Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-12 / 236. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 12. Szülőföldünk 31 A Szlovák Köztársaság ezüstplakettjét kapta Anyalai Pepes Sándor cigányprímás „Addig játszom, amíg a vonó ki nem esik a kezemből!” (Csuport István felvétele) Szép számmal eljöttek az érdeklődők (Szőcs Hajnalka felvétele) Könyvbemutatóval startoltak a Csemadok-klubestek Vendégváró Gazdaudvar Anyalai Pepes Sándort 78. születésnapja alkalmából sokan köszöntötték. Többek között Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, és Hóka László, Kürt polgár- mestere, aki a község díjával tüntette ki az ismert cigányprímást. SZÁZ ILDIKÓ „Mélyen Tisztelt Anyalai Pepes Sándor. Ön, akit Szlovákia-szerte mindenki csak Pepes prímásként ismer, zenekarával együtt hosszú évek óta húzza már a talpalávalót, jókedvre derítve hallgatóságát. Ahol csak megfordul, terjeszti és megszeretteti velük a roma muzsikát és a magyar nótát... Ez úton fejezem ki köszönetemet sokéves ci- gányprímási munkásságáért, és a roma kultúráért kifejtett áldozatos tevékenységéért” - áll abban a levélben, melyet Sanyi bácsi Csáky Pál miniszterelnök-helyettestől kapott szeptember 12-én, a Szlovák Köztársaság ezüstplakettjének átvételekor. A nagy népszerűségnek örvendő művészt idén nyáron még egy kellemes meglepetés érte. Szülőfalujában a település kulturális fejlesztéséért, Kürt község díját adományozta neki Hóka László polgármester. A 78 éves cigányprímás a hozzáértők szerint egyedülálló jelenségnek számít az országban, mivel a legtöbb muzsikus ilyen idős korában a zenélés helyett már csak az emlékeinek él. FORGÁCS MIKLÓS Zselíz. Kiállításmegnyitóval kezdődött a tízéves Kincső néptáncegyüttes Három éjjel, három nap... című ünnepi maratonja. A viszontlátás pillanatait ígérte a huszonegy panelen elhelyezett több mint négyszáz fénykép, hatvan emléklap, oklevél, egy tucat plakát és jó néhány emléktárgy, melyek tíz év munkájára emlékeztetnek. Nagy Géza polgármester megnyitójában megjegyezte, a néptánccsoportnak köszönhető hogy Zselíz híre eljutott Szlovákia, Magyarország, de a világ több pontjára is. 1995-ben alakult meg a Kincső néptáncegyüttes Mézes Zsuzsannának és Mézes Árpádnak, valamint Juhász Eszternek és Juhász Sándornak köszönhetően. A Juhász házaspár mindkét tagja másodéves hallgatója a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakának. A csoport a Tiszta Forrás Alap mellett működik. 2002-től már nem a Mézesék nevével fémjelzett Pengő együttes kíséri a csoportokat, hanem a volt táncosokból verbuválódott Gereben együttes. Jelenleg a három Kincső „tagozatnak” hetvenkét táncosa van. Tíz év után elmondható hogy néptánccsoportból egész birodalommá fejlődött a csapat, hiszen az eltelt idő alatt százhatvanhárom táncos cserélődött ki a csoportban, akik több mint négyszáz rendezvényen léptek fel. Vannak már „régi kincsősök”, iciri-picirik és aprók, és Kincsős szülők. Egyszerre több generáció ápolja a népi hagyo„Dalra fakasztjuk a hallgatóságot‘ Pepes prímás nem törődik az idő múlásával „Én addig játszom, amíg ki nem esik a vonó a kezemből. Édesapám, idősebb Anyalai Pepes Sándor több mint hetven évvel ezelőtt híressé és hangulatossá tette a kürti szüreti felvonulásokat, én magam is alig hiszem el, hogy a Pepes zenekar már 80 éves. Ötvenöt éve cipelem vállamon a banda jövőjét, nagy felelősség ez. Négy-öt éves koromban tanultam meg hegedülni, és hétéves koromtól negyedik prímásként zenéltem édesapámmal együtt. Amikor a II. világháború idején bevagoníroz- tak, és leventeként elhurcoltak Németországba, ott sem hagytam mányokat. A Kincső táncolt falunapokon, kultúrműsorokban, rendezett sátor- és edzőtáborokat, és öregbítette a város hírnevét Erdélyben, Olaszországban, Törökországban és Magyarországon. Tíz év alatt tizennégy koreográfiát mutattak be. A háromnapos ünnepségre Magyarországról, Erdélyből, Horvátországból érkeztek táncosok, kétszázötven vendég vett részt a rendezvényen. A kiállítás megnyitója után Jókai Mária mesélt a Zoboralja