Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-28 / 224. szám, szerda

Úí SZÓ 2005. SZEPTEMBER 28. Kultúra Megpróbáljuk minél jobban kiszolgálni az igényeket - persze szigorúan minőségi rendezvényekkel A kultúrában nincsenek határok (Képarchívum) A Magyar Köztársaság Kul­turális Intézete már másfél évtizede van jelen Szlováki­ában. A pozsonyi székhelyű intézet feladatának tekinti mind a szlovák-magyar kul­turális anyagcsere hatéko­nyabbá tételét, mind a ma­gyar kisebbség kulturális igényeinek kiszolgálását. Krasztev Péterrel, az intéz­mény nemrég hivatalba lé­pett igazgatójával beszél­gettünk. mZSNYAI ZOLTÁN Dolgozott-e már Ön korábban kultúrdiplomataként? Vannak-e ilyen jellegű tapasztalatai? Az ELTE-n és a Közép-Európa Egyetemen antropológiát tanítot­tam, eredetileg pedig irodalom­történész vagyok, abból is dokto­ráltam. Aztán Szerbiában voltam két évig, ahol egy EU-projektet ve­zettem. A civil társadalom építésé­nek, újraélesztésének az elősegíté­se volt a célunk, ami a gyakorlat­ban abból állt, hogy különböző nem állami szervezetek munka­társait arra tanítottuk, hogy mi­ként lehetséges hatékonyan mű­ködni, és hogyan kell pályázni - és ez azért nekem nagyon nagy isko­la volt. Ott tanultam meg, milyen az, amikor az embernek munka­társai, beosztottai vannak, meg az adminisztrációs munkába is bele­tanultam. Most majd a pozsonyi Magyar Intézetet is megpróbálom egy kicsit az ott szerzett tapaszta­latokra támaszkodva működtetni. A jövő évben felhasználható pénz­keretünk előreláthatólag eléggé szűkös lesz majd, és már csak ezért is kénytelen leszek a civil tár­sadalom építésében szerzett ta­pasztalataimból meríteni. Szeret­ném elérni például, hogy az inté­zet is részt vehessen pályázato­kon, merthogy erre most nincs le­hetőség. És más vonatkozásokban is szeretném a merev, protokollá­ris formákat feloldani és a kultúrdiplomáciát közelíteni kicsit a civü szféra működéséhez. Sze­rintem ebből mindenkinek csak haszna származhat. A következő kérdésemre rész­ben már választ is kaptam, hi­szen éppen a koncepcióról akar­tam kérdezni. Persze, ez még csak az érem egyik oldala: a mű­ködéshez szükséges anyagiak bebiztosítása... Igen, de ez kihat ám mindenre! Én ugyanis projektekben gondol­kodom, és nem arra készülök, hogy csupán a költségve­tési keretösszegből gaz­dálkodunk. Amit a magyar államtól kapunk, csak habnak tekintem a tortán. Az alig elég többre, mint az épület fenntartására és a fizetéseinkre, a többit magunknak kell előteremteni. Ed­dig azt tanítottam, hogyan kell pénzt szerezni, itt most majd a gyakorlatban fogom ezt a tudást kamatoztatni. Tehát végső soron a pályáza­tok elbírálásán múlik majd, mi az, ami megvalósul... Eddig pedig nagyon sok esetben az államapparátuson múlott. Köz­pontilag kiosztottak bizonyos prog­ramokat, csakhogy ami, mondjuk, Franciaországban jó a közönség­nek, egyáltalán nem biztos, hogy itt is jó. A pályázati rendszer azért is megfelelőbb, mert önállóbbá vá­lik általa az intézet működése, és így közelítem lehet az adott közeg igényeihez. Arról már nem is be­szélve, hogy ott vannak az állami üdvöskék, akiket nagy előszeretet­tel küldenek ki, és az a pénz, amit az állam programra ad, visszaván­dorol a mindenkori kormányzat sa­ját otthoni kedvenceihez. Persze, ha valami tényleg jó, és úgy érzem, hogy itt is lenne rá igény, akkor ter­mészetesen meghívom, de akkor meg is keresem hozzá a megfelelő forrásokat. Jól van ez így! Ami rendkívül fontos, hogy a szponzo­rokkal nagyon jó viszonyt kell ki­építenünk - és hogy szolgáltatnunk kell: ki kell szolgálnunk a közönsé­günk igényeit. Milyen változás várható a mű­sorpolitikában? Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalokat célozzuk meg. Hogy az iskolákba és az ifjúsági klubok­ba az jusson el, ami a magyaror­szági fiatalok körében is éppen a legnépszerűbb, és ne rég letűnt csillagok vagy holmi 19. századot idéző, nemzeti romantikus prog­ramok. Szeretném, ha Kassán len­ne egy emberünk, aki a keleti or­szágrész kulturális intézményei­nek programokkal való ellátásáért felelne. Folyamatosan járná a vi­déket, és felmérné, hogy az isko­lákban, kultúrházakban, klubok­ban mire van igény, hogy milyen kiállítást, zenekart vagy DJ-t lehet az adott helyre kivinni. Tehát megpróbáljuk majd minél jobban kiszolgálni az igényeket - persze szigorúan minőségi rendezvé­nyekkel. Ez lenne az egyik válto­zás. A másik pedig az, hogy szeret­ném, ha szolgáltatóként működ­nénk, a kultúrát és az említett szolgáltatói tevékenységet is ma­ximálisan tágan értelmezve. Ha például valaki Magyarországról azzal fordul hozzánk, hogy szlová­kiai partnerszervezetre lenne szüksége valamüyen cél megvaló­sításához, mi összehozzuk őt vala­kivel, aztán tanácsot adunk nekik, miként fogjanak hozzá a munká­hoz, hogy mivel és hol tudnának pályázni, müyen további partnere­ket lehetne még bevonni stb. Az intézetnek feladata a hazai magyar közeg kulturális igényei­nek kielégítése éppúgy, mint a magyar kultúrának a szlovákság­hoz való eljuttatása... E téren is hangsúlyeltolódást szeretnék. Fő célom a többségi tár­sadalom megszólítása. Szinte már közhely ugyanis, de igaz, hogy egy adott kultúra megismertetése csök­kenti a vele szembeni ellenérzése­ket. Ráadásul szerintem ez akár üz­letileg is sikeres vállalkozás lehet­ne. Azt hiszem, az északi szlovák városokba is nagyon sok magyar kulturális „terméket” el lehetne vinni, oda, ahol a magyarországi cégek is kimutathatóan sokkal ke­vésbé vannak jelen, mint délen. Például meg kéne vizsgálni, a Min­dentudás egyetemét át lehetne-e hozni Szlovákiába. Ez egy magyar szabadalom, és ha sikerülne itt meghonosítani, mindenki tudná, hogy honnan származik. Szeret­ném bebizonyítani, hogy a határok átjárhatók - még a kultúrában is. Sőt: hogy a- kultúrában valójában nincsenek is határok. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalokat célozzuk meg. Nagy sikerrel zárult a harmadszor megrendezett szlovákiai magyar gyermek néptáncfesztivál Lánc-lánc, Eszterlánc! SZÁSZI ZOLTÁN Füleken a hétvégén több mint félezer gyermek és mintegy száz kísérő felnőtt: tanár, koreográ­fus, csoportvezető és szervező vett részt a III. Eszterlánc Szlová­kiai Magyar Gyermek Néptánc­fesztiválon. Ugyanezen a napon zajlott Füleken a Borvirág feszti­vál is, a két rendezvény minta­szerűen erősítette egymást. Ritka az olyan fesztivál, ahol minden olajozottan megy. Az Eszterlánc ilyen! Mosolygós szer­vezők, nyugodt körülmények, nem volt pánik, minden szépen működött: volt szállás, étel-ital, volt temérdek ajándék, volt jó­kedv és felvonulás, olyan parádés, hogy olyat milliós nagyvárosban is megbecsültek volna. És volt két értékes, a városvezetés nagyvona­lúságáról tanúskodó díj két együt­tes számára, amit a gyerekek ítél­tek oda. Fülek gazdagodott, az emberek csodálkozva nézték, mi­csoda életenergiát hoztak maguk­kal a gyerekek, így aztán mindig volt bőségesen közönség is. A fesztivál seregszemléjére tíz együttes nevezett be szinte az egész ország területéről. Őket egy szakmai zsűri értékelte, segítő szándékkal, baráti hangnemben, kiemelve a szépet, de a hibákra is felhívva a figyelmet. A fesztiválnak egyébként bevallottan az után­pótlásnevelés, -a szakmai tanács­adás a célja, közvetve pedig az, hogy továbbra is életben tartsa és bővítse a néptáncmozgalmat. Az If­jú Szivek Magyar Táncegyüttes - amely a Hagyomány Alappal együtt a rendezvény fő szervezője volt - Felföldi levelek című fergete­ges műsorával szép élményt adott a zsúfolásig megtelt Vigadó közönsé­gének. Tánctanulás volt a móka va­sárnap délelőtt, Richtarcsik Mi­hállyal, Furik Ritával, Agócs Ger­gellyel, Nagy Ivánnal, Korpás Évá­val, a Tükrös és a Gereben zenekar­ral. A két nap záróakkordjaként Hégli Dusán a fellépő tíz gyermek- tánccsoport produkcióiból pergő, hangulatos, emlékezetes műsort szerkesztett. Kísérőprogramként kézműves foglalkozások, tréfás vetélkedők és ügyességi versenyek tették még gazdagabbá