Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-12 / 236. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 12. RÖVIDEN Hagyományok és értékek Párkány. Holnap 10 órai kezdettel Hagyományok és értékek címmel szemináriumra kerül sor a Párkányi Városi Művelődési Központ (Tűzoltó utca 25.) előadótermében. A délig tartó rendezvényen Juhász Gyula múzeumvezető a Párkányi Városi Múzeum tevékenységét és gyűjteményeit ismerteti, Dikácz Zsuzsanna pedig a szálkái tájház létrehozásának körülményeiről és működéséről számol be. A magyar vonatkozású dél-szlovákiai tájházakról, helytörténeti és néprajzi kiállításokról, valamint a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság aktivitásairól a társaság elnöke, Danter Izabella ad tájékoztatást. A Magyarországi Tájházak Szövetségének hároméves tevékenységéről pedig Szablyár Péter, a szövetség elnöke tart beszámolót. A rendezők minden érdeklődőt szívesen látnak, (ú) Somorja és környéke akvarellen Somorja. Juhász Tibor munkáiból nyílik kiállítás Somorja és környéke akvarellen címmel október 15-én, szombaton 17 órai kezdettel a Városi Művelődési Központ Zöld termében, (ú) A vak című Dürrenmatt-darab a Bárka Színházban Dráfi Mátyás főszerepe ELŐZETES Budapest. Friedrich Dürrenmatt A vak című drámáját mutatja be pénteken a kilencedik évadjába lépett Bárka Színház. Dürrenmatt 1948-ban írta a darabot, melynek műfaját ő maga „keresztény paradoxonéként határozta meg - a kritika ezzel szemben félresikerült tézisdrámaként könyvelte el, melyben nem sikerült a témát megfelelő módon kifejteni. Miről is szól A vak? Egy hercegről, akinek országát az idegen hódítók feldúlják, kifosztják, népét pedig lemészárolják, de ő erről mit sem tud, mivel ez alatt öntudatlanul, betegen fekszik. A hódítók elvonulnak, a herceg pedig felépül, ám a betegség szövődményeként megvakul. Fia, hogy apját megóvja a csalódástól, azt hazudja neki, hogy hercegsége és a vára épen áll. Ennek a vak hercegnek a boldogságával kezdődik a darab, mely „erőteljes felvidéki együttműködéssel” kerül színpadra a Bárka Színházban. A vak Herceget vendégként Dráfi Mátyás színművész alakítja, a díszletet - szintén vendégként - Dolán György képzőművész készítette, a darab egyik dramaturgja pedig dr. Hunčík Péter. A drámát a Bárka főrendezője, az ugyancsak tájainkról származó, Pozsonyban végzett Czajlik József állítja színpadra, s a szereplők között ott van Öllé Erik és Varga Anikó is, akiket korábban a kassai Thália Színház és a Komáromi Jókai Színház tagjaiként láthatott több darabban az itteni közönség, (e) FELHÍVÁS Tisztelt Publikum, kedves Bérleteseink! A kassai Thália Színház a 2005/ 2006-os évadban új köntösben, felújítva várja a nézőket. Biztosak vagyunk benne, hogy nem csak a külső, hanem a tartalom is előnyünkre változik. És reméljük, most is számíthatunk a színházlátogatók megtisztelő támogatására és érdeklődésére. Olyan műveket adunk elő az előttünk álló évadban, amelyek nem csupán szórakozást, hanem tartalmas időtöltést is jelentenek. Bérletvásárlás Kassán, a színház elővételi irodájában (Timon u. 3.). Tel: ++421-55-6225866, ++421-55-6233643 Fax: ++421-55-6225867, ++421-55-6233643 E-mail: thalia@slovanet.sk , thalia@dodo.sk A gyermekek, diákok és nyugdíjasok részére a Márai Stúdióban 50%-os kedvezményt biztosítunk. A bérletvásárlásnál részletfizetést is lehetővé teszünk! Nagyszínpad Dés-Geszti: A dzsungel könyve, musical Szomory Dezső: Hagyd a nagypapát, vígjáték Spiró György: Kvartett, komédia Moliére: Fösvény, vígjáték Márai stúdió Pam Gems-Faragó Zsuzsa: Piaf, monodráma Machiavelli: Mandragora, vígjáték Gyermekbérletek Dés-Geszti: A dzsungel könyve, musical Csukás István: Ágacska, mesejáték Grimm: Hófehérke és a hét törpe, bábjáték Bérleten kívül ajánljuk: Egressy Zoltán: Vesztett Éden, dráma „Land(E)scape” (azaz az angol „tájkép” és „menekülés” szavakat játékba hozó) címmel Kálmán Roland fotográfiáiból nyílik kiállítás holnap 17 órakor Komáromban, az Európa-udvar Madách Posonium Siesta kávézójában. A Vermes-villa patinás épülete október végétől