Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-27 / 223. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 27. RÖVIDEN Könyvbemutató a Brämer-kúriában Pozsony. Holnap 17 órakor mutatják be a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma székházában, a Brämer-kúriában Pablo Urbányi Naplemente szimptóma című regényét, amely a dunaszerdahelyi Nap Kiadó gondozásában jelent meg. Az Ottawában élő szerzővel Csanda Gábor szerkesztő, kritikus és Vajda Barnabás egyetemi oktató, kritikus beszélget, (ú) A Napfényes országot jelölik Oscarra Pozsony. A Szlovák Film- és Televízióakadémia (SFTA) szeptember 21-i rendkívüli ülésén bejelentette, hogy Szlovákia Martin Sulik Napfényes ország című munkáját nevezi az Amerikai Film- akadémia díjára a legjobb külföldi fűm kategóriájában. A 2005- ben bemutatott öt szlovák, illetve koprodukcióban készült játékfilm közül az akadémia tagjai az amerikai szabályok alapján három alkotást juttattak a szűkebb válogatásba: Jiŕí Chlumecký Végállomás, Katarína Šulajová Két szótaggal lemaradva és Martin Sulik Napfényes ország című rendezését, (ú) A kelet-szlovákiai régió legnagyobb dzsesszeseménye Az igényesség jegyében Závada Pál, Tőzsér Árpád és Barak László estje a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban Szépírók a nemzet irodalmában Németh Zoltán, Barak László, Závada Pál és Tőzsér Árpád (Somogyi Tibor felvétele) JUHÁSZ KATALIN Kassa. Csütörtöktől három napon át Kassa lesz a dzsessz hazai fővárosa. Egy lelkes zenészből lett lelkes klubtulajdonos immár tizenegyedik alkalommal rendez nemzetközi dzsesszfesztívált a kassai maratom megelőző napokban, számítva a városba vetődő külföldi sport- és zenerajongókra is. Mára a GeS klub neve egyet jelent az igényes zenével, ám mostanáig kellett várni arra, hogy a környezet nívója is elérje a zene nívóját. Szabados Gézától megtudtuk, hogy az utóbbi két hónapban a klub alapos felújításon esett át. A fesztivál programja idén is részben Peter Lipa szaktanácsadásával állt össze, ő ajánlotta a szombat este fellépő olasz Ruggero Robin gitárost és trióját is. Robin széles repertoárral rendelkezik és jól csengő nevekkel játszott együtt. Producerként is egyre ismertebb, nemrég saját lemezstúdiót nyitott, ahol fiatal tehetségeket pátyolgat. Haladjunk azonban sorjában: szeptember 29-én, csütörtökön a veterán osztrák Heinz von Hermann, Európa egyik elismert bebop- és swingszaxofonosa lép fel a fesztiválon, elsősorban a közép- nemzedék érdeklődésére számítva. Ezután várhatóan elszabadul a „pokol”, a prágai roma zenészekből álló Gulo Čar ugyanis tavaly hazájában elnyerte a legjobb koncertzenekarnak járó díjat. A maguk módján értelmezték újra a funkyt, énekesnőjükről pedig sokan azt hiszik majd, hogy Amerikában született, nem pedig egy lerobbant prágai bérházban. Pénteken az ország egyik legtöbbet foglalkoztatott szaxofonosa, Radovan Tariška érkezik kvintettjével, amelyben ezúttal két szlovén zenész is felbukkan. Ezután Horváth Charlie lép színpadra, aki idén már rockerkedett égyszer Kassán, most viszont dzsesszel próbálkozik. Őt az USA-ban élő szlovák dobos, Martin Valihora követi tengerentúli zenésztársaival, akikkel Waking Vision néven alkotnak zenekart. A szombati nap Peter Lipa és a már említett Ruggero Robin mellett a Milo Suchomel Quartetté, ők dzsessz-sztendereket, valamint saját szerzeményeket adnak elő, nem riadnak vissza a kísérletezéstől, és két éve a tekintélyes, tizenhat országban sugárzott Hoeillart dzsesszzenei versenyen képviselték hazánkat. A fesztivált idén első alkalommal a kulturális minisztérium