a fesztivál két napját. Fáradt, unatkozó, érdektelen gye­(Szekeres Éva felvétele) reket nem láttam, csak csillogó sze­műt, népviseletben parádézót, hangját kiengedve éneklőt. Két év múlva újra lesz Eszterlánc. Remél­hetőleg 'ismét Füleken, ahonnan végül is minden csoport elégedet­ten térhetett haza. 9 RÖVIDEN Fődíjat kapott a Nyócker! Ottawában Újabb rangos elismerésben részesült a Nyócker!, fődíjat kapott az Ottawában rendezett animációs szemlén. Az ottawai fesztivál Észak-Amerika legnagyobb animációs szemléje. Az egész estés animációk versenyében bemutatott Nyócker! - a fesztivál művé­szeti vezetőjének beszámolója szerint - azonnal a közönség ked­vencévé vált. A nézők mindkét vetítésén hatalmas ovációval fo­gadták Gauder Áron és Novák Erik fümjét. A Nyócker! az elmúlt három hónap során Európa, Ázsia és immár Amerika legrango­sabb animációs fesztiváljain nyerte el az év legjobb egész estés ani­mációjának járó díjat. (MTI) A Sorstalanság Golden Globe-ra pályázik A Golden Globe-díjra pályázó Sorstalanság című filmet hivata­los vetítés keretében látták a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szö­vetségének (HFPA) tagjai Los Angelesben. Az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre regényéből készült film iránt megnyilvánuló szokat­lan érdeklődést jelzi, hogy a hétfői vetítésen a HFPA jelenlegi és két volt elnökén kívül a szervezet brit, indiai, szingapúri, argentin, malajziai, tajvani, görög, norvég, kínai, olasz és francia tagja is részt vett. A Golden Globe-díjakra jelölt fümek és alkotók listáját december 13-án hozzák nyilvánosságra. A díjakat 2006. január 16-án adják át. (MTI) Bánfalvy Ágnes a legjobb női alakítás díját vehette át (A szerző felvétele) Véget ért az I. Meteorit Nemzetközi Művészeti Fesztivál Díjözön a prágaiaknak BORKA ROLAND Gúta. Hétfőn befejeződött az I. Meteorit Nemzetközi Művészeti Fesztivál. A Leonor Szállóban tar­tott ünnepélyes díjátadáson Cson­tos Róbert, a fesztivál művészeti vezetője értékelte a rendezvényso­rozatot, és ismertette a verseny végeredményét. „Ez a fesztivál a találkozásokra, az ismerkedések és a kapcsolatok kialakítására összpontosult. Emellett számos színházi és egyéb előadással igye­keztünk kellemessé termi az itt tartózkodók idejét. Elmondha­tom, hogy már számos visszajel­zést kaptunk, a látogatók biztosí­tottak bennünket a jövő évi feszti­válon való részvételükről. Nagy örömömre szolgál, hogy a külön­böző nemzetek kulturális intézetei találkoztak, és szorosabbra fűzik kapcsolataikat. Köszönöm min­denkinek, aki segített, hogy egy minden tekintetben színvonalas és sikeres fesztiválnak lehettünk, le­hettek részesei” - mondta Csontos Róbert. A háromtagú zsűri a legjobb előadás díját a prágai Continuo Színház Ďaleko k dotýkání (Távol az érintéstől) című előadásának ítélte oda, melynek férfi főszerep­lője a legjobb férfialakítás díját is megkapta. A legjobb rendezés díja a Letokruhy (Évgyűrűk) című elő­adásért Ján Vedrát illeti - ez a pro­dukció megkapta a legjobb kore­ográfia díját is. A legjobb női alakí­tás díját Bánfalvy Ágnes, A moszk­vai szépség című darab főszerep­lője érdemelte ki. A legjobb díszlet és a legjobb jelmez díját a lengyel Teatr Maska Aleksander Puszkin Fairy Tales, valamint a The Travels of Matolek The Goat című bábjáté­kával szerezte meg. A zsűri külön- díját a budapesti Baltazár Színház a Gondol rám szívesen című elő­adásáért kapta, melyben értelmi­leg sérült fiatalok a szerelemről mondták el gondolataikat. Gúta különdíját a nagyszombati Ján Palárik Színház Miro Gavran Všet­ko o ženách (Mindent a nőkről) cí­mű komédiájáért kapta. Bánfalvy Ágnes színművésznő elismerően nyilatkozott a fesztivál­ról. „Nagy örömmel tölt el és köszö­nöm, hogy részese, kiváltságosa le­hettem a rendezvénynek, hiszen számos érdekes és rokonszenves emberrel ismerkedtem meg. Egy csodának voltam részese, s ezért hálával tartozom” - mondta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents