Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-28 / 224. szám, szerda

30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 28. Egyre többen ismerik fel a közös tervezés jelentőségét Budapesten zárult a fejlesztési program Boros Csabáék a tizenkilencedik lemezük megjelenése után is töretlen lendülettel folytatják a zenélést „Nemesedtünk az idők során” „Valóban baloldali beállítottságú vagyok, ha a balosság azt jelenti, hogy a szociális védőhálót ki kell terjeszteni a védtelen emberekre” - mondja Boros Csaba. (Szabó Bernadett felvétele) PUSKO GÁBOR Budapest/Dél-Gömör. Az el­múlt hétvégén a magyar főváros­ban ért véget az a fejlesztési prog­ram, melyet a Magyar, illetve a Szlovák Teleház szövetség szerve­zett a Phare Access 2000 program keretén belül. A programba a szervezők mellett két gömöri kis­térségi társulás, az Alsó-gömöri és a Sajó Menti Kistérségek is bekap­csolódtak. Szlovákiai oldalról a ci­vil szervezeteket a rimaszécsi teleházat fenntartó Innova, a csízi teleházat fenntartó Hygiena és a tornaijai teleházat üzemeltető Euro Infohouse polgári társulások képviselték. Ugyanakkor a terve­zési folyamatba bekapcsolódtak a nevezett kistérségek települései, a csízi gyógyfürdő, illetve a térség­ben tevékenykedő vállalkozók is. A program célja a határ menti térség turisztikai és idegenforgalmi fejleszté­se, egyik fő célkitűzése pe­dig az volt, hogy olyan együttműködési modellt hozzanak létre a két kis­térség között, amelyek példaérté­kűek lehetnek mások számára is. Ugyanakkor a folyamattól azt vár­ták a szervezők, hogy végre bein­dul, illetve felélénkül az érdemi párbeszéd a térségfejlesztés sze­replői - tehát az önkormányza­Rozsnyó. Annak ellenére, hogy Rozsnyó régi bányászváros, a bá­nyászoknak még nincs a városban emlékművük. Ezért a bányászok napja alkalmából a Rozsnyói Test­vériség Bányászegyesület a helyi köztemetőben a Müller család sír­jára helyezte koszorúját. Müller Sándor bányászmérnök volt hosz- szú éveken át a rozsnyói bánya igazgatója, valamint a Rozsnyói Bányászati Múzeum épületének terveit is ő készítette. Egy, a bá­nyászmunkát szimbolizáló emlék­mű felállítására már régóta készül a bányászegyesület, pénz hiányá­ban azonban erre még várni kell. Bár ígéretet már kaptak, s remé­lik, hamarosan a főtéren állhat majd az alkotás. Az egyesületnek jelenleg 93 tagja van, akik rendszeresen talál­koznak a múzeumban. A bányá­PUSKO GÁBOR Lőkösháza. Az idén folytatják a tavaly elindított gyógynövény­termesztési programot. „A tavalyi öt hektár helyett az idén két hek­táron termesztjük a gyógynövé­nyeket. Tekintettel arra, hogy je­lenleg nincs szárítónk, nem tud­juk garantálni a megfelelő minő­séget” - mondta Csolti Lajos pol­gármester. Bár kidolgoztak és be­nyújtottak egy pályázatot, mely a gyógynövénytermesztéssel kap­csolatos technológiai fejlesztésre irányul - ez magába foglalja egy kerekekre szerelt, szállítható szá­rító megvásárlását is - választ ed­dig még nem kaptak. A program­ban jelenleg tíz, a szociális ösz­tönző programba bekapcsolódott helyi lakos vesz részt. Az idén úti­tok, az állami, a vállalkozói és a civil szektor - között, aminek kö­szönhetően közös cselekvési programok is születnek, melyeket aztán természetesen meg is való­sítanak. A budapesti