egységes ingadan-nyilván- tartási rendszer kiépítését, s az intézményi rendszer sem azonos mindenütt. Magyarországon a múlt század hetvenes éveiben dolgozták ki az egységes ingatian-nyil- vántartás alapelveit, s egyúttal a telekkönyvi adatok vezetése is átkerült a földhivatalokhoz. Szlovákiában azonban a magyarországi földhivatalok funkcióit két hivatal is ellátja; ezek szlovák neve pozemkový úrad és katastrálny úrad. Az előbbi elsősorban a birtokrendezéssel, a mezőgazdasági művelés alatt álló földterületek védelmével, hasznosításával, a földminősítéssel foglalkozik. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a szlovákiai magyarban egy elnevezése alakult ki: a földhivatal. A másodikként említett hivatal, azaz a katastrálny úrad az az állami intézmény, amely az ingatianok geometriai meghatározását, jegyzékét és leírását tartalmazó információs rendszert, azaz a katasztert működted. Ez a hivatal vezeti településenként a földrészletek és az egyéb ingadanok (építmények, épületek) adatait, valamint a hozzájuk fűződő jogokat. A hivatalt a szlovákiai sajtó kétféleképp említi: kataszteri hivatal-ként, illetve telekkönyvi hivatal-ként - az utóbbi megnevezés választását valószínűleg az értelmező kéziszótár kataszter szócikke is motiválhatja. Eszerint: kataszter 1. Államig (községi) telekkönyv, földadó nyilvántartási könyve. | biz A telekkönyvet vezető hivatal. Mivel mostanában egyre több olyan szöveggel találkozunk, ahol szükség van a szlovák katastrálny úrad hivatalos magyar nevére, célszerű eldöntenünk, melyik változatot tekintsük a hivatalos megnevezésnek, s melyiket minősítsük köznyelvinek. (A nagyrészt azonos funkciójú magyarországi hivatal neve, a földhivatal már „foglald’, így a magyarországi intézménynév nem vehető át.) Milyen érvek szólnak a telekkönyvi hivatal megnevezés mellett? 1. Magyar elemekből áll; 2. az ingatlan-nyilvántartás dokumentációs anyagainak egyike a telekkönyv, s a hivatal egyik igen fontos funkciója, hogy az ingatianok tulajdon- viszonyairól közöljön adatokat (1- a tulajdoni lapot). A megnevezés ellen szól viszont az, hogy 1. a telekkönyv a teljes ingatlan-nyilvántartásnak csak egy részét képezi, 2. mivel elsősorban a tulajdonviszonyok rögzítésére szolgál, hagyományosan a bíróságok vezetik. A kataszteri hivatal kifejezés használata ellen lényegében csak az szól, hogy a kataszter idegen szó, egyébként mind szemantikai, mind pedig formai tekintetben is megfelelő - erről azonban a következő írásban lesz szó. Ma Vranik Roland Fekete kefe című filmjének vetítésével kezdődik A magyar kultúra napjai Pozsonyban című rendezvénysorozat. Holnap Pejó Róbert Dallas Pashamende című mozgóképét (képünkön a film egy jelenete), 20-án pedig Koltai Lajos Sorsta- lanságát mutatják be. A vetítések helyszíne a Mladosť mozi. December 5-éig látható a Kézművesség határok nélkül című kiállítás a Rozsnyói Bányászati Múzeumban Fazekat, csuprot vegyenek! _j______L!_____________ . \ ____I A k iállítás megnyitóját nagy érdeklődés övezte (Szekeres Éva felvételei) Talán van még némi remény arra, hogy egy igen ősi kézműves foglalkozás, a fazekasság ne tűnjön el végleg a mesterségek névsorából. Éjfél előtt egy percet mutat az óra, Gömör- ben, az egykor virágzó fazekassággal rendelkező megyében ugyanis ma már nincs élő fazekasmester. SZÁSZI ZOLTÁN A fazekasság pedig évezredek óta ismert és elismert kézműves mesterség volt. Gömörben sok falu lakossága művelte hivatásszerűen a kézműiparnak ezt az ágát. Különösen Deresk, Lévárt, Mellété, Sü- véte, Pongyelok, Fazekaszaluzsány községekben dolgozott sok fazekas. Mára csupán a fazekasza- luzsányi kézműipari vállalkozás foglalkozik még cserépedény-készítéssel, de