Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-27 / 223. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ GLASZ JAVNOSZTI „Kasza zsarolja Kostunicát” - írta tegnapi első oldalas hírének címében a Glasz Jav- noszti című belgrádi napilap, amely az országos terjesztésű szerbiai újságok közül talán elsőként tájékoztatja arról a szerbiai olvasókat, hogy Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét hamarosan meghallgatják az Európai Parlamentben. A jobboldalra húzó Glasz Jav- noszti szerint Kasza József október végén fog beszélni a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó európai parlamenti bizottságban. A lap ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy „ürügyként” a vajdasági kisebbségi politikus családi házánál nemrég történt robbantás szolgál. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a dél- tiroli és a katalóniai mintát fogja az európai parlamenti képviselők figyelmébe ajánlani, követelve a Vajdaság autonómiáját. A szerbiai napilap szerint Tabajdi Csaba EP-kép- viselő (a Magyar Szocialista Párt színeibe került be az uniós törvényhozó testületbe) azt mondta, Kasza József nem tart attól, hogy emiatt esetleg valakik megorrolnának rá Belgrádban, mert szerinte a parlamenti meghallgatástól nem lesz sem haszna, sem kára. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ugyanakkor azt üzeni, eláll a brüsszeli úttól, ha „Szerbia megoldja a vajdasági magyarok problémáit, és mindent megtesz addig, hogy fény derüljön a gondokra és a rájuk nehezedő nyomásra” - idézi a szerbiai magyar kisebbségi politikust a Glasz Javnoszti. A belgrádi újság a továbbiakban rámutat arra, hogy ezekre a problémákra Kasza József nemrégiben már rávilágított a Közép-európai Emberi Jogi Bizottság komáromi tanácskozásán. Másrészt viszont a VMSZ vezetőjét - aki ellen bűnvádi feljelentéseket is tettek - sok politikus, közöttük volt párttárs is azzal vádolja, hogy politikai befolyását kihasználja saját meggazdagodására, és „magáno- sította” a vajdasági Magyar Nemzeti Tanácsot. „Állításaikat azzal bizonyítják, hogy mihelyt a média vagy a szabadkai önkormányzat foglalkozni kezd ezekkel a kérdésekkel, a figyelmet eltereli valamilyen incidens, elektronikus postán érkezett fenyegetés vagy falfirka...” - írja a szerb jobboldali napilap. A Glasz Javnoszti tegnapi cikke szerint ezért Szerbiában és a Vajdaságban is sokan úgy hiszik, hogy ezek az esetek megrendezettek. Minden elemző tisztában van vele, nagyon ködös és nehezen megfogható dolog Elveszett politikai kultúra Napjaink politikai történései kapcsán rengetegen - mind politikusok, mind szakemberek - hivatkoznak a politikai kultúrára vagy hiányára. NESZMÉRI TAMÁS Minden politikai elemző tisztában van vele, hogy mikor a politikai kultúrát említi, nagyon ködös és nehezen megfogható fogalommal operál, mégis minduntalan kénytelen visszatérni hozzá, a milyenségét vagy a hiányát említve. Ezzel a ténnyel önmagában nincs is probléma, azonban mihelyt a politikusok kezdenek a politikai kultúra hiányáról beszélni, kérdések vetődnek fel minden egészségesen és kritikusan gondolkozó szemlélőben. A politikai kultúra értelmezését, definícióit alapvetően két nagy vonulatra lehet osztani: az egyik a jelenkori, relativizmusból kiinduló értelmezés, melyben kutatjuk, leírjuk a politikai kultúra milyenségét. A másik, amelyre a „politikai kultúra hiánya” szókapcsolat enged következtetni, az idealétezik olyasmi, mint „a politikai kultúra hiánya”, mert valamilyen politikai