Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-11 / 235. szám, kedd
18 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 11. A sertések levertek, kedvetlenek, étvágytalanok Fusarium-mérgezés ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ A fehérjeszükséglet biztosításához jelentékenyen járulhatnak hozzá a bypass fehérjeforrások A tejtermelő tehenek takarmányai (Illusztrációs felvétel) A kukoricán élősködő penészgombák elszaporodása okozta megbetegedések a sertésállományban komoly gondokat válthatnak ki. A betegséget a Fusarium-nevű penészgomba anyagcseretermékei, a toxinok okozzák. Ugyanaz a Fusarium-faj egyidejűleg többféle méreganyagot (toxint) is termelhet, legnagyobb károkozása az F2 és a T2 toxinnak van. Az állatoknál bármilyen életkorban előfordulhat. A penészgombák ugyanis kedvelik a nedvességet és a meleget. Ha az ősz korán, sok esővel köszönt be, a még lábon álló kukoricában meglesz ez a nedvességtartalom (15-30 %), s ha ráadásul a tárolás, a kezelés, a szárítás nem megfelelő, a kukoricahalmazok belsejében könnyen kialakul a penészgombáknak jó hőmérséklet. A hosszabb tenyész- idő (később érő kukoricafajták), a gépi betakarítás okozta szemsérülések egyébként is megnövelték a penészesedés esélyét, márpedig a sertéstápokban a kukorica nagy százalékban szerepel. Más fertőzött gabonamagvak etetése után is jelentkezhet. Száraz, aszályos években ritkább. Milyen tünetek vannak? F-2 toxicosisnál: a tünetek súlyossága az elfogyasztott méreganyag mennyiségétől és az etetés időtartamától függ. Friss esetekben a sertések levertek, kedvetlenek, étvágytalanok, gyakori a nyálzás, a hányás, a hasmenés, de nem ritka a bélsárpangás sem. Hosszabb ideig tartó etetésük után a nőivarú sertések pérája megduzzad (olyan, mint ivarzáskor), bár ez nem látszik, de ugyanolyan duzzadt a hüvely és a méh is, a petefészkek pedig elfajultak. A péraduzzanat a szopós és a választott malacokon is megfigyelhető, mert a méreganyag a tejjel ürül, sőt a placeman keresztül a magzatokba is bejuthat. Megduzzad a malacok csecsbimbója is, a kanmalacoknak pedig a tasakja. Gyakori a végbéltájék duzzanata is. Az ödémás duzzanatok a toxintar- talmú takarmány néhány napos (kb. 3 napos) fogyasztása után már jelentkeznek. A duzzanatok miatti erőlködés folytán előeshet a hüvely és a végbél. Állományszinten lényegesen romlik a kocák és a kocasüldők vemhesülési aránya, megnő a visszaivarzók száma. Csökken az alomlétszám, emelkedik a halvaszületések száma, gyakoribb az ún. „lábszétcsúszás“ és a reszketés az újszülött malacok között. Romlik a tenyészkanok ondójának minősége, ami újabb termékenyülési zavarokat okozhat. Elhúzódó, idült esetekben a belső szervek károsodnak: máj-vagy veseelfajulás, sárgaság, gyomor- és bélgyulladás jelentkezik, de gyakori az agyvelő károsodása is (idegrendszeri zavarok). Ezek a tünetek ugyan egyidejűleg több sertésen is jelentkezhetnek, mégis jól elkülöníthetjük valamely fertőző betegségtől, mert egyik állatról a másikra nem teijednek, s a testhőmérséklet mindig normális (38-40 °C). T-2 toxicosisnál: a született malacok az első szopásokat követően általában egy hetes korig bágyadtak, szőrük borzolt, fénytelen, súlyos hasmenés, majd kómás állapot alakul ki. Az idősebb, már toxint tartalmazó takarmányt fogyasztó sertéseknél az evés után már egy órán belül hányás tapasztalható, majd általános a takarmány teljes visszautasítása. Hízóknál több ízben hasmenést látunk, a tömeggyarapodás csökken, a te- nyészállományban erősen megszaporodik