Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-15 / 239. szám, szombat

12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 15. MINDENNAPI KENYERÜNK Dubček vízórája HAĽKO JÓZSEF A tényleges katonai szolgálat letöltése után a Pozsonyi Vízmű­vek munkásaként dolgoztam, egészen pontosan vízóra-leolva­só lettem. Ez annyit jelentett, hogy naponta átlagosan negyven címre kellett elmennem, ott megkeresnem a vízórát, majd gondosan leírnom róla az elhasz­nált vízmennyiség állását. Sok­kal inkább kalandos munka volt ez, mint igényes, főleg a családi házak esetében, hiszen ott a „műszaki” teljesítményen túl még érdekes emberekkel is kap­csolatba kerülhettem. Az egyik legemlékezetesebb leolvasásom akkor történt, amikor a Slavín alatti utcába, az Alexander Dub­ček névvel jelzett címre küldtek. Mikor a ház asszonya bevezetett, hamar kiderült, hogy a vízakna fedele jócskán szorul, s hogy az óra megközelítése így komo­lyabb erőfeszítést igényel, mint gondoltuk. És akkor valami olyat mondott, amire egyáltalán nem számítottam: „Váljon, szólok a férjemnek, ő majd segít.” így esett meg az a külön­leges helyzet, hogy ne­kem, a vízóra-leolvasónak Alexander Dubček, az ak­kor föderális parlament elnöke segített boldogul­ni. Az ország egyik legma­gasabb alkotmányos tényezője otthonkában odatérdelt velem a vízakna mellé, amelynek együt­tes erővel felnyitottuk a fedelét. Ezzel azonban nem értek vé­get aznapra a meglepetések. Ugyanabban a helyiségben az egykori csúcsfunkciós kommu­nista, s a falon Jézus Krisztus ké­pe, amint a Getszemáni kertben imádkozik. Meglehetősen szo­katlan párosítás. Az egyik olda­lon a férfi, aki sikertelenül pró­bálta megvalósítani „az emberar­cú szocializmust”, szemben vele Jézus képe, az arc, mely vért iz­zadt, szintén egy jobb társadalo­mért, mely azonban az isteni igazság elvére épült. Az emberi civilizációk régi­örök tapasztalata, hogy bármi­lyen izmusok'bármikor, melyek Isten nélkül óhajtották „ember­arcúvá” tenni magukat, mind­egyre csődöt mondottak. Vegyük csak például a francia forrada­lom ígéretét a „testvériség, egyenlőség, szabadság” jelszóval zászlaján, véresen végezte a guil­lotine alatt. A hitleri Über­mensch, a felsőbbrendű ember sátáni víziója haláltáborokat eredményezett, ahogyan a mar­xista földi paradicsom délibábja a gulágokat. A császár képmása a pénzérmén, melyet az e vasárna­pi evangéliumban Jézus tart a kezében, minden vezért jelké­pez, a zsarnokokat is. És hányán voltak e császárok között, akik üldözték Jézus követőit, és pró­bára tették őket! Mennyiüknek kellett szó szerint a saját bőrén megtapasztalnia, mit jelent Jé­zus követelménye a császár kép­másával ellátott pénzérmét ille­tően: „Adjátok meg tehát a csá­szárnak, ami a császáré, és az Is­tennek, ami az Istené” (Mt 22, 21). Főleg, ha a császár az Isten kompetenciáit is bitorolta. Akkor keletkezett az igazi nagy dilem­ma: odaadni-e a császárnak azt, ami az Istené. Az a hősi elhatáro­zás, hogy bizony megtartani az Istennek mindazt, ami csakis az Istené, nem csupán az ókori már­tírok tulajdonsága volt, hanem a huszadik századi vértanúké is. Döntésükkel valamennyien azt ismételték, amit Krisztus mon­dott vívódása során a Getszemá­ni kertben, s ami a Dubček-viila falán is képi megjelenítést