Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-06 / 231. szám, csütörtök

30 Szülőföldünk ÚJ SZŐ 2005. OKTÓBER 5. Romantikus és drámai jelenetek is lesznek Alois Ditrich filmjében Dokumentumfilm az Andrássyakról KOVÁCS ÁGNES Krasznahorkaváralja. A Szlo­vák Televízió dokumentumfilmet forgatott az Andrássyakról a krasznahorkai várban. A forgatás során a tévéstáb bejárja azokat a helyszíneket, amelyek valamilyen oknál fogva kötődnek az Andrássy- családhoz, így már voltak Betlér- ben, majd az Andrássyak nyomát követve eljutnak Budapestre, Prágába, Bécs- be és Pisába is. A 2,3 millió koronás költségvetésű filmet Alois Ditrich rendezi, s előrelát­hatólag karácsonykor lesz a be­mutató. A történelmi személyisé­geket jórészt amatőr Színészek alakítják majd. Az Andrássy-csa- lád, s köztük is Andrássy Dénes és Franciska életének története ad sok romantikus, drámai részlet­ben is gazdag alapot a film elké­szítéséhez. Dénes gróf a család til­takozása és apja kitagadása elle­nére is feleségül vette Pisában a bécsi operettigazgató lányát, Hablawetz Franciskát, aki szár­mazása miatt nem felelt meg a fő­úri család elvárásainak. Dénes gróf bátyjának, majd apjának ha­lála után mégis rászállt a hatal­mas vagyon, amelyből futotta bő­kezű adakozásokra is. Rozsnyón és környékén a 18. században épült közintézetek, árvaházak, kórházak, kisdedóvók, szegény­házak és templomok felépítésénél mindig Andrássy Dénes és Fran­ciska anyagi és erkölcsi támogatá­sát fedezhetjük fel. Andrássy Dé­nes hitvese iránt érzett örök sze­relme és megbecsülése jeléül fel­építette Krasznahorkaváralján a Mauzóleumot, amelynek gazdag márvány- és drágakő díszítése a világ minden tájáról származik. Az átgondolt szimbolikájú épít­mény a szerelmet, a hálát és az emlékezést fejezi ki, s az épület ilyen szempontból az indiai Tádzs Mahalihoz hasonlítható. Mindezek fényében elszomorí­tó, hogy Rozsnyón még egy utca sincs elnevezve az Andrássyakról, holott több külföldi országban er­re szép példákat találhatunk. A történelmi személyisé­geket jórészt amatőr szí­nészek alakítják majd. Örökségvédelmi képzés Hanván a református egyház szervezésében Tudnivalók a műemlékvédelemről A kötetet Marcel Lalkovič (jobbra), a besztercebányai egyetem tanára mutatta be (Szabó Ottó felvétele) SZÁSZI ZOLTÁN Hanva. Tizenegy témában ka­pott részletes információkat örök­ségvédelmi kérdésekben az a több mint harminc lelkész és gyüleke­zeti képviselő, akik részt vettek a Hanván megrendezett képzésen. A magyarországi előadók elmond­ták, milyen módon támogatja a magyar állam a határokon túli ma­gyar vonatkozású épített örökség megóvását, milyen problémákkal találkozhat a felújításba fogó gyü­lekezet, hogyan lehet azokat meg­oldani, és müyen eredményekkel járnak a fenntartás és védelem ér­dekében elvégzett munkálatok. A jelenlévők az épületkutatási mód­szerekkel is megismerkedhettek, tudatosíthatták, miért fontos ez a helyreállítás előtt. A gömöri temp­lomokban nem ritka freskók meg­mentéséről, a templomi faelemek, berendezési tárgyak, szobrok kar­bantartásáról is bőséges informá­ciót és segédanyagot kaptak a résztvevők. A legkönnyebben sé­rülő emlékek, a könyvek, papírok, levéltári anyagok gondozásával és az egyházi levéltárak problemati­kájával két előadás is foglalkozott, természetesen a szakrális célokra használt textíliák védelméről és tárolásáról is jól használható in­formációkat gyűjtöttek be az ér­deklődők. A szlovákiai örökségvé­delem és műemlékvédelem törvé­nyi kereteiről, a finanszírozási le­hetőségekről a losonci