Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-06 / 231. szám, csütörtök
SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. október 5., szerda 2. évfolyam, 40. szám Bükkszentkereszten egy elfelejtett tudományt igyekeznek újjáéleszteni megyei segítséggel A tornai várat a császári seregek rombolták le 1685-ben Fűben, fában lakozik az orvosság Fantázia a vár témájára Az igazi gyógyteakeverék így néz ki (A szerző felvételei) A falusi turizmus felélénkítésével próbálkozó önkormányzatok, civil szervezetek vagy magánvállalkozók már eddig is sok ötletet elleshettek a magyarországi partnerközségektől, ám amiről most beszámolunk, az még „déli szomszédunknál” is párját ritkítja. JUHÁSZ KATALIN A Miskolcról hozzávetőleg húsz, Lillafüredtől tíz kilométernyire fekvő Bükkszentkereszt egyetlen füves emberre, a hetvenhét éves Szabó Gyuri bácsira épített egy egész idegenforgalmi iparágat, a gyógynövénygyűjtő turizmust. Adott hozzá minden: a dombokkal körülölelt községnek olyan a klímája, mint a Magas-Tátrának, a levegő kristály- tiszta, a környék tele gyógyhatású növényekkel, amelyek a speciális klíma miatt magasabb hatóanyagkoncentrációval rendelkeznek, mint más vidékeken. Az utóbbi időben egyre inkább visszafordulunk a természethez, kíváncsiak vagyunk, mivel gyógyították elődeink a különböző betegségeket. Az egészség egyre nagyobb érték, így Gyuri bácsi tudása, amelyet javasasszony nagyanyjától szerzett, valóban kincset ér. Háromszáz éve ezzel foglalkozik a család, ám mivel az átkosban üldözték a javasasszonyokat és füves embereket, sokáig titokban, kizárólag saját használatra termesztett gyógynövényeket. Ma viszont minden segítséget megkap, a bükk- szentkereszi Gyógynövényház a falu központjában áll, falán nagy meglepetésemre a német mellett szlovákul is ott a felirat. Megtudom, hogy a községben szlovák kisebbség él, a helyi iskolában tanítják is a szlovák nyelvet, és bár aktívan ma már csak az idősebbek beszélik, mindenki büszke kétnyelvűségére. A házban átható növényillat, valamint a megyei önkormányzat elnöke fogad, aki nemcsak szív- vel-lélekkel, hanem anyagilag is támogatja a gyógynövénygyűjtő túrák ödetét. Gyárfás Ildikó pozitív példaként említi a bükkszentkereszi önkormányzatot és a falu igyekvő polgármeserét, aki nem volt rest pályázni a megyénél ezzel az igazi alulról jövő kezdeményezéssel. A „bükki füves emberi a miskolci Szerviz Iroda Utazásszervező Kft. vezetésének is megtetszett, ők bonyolítják majd a csoportok utaztatását és elhelyezését, és ők trombitálták össze nemrég a sajtót is, hogy a helyszínen mutassák be, miről is van szó. Bükkszentkereszt szálláslehetőségek szempontjából is irigylésre méltó község, különböző típusú és árkategóriájú szálláshelyek vátják a laikusokat és haladókat, és az árlistát nézve a legdrágább hely is olcsóbb, mint egy pesti diákszálló, ahol ráadásul nem is biztosítanak napi háromszori koszton A háromnapos gyűjtőtúrák májustól októberig, legkevesebb nyolc Az orbáncfüvet immunerősítő hatása miatt csodaszernek tartják, sokak szerint az AIDS is gyógyítható vele fő jelentkezése esetén indulnak, az összegyűjtött gyógyfüveket mindenki hazaviheti, a megszerzett tudást pedig a továbbiakban kamatoztathatja. Az ember itt tényleg játszva tanul, sőt bizonyos értelemben meg is fertőződik, Gyuri bácsi ugyanis nemcsak országosan