Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-14 / 238. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 14. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 41. számában feltett kérdésre a 78 éves a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Nagy Anna galántai, Balogh Józsefné farnadi és Fialek Szilvia pederi olvasónk nyerte. Gratulálunk! Harold Pinter drámaíró kapja az irodalmi Nobel-díjat A színpadtól ÖSSZEFOGLALÓNK Az angol drámairodalom élő klasszikusa, Harold Pinter kapja idén az irodalmi Nobel-díjat. Pinter a második világháború utáni drámairodalom egyik legérdekesebb egyénisége, a modem abszurd komédia angliai úttörője, egyes életrajzi adatok szerint portugál, mások szerint magyar felmenőket tudhat családjában. 1948-tól a Royal Academic of Dramatic Art, majd a Central School of Speech and Drama diákjaként színésznek készült, de később feladva tanulmányait David Baron néven különböző társulatokhoz állt hivatásos színésznek. Drámaíró korszakának kezdetét 1957-re datálják: ekkor írta A szoba című egyfelvonásosát. Ugyanebben az esztendőben született meg Az étellift című, majd a következő évben A születésnap című dráma, ám ezeket csak szűk körben játszották, és nem nagy sikerrel; erről tanúskodik az is, hogy A születésnap mindössze egy hétig volt műsoron. Az áttörést az 1960-as A gondnok című háromfelvonásos dráma jelentette. Drámaírói pályájának fontos állomása volt a Hazatérés, a Csönd, a Régi idők, a Senki földje és az Árulás, amelyeknek mindegyike a sajátos, csak Pintérré jellemző új drámai stílusban fogant. Szereplőit szűk, változatlan térbe helyezi, drámái egyetlen szobában vagy hivatali helyiségben játszódnak. Értékelői szerint „darabjai pusztán helyzeteket, e helyzetekben mozgó embereket ábrázolnak, mindenféle tanulság nélkül. Kedvelt helyszíne a szoba, amely az otthon, a védettség, a menedék, a privát élet jelképe, az azon túl lévő világ az ismeretlen, a fenyegető veszedelem, a szorongató valóság, mely bármely pillanatban szétzúz- hatja biztonságosnak hitt létünket. a filmig Pinter ugyanakkor a nyelv művésze is, egyként ismeri a külváros és a villanegyed beszédmódját, dialógusai tele vannak váratlan fordulatokkal és humorral.” Színdarabjai nem ismeretlenek a magyar közönség előtt sem: Az árulást például a Pesti Színház, Az ételliftet a Szkéné Színház, a Hazatérést és a Holdfényt a Bárka Színház, A szeretőt a Jászai Mari Színház, Népház mutatta be. A tévé- és mozinézők is jól ismerhetik őt. Több drámájának elkészítette televíziós változatát, s néhányban maga is szerepelt. A filmszakmában leginkább forgatókönyvíróként dolgozott. Kétszer is jelölték Oscar-díjra a legjobb forgatókönyv kategóriában: 1981-ben A francia hadnagy szeretőjéért, 1983-ban pedig a saját darabjából készült Árulásért. Olyan rendezők keze alá dolgozott, mint Elia Kazan (Az utolsó filmcézár) vagy a német mozgókép nagymestere, Volker Schlöndorff (A szolgálólány meséje). De rendezett is, a Butley című mozgóképet 1976-ban - Simon Grey drámáját vitte vászonra. (MTI, Litera.hu, tb) Elhunyt Eörsi István MTI-HÍR Csütörtökön hajnalban, 74 éves korában meghalt Eörsi István Kossuth- és József Attila-dí- jas író, költő, műfordító, dramaturg, a demokratikus ellenzék kiemelkedő személyisége. Az 1956-os forradalomban újságíróként vett részt, tevékenységéért nyolc év börtönre ítélték, 1960-ban amnesztiával szabadult. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, a Beszélő belső köréhez tartozott. Az 1970- es évek óta volt egyik meghatározó alakja a magyar kulturális közéletnek, „örök ellenzéki”, szóban és írásban is karakteres, örökké perlekedő véleményformáló, aki mindig vállalta, amit kimondott vagy leírt, akár a múltban, akár napjainkban. Eörsi Istvánnak több mint 35 önálló kötete jelent meg. Versei, drámái, novellái a kelet-európai groteszk jegyeit mutatják, annak pesszimizmusa nélkül. Művein átüt szociális érzékenysége, történelmi igazságkeresése, kesernyés optimizmusa. Esszé-tanulmánykötetet írt Gombro- wiczról és Kleistről, Jóbról és Heinéről. Legsikeresebb színművei a Sírkő és kakaó, valamint Lukács Györgyről írt darabja, az Interjú, amely a filozófussal élete utolsó hónapjaiban folytatott beszélgetések alapján készült. Emlékezés a régi szép időkre című börtönmemoáijá- ban pontos képet ad a Kádárkorszakról. Verseket és drámákat is fordított magyarra, lírai fordításkötete a Ruhapróba, s ő fordította le Lukács György több kötetét is. Idén jelent meg Dr. Noha című publicisztikai kötete. Öt svájci képzőművész közös kiállítása nyílik meg ma este a somorjai zsinagógában Kommunikáció életről, halálról Evelina Cajacob és az agyagfigurákat készítő Urs Blum Communication, azaz Kommunikáció címmel öt svájci képzőművész - Urs Blum, Evelina Cajacob, Liliane Csuka, Sundari Grünenfelder és Stéphanie Pichonnat - közös kiállítása nyílik meg ma 18.30-kor a somorjai zsinagógában. MISLAY EDIT A téma közös, ám mindenki a maga saját, külön alkotásával vall a kommunikációról. A művészek két hettel ezelőtt érkeztek Somoijára - Liliane Csuka kivételével, aki valamivel korábban jött, hogy előkészíthesse pozsonyi, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában látható kiállítását is. Ő egyébként az egyetlen, aki rendszeresen visszajáró vendég az At Home Galleryben, a többiek most először járnak Somoiján. A kiállítás az At Home Gallery és a dieHasena nevű svájci képzőművészeti társulás közös projektje. A társulással Kiss Csabáék három éve, Liliane közvetítésével vették fel a kapcsolatot, és szeretnék, ha a jövőben az együttműködés „kétirányúvá” fejlődne, vagyis nem csupán a zsinagógában mutatkoznának be svájci művészek, hanem szlovákiai képzőművészek is kiállítási lehetőséget kapnának Svájcban. Ezek a tervek, a jelen azonban a ma nyíló kiállítás, amelynek koncepcióját Liliane Csuka így fogalmazta meg: „Valamennyien kommunikáció kialakításán dolgozunk. Vagy az itt élő emberekkel, vagy a környezettel, a természettel.” Ott jártunkkor a művészek még javában alkottak. Urs Blum kis, férfi és női alakokat formázó agyagfiguráit készítette, amelyekből pontosan százat akar elhelyezni a zsinagóga falain belül és kívül. Az arctalan apró figurák különböző karaktereket képviselnek, és amint a svájci képzőművész-ötös egyetlen férfitagja elmondta, ki- sebb-nagyobb, egymás közt kommunikáló csoportokat szeretne kialakítani belőlük. A zsinagóga falának kívülről nekitámasztott, „kinnrekedt” figurákat pedig - reményei szerint - elmossa majd az eső. Kommunikáció az elmúlásról (is)... Eveline Cajacob sem járt még Somoiján, Szlovákiában azonban nem ez az első látogatása. Pár éve a nagyszombati Ján Koniarik Galériában volt kiállítása. A zsinagógában most grafikáit állítja ki, mert úgy érzi, ezek révén tudja a leginkább átadni azokat a benyomásokat, amelyek a kéthetes itt-tartóz- kodása során érték. Liliane Csuka a két hét folyamán a képzőművészet iránt érdeklődő fiataloknak vezetett workshopot, s közös munkájuk eredményét helyezi el a zsinagógában. Újságpapírral dolgoztak, Liliane munkáinak egyik fő alapanyagával, amelyet a fiatalok sajátos, egyedi, színes „névjeggyé”, személyiségük egyfajta „lenyomatává” alakítottak át a lélekben ma is fiatal művész vezetésével. Sundari (Somogyi Tibor felvételei) Grünenfelder a zsinagóga falain kívülre tervezte természetes anyagokból készített installációját, amelybe az itteni emberek életéről szerzett benyomásait is szeremé beleszőni. Sundari somoijai élményei margójára megjegyezte: meglepte őt, mennyire keveset mosolyognak nálunk az emberek, és hogy nem nyírnak azonnal az idegenek felé. „Mintha itt az emberek szégyenlősek lennének, vagy több időre lenne szükségük, hogy feloldódjanak” - mondta. Azt is elárulta, sokfelé utazott a világban, járt Ázsiában, Dél-Amerikában, és mindenhol otthon érezte magát. Nálunk volt először olyan érzése, hogy idegennek számít. Stéphanie Pichonnat-t fiatal kora ellenére olyan nagy alaptémával foglalkozik alkotásaiban, mint az élet és a halál. Stephanie nem csupán képzőművész, hanem zenész is, és Somoiján egy zenés performanszot készít. Evelinához hasonlóan azokat a benyomásokat próbálja hang és látvány segítségével megfogalmazni, amelyek itt érték. Stephanie számára a somoijai projekt azért is nagy élmény, mert szavai szerint most először került közelebbi kapcsolatba a zsidó kultúrával. Performanszának zenei alapja a környéken feljátszott emberi hangokból, zajokból, zörejekből állt össze. A fiatal képzőművész ezek révén próbálja majd életre kelteni a Somoiján készített két furcsa csontváz (vagy halál?) madarát. Bizonyára érdekes és izgalmas tapasztalat lesz a svájci képzőművészek számára az is, milyen kommunikációra késztetik majd alkotásaik a közönséget. Sundari Grünenfelder és Stephanie Pichonnat a még élettelen „csontvázmadarakkal” Hétről hétre, Délidő, Téka, Köszöntő, Napzárta, Zenei galéria, Randevú, Térerő, Kaleidoszkóp, Hazai tájakon A Pátria rádió hétvégi programjai MŰSORAJÁNLÓ A hétvégi műsorokat a Hétről hétre c. zenés, publicisztikai magazin nyitja reggel 7-kor. A műsorban megkérdezzük Szigeti László oktatási államtitkárt, hogyan fogadták az Európa Tanácsban az általa előterjesztett szlovákiai ifjúságpolitikai programot. A továbbiakban arról beszélgetünk, mit tartalmaz az a zárónyilatkozat, amelyet a határon túli magyar szervezetek vezetői marosvásárhelyi tanácskozásukon fogadtak el. Fél 12-kor kezdődik Miklósi Péter Délidő c. társalgó műsora, amelynek vendége Kulcsár Lajos, a COOP Jednota Fogyasztási Szövetkezet dunaszerda- helyi központjának elnöke. A Téka c. irodalmi műsorban összeállítás hangzik el a Türczel Lajos 88. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségről, és megszólal a Kanadában élő, ipolysági származású argentin író, Pablo Urbányi is, aki Naplemente szimptóma című új könyvéről beszél. 15 órakor bemutatjuk Horváth Rudolf Metszőpont című dokumentumjátékát, amely háborús emberi sorsok döbbenetes találkozásairól, meglepő metszőpontjairól szól. A16 órai hírek után a Köszöntő, utána nyelvi vétségeinkről ejtünk szót egy percben. Vasárnap 9.40-től a Zenei galériában a 70. születésnapját ünneplő világhírű tenor, Luciano Pavarotti életútját ismertetjük. 10 órakor hírek, sporthírek, majd a Randevú jelentkezik. Gyermek- és ifjúsági műsorunkban beszámolunk a Dunaradványban megrendezett Baróti Szabó Dávid Napok vers- és prózamondó versenyéről, bemutatkozik egy fiatal postáskisasz- szony, vendégünk lesz a HŐK Komáromból és az apácaszakállasi keresztyén fiatalok társasága. 13 órakor a közép-európai nemzetiségi stúdiók magazinja, a Térerő jelentkezik. A 14 órai hírek után Kaleidoszkóp, amelyben összeállítást hallhatnak Dénes Sándor, Bécsben élő erdélyi ötvösművész pozsonyi kiállításának megnyitásáról, majd bemutatjuk az érdi Földrajzi Múzeumot és igazgatóját, dr. Kubassek János földrajztudóst, aki elsősorban a magyar utazók életéről és jelentős felfedező utazásairól ír könyveket. Végül a most ötvenéves Ifjú Szivek egyik alapítóját, Csikmák Imre nyugalmazott újságírót kérjük mikrofonhoz. 15 órakor kezdődik a magyar adás humanitárius félórája, a Segítsünk, amelynek témái: Rett- szindróma konferenciát tartottak Prágában; Dada-szolgálat Down- kóros gyermeket nevelő családoknak Magyarországon és nálunk, alkotótábort szerveztek Rimako- kaván speciális iskolák tanulóinak. Fél négykor a Hazai tájakon c. néprajzi összeállításban a szlovákiai magyarság szüreti szokásairól szólunk. Vasárnapi közvetítésünk a Köszöntő és a Napzárta után, 18 órakor ér véget. (B. E.)
