Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-06 / 231. szám, csütörtök
ÚJ SZŐ 2005. OKTÓBER 5. Szülőföldünk 31 Egyre több külföldi beruházó kér helyet a városban és környékén, ami jó kilátásokkal kecsegtet Lendületben az ipolysági térség Bár Ipolyság környékén számos fontos kereskedelmi útvonal ér össze, a térség olyan problémákkal küzd, mint a munkanélküliség vagy a hiányos infrastruktúra. Az utóbbi időben egyre több külföldi beruházó szeretne megtelepedni az Ipoly völgyében. A kereslet és a kínálat összehangolásáról Lendvay István mérnök, a városi hivatal vezetője nyüatkozott. LÓRINCZ ADRIÁN Az ipolysági térség egyike azoknak, melyben - főképp a nyári hónapokban - jelentős a munkaerő Magyarország felé irányuló migrációja. Miként értékeli, hogy a munkaképes lakosság elhagyja a térséget? Való igaz, több tucat ember jár át Ipolyságról és a régióból naponta Vácra, Rétságra, Gödre dolgozni, sokan Budapesten, Győrben, Székesfehérváron, Dorogon vállalnak munkát. Jó dolog, hogy munkához jutnak, de a város vezetése arra törekszik, hogy helyben tudjon pénz- kereseti lehetőséget biztosítani a lakosságnak. Megpróbálunk olyan feltételeket szabni a beruházóknak, hogy itt telepedjenek le. A térség legnagyobb munkáltatói fontos beruházásokra szánták el magukat. Mit várhatnak el a város vezetésétől? A legnagyobb munkáltató jelenleg a Fragicslov és a Fúrni Finish bútorgyártó cég, ám egy német textilipari vállalat is helyet kért a közelmúltban, és százmilliós beruházásba fogott. Ha beindul, attól függően, hány műszakban fog üzemelni, 150-200 embernek ad majd munkát. Az egykori Kovomont üzem területén egy spanyol cipőgyár vásárolt csarnokot, de számomra ismeretlen okokból egyelőre még nem indította be a termelést. Egy további, gépkocsialkatrészeket gyártó német cég is megtelepedett nálunk, nekik két üzemrészlegük van; de jelentkeztek osztrákok is, akik galvanizáló üzemet szeremének építeni. A csatornahálózat megléte feltételezi, hogy az általuk már előtisztított- szennyvizet el tudják vezetni a szennyvíztelepre. Ennek kiépítése állami, illetve európai uniós pénzekből történik, és a város jelentős részt vállal benne. Egy ekkora beruházás nem veszélyezteti az Ipoly mente védett területi egységeit? Készült-e felmérés a környezeti hatásokról? Projektünk fő célja, hogy a háztartási és egyéb szennyvíz megtisztítva kerüljön a folyóba. Ez a kb. ne- gyedmilliárd koronás beruházás tehát a környezet védelmét szolgálja. Milyen infrastrukturális beruházásokat tervez a város a közeljövőben? Ahhoz, hogy megtelepedjen itt egy beruházó, megfelelő építési területre van szükség. Vannak, akik a mezőgazdasági vagy ipartelepek régi csarnokait újították fel, mások a várostól vásároltak területet. Pár hónapja fogadta el az önkormányzat a városrendezési terv módosítását, mely több hektárnyi területet különít el ipari zóna kialakítására. A város környéki utak állapota aránylag kielégítő, viszont a városon belül a közlekedés eléggé problémás. Várható, hogy korszerűsítik az utakat is? Évtizedek óta fájó pontja Ipolyságnak a városközpontot átszelő nemzetközi főútvonal, melyen évente több tízezer tehergépjármű halad át. A személygépkocsik száma százezrekben mérhető. A város vezetése közlekedési szakemberekkel elkészíttetett egy tanulmányt, amely a Fő téren találÉvtizedek óta fájó pontja Ipolyságnak a városközpontot átszelő nemzetközi főútvonal (Somogyi Tibor felvételei) ható kereszteződés átalakítására vonatkozó alternatívákat tartalmazza. A körforgalom kiépítése volna ideális, de ez nem oldja meg az áthaladó teherforgalom problémáját, csupán biztonságosabbá teszi a közlekedést a Fő téren. Viszont szóba került a várost elkerülő körgyűrű megépítése, és a városfejlesztési tervben javaslatot tettünk arra, hogy ez a városközponttól nyugatra épüljön meg. A tervek szerint csatlakozna a zólyomi R3-as útra, majd Parassa- pusztánál a