Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-08 / 233. szám, szombat
10 Kópé ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 8. Kedves £-3) Gyerekek! Nagy örömmel tudatom, érkeznek a jobbnál jobb pályázati mesék a frissen meghirdetett Kópé-meseíró versenybe. Nem győz ujjongani a lelkem, hogy ilyen gyorsan máris ennyi nagyszerű történetet kaptam, ráadásul mind illusztrációval. Büszke vagyok Rátok ismételten, és boldog, hogy vagytok, hogy nem hagytok cserben. Várom hát türelmetlenül tovább, írjátok a mesét, melynek főszereplője Kópé, mert nagyon izgalmas olvasmány ez. De még mielőtt elkezdeném közzétenni őket, egy régi adósságot tör- lesztek. A mátyóci alapiskola 1-4. évfolyamának tanulói még a tavaly küldték el nekem közös meséjüket, melynek főszereplője ugyan nem Kópé, de a mese annyira tanulságos és kedves, hogy mindenképpen itt a helye, ezen az oldalon. Közös szerzemény, mindenki hozzátehette a magáét, és a sok beszédnek ilyen nagyszerű eredménye lett. Ajánlom figyelmetekbe, és ajánlom kedvcsinálónak is a meseíráshoz: MINDENRE írjátok rá a nevetek mellé a korotokat, a lakhelyeteket és a pontos címeteket (irányítószám, hivatalos helységnév, házszám). A SAJÁT ÉRDEKETEKBEN TEGYÉTEK MEG EZT!!! KÓPÉSKODJ! A vízkeleti Király Mária keresztrejtvénye 1. Zárba való, 2. Időmérő, 3. Rovar, 4. Táplálék, 5. Nem evett, 6. Esőtől lesz, 7. Az egyik törpe, 8. Ritka férfinév, 9. Égitest, 10. Becézett állat, 11. Azonnal reagál a kérésre, 12. Kérődző állat, 13. Evőeszköz, 14. Gyümölcs, 15. Testrész, 16. Tamási..., magyar író, 17. Gyökérzöldség, 18. Becézett férfinév, 19. Oda-vissza női név, 20. Állatpárna, 21. Hirtelen eső, 22. Szelíd erdei állat, 23. Légmozgás, 24. Eredetileg afrikai állat, 25. írószer. A csicsói Megály Dávid rajzos közmondása Mit jelent? A szeptember 24-ei megfejtés: Fekete István. A OQ ajándékát nyerte: Sipos Lúčia, Csicser. TARKA LEPKE... A koboldok varázstükre A MI MESÉNK Éjszaka érdekeset álmodtam. Illatos, virágos réten sétáltam, a virágok felett vidáman zümmögtek a méhecskék és repkedtek a tarka szárnyú pillangók. A fehér szirmú kamilla, a lila fejű ibolya, az édes mézű gyermekláncfű, az aranysárga gólyahír vidáman integetett felém. Jaj, letapostam egy bokor illatos ibolyát! Na, nem baj, van itt még elég. De mit hallok. Vidáman csörgedez a fák között egy friss hegyi patak. Megnézem közelebbről. Jó lenne egy bot a kezembe, hogy gyorsabban haladjak. Egy fiatal fáról letörök egy ágat. És akkor hirtelen nagy csengés-bongás. A fák mögül, a bokrok közül, a földből, a patakból apró kis lények teremnek elém. Zöld emberkék, hatalmas fülekkel, de vidáman csillogó szemekkel, tarka-színes ruhákban. Fejükön csúcsos, piros túrórudis pöttyös sapka. Talán koboldok közé pottyantam? Megszólal a legidősebb:- Miért törted le a fa hajtását? A másik azt kérdi:- Miért tapostad le az ibolyát? Már a következő szól:- Miért dobtad el tegnap a réten a műanyag üdítősüveget?- Miért öntötted a mosóporos vizet a patakba? Már szinte zsong a fejem a sok kérdéstől, de ők csak folytatják.- Miért égetted el a kertben a tönkrement csizmákat, miért szennyezted a levegőt? Egyikről a másikra nézek és csodálkozástól, no meg a szégyentől szóhoz sem tudok jutni. Akkor a legkisebb kobold kézen fogott, és elindultunk Koboldfalvára. Gyönyörű látvány tárult elém. Pici pöttyök díszítették, az ablakokban muskátlik nyiladoztak. Mindenütt rend és tisztaság. A gondosan ápolt fák is talán már az égig érnek. Ni csak, amott egy szeméttároló, de még abban is milyen rend van, és a szemét gondosan osztályozva különböző színű tartókba. Hát igen, én nem ügyelek arra, mit és hová dobok el. Elértünk egy varázslatos házikóhoz, ahol a koboldok nagytudomá- nyú bölcse élt. Ahogy beléptünk, szemem-szám tátva maradt. A helyiség közepén egy hatalmas tükör.- Nézzed! - parancsolt rám az öreg bölcs. És én láttam magam, ahogy letöröm a fiatal fa ágát, majd később a fácskát a földre hajolva, kiszáradva. A következő kép egy száradt, pucér földdarab, ahol régen az illatos ibolya virágzott, de ma már semmi nem terem ott, mert a figyelmeden lépésemmel megöltem a kis virágot. A patak partján is elpusztult halak feküdtek, az én mosóporos vizemből ittak. A réten kupacban állt a sok eldobott műanyag flakon, az egykor virágos rét helyén egy szeméttelep lett. A következő jelenetben, amit a varázstükör tárt elém, erősen köhögtem és majd megfulladtam a szennyezett, piszkos levegőtől. Egyszer csak valahonnan egy ébresztőóra csörgését hallom. Ahogy kinyitottam a szememet, a koboldok varázspalotája helyett a saját szobámban találtam magamat. Pillantásom rögtön a sok szétdobált játékra, üres nápolyis- és cukorkáspapírra esett. Gyorsan összeszedtem őket. Kiszaladtam az udvarra is, mert eszembe jutott, hogy tegnap este ott is szemeteltem. Visszaérve a meleg szobába, meglocsoltam a szobanövényeinket. Anyukám csodálkozva nézett rám, hogy mi ez a nagy változás. De én már tudtam, amire a pöttyös sapkás koboldok ráébresztettek, hogy a helytelen, rossz viselkedés milyen szörnyű károkat okozhat a természetben. A mátyóci alapiskolások ISK0LÁSDI - ÓV0DÁSDI A nemesócsai Móra Ferenc Alapiskola tanulói Gárdonyi Géza Iskolában és Móra Ferenc Három Matyi című történetét rajzolták meg Görözdi Máté, 3. osztály Olláry Ildikó, 5. osztály Szalay Csenge, 3. osztály O CT3-C2P Várady Orsolya, 3. osztály A nagykéri magyar óvodások a családjukat rajzolták le Kópénak /V\/ \/. \/YN :=* i : e |'ílÍ tő® ® II-, Kanyicska Krisztina, 6 éves Bálint Zsolt, 6 éves