a termékedenség. A penész legnagyobb gazdasági kártétele mégis az, hogy a gombák felhasználják a növény táplálóanya-- gait, ezért azok tápértéke akár 25- 30%-kal is kisebb lesz. Mi a teendő a betegség megelőzése érdekében? Ne etessünk penészes takarmányokat! Szerencsére ezzel túl sok bajunk nincs, hiszen a sertés a penészes takarmányt az etetőből kitúrja, csak akkor eszi meg, ha végképp nincs lehetősége más takarmány fogyasztására. Fordítsunk gondot a kukorica betakarítás utáni szakszerű tárolására! A friss csöves kukorica nedvességtartalma töréskor gyakran 30-35%. „Begóré- zás” előtt a csöveket átválogatjuk, a nagyon vizes, már penészes vagy éreden csöveket kiszedjük. Hogy ezek se menjenek veszendőbe, szarvasmarhának kitűnő minőségű szüázst készíthetünk belőlük. A tárolásra használt kukoricagóré szélessége legalább 120-150 cm legyen, lábazaton álljon, oldala léc vagy drótháló legyen, az uralkodó szél járása a hosszanti oldalát érje. Ha kukoricát zárt térben ömlesztve tárolunk, azt ne vastagon terítsük, és időnként lapátoljuk át! Szemes kukoricát, még ha száraz is, ne tároljunk sokáig zsákban, főleg akkor, ha poros. A szemek „lélegzésekor” ugyanis kevés víz mindig képződik, s ha ez a por miatt nem tud eltávozni, a száraznak látszó kukorica is befülled, dohosodik, rossz ízűvé válik. Az nem megoldás, hogy a látható penészt letöröljük a csövekről, ezeket szárítgatjuk, hiszen a méreganyag ilyenkor már legtöbbször a szemek belsejében van. Lehetőleg friss kukoricát ne etessünk, csak utóérésen átment ókukoricát a betakarítás utáni tavasztól (májusi morzsolt kukorica). Jó, ha ismereden származású takarmány esetén próbaetetést végzünk, és megfigyeljük, az állatok evési viselkedését. Nagyobb meny- nyiségű „gyanús“ takarmánynál érdemes laboratóriumi takarmányvizsgálatot végeztetni. ♦ Az F-2 toxin határértékei: takarmány alapanyagoknál (kukorica, más gabona): 10 mg/kg. ♦ hizlaló tápoknál: 0,5 mg/kg. ♦ tenyészállat-tápoknál: 0,08 mg/kg. ♦ A T-2 toxin határértékei: sertéstápoknál: 0,3 mg/kg. Mit tehetünk a betegség megjelenése után? Azonnali takarmányváltás! A gombatoxikózisok nem gyógykezelhetek, mégis célszerű az állatorvost értesíteni. Ma már különböző „toxinsemlegesítő” anyagokhoz, premixek-hez is hozzá lehet jutni, ezek meghatározása, bekeverési aránya, etetési ideje is a szakember javaslata szerint történjen. A tárolás közbeni penészesedést propionsavas kezeléssel csökA tejtermelő gazdaságokban a tehenek igénye a takarmányokkal szemben a laktáció folyamán változik. A takarmányadag összetételét a táplálóanyag-igény mellett, elsősorban a várható szárazanyag-felvétel befolyásolja. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A tehén tejtermelése ellés után hirtelen megnövekedik, ugyanakkor az ehhez szükséges takarmányfelvétel, illetve annak növekedése csak lényegesen később következik be. A szakemberek vizsgálatai alapján a csúcstermelést az ellés utáni 4-8. hét között érik el a tehenek, míg a takarmányfelvétel csúcsa az ellés utáni 10-14. héten várható. Ez az időszak az elléstől számított mintegy 16-20. hétig tart és jellemző, hogy ezekben a hetekben a táplálóanyag-felvétel kisebb mint a -szükséglet. A tehenek üyenkor, termelésük érdekében, testtartalékaikat mobilizálják. Ilyenkor azonban figyelembe kell venni, hogy a testtartalékok lebontása lényegesen több tej termeléséhez nyújt energiát, mint fehéijét, és a zsírtartalékokhoz képest a fehérjetartalékok gyorsan kiürülnek. Ez azt jelenti, hogy a tehenek fehérjével való ellátására