Műemlék- védelmi Hivatal munkatársai tar­tottak előadást, a helyszínen né­hány lelkész azonnal igénybe is vette a hivatal munkatársainak se­gítségét. A szervező és ötletgazda Géresi Róbert református lelkész szerint a szakmai képzést országossá kell kibővíteni azért, hogy a gyüleke­zetekben-ezzel a problémával fog­lalkozók a lehető legjobb tájékoz­tatást kapják, az információkat pedig egyházuk javára kamatoz­tassák. Az előadások nem csak az egyháztagokat érdekelték (Szekeres Éva felvétele) 1960-ban az akkori pártvezetés szemét szúrta a név egyértelmű vallásos eredete Történelmi helységnevek - Szentes BOGOLY JÁNOS Az ősi eredetre visszatekinthető község neve korán megjelenik az írott forrásokban. A13. század el­ső felében a templom birtokjogát taglaló és Véke község határát le­író okiratokban Samtes néven szerepel. A pápai tizedszedők jegyzékeiben 1332 és 1337 között a Zenthus névalakot olvashatjuk. A mai írott formához már a 15. században közeledtek, amikor ek­ként írták le a község nevét: Zenthews (1429), Zenthes (1476). A18. századtól kezdve pe­dig már a mai név szerepel az ok­iratokban, a jegyzékekben és a térképeken. A 20. század elején, hogy megkülönböztessék a Duna- Tisza közén fekvő azonos nevű várostól, a toldalékos Bodrog- szentes elnevezést iktatták be a hivatalos községnévjegyzékbe, és sokan ma is ezt a nevet tekintik „ősinek”, annak ellenére, hogy mesterségesen alkotott névalak. Az első Csehszlovák Köztársaság 1920 és 1938 között elfogadta a régebbi és rövidebb Szentes hiva­talos nevet, szlovákosításra csak a II. világháborút követő naciona­lista hullám idején került sor, ami­kor a Svätuše név vált hivatalossá, de csak 12 évig maradt használat­ba, mert 1960-ban az akkori párt- és állami vezetés szemét szúrta a név egyértelmű vallásos eredete, ezért egy újabb műnévvel „aján­dékozták” meg a község lakosait: Plešany. Ez az újabb hivatalos megnevezés 29 esztendeig volt rákényszerítve a községre, az 1989-es politikai fordulatot köve­tő időszakot okosan kihasználva elérték, hogy legalább az ősi név tükörfordítását - Svätuše - hasz­nálhassák, amely ma is érvényes. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy némi zavar ma is ta­pasztalható a névhasználat körül, mert sokak száján könnyen szalad ki a már érvénytelen Plešany név, és olykor kísért a félrehallásból eredő Svätuša hibás névalak. A község mai hivatalos magyar neve Szentes. Viliam Rozložník célkitűzéseit a meg nem értés akadályozta Könyv egy igaz emberről Rozsnyó. Egy frissen megje­lent kiadvány bemutatójára gyűltek össze a Rozsnyói Bányászati Múzeumban a barlangászaiban érdekelt szakemberek és az érdeklő­dő közönség. ÚJ SZÓ-HÍR Jaroslav Stankovič barlangász és Horváth Pál muzeológus állította össze azt a könyvet, amelynek cí­me A Szlovák-karszt barlangjai Viliam Rozložník életén keresztül. Rozložník, akiről a kötet szól, je­lentős személyisége volt a szlovák barlangászati kutatásnak, az ötve­nes években központi alakjává vált a Gömör-Tornai-karszt területén működő önkéntes barlangász­csoportnak. Munkásságának kez­detei egybeestek a Szlovák Szpe­leológiai Társaság megalakulásá­val és fejlődésével. Csaknem tíz­éves tevékenysége során Rozložník többet ért el, mint a barlangászok többsége egész élete folyamán. Fő érdeme a barlangászaihoz való in­novatív, alkotó hozzáállás volt, amellyel megelőzte korát. Idő előtt bekövetkezett tragikus halála azonban megakadályozta abban, hogy további jelentős eredmé­nyekkel és felfedezésekkel gazda­gítsa a barlangászatot. Munkássá­gának viszonylag