elismert szakértő, hanem színes egyéniség is. Olyan lelkes szeretettel beszél a régi gyógymódokról, a népi gyógyászatról és a természetes anyagok jótékony hatásáról, hogy szinte elszégyellem magam, amiért eddig nem érdeklődtem a téma iránt, és kis fejfájás esetén gondolkodás nélkül bekapok egy-egy pirulát. Nem beszélve arról, hogy zöldség-gyümölcs helyett multi- vitaminos pezsgőtablettákon élek, teát pedig csak megfázáskor iszom. Ezek után remélem, elhiszik nekem, hogy a gyógynövények felismerése terén komoly kihívásokkal küszködöm, alig tudom megkülönböztetni egymástól a kamillát és a napraforgót. Ezért hatalmas eredménynek tartom, hogy Gyuri bácsi vezetésével alig félórás gyűjtögetés után már öt-hat féle gyógyhatású füvet és virágot észre tudtam venni a réten, és azt is azonnal „vágtam”, melyik milyen betegséget gyógyít, illetve előz meg. Sőt nemrég itt, a kassai paneldzsungel közepén is büszkén fedeztem fel a cickafarkat és a lándzás útifüvet (előbbi teája hólyaghurut ellen jó, utóbbi baktériumölő, sebgyógyító hatású, sőt köhögés elleni teaként is hat). A tanulmányút a gyógynövénykertben kezdődött, ahol hatvanféle növényt termeszt Gyuri bácsi. Itt a „turistacsoportok” több mint három órát töltenek el, és alaposan megismerkedhetnek az egyes fajták jellemzőivel és hatásával, a gyűjtés és szárítás módjával, és persze azzal, mely évszakban érdemes gyűjteni az adott növényt. Mivel sokuknak hasonmásai is vannak a természetben, amelyek csak egy kicsit térnek el a gyógyhatású fajtáktól, jól agyunkba kell vésni a látottakat. Az sem mindegy, melyik részét használjuk a növénynek, valamelyiknek a levelében, valamelyiknek a virágjában, megint másnak pedig a gyökerében van a hatóanyag. Az egyikből tea készül, a másikból kenőcs, a harmadikból tinktúra. Gyuri bácsi saját bevallása szerint 170 gyógynövényt ismer, Javasasszony unokája című könyve a sikerlisták élén tanyázik, és nemrég a budapesti ANTSZ hívta meg előadást tartam a betegségmegelőzésről. A kertben több idegenvezető is felbukkan, a bükki füves ember ugyanis mára Zsuzsa lányát, és néhány további helyi lakost is beavatott a tudományába. A Svájcban élő Zsuzsa lesz egyébként Gyuri bácsi utódja a szakmában, igyekszik mindent átadni neki, amit a növényekről tud. Az ősi receptek továbbfejlesztésével a cukorbetegségre és a változókorra készített teakeveréket nemrég szabadalmaztatták, és megszerezték a nemzetközi védettséget. Aki tehát úgy dönt, kombinálni kívánja a hagyományos és a modern orvostudomány vívmányait, Bükkszentkereszten a jó levegő mellett komoly tudást is magába szívhat e témakörben. A túrákra májustól októberig lehet jelentkezni a következő telefonszámok egyikén: +36(46)509979,509980, +36(1)2693359, illetve a következő e-mail címen: szerviziro- da@chello.hu KOZSÁR ZSUZSANNA Napsütéses délelőtt, talán az utolsók egyike ebben az évben. Túrára csábít. Másszuk meg a tornai hegyet, bujkáljunk egyet a várromok között, ezer éve nem jártunk arrafelé. A hegy alatti vendéglő parkolójában hagyjuk a kocsit, utánunk pislog lámpaszemével. Hiába, nem jöhet velünk, keskeny az ösvény, nem férne el. A terep sem egy autó kerekeinek való, hát váljon csak ránk türelmesen. Felfelé a hegynek nem túl meredek az út, bár az orom jó kis kaptató, 375 méter magasságban van a hajdani várurak maradványrezidenciája a földhözragadt