kincseiről, ősiségében megőrzött néphagyományairól, majd a budapesti Tébláb néptáncegyüttes tagjainak tanított zobor- aljai gyermekjátékokat. Este hétkor dugig megtelt a tornaterem, körülbelül nyolcszáz ember jött el megnézni a gálaműsort, melyen százhúsz táncos adott elő tizenhárom koreográfiát. A kéméndi Sze- leczky Mónika és Kantár Róbert ízes palócsággal mondta el N. Tóth Anikó meséjét a boldogulását kereső Jankó gyerekről, kinek tizenhárom vidék táncait kell megtanulnia, hogy kiérdemelje a világ legszebb lányát. A mese Jankó gyerekét a Kincső minden generációja kalauzolta a néptáncok zegzugos birodalmában. Az Iciri-piciri Gyermek néptáncegyüttes óvodás és kisiskolás korú tagjai Kerek a káposzta címmel a Csallóköz játékaiéi a hegedűmet. A lágerből is a zenetudásomnak köszönhetően szabadultam, egy ideig Münchenben játszhattam” - osztotta meg velünk az emlékeit Anyalai Pepes Sándor. Élete legszebb szakaszaként emlegeti azokat az ötvenes éveket, amelyeket édesapja mellett töltött. Máig szeretettel őrzi atyja hegedűjét, amely kiállta az idő próbáját, és jelenlegi tulajdonosa máig a legszebb dallamokat csalja elő belőle. A Pepes zenekar idővel a magyar bálok egyik kedvenc, keresett bandája lett, később pedig a tótmegyeri és nagytapolcsányi kastélyban minden ünnepi rendezvényre meghívást kaptak. ból, szokásaiból, táncaiból mutattak be egy csokorra valót. Az Apró Kincső Utánpódás együttes Béres legény liliom címmel ropták, később egy lóvásár is megelevenedett az „apróknak” köszönhetően. Nagy utat tett meg Jankó a táncosok segítségével, hiszen Szatmár, Gömör, Zemplén, Galgamente, Zoboralja, Lőrincréve, Moldva, Bodrogköz, Magyarbőd és Ké- ménd táncai elevenedtek meg a színpadon. A különböző tájegységek táncait, a mindig autentikus népviseletekben nemcsak a Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes mostani tagjai járták, de ismét táncoltak a régi tagok, az Elsők Csapata, valamint a Kincsős Szülők Csapata, va„Apám tanácsait mindig megfogadtam...” Pepes Sándor nagyon büszke 12 unokájára. Ifj. Rikkony Sándor Németországban arat sikereket, Lakatos László klarinétos pedig a száztagú cigányzenekarban és a Magyar Rádió zenekarában vált ismertté, legutóbb a mexikói filharmóniába kapott meghívást. Külön öröm a számára, hogy amikor a fiatalok hazalátogatnak, újra együtt muzsikálnak, mint a régi szép időkben. Titkon azt szeretné, ha a fiatalabb korosztály folytatná a Pepes muzsikusok itthoni hagyományait is, és nem csak külföldön zenélnének. „Édesapám tanácsait mindig megfogadtam. Azt szokta mondani, legjobb az arany középút, és így van ez a szép zene kiválasztásában és a muzsikálásban egyaránt. Nincs jobb érzés, mint amikor dalra, vagy éppen könnyekre fakasztjuk a hallgatóságot. A műzene a vendéget becsapja, a szórakozni vágyó és zeneértő közönség tisztában van azzal, hogy az ilyen muzsika nem hatolhat a szívig. Még azt is mondta édesapám: fiam, a politikával sose foglalkozzál, te csak a hegedűdre gondoljál!” - idézi.fel a régi szép időket és édesapja emlékét Pepes Sándor. Családjukban az idei év az emlékezésé és az évfordulóké. A 80 éves Pepes zenekarra, a Pepes prímás vezetése alatt 55 éve működő banda sikereire, és az idei díjesőre rendkívül büszkék Kürtön. gyis KSzCs, akik nemcsak gyer- mekeikel szerettetik meg a hagyományápolást, de maguk is szívesen táncolnak. A gálán a táncosokat a Gereben együttes kísérte, a zenészek az Óbudai Népzenei Iskola tanulói, de az iskola tanárai is besegítettek. Játszott a Pengő együttes is. Bár ők kiváltak a Kincső kötelékéből, meghatározó egyéniségei voltak az együttesnek. Juhász Sándor és Juhász Eszter is színpadra lépett, a rengeteg táncos irányítása mellett, még erre is futotta idejükből. A fináléban együtt táncoltak egykori és jelenlegi „kincsősök”, apróságok, szülők, diákok és tanárok, mindenki, aki tagja az egyre teijeszkedő Kincső-birodalomnak. GAÁL LÁSZLÓ Galánta. Első nekifutásra úgy tűnik, nem lesz hiábavaló a Csema- dok Galántai Területi Választmányának igyekezete, hogy felújítsa a nyolcvanas években