javarészt itt is már csak káposztáshordókat készítenek. Pedig a gömöri agyag igen különleges, mert tűzálló edényt lehetett belőle készíteni. Ennek a nagyon messzi múltba nyúló mesterségnek a termékeiből készült az a kiállítás, amelyet a Rozsnyói Bányászati Múzeum galériájában nyitottak meg nemrég, igen nagy érdeklődés mellett. A galéria termeiben azonban nem csupán a Gömörben készült kerámiák láthatók, hanem Jász-Nagy- kun-Szolnok megye fazekasmesterei is bemutatták mesterdarabjaikat. A két, fazekassággal foglalkozó vidék között évszázados kapcsolatok mutathatók ki. A gömöri fazekasok az Alföld északi pereméig is leutaztak termékeikkel, onnan mintakincset, motívumokat, formákat magukkal hozva gyarapították a saját tudásukat. Az agyagból készült edény egykor minden háztartásban használatos volt. Kultúrtörténeti szempontból nézve a cserépedények és azok töredékei a legrégebbi bizonyítékai az emberi szépérzék kialakulásának és fejlődésének. Sok esetben - például a rézkor egyik népességének esetében - az általuk készített edényformák alapján nevezték el a történelem süllyesztőjében eltűnt népet (üyen példa a harang alakú edények népe elnevezés). Az agyagedényeket tulajdonképpen a 19. század vége felé elterjedő, már tömegcikké váló, manufakturális ipari termékként forgalmazott, zománcozott edények szorították ki fokozatosan, bár még ma is kedvelt dísztárgyak. Mára pedig az üveg és a műanyag szinte teljesen ellehetetlenítette a fazekas kézműipar létezését. Rozsnyón jó érzékkel, nagyon szép anyagból válogatott és összeállított kiállítást élvezhet a látogató. Az agyagkitermeléstől, a készítés minden fázisát részletesen bemutató tablók előtt míves, régi és új munkák dicsérik a fazekasmesterséget. A kiállítást Kovács Ágnes állította össze, a Jász-Nagykun- Szolnok megyei Damjanich János Múzeum szakembereivel közösen, Csobádi József, Kovács Ágnes, Füvessy Anikó és Nagy Molnár Miklós nyitották meg. A tárlat készítői felvonultatták a múzeumokban található legérdekesebb és legszebb anyagot, emellett szépen elrendezve bemutatják a Közép-Ti- szavidéken ma is élő és dolgozó fazekasmesterek munkáit. Sajnos, gömöri új anyagból szinte alig van, a régi mestereknek mára már csak híre maradt. Előkerült a filmarchívumok mélyéről az a majdnem félórás dokumentumfilm is, amelyet még 1979-ben forgattak, a rima- szombati Gömör-Kishonti Múzeum néprajzosa, Olga Bodorová szakmai felügyeletével. A falakon látható tablók B. Kovács István Agyagkenyér című munkája alapján készültek. A mára már pótolhatatlan dokumentumokat tartalmazó könyv a fazekasságról szóló olyan alapmunkák egyike tájainkon, amely mind a szakembernek, mind a laikusnak alapvető információkat képes nyújtani a gömöri fazekasság történetéről. A Rozsnyói Bányászati Múzeum kiállítását december 5-ig lehet megtekintem. Ajánlható minden szépérzékkel megáldott és érdeklődő embernek, valamint mindazoknak, akik el kívánnak gondolkozni az idők változásán, az ízlés formálódásán, az anyag átváltozásán, azon, hogyan is lesz az első pillantásra sárnak tűnő agyagból míves, szép, jól használható, szemet gyönyörködtető edény. Céhes korsóremek A hét végi XIV. Katedra Napokon a tanulók iskolai túlterheltségéről és a pályázati lehetőségekről is szó volt Határokon átívelő oktatásügyi együttműködés ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. A tanulók iskolai túlterheltsége és azok következménye volt a témája a Katedra 40. társasági ülésének, amely egyben a pénteken kezdődött XIV. Katedra Napok nyitórendezvénye volt. A kétnapos találkozót Határokon átívelő oktatásügyi együttműködés címmel a Katedra Alapítvány rendezte, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével (SZMPSZ) és a Katedra folyóirattal karöltve. A Katedra-ülés vitaindító dolgozatának szerzője Németh Margit pszichológus, a koreferátumok szerzői Stredl Terézia pszichológus és Vojtek Sándor egyetemi oktató voltak. A dolgozatokból, illetve a hozzászólásokból kitűnt: mivel az iskola nagyon is társadalomfüggő, a társadalom pedig teljesítményközpontú, ez a probléma - a túlterheltség - nem csupán az iskolákat érinti, hanem mára már népbetegségként jelentkezik. Az oktatásügyben ezt a kérdést azonban csak az iskolarendszer átfogó reformjával lehetne orvosolni. De így is fontosak a részkérdések: hogy a leterhelt alsó tagozat fölösleges tananyaghalmazát radikálisan csökkenteni kellene, hogy a gyakorlati ismeretek növelése lenne szükséges. Szombaton a Határokon átívelő oktatásügyi együttműködés témakörben hangzottak el előadások. Hűhók Amold Bertalan, a Győr- Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója az együttműködési lehetőségekről, a képzésekről, a kompetenciafejlesztésről és pályázatokról beszélt. Slovák Gyula, az Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium Régiófejlesztést Támogató Ügynökségének a vezetője az Uniós alapokról tartott összefoglalót, főképp az önkormányzatokat- és a civil szektort érintve, ismertetve a pályázati lehetőségeket. Hecht Anna, a Nagyszombati Kerületi Tanügyi Hivatal elöljárója Reform- pedagógia határon innen és túl című előadása a több közép-európai országot összefűző Dalton-féle iskola projektumának eredményeit mutatta be, illetve magát a három alapelvre - szabadság, együttműködés, időbeosztás - épített iskolát. Iskola és pályázat címmel Lelkes Kata project manager és Habán Dana, a Dunaszerdahelyi Közművelődési Akadémia igazgatónője tette kézzel foghatóvá, hogy van lehetőség a kiírt pályázatok között eligazodni. Pék László, az SZMPSZ elnöke az iskolák és az oktatásban érdekelt szervezetek határon túli kapcsolatairól, valamint az iskolák pályázati lehetőségeiről, illetve fórumairól beszélt. A Katedra Napok nyilvános rendezvényén a Fórum Társadalomtudományi Szemle folyóirattal ismerkedhettek meg a pedagógusok Fazekas József főszerkesztő jóvoltából. Délután három oktatási intézmény - a Dunaszerdahelyi Halpiactéri Óvoda, a nagymegyeri Bartók Béla Magyar Tannyelvű Iskola és a komáromi Selye János Gimnázium - mutatkozott be, valamint vázolta fel határon túli sokrétű kapcsolat- rendszerét. A találkozó díjátadással ért véget. Miklós László környezetvédelmi miniszter és Rajčanová Dagmar, a besztercebányai Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség igazgatónője átadták a szlovákiai magyar iskoláknak szánt ajándékukat: a Hevesi-Kocsis-féle A magyar- szlovák határvidék földrajza című, a Lilium Aurum Könyvkiadónál megjelent földrajz segédtankönyvet. A Katedra folyóirat elismerő oklevelét a lapban kifejtett tevékenységéért idén Csicsay Károly párkányi és Földes József dunaszerdahelyi pedagógus vehette át. Az év módszertani könyve díjat idén a Németh Mar- git-Stredl Terézia szerzőpáros A nevelés örömei és üröméi, Az év segédtankönyve díjat pedig a Kovács László-Simon Attila szerzőpáros A magyar nép története című tankönyvcsaládja kapta. A szlovákiai magyar iskolákért emlékplakettet Simon Attila, illetve a Fórum Társadalomtudományi Szemle kapta. A Katedra Alapítvány kuratóriuma idén két komáromi pedagógust jelölt díjra: Jakab István nyugalmazott egyetemi tanárt a Katedra folyóiratban kifejtett egész évi tevékenységéért, és Stirber Lajost Életműdíjra. A Katedra folyóirat olvasói az év pedagógusának a 2004/2005-ös tanévben a párkányi óvoda igazgatónőjét, a Kisbojtár vezetőjét, Hégli Mariannát szavazták meg. (nagy)