találkozón a résztvevők megfogalmaztak egy záródokumentumot is, amely már felvázolja a közeljövő teendőit is. Eszerint a most befejeződött prog­ram eredményeire építve konkrét elképzelések megvalósításához kezdenek, melyhez az anyagi tá­mogatást az Interreg és a Leader programból kívánják biztosítani. „A magyarországi partnerek­nek nagyobb lépést sikerült tenni­ük, mint nekünk. Úgy tűnik, ott megértették, milyen lehetőségek rejlenek az összefogásban, a kö­zös cselekvésben. Nálunk, sajnos, nem mindenki látja át ezeket a le­hetőségeket, s ezért eleinte töb­ben el is zárkóztak felhívásunktól. A fontos az, hogy a program végé­re a résztvevők felismerték ennek jelentőségét, és partnerek lesznek a folytatáshoz” - tájékoztatott Szepesi Géza, a tornaijai teleház vezetője. szók napja alkalmából, az úgyne­vezett ünnepi szakestély kereté­ben idén is számba vették az egy év alatt elvégzett feladatokat. A tavaly beindított, A bányászat nyomában elnevezésű túra tíz résztvevőjét is üdvözölték az ün­nepi gyűlésen. Ebben az évben az Alsósajó és Rozsnyó közötti táv tette ki a gyalogtúra útvonalát. „1993-ig a bányászat kiemelt és kitüntetett helyet foglalt el a város életében, később egyre hanyat­lott. De reméljük, nem szűnik meg teljesen, hiszen a környéken még létezik az alsósajói Siderit üzem, Nagyveszverésen zsírkőbá­nya megnyitását készítik elő, Lekenyében pedig gipszlelőhely van” - mondta Arpád Kavečanky, az egyesület vezetője. Addig azonban egyelőre csak múlt idő­ben lehet megemlíteni a bányá­szatot, ha a város történelméről esik szó. füvet és körömvirágot termeszte­nek, tököt ez évben nem ültettek. „A gond az, hogy az egyes pályá­zati kiírások és az elbírálás üteme sem igazodik a vegetációs ciklu­sokhoz, így az elnyert támogatá­sokat rendszerint nem akkor kap­juk meg, amikor szükség lenne rá, s ez nagyon hátrányosan érint bennünket. A jó minőségű gyógy­növényt ugyanis minden mennyi­ségben el lehetne adni. Például az az ipolynyéki vállalat, mely tő­lünk is vásárol, az általa forgal­mazott gyógyteák alapanyagának 70 Százalékát külföldről szerzi be. Ha mostani pályázatunkkal sike­resek leszünk, előre léphetünk e téren, és akár a szomszédos tele­pülések is bekapcsolódhatnak eb­be a programba” - mondta vége­zetül Csolti Lajos. Augusztus végén a királyhelmed Csonkavár szabadtéri színpadán a Republic együttes többez­res közönség előtt lépett fel. A koncert után Boros Csa­bával, a zenekar basszusgi­tárosával beszélgettünk. LECZO ZOLTÁN Régebben szinte évente ját­szottatok Királyhelmecen. Me­lyik volt ezek közül a fellépések közül a legemlékezetesebb? A legutolsó itteni koncertünk igazán maradandó élmény volt számunkra. Én és a zenekar két másik tagja nagyon betegek vol­tunk. Valószínűleg „megmérgez­tek” bennünket a tojásrántottával, ugyanis a vacsora után nagyon rosszul lettünk. Felváltva rohangál­tunk le a színpadról a mosdóba, az öltözőben meg kortyolgattuk az Unicumot, hogy legalább a koncert végéig kihúzzuk valahogy. Rendkí­vül rossz idő volt, szakadt az eső, ám mivel akkor is rengeteg ember jött el, fölléptünk, és úgy játszot­tunk, hogy napernyőt húzattunk ki a színpad fölé. Emlékezetes szerep­lés volt. Akkor ezért nem jöttetek ide hat évig? Természetesen nem ezért, ha­nem mert azóta