aljanép régvolt kunyhóihoz képest. Néhány virág még nyílik, illatos a fű, szöcskék ugrálnak, tücskök zenélnek, csipkebogyó piroslik. Előttünk már jártak erre néhányan, cigaretta- csikk, eldobott papírzsebkendő a fűben. A civilizáció áldása. Elképzelem, ahogy a várúrnő az ösvényen lekocsikázott, ha találkozni akart a pórral, vagy csak kedve támadt kiesni otthonról. Zötyö- gős terep, kocsiban ülve csoda, ha a nyelvét nem harapta el. A kövekben ott a régi kerekek évszázados nyoma, ez megmaradt, az emberek és termek eltűntek már. Felérve a dombra jó kilátás nyílik a közeli Tornára, a tavakra és szántóföldekre. A várúr mindent figyelő szemével pásztázom a környéket. Nincs gyanús mozgás. Nem feneke- dik az ellenség. Mire is fenekedne? A várat már nem veheti be, elintézték azt a császári seregek 1685- ben. Kő kövön ugyan maradt, de annál több nemigen. A tornai várat a 13. században építették. IV. Béla király Tekus gróf nevű alattvalójának ajándékozta, a tatárjáráskor szerzett érdemeiért. Az utódok már a hangzatosabb Tornay nevet viselték, de ez sem mentette meg őket a kihalástól. A 15. században több gazdája is volt az épületnek, nemcsak gömöri és szepesi nemesek, hanem a hatalmat éppen megszerző seregek is birtokukba vették. így otthont adott a Bebekeknek, a Zápolyáknak, Jiskrának, a törököknek, végül Schultz generális császári katonái rombolták le a Thököly-felkelés után. Ma már csak néhány fal áll, szabad préda a képzeletnek. Az a magasba kúszó falmaradék alighanem őrtorony volt, benne fagyos- kodó, átkozódó katonákkal, akik köpenyükbe burkolózva a távolba meredtek a csípős reggeli szélben. Az a sok ablakot mintázó részlet nyüván a bálterem fala volt, mögötte nevetgélő, krinolinos bakfisok várták az első bókokat és csókokat, parókás zenészek húzták a talpalávalót, és a sok apró gyertya inkább jótékonyan homályban hagyta, mint élesen megvilágította volna az enyelgő párocskákat. Amott, odébb talán tanácsterem volt, ahol haditerveket vitattak meg, a jobbágyok sarcolását fontolgatták, vagy a beszerzés gondjain töprengtek. Vastag falú kínzókamra is volt persze, önmagukba roskadó, reményvesztett rabokkal. Könnyű volt az akkori főuraknak. Aki nem tetszett, suttyomban elfogatták, bezárták, ha ügyesen csinálták, senki se tudta meg az áldozat rokonai közül. Kenyéren és vízen, patkányok között, így mondja a képzelet, így szoktuk meg a filmekben, regényekben. Talán volt a várnak kísérteié is, a gyenge idegzetnek sakkban tartására. Talán csak a megkínzottak sóhajtoztak, vagy a hold űzött csúfos játékot a képzeletét féken tartam nem tudó ábrándozóval. A rideg kőfalak között biztos nem volt könnyű az élet. A nagy termek hűvösek maradtak, a várurak köszvényesek, reumásak, a fiatalság halálra unta magát, míg két lását. A személyzet keményen dolgozott, a szűk lépcsőkön fel-le futkosva cipekedett. Ma már csak néhány fal áll a giz- gazos terepen, nyáron gyíkok sütkéreznek a köveken, lepkék szállnak virágról virágra. A múltbéli hatalom birtokosai és az általuk uralt, megalázott emberek egyaránt eltűntek a semmiben, akárcsak a yár lerombolt termei. Már csak a szél kacag, a múlandóságon csúfolódva. Szabó Gyuri bácsi nemcsak országosan elismert szakértő, hanem színes egyéniség is Bálterem volt vajon vagy tanácsterem? (Szűcs Éva felvétele) összejövetel között várta az idő mú
