Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-13 / 237. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ Unipetrol-ügy: vizsgálóbizottság Vizsgálóbizottságot hozott létre a cseh képviselőház, amelynek célja feltárni a legnagyobb cseh vegyipari holding, az Unipetrol magánosításának körülményeit és hátterét. Az Unipetrol 63 százalékos részvénycsomagját tavaly vette meg a lengyel PKN Orlen több mint-13 milliárd koronáért. Lengyel források szerint azonban a magánosítás nem volt tiszta, s cseh és lengyel politikusok állítólag nagy kenőpénzeket kaptak. A vizsgálóbizottságnak 2006. január 31-éig kell jelentést tennie. Az ODS április végéig szeretett volna vizsgálódni, de javaslatát elutasították, (kés)- Aía akciós áron szállítunk. Csak 1,50 a viteldíj... (Peter Gossányi rajza) Az országok gazdasági fejlődése nem képes lépést tartani a lakosságszám nagy mértékű növekedésével Menekültek milliói - Afrikából? Az Észak-Afrikában fekvő, de Spanyolországhoz tartozó Melillában és Ceutában kipattant menekültproblé- mák rávilágítottak arra, milyen gondokkal kell az emberiségnek szembenéznie néhány esztendő, jobb esetben pár évtized múlva. ONDREJCSÁK RÓBERT A két spanyol enklávét ezrével ostromló menekültek ma még komoly figyelmet vívnak ki a világsajtóban és a világ közvéleményében egyaránt - teljesen természetesen-, azonban ha a jelenlegi demográfiai trendek nem változnak, az elmúlt hetekben tapasztalt jelenség sokkal gyakrabban ismétlődhet meg a jövőben. A Föld népessége ugyanis rohamosan növekszik, a gyarapodás viszont több mint 90 százalékban a fejlődő, sok esetben nagyon elmaradott országokhoz kapcsolható. A fejlett világ, amely gyakorlatilag megegyezik Európával, Észak- Amerikával, Ausztráliával, Új-Zé- landdal, Japánnal, Dél-Koreával és néhány kisebb ázsiai országgal, viszont demográfiai hullámvölgybe kerül. Nem árulunk el nagy titkot, ha kimondjuk: az európai országok népességnövekedése, sőt sok esetben a népességszám szinten tartása már csak a jelentős bevándorlás által tartható. Ez viszont azt eredményezi, hogy az európai népességen belül egyre növekszik a nem európai gyökerekkel rendelkező lakosság száma. Egyes előrejelzések szerint a sok országban a bevándorlók többségét kitevő muzulmán népesség száma összeurópai szinten 2025-re a jelenlegi 15 millióról 35-40 millióra is növekedhet. Ez a tényező számtalan belső gazdasági, kulturális, biztonsági és szociális problémát vet fel. A Szaharán túli Afrika demográfiai mutatói katasztrofálisak, és nem igazán van remény arra, hogy jelentősen megváltozzanak. Két évtizeden belül ma még szintén idegenül hangzó statisztikai adatokhoz kell hozzászoknunk. Ilyen például a 100-120 milliós Etiópia vagy a 60-80 milliós Kongó. Az egyik legnagyobb probléma, hogy ezeknek az országoknak a gazdasági fejlődése viszont távolról sem képes lépést tartani az ilyen mértékű növekedéssel. Ennek egyik - részben statisztikai - következménye, hogy az egy főre jutó nemzeti termék - amely ugyan nagyon felszínesen, de sok mindent elárulhat a lakosság élet- színvonaláról - a gyors demográfiai növekedés miatt csökken. A gyakorlatban és nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az említett országok egy főre számolva még tovább szegényednek. A további gond, hogy míg a lakosság száma gyorsan nő, a rendelkezésre álló források nem. Bár sok mindenkinek a kőolaj juthat eszébe, teljesen természetes módon, a Szaharától délre eső Afrika országai számára a víz a legfontosabb „nyersanyag”. Márpedig az ENSZ előrejelzései alapján két évtized múlva csaknem két és fél milliárd ember ivóvízellátása lesz veszélyben Afrikában, a Közel-Keleten, Dél-Ázsiában és Északkelet-Kíná- ban. A víz miatt a jövőben komoly államközi fegyveres konfliktusok is kirobbanhatnak, és nem csupán a sokat emlegetett Közel-Keleten (ahol a térség országai számtalan más okot és indokot is találnak a háborúskodásra), de például a Nílus völgyében is. További nagyon fontos probléma (ha nem a legfontosabb!) az említett országcsoport esetében a kormányzás minősége. A térségbeli államok nagy része esetében gyakorlatilag nem beszélhetünk az európai értelemben vett államról, kormányzásról. Ráadásul a növekvő gondok következtében nagyon sok esetben fennáll annak a veszélye, hogy a még ma létező államok, illetve kormányok is összeomlanak, és - elsősorban Afrikában - több tucat „összeomlott állam” (faded state) keletkezik. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor már nemcsak a meginduló menekülthullámra kell felkészülnünk, hanem az összeomlást követő biztonsági vákuumra is, amelyet leginkább a terrorista szervezetek használnak ki. Aki nem hiszi, járjon utána: például Szomáliában. Ez a veszélykomplexum természetesen nem ismeretlen a nyugati világ, így Európa előtt sem. Ennek ellenére átfogó megoldást még senkinek nem sikerült kitalálnia, hogy a megvalósításról ne is beszéljünk. Egyértelmű, hogy a Nyugat és Japán által folyósított segélyek nem jelentenek megoldást még abban az esetben sem, ha háromszorosára növelnék értéküket. Egyrészt sok esetben igen bizonytalan a sorsuk, és helyi diktátorok bankszámlám köthetnek ki. Másrészt viszont nem orvosolják a probléma lényegét, a strukturális és kormányzatminőségi, negatív hatású tényezőket. Es bár az Egyesült Államoknak is megvannak a saját problémái a latin-amerikaiak illegális bevándorlásával, Európa a jövőben még komolyabb helyzetbe kerülhet. Sok esetben úgy tűnik, Afrika nagy része számára nincs remény, és mi hozzászokhatunk az előbb képzeletbeli, később valódi európai falakat döngető afrikai menekültek millióinak látványához. A probléma nem orvosolható csupán segélyekkel, sokkal mélyebb változásokra lenne szükség - ha ez egyáltalán lehetséges. A szerző külpolitikai elemző Két és fél milliárd ember ivóvízellátása lesz veszélyben. JEGYZET Oda tesz a pecsét MOLNÁR NORBERT Mire való az imidzs? Ha másra nem, hát arra, hogy jobb legyen a kép rólunk annál, mint amilyenek vagyunk. Távolról kezdem. Egy ausztrál csaj mesélte az alábbi történetet. Kicsit túllőtt magyarországi tartózkodási idején, így el kellett hagynia az országot, s ismét vízumért kellett folyamodnia. Megszállt szlovákiai ismerőseinél, s a magyar nagy- követségen próbálkozott, ahol nagyon készségesek voltak. Pár napba azért beletelik egy vízum intézése, így a hölgy úgy gondolta, addig meglátogatja Svájcban élő ismerőseit. Egyetlen bökkenő volt csak: útlevelében már csupán egy tiszta oldal árválkodott, a vízumot pedig csak ilyen oldalra ragaszthatják. A határon ezért szépen megkérte a szlovák útlevélkezelőt, ne arra az oldalra tegye pecsétjét, mert vízumváróban van. Az útleveles végiglapozta az okmányt, gondosan megnézegette, majd zutty, odavágta az üres oldal közepébe a pecsétet. Ausztrál ismerősöm megrökönyödve bámulta az útlevelet, mire a határ bátor őre csak annyit mondott: oda pecsételek, ahova akarok. És igaza van. Szabad országban mindenki oda teszi a pecsét (automatikus tárgyeset), ahova akarja, és esetleg más nem akarja. Hogy mit okozott ezzel? Ismerősömet tíznapnyi svájci rostokolásra kényszerítette, amíg meg nem érkezett az új útlevele Ausztráliából. S miután visszajött, újabb intézkedésekre, hiszen a vízumon szereplő szám nem egyezett az úti okmány számával, szóval pénz, idő, haddelhadd. A történetben leginkább az érdekel, mit érezhet olyankor az ember, amikor elhatározza, direkt ártani fog valakinek. Hatalmat érez a kezében - még ha mikrohatalmat is -, hogy eljátszadozzon mások sorsával, s olyankor el is játszadozik. Haza megy este, és azt mondja az asszonynak: ma megint jól kicsesztem valakivel, igyunk! A lelkivilágát kérem kiteríteni az asztalra az ilyennek! Hogy milyen lehet az imidzs? Például rosszabb, mint amilyenek vagyunk. Kinek jó az, ha a külföldi pontosan olyan képet fest rólunk egy nyomorult senkiházi miatt, mint, mondjuk, a román, a szerb vagy a bolgár vámosok miatt az érintett országokról. Mert mi is rendkívüli módon felháborodunk, ha a román-bolgár határon csak 10 euró per kopf, egy karton cigaretta és egy láda sör fejében engednek át bennünket akadály- mentesen. KOMMENTÁR Szálljunk le a földre! MALINÁK ISTVÁN A szlovák politika és a szlovák politikusok általában hiteltelenek a lakosság körében - ezt a választási hajlandóságról készült legutóbbi felmérések meghökkentő eredményei is igazolják. Az okokról tanulmányokat lehetne írni, s ezekben iskolapéldaként szerepelhetne az a ködösítés, az a populizmus, amellyel Dzurinda elmagyarázta a nagyérdeműnek, miért vüágraszóló siker az, hogy Szlovákia januártól két évig a BT nem állandó tagja lesz. A kormányfő szerint az a tény, hogy az ENSZ-ben a lehetséges 191-ből 185 szavazatot kaptunk, bizonyítja Szlovákia „erős külpolitikai pozícióit a világban, s nem utolsósorban Eduard Kukán miniszter és az egész szlovák diplomácia erős igyekezetéti’. A célzatos öndicsérettől bűzlő érvelés érthetőbb lenne, ha már a kampányfinisben lennénk. A ködösítésre a külpolitikában semmi szükség, erre az egyedüli magyarázat az lehet, hogy a kormányfő nem tud szabadulni a reflexeitől. Most Kongót is beszavazták 188, meg Katart is 186 vokssal (Ghána 184-et, Peru 144 szavazatot kapott). E logika szerint Kongó és Katar világpolitikai tekintélye még falrengetőbb, mint a miénk, de Ghána és Peru is a sarkunkat tapossa. Jelentkezzen már az a szlovák külügyi szakértő, aki elmagyarázza Kongó pozitív hozzájárulását a világpolitika problémáinak megoldásához. A tisztánlátás végett. A nem állandó BT-tagságra a régiók jelölik az egyes országokat. Az ambíciók döntenek, nem az olyan érdemek, mint a demokrácia, az emberijogok melletti elkötelezettség. Térségünkből Szlovákiának most nem volt ellenjelöltje. Vagy hat évvel ezelőtt volt, akkor Ukrajnától kaptunk ki. Még a Kucsma-féle Ukrajnától. Nem mellesleg: most éppen a románokat fogjuk váltani ebben a tisztségben. Ami vitathatatlan: a BT-be való bekerülés jelent valami rangot a nemzetközi porondon. Eléréshez jó diplomáciai háttérmunkára, lobbizásra volt szükség, amiért dicséret illeti a szlovák külügyet. A BT a korrumpált ENSZ egyedüli szerve, amelynek még van tekintélye a többi gittegylettel szemben, a tagországokra nézve kötelező erejű határozatokat hoz és szankcionálhat is. A fontos döntések az öt állandó tag konszenzusával születnek, a tíz cserélődő nem állandó tag az ötök által szentesített határozatok ellen általában nem szokott ágálni. Emlékezhetünk, közvetlenül az iraki háború előtt néhány nem állandó tag tevékenysége abban merült ki, hogy a szavazatát árulta jó pénzért az USA-nak. Tehát: tagságunk a BT-ben pozitívum, a világpolitikának ebben a boszorkánykonyhájában a szlovák diplomácia elsősorban tanulhat, tapasztalatokat szerezhet, taktikai és stratégiái kérdésekben egyaránt. Feltéve, hogy Dzurinda nem fog belebeszélni. Mert mint a hírügynökségijelentésekből kiderült, a kormányfő azt is mondta, például a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos ügyekben Szlovákia nem az EU- vagy a NATO-beli szövetségesek véleményére fog támaszkodni, ellenkezőleg, igyekszik majd befolyásolni őket (Washingtonról, Londonról és Párizsról lehet szó). Itt a legkényesebb ügy Koszovó státusa, és a kormányfő feltehetően arra utalt, Pozsonynak majd Belgrád álláspontját kell megtámogatnia, mint ahogy anno a honi szláv szívek - nem hivatalosan - Belgrádért dobogtak, amikor a NATO a szerb fővárost bombázta. Szóval: a BT-ben Szlovákia sokat tanulhat. És le is járathatja magát. TALLÓZÓ DNEVNIK Bóján Pajtics, a vajdasági végrehajtó tanács (kormány) elnöke szerint minden egyes vajdasági incidens nagy veszélyt jelent a tartományban élő nemzetek együttélésére, de ezek a jogsértések kivételes esetek, és nem jellemzőek a nemzeti közösségek közötti viszonyra. Pajtics a mai brüsszeli meghallgatáson tájékoztatja az EP-képviselőket a tartomány hatáskörébe tartozó, kisebbségekre vonatkozó kérdésekről. Egyebek mellett arról, hogy a vajdasági végrehajtó hatalomban magyarok, horvá- tok, szlovákok és románok egyaránt képviseltetik magukat, s ez igaz a tartományi parlamentre is. Arról is szólni kíván, hogy a tartományi hatóságok eltökéltek a nemzetek közötti jó viszony és a kisebbségek nemzeti identitásának megőrzésében. „Az a mi álláspontunk, hogy ezek az incidensek kivételt képeznek, és nem szabályszerűségek a nemzetek közötti viszonyban. A Vajdaság olyan régió, amely példát jelent más balkáni népeknek, és kielégíti az európai normákat a nemzeti közösségek identitásának megőrzésében, az oktatással és tájékoztatással kapcsolatos jogok érvényesítésében” - mondja Pajtics. A tartományi kormányfő szerint, enyhítendő a bűnesetek utáni feszültséget, a rendőrségnek és az ügyészségnek gyorsabban kell reagálnia az etnikumok közötti viszonyt érintő jogsértésekre mint más esetekben. Az EP szeptember végi határozatában megfogalmazott javaslattal szemben Pajtics nem tartja jó ötletnek a megfigyelők kivezénylését a tartományba. Szerinte ez a kívánttal ellenkező hatást váltana ki, szükségtelenül fokozná a társadalmi feszültségeket, és olyan üzenetet hordozna, amelyet nem értene meg mindenki helyesen. A kormányfő túl élesnek tartja az EP határozatát, mert a Vajdaság nem olyan térség, ahol fokozódnak a nemzetek közötti összetűzések, hanem éppen ellenkezőleg. „Hogy értsük egymást: nem csökkentjük a nemzetek közötti incidensek jelentőségét. Minden egyes incidens szörnyű veszélyt jelent a jó együttélésre a Vajdaságban, ezért gyorsan és keményen szankcionálni kell őket” - mondta Bóján Pajtics a vajdasági napilapnak adott interjújában.
