Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-15 / 239. szám, szombat
10 Kópé ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 15. Kedves Jó meseírók vagytok! Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy a Kópé- meseíró versenybe még mindig benevezhet, aki eddig nem tette, mindenki egyforma eséllyel indul az értékes ajándékokért. Akinek elkerülte volna a figyelmét, annak ismét elmondom, a feltétel, olyan mesét írni, melynek Kópé a főszereplője. Mivel igencsak közelről érint a dolog, én fogom eldönteni, melyik a legjobb mese. Az lesz az, amelyik a legeredetibb, a legérdekesebb, és amelyik helyesírásilag is rendben lesz. Külön nyer az illusztráció, és lesz természetesen közönségdíj is, úgyhogy ismét megéri szavazni, mert a szavazók közt is lesz kisorsolt. És most három levélből szeretnék idézni Nektek. Mindig örülök, amikor szülőktől kapok visszajelzést, hogy gyermekeikkel együtt olvassák a rovatot, hiszen ez az olvasóvá nevelés konkrét bizonyítéka. Az ilyen szülők gyermekei biztosan maguk is szívesen olvassák majd az Új Szót, ha felnőnek, s együtt örülnek gyermekeikkel egy majdani Kópé rovatnak. A deáki Csicsman Barbara és Bálint édesanyja nem először tisztel meg véleményével: „Mivel még nem tudnak írni, én vetem papírra helyettük a leveleket, a megfejtéseket, de Barbara már elsős, úgyhogy nemsokára átveszi tőlem ezt a szerepet. Nagyon örülünk mindig a szombati Új Szónak, az első, hogy Kópé rovatát elolvassuk. Igazán minden tisztelet és becsület neked, Kópé, hogy így egyben tartod a gyerekeket. Csupán az lep meg, hogy nagyon kevesen léptek be a Kópé-pólósok klubjába. Mi lehet ennek az oka? Bátortalanok? Mert ha igen, én most bátorítani szeretném őket, hiszen ez a rovat csak nekik szól, itt aztán megvalósíthatnák önmagukat.” Hasonlót ír a peredi Fitus Eszter édesanyja is: „A kislányom nevében írom a levelet, aki az így rajzoltok ti lelkes olvasója. Mindig kíváncsian várja a szombati számot, amelyben nagy érdeklődéssel nézi a rajzokat, és mindent fel kell neki olvasnom az oldalról.” Végül pedig egy olyan levél Kálosából, Nagy Szimonától, aki helyett azelőtt a testvére írt, vagy a szülei, most meg már ő maga, és nem is akárhogyan ám! „Már második osztályba járok, szeretek írni, olvasni és rajzolni. Eddig csak egyeseim vannak. Az iskolában is van sok jó barátom.” így lesznek levélírókká és olvasókká azok, akiknek levélíró, jó olvasó a családjuk. Hát csoda, hogy megint így örülök? Köszönet mindenkinek, aki elidőz ezen az oldalon: VERSELŐ Kópé példaképe Példaképe édesanyja, Ki még mindig babusgatja. Kedves ő és segítőkész, Övéiért mindenre kész. Szereti is mindenki, Óvó néni - így ismerik. Az ovisok szeretik, A felnőttek tisztelik, Gyermekei követik, Ő a Kópé édesanyja. Sípos Lúcia, 14 éves, Csicser KÓPÉ-PÓLÓSOK KLUBJA A Kópé-pólósok klubjának tagjai, akik időben beküldték a lapelőfizetéséről tanúskodó szelvényük fénymásolatát, hamarosan megkapják az Új Szó ajándékcsomagját. Bognár Máté, Csicsó, Bálin Tomi, Nagykér, Megály Dávid, Csicsó, Margit Letícia Cintia, Dunamocs, Éliás Dominika, Kis- udvarnok, Vankó Zsófia, Fülekkovácsi, Chňapek Richárd, Komárom, Fodor Csilla, Izsa, Senkár Noémi, Hetény, Pinke Jakab Zoltán, Perbete, Pinke Andrea, Perbete, Kusnyír Melinda, Má- tyóc, Csicsman Barbara, Deáki, Csicsman Bálint, Deáki, Elek Cyntia, Ekecs, Elek Pityuka, Ekecs. KÓPÉSKOJ! A dióspatonyi Szabó Ildikó feladványai sívii 'fut /tsz zyyeftlet. kösse-i^k össze foríőLh számokat f Az október 1-jei megfejtés: Tüskevár. aQQ ajándékát nyerte: Vörös Gyöngyike, Nagymegyer, Bartha Katalin, Áj. KÓPÉ-MESEÍRÓ VERSENY A legszebb nap Van nekem egy igaz barátom, akit Kópénak hívnak. És ez a Kópé igen szeret játszani, pontosan úgy, mint én. Egy szép napon úgy döntöttünk, hogy elmegyünk együtt a játszótérre. Ott megismerkedtünk sok gyerekkel, és barátok lettünk. Jól éreztük magunkat, olyannyira, hogy a végére észre se vettük, már este van. Hazasiettünk, mert várt minket a meleg, puha ágy. De másnap találkoztunk, aztán újra meg újra megint, s azóta is folytatódnak kalandjaink. Itt a vége, fuss el véle. Sipos Dóra, 12 éves, Csicser Kópé és a sárkány Volt egyszer egy sárkányvár, ahol a gonosz sárkány lakott. Híre ment, hogy egy királylányt is fogva tart ott. De még milyet! A világ legszebb királylányát. Sokszor hallották az arrafelé járók, amint sírdogál. Amikor Kópé és barátai a környéken sétáltak, ők is hallották, a kétségbeesett segélykérést. Kópé nem hagyhatta ezt annyiban, azonnal segíteni akart, bátran be is ment, de két őr útját állta a kapuban. Akkor odahívta a barátait, és együtt sikerült kicselezniük az őröket. Ám tovább már csak Kópé ment, mert a barátait elkapta a sárkány. De akkor Kópé elővette a kardját, és hopp!, levágta á sárkány fejét. így hát megmenekült a vár, a várban a királylány. Azóta is boldogan él, és minden szombaton olvassa Kópét. Grünfeld Diana, 12 éves, Fél Vankó Zsófia, 9 éves, Fülekkovácsi Fitus Eszter, 6 éves, Pered Rásó Szimonetta, 9 éves, Alistál Rásó Nikoletta, 12 éves, Alistál Szépe Anikó, 7 éves, Guta Szépe Krisztina, 7 éves, Guta Monozlai Barbara, 7 éves, Ekecs Nagy Viktória, 6 éves, Komárom Kürt — “1 jtyV í Hromada Patrik, 6 éves, Alistál