senki sem hívott meg bennünket. A mostani király- helmeci koncertünket egyébként Makkai András szervezte. Öröm­mel tettünk eleget a felkérésnek. Az első, 1992-es királyhelmed vendégszereplésetek merőben különbözött a mostanitól. Mint­ha akkor egy egészen más Re­public zenélt volna. Az valóban nagyon régen volt. Azóta legalább 1000-1200 koncer­tet adtunk. Tizenöt éve zenélünk együtt, így természetes, hogy ren­geteget változtunk. Nemcsak az együttes váltó­Felújítják a LECZO ZOLTÁN Királyhelmec. A helyi szabad­időközpontban az ősz folyamán be­fejeződnek azok a felújítási munká­latok, melyek költségeit európai uniós források felhasználásával fe­dezik. A mintegy 500 ezer koroná­ból most a legszükségesebb javítá­sokat tudják elvégezni: a tetőszer- kezet felújítását, a belső terek át­alakítását, valamint az épület ész­szerűbb hőgazdálkodásának bizto­sítását. Bogoly János, az intézmény igazgatója elmondta, a szabadidő- központ épülete - melyben hosszú ideig a magyar alapiskola napközi otthona és étkezdéje működött - több mint két évig állt üresen. Ez idő alatt a nyolcvanas évek köze­pén átadott ingatlan állapota to­vább romlott. A központban ezért 2004 márciusában a város saját források felhasználásával az ösz­tönző programban foglalkoztatot­tak segítségével kisebb-nagyobb ja­vítási munkálatokat már elvégezte­tett. Akkor az épületet kifestették, rendbe tették a vízvezeték-hálóza­tot, és a padlózatot is kijavították. Egy éve a fűtési rendszert korszerű­sítették, és két új gázkazánt is föl­szereltek. Az azonban nyüvánvaló­zott, a rajongóknál is volt egyfaj­ta generádóváltás. Olyan gyere­kek álltak most sorba az autogrammokért, akik az első it­teni koncertetek idején még nem is éltek. Milyen érzés nekik ze­nélni? Furcsa, hogy mi is „bácsik” let­tünk. A folyamatos munka mellett nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy múlik az idő. Nem tudom, mi­kor tudatosodott bennem, de egy­szer csak én is észrevettem, hogy megöregedett a zenekar. Ez azon­ban pozitív folyamat volt, mert azt hiszem, hogy mi - mint a jó bor - nemesedtünk az idők során. A Republic mostanra olyanná vált, amelyet mindenkinek nyugodtan ajánlhatok, mert ebben a zenekar­ban megvan minden, aminek ben­ne kell lennie. Technikailag és ze­neileg is kiforrottabb lett az egész. Persze mindehhez tizenöt év ke­mény munkája és az elmúlt évek tapasztalata kellett. A december 5-ei népszavazás eredménye után müyen érzések­kel jöttök a Felvidékre fellépni? Bennünk semmi sem változott. Engem amúgy sem érdekel a politi­ka. Kifejezetten bosszant az összes léhűtő, aki a parlamentben ücsö­rög, és közben mindenféle kiváltsá­gokat élvez. Természetesen a nép­szavazás után sokat gondolkoz­tam, és arra a megállapításra jutot­tam, hogy ez nagyon pitiáner dolog volt. Az eredményről se te, se én nem tehetünk. A határon túl elő magyarok számára valószínűleg még szörnyűbb volt ez az egész, de azt hiszem, aminek sorsszerűén be kell következnie egyszer, az meg is fog történni... A politika azért határon túl és innen is beleszól az ember min­dennapjaiba. Nemrégiben meg­lepődve hallottam, hogy „na­gyon balos” zenekarnak minősí­tették a Republicot. Hogy is van ez? Nem tudom, hogy egy zenekar mitől lehet „balos”. Bevallom, az egész mostani