kultúra mindenütt van, és le lehet írni, milyen. Az idealizáló megközelítés azonban bajban van, mivel megoldásra szorul az is, milyennek kellene lennie a politikai kultúrának, és mi az, amiben elmaradunk a kívánatos színvonaltól. Az elmélet helyett azonban most forduljunk a gyakorlat felé, a fenti kijelentések kiváltó okára. A „politikai kultúra hiánya” két szinten található meg, a parlamentben (vagy a politikai elitben, ha jobban tetszik), valamint a társadalom egészében. A két szint közül általában az elsőről esik szó, így ennek szenteljünk egy kicsit több figyelmet: politikusaink - legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek - előszeretettel beszélnek a politikai kultúra hiányáról, és gyakran szólítják föl egymást a színvonal emelésére. Ezen a ponton következik be a politikai kultúra (ez esetben szerencsésebb lenne a „politikai kulturáltság” vagy „kulturált politizálás” A „politikai kultúra hiánya” két szinten található meg. lizáló megközelítés, amely alapján létezik egyfajta egyezményes, morális értékeken alapuló univerzális politikai kultúra, tehát egy színvonal, amely alá nem illene ereszkedni. Mindkét megközelítésnek vannak aggályos pontjai, amelyek akkor törnek a felszínre, amikor megpróbáljuk megállapítani, milyen szinten leledzik a szlovákiai politikai kultúra: hogyan lehet mérni azt, amit mindenki csak szubjektiven érez, vagy azt érzi, hogy „baj van vele”. A relativista megközelítésnél ez kevésbé probléma, mivel ilyen szemszögből nem kifejezés) veszte: ha minden politikus csak beszél róla, mégpedig olyan értelemben, hogy a másik - vagy alany nélkül, „hiányzik a politikai kultúra” - emelje a színvonalat, akkor baj van, mert mindenki úgy véli, nála minden rendben van, csak a másik hibázik, vagy csak általában, jelenségként nincs politikai kultúra. Ha ez így folytatódik, országunk sosem tud továbbfejlődni a politikai kultúra terén. Lehetséges, hogy egy kis önelemzéssel, és minden egyes politikus személyes áldozathozatalával előbbre mozdulnánk e téren, mint azzal, hogy ujjal mutogatnak a másikra vagy a parlamenti tárgyalóteremre. A másik színtér, ahol hiánycikk a politikai kultúra, a társadalom. Ha úgy tetszik, nevezhetjük politikai apátiának vagy pedig a választó- polgárok politikai öntudata hiányának, melynek szintén több megnyilvánulási formája van. Például a kormány nagy reformlépéseit - a közvélemény-kutatások eredményei szerint - csak a lakosság nagyon kis hányada támogatja, mégsem tesz semmit annak érdekében, hogy befolyásolja a helyzetet. Ha most azt kérdezik, „ugyan, mit tehetnék én ellenük”, megemlíteném a németországi tömegtüntetéseket a szociális reformok ellen, valamint az Olaszországban már- már hagyományosnak nevezhető szakszervezeti megmozdulásokat. De említhetném azt is, hogy országunkban a politikából csak igazán látványos esetekben buknak bele miniszterek és képviselők zavaros gazdasági ügyekbe, esetleg csak akkor, ha az már átlépi a politikai elit gyomrának tűréshatárát - erről is mi, választópolgárok tehetünk, mert otthon ülve szidjuk választott képviselőinket ahelyett, hogy jeleznénk, nem tehetnek ilyet, mert elveszítik szavazatunkat. Ez a magatartás tehát társadalmunk érettségének is mutatója, mindannyiunk bizonyítványa, és a politikai kultúra „halála”. Zárszóként hadd figyelmeztessek tehát mindenkit arra, hogy mikor a politikusok magatartását kritizálja, a politikai kultúrát siratja, önmaga is felelőse a kialakult helyzetnek, tehát ő maga is tehet arról, ahogy él, s nem háríthatja a felelősséget másokra. A szerző politológus A lengyel lakosok választottak, s most már azt várják, hogy az újonnan megalakuló kabinet munkát ad nekik Nehéz lesz a jobboldali kormányzati együttélés MTI-FIGYELŐ Nem lesz könnyű a választásokon sikeres két lengyel jobboldali párt kormányzati együttélése, mert elképzeléseik jelentősen különböznek egymástól - véli a legolvasottabb cseh napilap, a liberális Mladá fronta Dnes. A Jog és Igazságosság (PiS), valamint a Polgári Platform (PO) gazdaságpolitikai nézetei alapvetően különböznek. Jan Rokitá- nak, a PO választási listavezetőjének engednie kell a 3x15 elnevezésű programjából, tehát hogy egyforma, 15 százalékos adókulcs legyen érvényes a vállalkozók, az alkalmazottak és az összes adófizető számára. A PiS ugyanis teljesen egyértelművé tette, hogy ideálja a német típusú szociális állam jelentősen progresszív adókkal - úja az újság. A lengyelek választottak, s most már azt várják, hogy az új kormányzat munkát ad nekik. Ez azonban egyáltalán nem lesz könnyű, mert a két legerősebb párt gazdasági elképzeléseit nehéz összeegyeztetni. Eltérő a véleményük a szükséges szociális reformról és az euró bevezetéséről is. A választások eredménye azonban sok lengyel számára a reményt jelenti, hogy a mai nehéz helyzet megváltozhat - mutat rá a Hospodáiŕské noviny című gazdasági és politikai napilap. A lengyel választások a várt eredményt hozták. Meglepetésnek számít, hogy a Baloldali Demokratikus Szövetség jobban szerepelt a vártnál. Ugyancsak meglepetés a választók alacsony részvétele is - jegyzi meg a baloldali Právo, (kés) KOMMENTÁR Lengyelországi utak JARÁBIK BALÁZS Aki már próbált autóval átvergődni Lengyelországon, annak nagy tisztelettel kell adóznia az ottaniak türelmének. A hatalmas országban van vagy harminc kilométernyi autópálya. Ismeretes, a nyolcvanas években a Szolidaritás vezette mozgalom a többi között azért is lehetett olyan népszerű, mert az akkori lengyel kommunista vezetés a húst nem a helyi boltokba, hanem - az ország kínos gazdasági helyzetére való tekintettel - külföldre vitte, valutáért. A lengyeleknek elfogyott a türelmük. Helyben is vagyunk: a (volt) kommunisták és a Szolidaritás utódai között dúlt a harc a vasárnapi parlamenti választásokon is. Nem újdonság ez: Lengyelországban már régen beállt a bal-jobb pártrendszer, csak - főleg a jobboldalon - mindig máshogy hívják a politikai formációkat. Tőlünk északra a szabad választások tizenhat éves története alatt egyszer sem sikerült megőriznie egyetlen politikai pártnak sem a hatalmat. Most sem az volt kérdés, hogy a kormányzó Demokratikus Baloldali Szövetséget (SLD) lenyomja-e a jobboldal. Inkább az, melyik része? A finoman csupán jobbközépnek titulált pártok között ugyanis ott van a Jaroslaw Kaczynski vezetésével a választásokat ténylegesen megnyerő, enyhén izolacionista és nacionalista Jog és Igazságosság pártja (PiS), valamint a győztestől alig-alig lemaradó liberális Polgári Platform (PO). Az előzetes eredmények a parlamentbe hozzák - egyetlen baloldaliként - az SLD-t, és a majdnem anarchista Önvédelem agrárpártot, a nemzeti-katolikus Lengyel Családok Ligáját (LPR) és a szintén jobboldali Lengyel Parasztpártot (PSL). Soha könnyebb feladat egy elemzőnek: a jobboldal tönkreverte a balt. A lengyel választó azonban fura egy szerzet. Ezzel az eredménnyel ugyanis csak az lehetett az óhaja, hogy az a PiS, amely rendkívül gyanakodva tekint a liberális gazdaságra, éppen a Polgári Platformmal alapítson kormányt. Más változat egyszerűen nincs. Ez már csak attól lesz pikánsabb, ha figyelembe vesszük, hogy a két hét múlva sorra kerülő elnökválasztáson a két nyertes és közös kormányzásra ítéltetett párt vezetői a legnagyobb esélyesek. A mostani eredmények fényében inkább Donald Tuskra, a liberálisok jelöltjére tenném a voksomat Lech Kaczynski (PiS) varsói polgármester ellenében. Mert a lengyel választók nem szeretnének az egypetéjű Kaczynski ikrek által kormányozva élni. Korrupció és bűnözés. Ezzel a két dologgal bukta el az SLD a választásokat. Szomorkodni azonban nem kell. Négy évvel ezelőtt az akkor kormányzó, aktuális jobbközép Szolidaritás- klónok be sem jutottak a parlamentbe. Lehet, pár év múlva a baloldal lesz majd a jobboldal cipőjében. Ehhez azonban az kell, hogy csatasorba álljon az a leköszönő Alexander Kwasniewski elnök, akijátszva nyerné meg az elnökválasztást, ha indulhatna. Népszerűség ide vagy oda, Lengyelország nem Bela- rusz. A magam részéről pedig csak egy kérdésre várok választ, de sürgősen: ki fog ott utat építeni? JEGYZET alázva, méghozzá alaposan. A vendégek nem akartak vagy nem mertek kiszállni a buszból, úgy nézelődtek, ahogy egy szafariparkban nézelődik az ember. A dühös polgármester a szintén hoppon maradt újságírók előtt kijelentette, mostantól belépti díjat fognak szedni a látogatóktól, mert ha találkozni és beszélgetni nem akarnak velük, ingyér bizony nem bámulhatják és fotózhatják őket. Nos, kiderült, hogy a Luník illetékeseit felületesen tájékoztatták, a küldöttség nem EU-szak- emberekből állt, hanem az Ur- banitas nevű városfejlesztési szervezet konferenciának résztvevőiből, akik tizenkét európai nagyvárosból érkeztek, és brüsszeli irányítással igyekeznek tippeket adni egymásnak az urbanizáció által megváltozott településszerkezet szabályozásának mikéntjeire. A program részeként napirendre kerültek a városok organikus fejlődését zavaró tényezők, például az egyes városrészek leszakadása, valamint a lakótelepi élettel összefüggő környezeti és szociális kérdések. Ezért néztek szét a Luníkon, éš ezért nem szálltak ki a buszból. Nem az emberek érdekelték őket, hanem a roma gettó mint zavaró tényező. És ez az, amit a városvezetés helyében valószínűleg én sem kötnék a helyiek orrára... Szafariparki látogatás JUHÁSZ KATALIN A kassai városvezetésnek ismét sikerült kínos helyzetbe hoznia magát, illetve feszültséget generálnia romák és fehérek között. Történt, hogy a főpolgármesteri hivatalból feltárcsázták a hírhedt Luník IX. polgár- mesterét, és közölték, hogy szombaton európai uniós delegáció látogat a roma lakótelepre. A vendégszerető lakók az évek alatt hozzászokhattak már a fontos küldöttségekhez, tudják, hogyan kell őket fogadni. Nosza, hozzáláttak a környék csinosításához, napokig lomta- lanítottak, szemetet szedtek, kertészkedtek, sőt festettek is, hogy jó benyomást tegyenek az „uniós emberekre”. Egyszerűen csak így hívják a külföldi vendéget, hiába, hogy ők maguk is „uniós emberek”, és bárkinek szívesen panaszkodnak. Talán ezt akarták elkerülni a túra szervezői, a fontos küldöttséget szállító autóbusz ugyanis csak egy gyors kört tett a lakótelepen, majd továbbrobogott egy közeli étterem felé. A hoppon maradt romák meg csak néztek maguk elé, aztán lassan felfogták, hogy ők most meg lettek (Peter Gossányi rajz LM£1------ä.----ií--------£-------------2E_______________________________________________________________- D oktor, adjon védőoltást előrehozott választások ellen...