jövőbemutató, nemes célt fog szolgálni Költözik a Kortárs Magyar Galéria A Vermes-villa az átadás előtti napokban (Somogyi Tibor felvétele) Már csak az utolsó simítások hiányoznak, hogy Dunaszerdahely egyik legattraktívabb épülete, a Vermes-villa visszanyelje régi szépségét. Gyorsan folyik a munka, mert sürget az idő: október 25-én lesz az ünnepélyes átadás, ekkor válik hivatalosan is az épület a Kortárs Magyar Galéria otthonává. VOJTEK KATALIN Nem is olyan rég még egyáltalán nem látszott biztosnak, hogy termeiben a galéria rendezkedhet be, mert egy vállalkozói csoportosulás is ringbe szállt a tulajdonjogáért folytatott küzdelembe. Szórakoztatóközpontnak szánta, aztán lehet, hogy úgy végezte volna, mint újabban sok szép, jobb sorsa érdemes épület: játékkaszinóként vagy masszázsszalonnak álcázott örömtanyaként. Ez nagy veszteség lett volna a város számára, amely a kultúra iránt tájainkon ritkán tapasztalható' lelkesedéssel karolta fel Luzsicza Lajos festőművész Szlovákiában egyedülálló kezdeményezését: az alkotók által ajándékozott képekből, szobrokból olyan gyűjteményt hozni létre, amely országhatároktól és stílusirányzatoktól függetlenül keresztmetszetét adná a kortárs magyar képzőművészetnek. A Mečiar-éra azonban nem kedvezett a magyar kezdeményezéseknek, az első gyűjtések anyaga, amelyet a Csallóközi Múzeumban helyeztek el, egyik napról a másikra az utcára került. Sürgősen épületet kellett találni számára: a készülő nyugdíjasházat alakították át gyorsan képtárnak, oda került a Lóska Lajos művészettörténész vezette további gyűjtések eredménye is: mára összesen 181 festmény, 225 grafika és 60 kisplasztika. Az egyre gyarapodó gyűjtemény csakhamar kinőtte az épületet. Ezért döntött úgy a város önkormányzata, hogy megszerzi a Szlovák Nemzeti Galériától az általa takarékossági okokból galériaként már évek óta nem használt, kiürített Vermes-villát. Az erre vonatkozó kérvény azonban hosszú időre elsüllyedt a kultuszminisztérium valamelyik hivatalnokának fiókjában, még válaszra sem méltatták. Érdemi tárgyalások csak a Meciar-kormány távozása után kezdődhettek. A kultusz- és a pénzügyminisztérium az eredetileg meghatározott 13 millió helyett végül jóváhagyta a dunaszerdahelyi önkormányzat 8,5 millió koronás árajánlatát. Az épület felújítása több mint 3 millióba került, a város a saját költségvetéséből félmilliót adott, 2,6 millió pedig uniós pénzekből jött össze. „Ha a Matica egy koronáért juthatott hozzá az ország legkorszerűbb nyomdájához, és hasonlóan jelképes összegekért mások is milliós értékeket kaptak, miért kellett Dunaszerdahely városának 8,5 milliót fizetnie a Vermes-villáért, amely továbbra is ugyanazt a célt fogja szolgálni, mint amikor a Szlovák Nemzeti Galéria működtette?” - kérdezem Pázmány Péter polgármester-' tői. „Nálunk így érvényesül az egyenlő elbírálás elve: az egyiknek adnak, a másiknak nem. Mi annak idején felajánlottuk, hogy átvesszük a Szlovák Nemzeti Galériától az épületet, miközben az bármikor rendezhet benne kiállítást, ingyen és bérmentve, de ezt nem fogadták el. A Mečiar-korszakbeli teljesen kilátástalan előzményekhez képest ez egy örömteli végkifejlet. Öröm, hogy egy patinás épület - a szocialista rombolástól megmenekült kevesek egyike - egy jövőbemutató, nemes célt fog szolgálni” - válaszolja a polgármester. Lipcsey György dunaszerdahelyi szobrászművész, a Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának elnöke kalauzolja végig az épületen a kuratórium tagjait. Mint mondja, nem volt sok változtatásra szükség, a tágas, gyönyörű nagypolgári villa ideális kiállítóhely, megérdemli a gyűjtemény. „Remek kiállítótér, nagyon szép, nagyon izgalmas, nagyon jól rendezhető. Itt csak jó kiállításokat lehet csinálni” - lelkesedik Laczkó Ibolya budapesti művészettörténész, a Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának alelnöke. Ez jó jel, mert ő fogja rendezni a megnyitó ünnepség kiállítását. Kovács Albert budapesti képzőművész, a Magyar Festők Társaságának elnöke nagy pozitívumnak tartja, hogy a villában végre szakszerűen, a