jobb- és baloldalasdi vá vált, hogy az ingatlan teljes fel­újítását a város saját költségvetésé­ből nem tudja megoldani, ezért különböző pályázatokat dolgoztak ki. A többi között a határon átnyúló partneri kapcsolatok fejlesztésére kiírt Interreg III/A programtól is tá­mogatást kértek. A magyarországi Kisvárdával együtt dolgoztak ki pá­drkuszt sem igazán értem. Balol­dali beállítottságú vagyok, ha a ba­losság azt jelenti, hogy a szociális védőhálót ki kell terjeszteni a véd­telen emberekre. Azokon, akik az utcára kerültek, segíteni kell, és nem árt elgondolkodni azon, hogy ezek az emberek miért kerültek ilyen helyzetbe. Ha azt hallom, hogy valaki egy válóper után haj­léktalan lett, csak azért, mert neki kellett elhagynia a két és fél szobás panellakását, akkor én balos va­gyok. Ha látom, hogy az utcán olyasvalaki kéregét, aki negyven évig becsületesen dolgozott, és most, hogy az illető elvesztette a munkahelyét, még esélye sincs az újrakezdéshez - megint csak azt mondom, balos vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármiféle párthoz csadakozni szeretnék. Téljünk inkább vissza a zené­hez. Mennyiben különbözik az új lemezetek, a Mohikán a régebbi­ektől? Az is egy folyamat eredménye, lyázatot, így ha sikerrel járnak, az épületben a jövőben akár egy ide­genforgalmi tájékoztató központ is helyet kaphatna. Az igényelt 5,7 millió koronából azonban egyéb ta- tarozási munkálatokat is el tudná­nak végezni. Kicserélhetnék a tan­termek berendezését, a pincében bérbe adható helyiségeket alakít­hisz ez sorrendben már a 19. albu­munk. A zenekarnak különböző korszakai voltak. Jó ideig csak Cipő (Bódi László) dalait játszottuk. Ki- merítheteden forrásnak tűnt, ám mint minden forrás, ő is kiapad egyszer. Később más szerzők kezd­tek el dalokat írni nekünk: Tóth Zoltán, Patai Tamás és én is írtam jó néhányat. Egy ideje egy-egy al­bumra négyen-öten újuk a nótákat. Ez egyébként Cipő számára is egy­fajta megkönnyebbülés volt, hogy most már vállvetve, közösen dolgo­zunk a lemezeken. Ennyi idő és lemez után egy pi­cit sem unjátok az egészet? Az, hogy egy két és fél órás kon­cert után elfárad az ember, termé­szetes. Ám ez jóleső fáradtság. A zenélést pedig nem unjuk. Én már tudom, müyen dalok lesznek a kö­vetkező albumunkon, hisz már föl­énekeltem őket. Tudom, hogy jó nóták, tudom azt is, hogy sikerük lesz, így alig várom, hogy elénekel­jük őket a közönségnek. hatnának ki, valamint ebből a pénzből az épület hőszigetelését és teljes felújítását is megoldhatnák. A királyhelmed szabadidőközpontba jelenleg 301 gyermek jár, velük há­rom főállású pedagógus foglalko­zik. Az intézményben képzőművé­szeti, turisztikai, számítástechnikai és sportszakkörök is működnek. A cél a határ menti tér­ség turisztikai és ide­genforgalmi fejlesztése. Ünnepeltek a bányászok napján, de bányászat nincs Jövőre talán lesz emlékmű KOVÁCS ÁGNES Tovább folyik a gyógynövénytermesztés Hiányzik a szárító Az épület több mint két évig üresen állt, a teljes rekonstrukció milliókba kerülne királyhelmeci szabadidőközpontot „A belső terek átalakítását az európai uniós pályázati források felhasználásával tudjuk elvégezni” - mondja Bogoly János igazgató (Szabó Bernadett felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents