Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-15 / 239. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold vüága. ” (AranyJános) CSALÁDI KOR ,A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (AranyJános) 2005. október 15., szombat 9. évfolyam 41. szám A kirekesztettség érzésének legjobb ellenszere a munkalehetőség biztosítása, s külföldön már hagyománya van, hogy sikeres vállalatok védett műhelyeket támogatnak Rendszeres munkavégzésre képesek A fogyatékos gyermeket nevelő szülők legfőbb gondja nem maga a betegség, hanem az, ki viseli majd gondját akkor, ha már ők nem lesznek. Hogy gondoskodik magáról, miből fog élni és hol. PÉTERFISZONYA- Nem adtuk intézetbe, mássága ellenére emberek közé, társaságba vittük. Megoldottuk az oktatását is, de szellemi szintje mindenek ellenére 37 évesen is csak egy kisgyermekéhez hasonlítható. Az évek során elsajátította az önellátó tevékenységeket, az apróbb házimunkáknál is segédkezik. Jelenleg is hasonló társaival tölt napi négy órát közösségben. Vannak olyan betegek, akik képesek lennének egyszerűbb munkák elvégzésére, de alig akad munkáltató, aki vállalná felügyeletüket, a speciális körülmények biztosítását. A fogyatékkal élőknek védett műhelyeket, szállásokat kellene létesíteni, ahol hasznosan tölthetnék idejüket - foglalta össze és osztotta meg velünk gondjait a 37 éves Mária édesanyja. Sok-sok szülő lelkét nyomasztja fogyatékos gyermeke jövője éppúgy, mint majdani anyagi helyzete. A szülők elhalálozása után, mert képtelenek felügyelet nélkül A ruhanemű javítását a bentlakók végzik Szövőszék mellett a Betánia Házban élni, el kell hagyniuk a megszokott életkörnyezetüket, lakásukat. Hiába kapnak rokkantjáradékot, általában nem ismerik a pénz értékét, gazdálkodni nem tudnak, és intézetbe helyezésük sem megy egyik napról a másikra. Évek óta a fogyatékosokat tömörítő társulások kezdeményezik a védett szállások, védett munkahelyek kialakítását. A szenei Betánia Ház A rendszerváltást követően, 1991 novemberétől tizenkét fogyatékos fiatal otthonává vált a szenei tó partján lévő pártüdülő. Sőt a Betánia Ház a védett szálláson kívül három védett műhelyt alakított ki nemcsak a bentlakók, hanem az intézetbe naponta bejáró hat sérült ember foglalkoztatására. - A társadalomba való beilleszkedés legjobb eszköze a fogyatékkal élők szellemi szintjüknek, képességeiknek megfelelő alkalmazása. A védett műhelyek kialakításának anyagi terheit részben az állam vállalja, bár a mentális betegek foglalkoztatása esetében nem lehet nyereséggel számolni. Tudatosítani kell, hogy az emberség, a segítő szándék értéke nem fejezhető ki pénzben. A mi lakóink közül az ügyesebbek szőnyegeket szőnek, megtanultak varrni, a férfiak barkácsolni. Akik erre nem alkalmasak, előkészítő tevékenységeket végeznek, ollóval, ragasztóval valamennyien bánni tudnak. A takarítást, a kert karbantartását, mosást, vasalást, az ágynemű, fehérnemű apróbb javítását rájuk lehet bízni, de a konyhában, a hivatásos szakács mellett is szívesen dolgoznak. Ügyfeleinket saját pincérünk szolgálja ki, élvezettel. Három évvel ezelőtt egy önálló védett lakrészt építtettünk négy fogyatékos számára. Kettesével laknak, bebútorőzták szobáikat, és élvezik azt, hogy a munkaterápia végeztével elvonulhatnak. Nem ellenőrizzük őket naponta, akkor sietünk segítségükre, ha jelzik. A legnagyobb sikernek mégis azt tartjuk - ismertette a tudnivalókat Dáša Marková, az otthon helyettes vezetője -, hogy Munkájuk a kész termékek csomagolása, a bazini cukrászműhely egyébként a két legnagyobb üzletláncnak szállít (Rastislav Valentovičfelvételei) négy bentlakó ügyfelünk a szomszédos szálloda alkalmazottja. A bazini Efekt védett műhely Nem azért kell alkalmazni őket, hogy valamit csináljanak, arra kell ügyelni, hogy munkanapjuk értelmesen teljen. Megfelelő feltételek mellett képesek értéket teremteni - nyilatkozta Anna Hupková, a bazini cukrászat Efekt védett műhelyének létrehozója. - Tíz fogyatékos alkalmazottal három éve üzemeltetem a műhelyt. A kezdet nagyon nehéz volt, mert a többieknek meg kellett szabadulniuk attól a téves beidegződéstől, hogy ráfizetnek az egészségkárosodottakra. A mentálisan sérültekkel viszont behatóan kellett foglalkozni, meg kellett tanulniuk a csomagolás egyes fázisait, a dobozolást, a kész termékek súlyának pontos mérését, a címkézést. A tulajdonosnő nemcsak azt nehezményezi, hogy a védett műhelyekre szánt állami támogatás nagysága gyakran változik, hanem, hogy az ügyintézést még a bürokrácia is nehezíti. A nagy konkurenciaharcban csak az lehet sikeres, aki újít, fejleszt. - Az állam jobban segíthetné, támogathatná azokat a munkáltatókat, akik alkalmazzák a fogyatékosokat, vagy munkát kínálnak nekik. Hiába mondja ki a törvény, hogy ha a létszám 20 fő feletti, 3,2 százalék fogyatékost is alkalmazni kell, vagy hogy kötelesek bizonyos mennyiségű bérmunkával megbízni a védett műhelyeket, ha ennek elmulasztásáért csak jelentéktelen pénzbírságot rónak rájuk, évi húszezer koronát. . A fogyatékosok érdekvédelmi szervezetei szerint némi akarattal megoldható a mentálisan sérültek megfelelő munkalehetőségeinek biztosítása. A fejlett országokban a városi, községi önkormányzatok a parkok karbantartását a kerti munkákra szakosodott védett műhelyekben rendelik meg, az olaszországi kórházak mosodáiban szinte kizárólag mentálisan sérültek dolgoznak. Külföldön hagyománya van annak, hogy a sikeres vállalatok az üzleti partnereiknek szánt apró ajándékokat a védett műhelyekkel készíttetik el. Bár ez a humánus szokás begyűrűzött tájainkra is, alátétek, szőttesek, hímzett ajándéktárgyak, kézi festésű kendők készülnek a védett műhelyekben, a lehetőségek tényleges kiaknázása még várat magára. Megvásárolható emléktárgyak A szereplők vállalják, a nézők emésztik, s ha fölfordul a gyomor, ott a távirányító, át lehet kapcsolni a Filmmúzeumra vagy a szimplán természetfilmes Spektrumra Tökös csajok, dögös dívák ott a távirányító, át lehet kapcsolni a Filmmúzeumra vagy a szimplán természetfilmes Spektrumra. Ezen a ponton nem is egészen tudom, hogyan tovább, mert legutóbb „tökös és dögös csajok” léptek porondra a szegény Darwint posztumusz kihívó, majomemblémás produkcióban. Tüdniillik tény, hogy a világon nem csupán a férfi-nő, tehát a vagy-vagy nemi identitásból fakadó rivalizálás létezik. Ez remélhetően senkinek sem újdonság, nekem is több bi- és homonem tudok, hogy leszbikus barátnőm is volna, ha pedig mégis, akkor nagyszerű ember, mert ezt soha nem éreztette velem...) Visszatérve a látványos tévéshow-ban szereplő „tökös csajokhoz”, azaz a transzvesztitákhoz (férfinak született, de nőként érző, nővé maszkírozott vagy átoperált emberek), és Otthon vajon hányán pe- lenkáznak, mosogatnak, porszívóznak...? CSEPÉCZ SZILVIA Világnézet, meggyőződés, tudományos ismeretek - és mostanában ízlés - kérdése is, hogy ki mekkora, s milyenféle tisztelettel viseltetik Darwin evolúciós elmélete iránt. „Csaó...!” - köszön be „neki” például a népszerű magyar kereskedelmi csatorna népszerű műsorvezetője. A csoportos vetélkedő - melyben „két, versenyben álló csapat tagjai tehetik próbára bátorságukat, intelligenciájukat (?), humorérzéküket” - afféle abszolút kérdésekre keresi a könnyed és derűs választ, mint hogy „Miből tevődik össze az ideális emberi lény?”, vagy „Melyik típus a csúcsragadozó?” A hiszékeny néző pedig ismételten áltatja magát, hogy ez már tényleg az a műsor, amit direkt neki teremtenek szórakoz(tat)ásul, minden második szombaton. Belenéztem egyikmásik adásba, és igazat adtam az ödetgazdáknak, szerkesztőknek: Isten állatkertje sokkal „olyanabb”, múlt amilyenről Charles Darwin 1859-es természeteskiválasztódás- elméletében beszámolt. Valóban sokkal nagyobb! És most elsősorban nem az erőltetett ellentétpárokra gondolok (a nagymellű nők kontra kismellűek vetélkedéséről még vannak - ha nem is méretarányos - emlékeim, de a nagy- és kis- farkú - már bocsánat! - férfiakéról sajna’ több más testrésszel, mondjuk az agy versenyeztetésével egyetemben alighanem lemaradtam), hanem arra, hogy megint azt látjuk, amit már annyiszor: képernyőre vágyódó emberek szisztematikus megalázását. Jó, ez egy ilyen kor. A szereplők vállalják, a nézők emésztik. Ha fölfordul a gyomor, szexuális ismerősöm, barátom van (és bizony előfordult már, hogy egymásnak panaszkodtunk magánéletünk különböző kudarcairól), de az is igaz, hogy a bizalom nem attól függ(ött), hogy mindketten a férfiak iránt vonzódunk. (Mielőtt belebonyolódnék, arról a nemük szexuális jegyeivel domborítani igyekvő „dögös csajokhoz”, hát elálmélkodtam, hogy több mint két órán át képesek voltak bizonygatni „ivaijegyeik” pozitívumait. Otthon vajon hányán pe- lenkáznak, mosogatnak, porszívóznak (nota bene: szedik ki önkezükkel a tükör előtt a szemöldöküket)? A pszichológusok szerint „legtöbben azért idegenkednek a férfias nőktől, a nőies férfiaktól, a homoszexuálisoktól, a transzvesztitáktól stb., mert már a létükkel megkérdőjelezik a világ gyermekkorunkban belénk szuggerált rendjét”. Nyilván így is van, de éppen ezért fölösleges és kártékony ily módon véleményt alkotni a másik másságáról. Szerintem például ma minden átlagos nő hitet tesz a nemi előítélet-mentesség mellett, amikor protestál a gyerek-konyha- munkahely háromszög ellen. (Az igazi röhej, hogy mint „ilyenek”, még mindig „rosszfajta” feministák vagyunk - a Jófajta” is mi vagyunk, persze, csak elegánsabb, européer kivitelben, mint a történelemben már annyiszor...) A tévés „tökösek” és „dögösek” optikája viszont csak a szexualitás seké- lyes, noha kétségkívül izgató homályán át figyeli az emberi létet. A nemiség számukra a műköröm, a feszes bőr, a hibádan csípő, a tren- di hajszín, az évszaknak megfelelő smink, a szőrtelenítés, a konditeremben „beállított” bi- és tricep- szek, a szálkásított izomcsoportok harmóniája, a formázott keblek, melyek nem engedelmeskednek sem a kornak, sem a gravitációnak. Látványban legalábbis. Utánakérdezhettem volna, hogy melyik tábor nyert, a „tökösök” vagy a „dögösök”. Nem különösebben érdekel. Szerintem emberi veszteségük minden nyereménynél nagyobb. Hogy egyvalami ismét bebizonyosodott? Igen, valóban csúcsragadozók vagyunk. De nemre való tekintet nélkül!