nyert: „De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te” (Mk, 14, 36). Ak­kor ott Jézusra hirtelen rá­nehezedett az összes el­múlt és eljövendő bűn, amit emberi civilizációk és egyes képviselőik elkövettek. Nem az izmusok hamis arca, ha­nem Jézusé, az a sorsdöntő elha­tározásában vért izzadó arc a ga­rancia a valóban emberi társada­lomra. Mert az ember akkor tel­jesen emberi, mikor elfogadja az ő mindenható Teremtőjének akaratát. A vízórát elzáró beszorult fe­delet Alexander Dubčekkal közö­sen sikeresen kinyitottuk. Az­után, még mielőtt a csikorgó hi­degbe kiléphettem volna, a szö­vetségi parlament elnöke közvet­len kedélyességgel egy kis Jélek- melegítőre” invitált. Udvariasan utasítottam vissza, hiszen abban az utcában, ott a Slavín alatt még sok prominens személy vízórája várta, hogy leolvassam. De talán egyikük sem sejtette, hogy nem messze tőlük egy hasonló villá­ban, annak az egyik szobájában az imádkozó Krisztus képe függ. Aki őérettük is imádkozik, aki­nek az arca őérettük is vérzik, aj­kai értük is suttognak. Hogy fel­fedezzék végre, mi az igazán em­beri: megadni az Istennek, ami az Istené. A szerző római katolikus pap (Lukács Erika illusztrációs felvétele) Sok a szlovákiai érdeklődő, ezért a honlap tulajdonosa-szerkesztője a mi olvasóinknak is felajánlotta segítségét Szülőknek a tanulási zavarokról www.dyslex.hu (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) Sajnos, egyre többen van­nak, akik gyermekükkel a diszlexia kálváriáját járják, nekik szeretnénk segíteni a most alakuló Ábécé Egyesü­let a Gyermekeinkért prog­ramjaival. Határon túli kol­légáknak, szülőknek szíve­sen adunk át információkat, tapasztalatokat a tanulási zavarokról, azok felismeré­séről, hogy még időben se­gíteni tudjanak tanítványa­iknak, gyermekeiknek. JENEINÉ FENYVESI ERZSÉBET A diszlexia a 7-9 éves gyerme­keknél fellépő, nem szellemi vagy érzékszervi károsodásból eredő ol­vasási zavar. Az oktatás irányítói nem ismerik el önálló probléma­ként, ezért vagy a beszédhibások­kal, vagy a korrepetálásra szoruló gyermekekkel közösen fejlesztik őket. A probléma súlyosságára utalnak a meglévő és egyre szapo­rodó diszlexiás osztályok. A szülők a reménytelenséggel küzdve két­ségbeesetten próbálnak segítem gyermeküknek Az egyébként te­hetséges diszlexiás gyermekek pe­dig elkeseredetten próbálnak meg­felelni a követelményeknek. Miről ismerhetjük fel? Az első osztály második felében (áprilisban, májusban), amikor már ismerik a betűket, olvassák a szavakat, az apró kis verseket, fi­gyeljünk oda: ♦ Bizonytalan a gyermek betűfelis­merése, azaz összetéveszt egymás­sal bizonyos betűket. Leggyakoribb a b-d, k-g, f-v, á-e egymással való felcserélése. Ez komoly gondot okoz neki, mert az egymással fel­cserélt betűk esetében nagyon sok­szor nem egy értelmeden, hibás szót kap, hanem értelmeset, amely viszont nem illik bele az adott szö­vegkörnyezetbe, ezáltal a mondat értelmedenné válik számára. Pl. így lesz a bal dal, a dér bér, a had hab, a kép gép, a kéz géz, az akár agár, a fizet vizet, a faj vaj, a fér vér, az ágy egy, a táj tej, a szám szem és még sorolhatnánk. ♦ Hasonló történik az ékezetekkel: a hiányzó vagy fölöslegesen kitett ékezetek sok esetben új értelmes szót hoznak létre: hat-hát, fel-fél, nyel-nyél, korom-köröm, torok-tö­rök, kerek-kerék-kérek. A gyermek nem érzékeli az ékezeteket, vagy mindenhová kiteszi őket, vagy se­hová. Az is gyakori, hogy az a gyer­mek, aki rendre kihagyta az ékeze­teket, mikor kezd ráérezni, fölösle­gesen is kiteszi. ♦ Gyakori probléma, hogy a belső hallás (nincs a fülének baja!) nem működik még megfelelően. Gon­doljanak kedvenc zenéjükre, gyer­mekük nevetésére, és valahol ott benn, pontosan fel tudják idézni a dallamát, a csilingelő nevetést. Ha azt mondom, „kenyéri’, ennek a szónak nem csak a hangzása, ha­nem az írott képe is megjelenik a belső látótérben, és pontosan le tu­dom írni. Ez az, ami a diszlexiás gyermeknél még nem működik jól: ő képtelen felidézni a hallottakat. Ha azt mondom, „de”, ő azt látja, „be”. És ettől kezdve minden ,,ď’ „b” lesz neki. Olvasása értelmeden­né válik, csakúgy mint az írása (diszgráfia). Mit tesz ilyenkor a gyermek? Érzi ő pontosan, hogy nem jó, amit mond, ezért megpróbálja ér­telmessé tenni a szöveget. Kihagy, betold szavakat, szótagokat, sőt ha nem figyelünk eléggé, egész mondatokat. Csak az a baj, hogy nem azt, ami a könyvében le van írva. Fontos figyelmeztetés! Anyuka, apuka, ha olvasást gya­korolnak, tessék leülni a gyermek mellé, különben ez történik. Ön­nek is látnia kell a szöveget, mert ha ez rögzül, akkor csemetéje beke­rül egy mókuskerékbe, ahonnan segítség nélkül nem tud kijönni. És mert az olvasott szöveget nem érti, ez minden tantárgynál, szöveges feladatnál megkeseríti az életét, hi­szen mindent olvasni kell. Komoly figyelmeztetés az, amikor a szöve­ges matematikai feladatoknál nem a megoldással, hanem a szöveg ér­telmezésével van a gond. Ugyan­ilyen jelzés értékű, ha nem érd a nyelvtani szabályokat; és ha eljut is oda, hogy megérti, sok időbe telik, amíg alkalmazni is tudja őket. Időben korrigálható A diszlexia nagyon rövid idő alatt javítható, ha időben (máso­dik-harmadik osztályban) logopé­dushoz fordulnak vele. Az idősebb korban felfedezett tanulási zavar nehezíti a javítást, hiszen a tantár­gyak anyagában nagy lesz a póto­landó elmaradás. A diszlexia lehet örökletes és szerzett. A szerzett diszlexiát a gyermek iskolai élete során kapja meg, okairól különböző elképze­lések vannak. Magyarországon, akárcsak Szlovákiában az iskolák­ban igen feszített a tempó. Komoly hiba, hogy az első osztályban álta­lában karácsonyig megtanítják a betűket, hiszen közben nem ma­rad elég idő a rögzítésre, a gyakor­lásra. Szerencsére egyre több isko­la tér vissza a hagyományos han­goztató olvasáshoz, reményt adva a diszlexia magas arányának csök­kenésére. Ugyanilyen problémát okoz az elképesztően hatalmas megtanu­landó tananyag. Bár évek óta napi­renden van a csökkentése, eddig ez még nem történt meg. A tanulási zavarokat természete­sen befolyásolja a gyermek szemé­lyisége (izgul, nem mer kérdezni, jelentkezni, ha nem ért valamit), és számít a családi háttér is: beszél- getnek-e eleget vele, van-e esti me­se? A kutatók feladata, hogy ennek a jelenségnek tudományos magya­rázatot adjanak. Mi, akik a javítás­sal foglalkozunk, csak a folyamat eredményével találkozunk. Meix- ner Ildikó szavait idézve: „A mi dol­gunk nem az, hogy az okokat ku­tassuk, hanem az, hogy segítsünk a gyermeken.” Az eddigi magyarországi ered­ményekkel nem dicsekedhetünk, hiszen sorra nyílnak a diszlexiás osztályok, ahol megpróbálnak se­gíteni ezeknek a gyermekeknek, fi­ataloknak. Az Ábécé Egyesület új utakra lép: a szülőkhöz próbál el­jutni. A logopédus csupán hetente egy-két alkalommal találkozik a gyermekkel, a szülő viszont min­dennap, de nem segíthet, ha nem tudja, mit hogyan tegyen. Erre fog­juk megtanítani. A szerző logopédus EMBERNEVELŐ A gátlásos gyermek KOMLÓSI ÁKOS Sokan panaszkodnak, hogy gyermekük nehezen teremt kap­csolatot, és nehezen oldódik fel akár kortársai társaságában is. Sze­retne együtt lenni másokkal, vi­szont mindenkitől fél. A többiek já­tékát félrehúzódva figyeli, nem mer kezdeményezni, nem képes le: győzni szorongásait. A gyermek fé­lénksége különösen akkor gádó ha­tású, ha mások előtt kell bizonyíta­nia. Az üyen gyermeknek a többi­ekhez képest kevés az önbizalma, fél a kudarctól, s ezért bátortalan. A félénkség kialakulásának egyik oka az aggályoskodó, túlzottan fél­tő, óvó nevelés, mely megakadá­lyozza a gyermek autonómiájának kialakulását, meggátolja az önálló­ságra irányuló késztetéseket. A szü­lő ezt szinte észre sem veszi, sőt a bátortalan kisgyermeket még in­kább óvni kezdi, még több mindent helyette tesz meg, helyette kezde­ményez. Ilyen hatások mellett a gyermek önbizalma, biztonságér­zete, autonómiája nem alakulhat ki. De az ezzel ellentétes szülői bá­násmód is ugyanezt eredményezi. Ez pedig a gyermektől túl sokat kö­vetelő, kevés sikerélményt nyújtó, gádások kialakítását eredményező, teljesítményorientált szülői menta­litás. Az a gyermek, aki kevés dicsé­rettel, elismeréssel, a szülők állan­dó nevelési nyomásainak van kité­ve, kedvét veszti; nem kezdemé­nyez, „nekem úgysem sikerülhet” - gondolja. Ám vigyázat, a gátiásos gyerme­ket nem szabad összetéveszteni az­zal, aki szeret egyedül játszani, és nem igényli a társak jelenlétét. Ez személyiségtípus vagy szülői minta kérdése. Az iíyen „magának való” gyermeket ne kényszerítsük erő­szakosan a többiekkel való együtt- létre. Hogyan segíthet a szülő? Pontosabban, hogyan előzheti meg a gádásosság kialakulását? ♦ Mindenekelőtt engedje meg, hogy kisgyermeke szabadon csele­kedhessen, dönthessen, kipróbál­hasson dolgokat. ♦ Ne legyen tü­relmeden egy-egy teljesítmény el­érésénél! ♦ Hagyja, hogy szabadon próbálkozhasson! ♦ Ne távolítson el minden akadályt gyermeke elől, hadd tanulja meg leküzdeni őket! ♦ Mutassa ki örömét, ha valami si­került neki! Örüljenek együtt a si­kerének! ♦ Sokszor biztassa, báto­rítsa őt a további cselekvésekre: „Jól van, ügyes vagy. Csináld to­vább!” ♦ Ne fukarkodjon a dicsére­tekkel, elismeréssel! ♦ Kerülje a le­kezelő kijelentéseket, mint pl. „Ezt te még nem tudod!” vagy „Ehhez még kicsi vagy!” ♦ Időben biztosít­sa gyermeke számára a kortársak­kal való együtdétet. A játszótér jó alkalom erre, majd később az anya­gyerek csoportok, a játszóházak, aztán az óvoda. ♦ Hívjon meg más gyermekeket az otthonába, és en­gedje, hogy gyermeke is megláto­gathasson másokat. ♦ De ne feled­je: hároméves kor alatt a szülői je­lenlét növeli a gyermek biztonsá­gát, még akkor is, ha látszólag tu­domást sem vesz a szülőről! A szerző pszichológus, Derűs Gyermekkor Alapítvány

Next

/
Thumbnails
Contents