oly sikeres klubesteket. Az elsőre, amely tulajdonképpen író-olvasó találkozó volt - Pukkai László „Mátyusföldön - víziók és metamorfózisok fogságában” című könyvét mutatták be szeptember 22-én - szép számmal eljöttek a galántai és környékbeli érdeklődők a Gazdaudvar vendéglőbe. Ahogyan ömagát nevezi, a „történészkedő tanári’ íróként is régóta foglalkozik szűkebb hazája, a Mátyusföld történetével. Több település - Galánta, Alsószeli, Vága, Nemeskajal monográfiájának társszerzője. A legutóbbi, most bemutatott Mátyusföldön - víziók és metamorfózisok fogságában című kötetben főleg a közelmúlttal, a rendszerváltás utáni időszak szlovákiai magyar történéseivel foglalkozott, a saját élményei, tapasztalásai A gálán jelen voltak polgármesterek, megyei képviselők, intézményvezetők és a népi kultúra szerelmesei. Majd táncház következett, ahol a budapesti Kóborzengő együttes húzta. Másnap Nyitra megyét járták a táncegyüttesek, este pedig Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes koncertezett. Szombaton Zselíz városát vették birtokukba a néptáncosok, a város legkülönbözőbb pontjain bukkantak fel, és este a nyolc vendégtánccsoport köszöntötte a tízéves Kincsőt egy fergeteges gálával. Az ünnep alkalmából Horváth Géza tanár szerkesztésében megjelent a tíz év munkáját, eredményeit összegző emlékfüzet. alapján fél évszázados történelmet ölel át. A könyvet bemutató Korpás Árpád úgy fogalmazott, ez a könyv „reflexiókon, önreflexiókon, mozaikkockákon keresztüli történelmi bemutató”. A szerző elmondta, a könyv megírásának ödete kapcsolódik az előző. a Mátyusföld I című kötet megjelenéséhez. A bemutató után a többség késő estig maradt jó hangulatú beszélgetésre, régi ismerősök találkoztak, véleményt cseréltek, és éppen ez a célja klubhagyomány felélesztésének. Mézes Rudolf járási Csemadok-titkár azon melegében meghívta a társaságot a következő klubestekre is, amelyeket havonként mindig csütörtökön tartanak majd a Gazdaudvarban. Október 27-én Kusztos Tibor bánfihunyadi lelkész Kalotaszeg népművészetéről tart előadást, november 17-én pedig a közelgő megyei választások képviselő-jelöltjeivel ismerkedhetnek az érdeklődők. Az idei utolsó, december 15-i klubest témája a Kodály Zoltán lesz. A régi mezővárosokról Villa, civitas, oppidum Vágsellye. Mindennapi élet a csallóközi és a mátyusföldi mezővárosokban címmel tartottak szakmai konferenciát a vágsellyei városi hivatalban. Neves hazai és magyar- országi szakemberek előadásaiból tudhattunk meg sok mindent a korabeli városok mindennapjaiból, közigazgatási szabályaiból, jogrendjéből, vagy éppen építkezési, ill. étkezési szokásaiból. A középkori Magyarországon egyeden európai mértékkel mérhető nagyváros sem volt, mert az akkor mintegy tízezer lakosú Buda sem számított annak. Több előadás is foglalkozott Somoija városával, aminek aktualitását az adta, hogy kereken 600 évvel ezelőtt, 1405-ben kapott a település olyan városi jogokat, amelyek Pozsonnyal egyenjogúvá tették. Az középkori étkezési szokásokat bemutató előadó egyebek mellett arról is szólt, hogy az akkori édap leggyakoribb tétele a marhahús volt. Friss tejet általában csak a betegeknek adtak, az egészséges ember savanyú tejet vagy írót ivott. Meg persze bort meg sört, habár ez utóbbi inkább a bányavárosokban terjedt el. Gyakori étel volt a főzelék, amit olyan növényekből, lapulevélből, gyermekláncfűből, csalánból is főztek, ami ma már egyáltalán nem használatos. A gyümölcsöt pedig elsősorban szárítva fogyasztották, és egy időben olyan nézet is elterjedt, hogy a friss gyümölcs egészségtelen. A Bemutatták az Archívum Šaľa Levéltári Évkönyvet is, amelynek első kötetét tavaly a szlovákiai levéltárak közül elsőként adta ki a vágsellyei levéltár, (gl) A háromnapos ünnepségre Magyarországról, Erdélyből, Horvátországból érkeztek táncosok, kétszázötven vendég vett részt a rendezvényen Tízéves a zselízi Kincső néptáncegyüttes Tíz év alatt tizennégy koreográfiát mutattak be (A szerző felvétele) A fináléban együtt táncoltak egykori és jelenlegi „kincsősök”.