Budapest felé vezető M2-esre. Folynak tárgyalások arról is, hogy a Kassa-Pozsony gyorsforgalmi utat közelebb hozzák a városhoz, mintegy tíz kilométerre. Ennek megvalósítására a 2008 utáni időszakban kerülne sor. Két-három év szükséges ugyanis a pontos tervek kidolgozására, a földterültek felvásárlására stb. A lényeg az, hogy tehermentesítsük a városközpontot. Mi a helyzet az Ipolyság-Dré- gelypalánk vasúti szakasz felújításával? Ennek megléte is tehermentesíthetné' a várost a kamionforgalomtól, ha a kamionokat már a lengyel határtól vonatok szállítanák. A város vezetése, civil szervezetekkel karöltve már a rendszer- váltás óta szorgalmazza ennek a vasúti szakasznak a felújítását. A szlovák oldalon kb. 500 méter vasúti pályát kellene kiépíteni, a maradék mintegy három kilométeres szakasz a magyar oldalra esik. Ott komolyabb beruházásra lenne szükség. Újjá kellene építeni a töltést, és egy vasúti hídra is szükség volna. Erről is folynak a tárgyalások, de sajnos nincs meg a politikai akarat, hogy az állami költségvetésből ezekre célokra összegeket különítsenek el. A 60-as években Ipolyság Fo tere elnyerte a „Nyugat-Szlovákia legszebb főtere” címet. Azóta nyilvános illemhely épült a közepére, közvetlenül a Mária- szobor mellé. Várható-e, hogy a tér forgalmának rendezésekor korrigálják az esztétikai hibákat is? A városfejlesztési terv nem tartalmaz utcákra, terekre lebontott részleteket. Kidolgoztatjuk a Fő tér területrendezési tervét. Mivel a tér műemlékvédelmi övezet, az épületek tulajdonosainak Nyitrán, a műemlékvédelmi hivatalban kell jóváhagyatniuk, ha valamilyen átalakítást kívánnak végrehajtani a homlokzatokon. Ez valamelyest lassítja a Fő tér arculatának rendezését. Ha elkészül a tanulmány, ez a teher lekerül a tulajdonosok válláról, mivel már elfogadott alternatívákat fog tartalmazni. Véleményeztetjük a tulajdonosokkal, és ha az önkormányzat is megszavazza, akkor kötelező érvényűvé válik úgy az önkormányzat, mint a tulajdonosok számára. POSTA Újabb örömünnep Kisújfalun Szeptember 24-én, szombaton, újabb ünnepre ébredtünk. Ez az ünnep a szüret kezdetét jelenti. Örömünket csak tetézte, hogy körünkben köszönthettük magyar- országi testvérvárosunk Budaörs küldöttségét is. Az ottani önkormányzatot Bordás István és Bánlaki József képviselte. A vendégeket polgármesterünk, Kis Róbert üdvözölte, s némi szíverősítés után ősi szokás szerint kezdetét vette a szüreti felvonulás. Legelöl a lóháton ülő legények mentek. Azután a „csőszszített koszorút, majd a helyi népviseletbe öltözött táncosok apra- ja-nagyja következett hangos nótaszóval. Ezután anyaországi vendégeink színpompás, különféle magyar tájegységek népviseletébe öltözött tánccsoportjai kerültek sorra. A házak előtti lócák megteltek kíváncsi bámészkodókkal, a felvonulók pedig itt-ott megálltak, és ízelítőt adtak tánctudományukból. A faluháznál ínycsiklandozó illatok fogadták a menetet. Közben megtelt a szá- badtéri színpad nézőtere is, és kezdetét vette a főműsor. Először a hazaiak villantották fel rövid életképekben dédanyáink, dédapáink hétköznapjait: a nagymosást, az aratást és a szüretet. A munkát, de az ünnepeket is. Műsorukat a megkapó természetesség és a felszabadult öröm jellemezte. Öröm volt nézni is őket. Látni, hogy ennek a falunak a népe élni akar. Úgy akar élni, hogy közben megőrzi nyelvét és őseinek kultúráját is. A Budaörs Néptáncegyüttes táncosainak minden mozdulatán látszott, hogy képzett tánctanárok, koreográfusok készítették fel őket. Saját zenekaruk is van: a Téka, melynek tagjai hegedűvel, kontrával, bőgővel és kecskedudával olyan hangulatot teremtettek, hogy nemcsak a szereplők, hanem a nézők is dalra fakadtak, s közben gyönyörködtek a magyar nyelvterületek és a Kárpát-medence népeinek táncaiban. Láttunk mezőségi, moldvai, délalföldi, bonchidai táncokat, sebes fordulóst és somogyi üvegest is. Azt hiszem, valamennyi közül