fokozottan ügyelni kell, és azok a megfelelő takarmányadagok, melyek több tej termeléséhez nyújtanak fehérjét, mint energiát. A fehérjeszükséglet biztosításához jelentékenyen járulhatnak hozzá a bypass fehérjeforrások. Egy a laktáció elején fehérjehiányos takarmányozás gyakran vezet a tej mennyiségének és fehérjetartalmának csökkenéséhez, és elősegítheti a tehenek nem kívánt elhízását a laktáció második felében. A tehenek fehérje-ellátása általában csak olyan takarmánykomponensek bevonásával javítható, melyekben az emészthető bypass fehérje aránya nagy. A nagy tejtermelésű tehenek takarmányadagjában a natúr vagy védett zsírforrások jélentősen hozzájárulhatnak a takarmányadag energiakoncentrációjának és energiaértékének növeléséhez. Az adagok nyerszsírtartalma mintegy ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A kukorica betakarítását és a tartósítását a rendelkezésre álló eszközök jelentős mértékben határozzák meg. A szárításos tartósítás mellett az erjesztéses eljárások alkalmazása is nagy jelentőséggel bír. A kukorica betakarításának lehetőségei: ♦ szemesen történő betakarítás, ♦ szárításos eljárás, ♦ nedvesen történő tartósítás céljára való betakarítás, ♦ szem-csutka keverék (CCM) formájában történő betakarítás és erjesztéses tartósítás, ♦ csőzúzalékként való betakarítás és eresztve tárolás. 1,5-2%-kal növelhető normál (olajosmag, pogácsák, egyéb zsírféleségek) zsiradékokkal és további 2-2,5% adható bendőben inert (védett) zsír formájában. A tehenek takarmányához azonban csak akkor érdemes zsírféleségeket felhasználni, ha azok segítségével növelhető az adagok energiakoncentrációja. A zsírok azonban csak a kérődzők energiaellátását javítják, a bendőmikrobák részére nem jelentenek energiaforrást, sőt, nagy mennyiségű natúr zsír etetése, különösen, ha az sok telítetlen zsírsavat tartalmaz, gátolja a bendőmikrobák szaporodását, így a mikro- biális fehéijetermelést. A többszörösen telítetlen zsírsavak zavarhatják a tejzsírszintézist a tőgyben. Az újabb vizsgálati adatok azt mutatják, hogy a zsírféleségek etetése csökkentheti a takarmányfelvételt. Etetésük esetén ezért indokolt a takarmányfelvételt figyelemmel kísérni. Egyes kísérletek ugyanakkor azt a nézetet igazolják, hogy ha a zsírokkal nagyobb energia-felvétel érhető el, úgy nő a tejtermelés is. A tehenek tejtermelése a laktáció közepén és végén csökken, ugyanakkor a takarmányfelvétel viszonylag magas szintű, ezért a tehenek energia- és fehéijeszükség- lete biztosítható. Ebben az időszakban arra kell törekedni, hogy a teA betakarítás az éréscsoportoktól függően augusztus vége és október vége között zajlik. A biológiai érés a szemek 30-36%-os szemnedvességénél következik be, a szárazanyag tartalom ekkor a legmagasabb. Ezt a vízleadó képességtől függően követheti a betakarítás. 24% feletti nedvességtartalom esetén a gépi betakarításnál a szemek sérülhetnek. A betakarítás morzsolva, csőtörővei, vagy teljes kukoricanövényként történhet. A morzsolva töréssel betakarított kukoricát szárítani kell. A kukorica lassan szárítható, mivel óránként 2-3% vízleadást lehet a szem károsodása nélkül elérni. Ezért indokolt a többlépcsős szárítás alkalmazása. Tárolni a henek energia- és fehéijeszintje kiegyenlítődjön, illetve ekkor célszerű a laktáció elején mobilizált testtartalékokat pótolni. Mivel a testtartalékok pótlására lényegesen hosszabb idő áll rendelkezésre, mint amennyi idő alatt a tartalékokat a tehenek a laktáció elején lebontották, az elszenvedett napi súlyveszteségnél jóval