rövid ideje alatt felfedezett két jelentős barlangot, és ő volt az első barlangi búvár Szlovákiában. A könyv mintegy fel­menteni igyekszik Rozlož- níkot a vádak alól, amelyek azért érték az elmúlt rendszerben, mert az igazságot és az ésszerűséget képviselte a barlangászaiban, s meggyőződéséhez szüárdan ra­gaszkodott. „Rozložníkkal szembe­ni adósságunkat törlesztettük ezzel a könyvvel. Befejeztük azt, amire neki már nem jutott ideje. E könyv elkészítése során az volt az érzé­sem, mintha ismertem volna sze­mélyesen is” - mondta Jaroslav Stankovič, a kötet egyik szerzője. A bemutatón részt vett többek között Székely Kinga, az Aggteleki Nem­zeti Park szakembere, Hadobás Sándor, a rudabányai Érc- és Ás­ványbányászati Múzeum igazgató­ja, több hazai szakember a liptó- szentmiklósi Szlovák Barlangok Igazgatósága részéről, valamint Rozložník kortársai és közvetlen munkatársai, (kov) „Befejeztük azt, amire neki már nem jutott ideje.” Dél-gömöri települések is vannak a pályázásra jogosultak között Újabb két pályázati felhívást tett közzé az Ekopolis Alapítvány PUSKO GÁBOR Besztercebánya. Közzétette leg­újabb pályázati felhívásait a besz­tercebányai székhelyű Ekopolis Alapítvány. Ezúttal két témakörben igényelhetnek anyagi támogatást az arra jogosultak terveik megvaló­sításához. Mint azt az alapítvány hangsú­lyozza, a mostam környezetvédel­mi pályázati felhívásuk már az öt­venedik, melynek keretén belül a pályázó kormányon kívüli szervezetek akár 160 ezer koronás támogatásra is szert tehernek. Az 1991 óta meghirdetett környe­zetvédelmi pályázati felhí­vás során eddig 513 ilyen jellegű tervezetet támogattak mintegy 44 millió koronával. A mostani felhívás alapján olyan kezdeményezéseket támogatnak, melyek a környezetvédelem terü­letén alapvető szemléletváltást eredményeznek, továbbá konkrét ökológiai probléma megoldására irányulnak, és befolyásolják az ez irányú döntéshozatalt helyi, nem­zeti vagy épp nemzetközi viszony­latban. Ugyancsak szívesen látnak olyan pályázatokat is, melyek le­bonyolítása során a pályázó szer­vezetek bevonják a lakosságot kü­lönféle környezetvédelmi kezde­ményezésekbe vagy egy-egy prob­léma megoldása során széles körű összefogást biztosítanak a lakos­ság, az önkormányzat és az állami szervek között. vása konkrét településeken kívánja elősegítem az ott élő romák integ­rációját. A kiválasztott három szlo­vákiai térség között szerepel Rima­szombat és környéke is. Ebben az esetben olyan pályázatokat vár­nak, melyek elősegítik a kiválasz­tott településeken - konkrétan: Gesztete, Osgyán, Rimajánosi, Rimaszécs, Simonyi, Nagybalog és Zeheije - olyan struktúrák létrejöt­tét, melyek hozzájárulhatnak a he­lyi roma és nem roma közösségek közötti jobb kommunikációhoz, elősegítik a romák közügyek meg­oldásában való részvételét, és segí­tenek megelőzni a konfliktusok ki­alakulását. Ebbe a programba első­sorban olyan civil szervezeteket szeretne az Ekopolis bevonni, ame­lyek eddig is kisebbségi gondok megoldásával foglalkoztak. Ugyan­akkor iskolák pályázatait is vátják, illetve indokolt esetben önkor­mányzatok is igényelhetnek támo­gatást. A Roma Integrációs Programot 2003-ban indította el a beszterce­bányai alapítvány. Eddigi felhívása­ikra eddig 32 tervezet érkezett, me­lyek során mintegy 4,5 millió koro­na támogatást igényeltek. Ezen pá­lyázatok közül az Ekopolis huszon­egyet támogatott 1,76 millió koro­na összegben. Iskolák pályázatait vár­ják, önkormányzatok igé­nyelhetnek támogatást. Az Ekopolis másik aktuális felhí-

Next

/
Thumbnails
Contents