a legszebbek mégis a kalotaszegi táncok voltak. Zúgó tapssal mondtunk köszönetét érte. Dobainé Kiss Ilona, Kisújfalu jányok” vitték a szőlőfürtökkel díNemcsak a szereplők, hanem a nézők is dalra fakadtak - (A szerző felvétele) Gyerekek a rokka tövében (Vas Gyula felvétele) Tizenöt éves a komáromi Víz utcai óvoda Tulipán lesz a neve V. KRASZNICA MELITTA Komárom. Kedves kis ünnepség helyszíne volt a napokban a Víz utcai óvoda: az intézmény alapításának 15. évfordulójára emlékeztek az óvodások és az óvoda- pedagógusok. Ebből az alkalomból adták át a sószobát és nyitották meg azt a régi használati eszközöket, szerszámokat bemutató tárlatot, valamint munkafolyamatokat ábrázoló fényképkiállítást, amely a „Gyermekeinknek is látniuk kell” címet viseli. „Óvodánk egyre tudatosabban fordul a hagyományőrzés felé, ezért is szeretnénk felvenni a Tulipán óvoda nevet - árulta el Michač Szilvia igazgatónő. - Azért esett a választásunk erre a névre, mert a tulipán az egyik leggyakoribb motívum a magyar népművészetben, és úgy gondoltuk, jól kifejezi azt az irányvonalat, amelyet nevelő munkánk során is rendkívül fontosnak tartunk. A Tulipán megnevezést hivatalosan sajnos nem viselhetjük, mivel csak a történelmi személyiségek nevének felvétele engedélyezett. Ám a városon belül használni kívánjuk, már csak a jobb beazonosítás miatt is.” Az étterem sarkában elhelyezett kiállítás egyes darabjait maguk az óvónők, a szülők és óvodabarátok ajánlották fel. A gyerekek nap mint nap megtekinthetik, rákérdeznek az egyes darabok nevére, arra, mit, mire használnak. így olyan kifejezéseket is elsajátítanak, amelyekkel a mindennapi életben már nem találkoznak, viszont nélkülük szegényesebb lenne szókincsük. Az igazgatónő tervei szerint a tárlat megtekintésére meghívnák a város más óvodásait is. Az óvoda falait a régi munkafolyamatokat - például aratás, patakban mosás - ábrázoló képek mellett népi bölcsességek, időjóslások díszítik. „Jó látni, hogy a gyerekekért érkező szülők is megállnak ezek előtt a szövegek előtt és olvasgatják azokat” - mondta az igazgatónő. A négy magyar nevelési nyelvű osztállyal működő óvoda himnuszául a „Hej, tulipán, tulipán...” kezdetű népdalt választotta, amelyet a születésnapi ünnepségen is elénekeltek a csöppségek. A temetőben is koszorúztak az emlékezők (Szőcs Hajnalka felvétele) Feketeházy János-emlékszobát avattak A hídépítőre GAÁL LÁSZLÓ Vágsellye. A Feketeházy János Magyar Házban emlékszobát avattak a ház névadója, a vágsellyei származású, európai hírű hídépítő mérnök tiszteletére. Az eseményen neves magyarországi szakemberek is jelen voltak, a „110 éves a Mária Valéria híd” címmel Párkányban megrendezett szakmai konferencia résztvevői megemlékeztek a neves hídéptőről, Feketeházy Jánosról. A résztvevők először a városháza oldalán elhelyezett Feketeházy János-emlék- táblákat koszorúzták meg, majd a helyi temetőben, a családi kápolna kriptájában is elhelyezték koszorújukat. Ezt követően Tóth Ernő nyugalmazott hídépítő mérnök, a magyar hídépítészet kutatója, valamint Dobosi Tivadar, a Komárom- Esztergom Megyei Állami Közútkeemlékeztek zelő Kht. ügyvezető igazgatója méltatta Feketeházy János munkásságát. Legkiemelkedőbb munkái közé tartozik a szegedi Tisza-híd, amelyet Feketeházy tervei szerint a francia Eiffel cég épített 1880-83- ban. Eredeti formájában már nem létezik, szétszedett elemeiből három új hidat építettek Ráckevén, Szeghalmon és Barcalkőn. Ugyancsak Feketeházy tervei szerint épült a komáromi Erzsébet-híd, a budapesti Ferenc József (ma Szabadság) híd, a Keleti pályaudvar és a Magyar Állami Operaház acél tetőszerkezete, de Európa-szerte vasúti és közúti, sőt katonai hidak és más építmények is az ő tehetségét bizonyítják. Mindezekből a szeptember 28-án megnyitott emlékszoba kiállítása is ízelítőt ad. A megnyitón Botka Ferenc, Vágsellye alpolgármestere és Tóth Ernő vágta át a szalagot.