kutatók számára is hozzáférhető módon tárolható a gyűjtemény anyaga. Sok kiállítás rendezésének tapasztalatával a háta mögött Szabó Kinga művészettörténész hasonlóan vélekedik, mint Laczkó Ibolya, neki is nagyon tetszik az épület: „A Kortárs Magyar Galéria anyaga eléggé sokféle, és itt, ebben a tagolt térben jól lehet majd csoportosítani az alkotásokat jelleg, stílus, technika szerint. Ezt a régi épület egyetlen nagy termében csak rengeteg fejtörés, ügyeskedés árán lehetett megvalósítani.” Dréher János budapesti festőművész szerint a Vermes-villa kultúrcentrumként működhetne, a vizuális művészet mellett teret adva mindennek, ami az előadó-művészettel és a hangzással kapcsolatos: „Az adottságok megvannak, ezeket kellene szellemileg kiaknázni. Jó lenne ideszoktatni a fiatalokat, hogy életvitellé váljon számukra bejárni a Vermesvillába. Ehhez persze kellene egy sor számítógép, és főállásban egy kreatív, dinamikus ember, aki vonzó programokat szervezne.” Az épület felújítása több mint 3 millióba került, a város félmilliót adott. Luciano Pavarotti, minden idők egyik legjelentősebb tenorja ma ünnepli hetvenedik születésnapját Az évszázad legédesebb hangja VITÁL ANNA Fanyalogtak a New York-i kritikusok Luciano Pavarotti tavalyi Metropolitan-beli búcsúelőadása után: nehézkessé vált a mozgása, és a magas hangjai sem voltak olyan tiszták, mint régebben - írták, és a világsajtó sietett közölni a véleményüket. Pedig nyugodtan dicsérhették volna nyugtával a napot, eleget ragyogott nekik a New York-i Met színpadán, ahol 1972. február 17-én Az ezred lánya To- niójaként valóságos palotaforradalmat csinált kilenc fergeteges magas céjével. Caruso óta nem volt ilyen - írták akkor. És Pavarotti később is hozta a formáját, hallgatójának elég volt behunyni a szemét, és puhán, édesen körülölelte a csillogó, meleg, érzékien szép hang. Hogy miért kellett ehhez behunyni a szemét? Mert a nagy tenorista mozgása már akkor is nehézkes volt, játszani soha nem tudott, a megjelenése minden volt, csak illúziókeltő nem. Az illúziót a hangjával teremtette meg, ezzel a napfényes, telt, mediterrán vocéval, amely tudott olvadékonyan lágy és ércesen hősies lenni, ahogyan a szerep kívánta, mert hangjának drámai kifejezőerejét még azok sem vitatják, akik nem kedvelik. Hihetetlen, de ez a mackós mozgású, esetlen óriás ragyogó showman, nagyszabású koncertjeinek élő adásaival milliókat szögezett a tévé képernyője elé. A londoni Hyde Parkban és a New York-i Central Parkban tartott emlékezetes szólóestjét százezrek ülték végig a helyszínen, főleg fiatalok. Mióta tartják haldokló műfajnak az operát? Már több mint fél évszázada, de mindig feléled, mert olyanok éltetik, mint Pavarotti. Amikor koncertjeire egyre gyakrabban hívta meg a könnyű műfaj csillagait, eleinte nagyon megbotránkoztak az operakedvelők. De aztán ők is rájöttek, hogy ez mit sem árt, sőt használ az operának, még szélesebb rétegekben népszerűsíti, akárcsak a két híres kollégával, Domin- góval és Carrerasszal abszolvált, nápolyi dalokkal és operettmuzsikával gazdagon megspékelt hangversenyek. Aki látta a kínai vendégszerepléséről készült filmben, amint kéz- zel-lábbal mutogatva, széles mosollyal narancslével kínálja a tiszteletére rendezett bemutatón a pekingi zeneakadémia trémától kiszáradt torkú ifjú énekesét, ízelítőt kapott joviális közvetlenségéből, a belőle áradó emberi melegségből. Ezek a tulajdonságai teszik hitelessé jótékonysági akcióit, amelyekkel vüágszerte a háború sújtotta országok gyermekeit segíti. A segítő igyekezet adta neki az ötletet az ifjú énekes tehetségek pályakezdését megkönnyítő, nevével fémjelzett énekversenyekhez is. Nagy formátumú művész és nagy szívű ember. Hogy hetvenévesen megkoptak a magasságai? Hát hisz ezért mondott búcsút a nyilvános (Képarchívum) fellépéseknek, ezért tartott búcsúelőadást New York-ban is. A lemezei, kazettái azt a csodát őrizték meg, amelyről Herbert von Karajan, a kérlelheteden perfekcio- nista egy bécsi Rózsalovag előadás után kijelentette: egy évszázadban egyszer születik ilyen hang.