mérsékeltebb súlygyarapodással célszerű számolni a laktáció második felében. A testtartalékok pótlásához szükséges táplálóanyag-mennyiséget mindig a tehenek kondíciójához kell igazítani. A túlzott tartalékképzés, a tehenek elhízása mindenképpen kerülendő. A kövér tehenek a következő laktációban kevesebb takarmányt vesznek fel, és hajlamosabbak anyagcsere betegségekre. A tejtermelő tehenek fokozott igényt támasztanak a szálas- és tömegtakarmányok minőségével szemben is. A tejtermelés táplálóanyag-szükséglete könnyebben, olcsóbban fedezhető, ha a rendelkezésre álló takarmánybázis megfelelő és jó minőségű takarmányokból áll. A tejtermelő tehenek takarmányozásában a kukoricaszilázs, a lucerna- és a gyepek termése tekinthető a legfontosabbnak. A viaszérésben betakarított kukoricaszilázs egész éven át rendel14-15% nedvességtartalmú kukoricát lehet megfelelően. A csövesen betakarított kukoricát lehet csőzúzalékként, szemcsutka keverékként, vagy csöves természetes szárítással (góréban) tárolni. A teljes érésű kukoricát a betakarítás után lehet aprítani, és briketté préselni (energiaigényes eljárás). A morzsolva betakarított nagyobb víztartalmú kukorica is tárolható levegőtől elzárt helyen, esetleg vegyi anyagokkal dúsítva az erjedés megakadályozása céljából. A környezetkímélő termesztéstechnológia betakarítási munkálataiban nagy változatosság figyelhető meg. Kisebb táblákon a kézi csőtörés mellett ismét bevezetésre kerültek a vontatott csőkezésre állhat. A szilázs céljára történő kukoricatermesztésben a zölden érő fajták előnyei nem vitathatók, a szemek zúzása zúzókosarak vagy. hengerek segítségével 5-7 százalékkal javítja a szemek energia tartalmának értékesülését. A jó minőségű kukoricaszilázs a tehenek energia- és rostellátásának alapját adhatja. A lucerna nagy fehéije-tartalma, gyors emészthetősége, jelentős puffer kapacitása révén segíti a kedvező fiziológiás hatású adagok kialakítását. Az a cél, hogy a laktáló tehenek számára összeállított adag 5-6 kg szárazanyag mennyiségű jó minőségű lucernát tartalmazzon. A tartósítási módszerek közül a mesterséges szárítás, a szenázs- készítés tekinthető előnyösnek. Renden történő szárítással nagy mennyiségben nem lehet jó minőségű szénát készítem. Nagy nedvességtartalmú szilázsok nem kívánatosak a tejtermelő tehenek adagjában. Kukoricaszilázs és lucerna fel- használásával, ha minőségük is megfelelő, viszonylag kevés abrak felhasználásával, kedvező fiziológiás hatású, gazdaságos adagok állíthatók össze, melyek jól szolgálhatják a tehenek egészségének megőrzését és nagy tejtermelésük fenntartását, (forrás: www.agro ) törő berendezések. A csöves kukoricát górékban szárítják, így a szárítás és a tárolás költsége igen alacsony, a frissen morzsolt szemes kukorica táplálóértéke magasabb, mint a kombájnnal betakarított kukoricáé, mivel a csíra kevésbé törik, illetve sérül. A kombájnnal történő betakarítás esetén szárítás nélkül csak akkor tárolható biztonsággal a kukorica, ha nedvességtartalma kevesebb mint 14%. Ha a kombájnból kikerült kukoricaszemek nedvességtartalma meghaladja a 14%- ot, abban az esetben szükséges a kíméletes szárítás. A csemegekukorica betakarítását zsenge állapotban a termeltető által rendelkezésre bocsátott géppel szükséges elvégezni, (w) Ne etessünk az állatokkal penészes takarmányokat! A kukorica lassan szárítható, ezért nagyobb nedvességtartalom esetén indokolt a többlépcsős szárítás A biztonságos tárolás követelményei AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