is támogatta, és bár méreteiben meg sem közelíti a műfaj pozsonyi seregszemléjét, vitathatatlanul a keleti régió legnagyobb dszesszesek, és az jár a legjobban, aki három napos „bérletet” vesz 499, illetve diákok esetében 379 koronáért. A Szépírók Társasága azzal tűnik ki a számos magyar írószervezet közül, hogy a legismertebb s minden valószínűség szerint legjelentősebb kortárs magyar írókat tömöríti. A Vámbéry Irodalmi Kávéház legutóbbi irodalmi esljén a Társaság négy tagja válaszolt a legújabb köteteik kapcsán feltett kérdésekre. HIZSNYAI ZOLTÁN A beharangozott neves írók közül Spiró György, sajnos, végül is nem tudott eljönni, Závada Pál, Tőzsér Árpád és Barak László mellett- mintegy bonuszként - megjelent azonban a Vámbéryben Kukorelly Endre is. Ő nem foglalt helyet az emelvényen, s talán mindvégig inkognitóban is maradt volna, ha egy, a Társasággal kapcsolatos kérdés megválaszolása - alelnök lévén- nem tartozott volna az ő kompetenciájába. A kérdező pedig Németh Zoltán volt, aki mellesleg szintén tagja a nobilis irodalmi csoportosulásnak. Kezdjük talán az elhangzottak kivonatos (és sajnos, igencsak apró dióhéjba gyömöszölt) ismertetését a megszólalás szerinti fordított sorrendben. Barak László Retúr a pokolba címmel napvüágot látott kötetét bemutatták már a Vámbéryben, ezért a szerző a kötettel kapcsolatos legfontosabb tudnivalók ismertetésére szorítkozott. Újból hangsúlyozta például, hogy a környezete félmúltjának dicstelen eseményeiből inspüációt merítő „gengszterballadával” nem kívánt se miti- zálni, se emléket állítani a bűnözőknek. A címválasztást magyarázva Barak utalt arra, hogy maga is gyakorló újságíró, és ezért a címmel kapcsolatos elvárása az, hogy „a lehető legjobban összefoglalja a témát, és hogy megfelelően harsány legyen”. Tőzsér Árpád Tanulmányok költőportrékhoz című legújabb vers- gyűjteményében tizenkét kortárs költő hangján szólal meg. A verseskötet esetében némileg szokatlan „tanulmányok” műfajmegjelöléssel kapcsolatos kérdésre válaszolva Tőzsér elmondta, harminc évig tanított irodalomelméletet, s ez nem maradt, nem maradhatott nyomtalanul a költészetében sem. Számára az elmélet, a gondolat ugyanolyan intenzív élményt jelent, mint a juhász számára az, hogy tereli a nyájat, mégis igen sokáig tartott, amíg ezekben a „stílustanulmányokban” megtalálta a korridort vers és irodalomelmélet között. Hogy milyen jól sikerültek Tőzsér verstanulmányai, arról az is tanúskodik, hogy a kérdező még a szerzői jogi kérdéseket is felvetette. A költő viszont átpasszolta a labdát a jelenlévő prózaíró térfelére, megjegyezve: „A Jadviga párnája Ma- movkájának haldoklása és az Üvöltő szelek haldoklási jelenete között is erős áthallás tapasztalható, de hát az irodalomnak ez a természete. Nem létezhetne áthallások nélkül.” (Závada erre megjegyezte, legújabb regényében valóban vannak átvételek Flaubert Érzelmek iskolája című regényéből, az említett műből azonban tudatosan nem „hallott át”, de köszöni a megtiszteltetést.) Závada Pált egyebek mellett egy nemrég megjelent, a nép-nemzeti irodalomról szóló eszmefuttatásáról kérdezte Németh Zoltán, amelyben az író azt nehezményezi, hogy az ő műveit nem sorolják ebbe a kategóriába. Kérdés - a kérdező kérdése is -, hogy mennyire gondolta mindezt komolyan? Mire Závada: „Természetesen mélységesen és keserűen ironikus szöveg ez. Keserűen kérdezem benne, hogy a témájánál, az írásmódjánál vagy a szerzője származásánál fogva be- sorolható-e, nemzetinek és népinek mondható-e valamilyen irodalom? A nemzeti irodalom, egy nemzet irodalma ugyanis igen-igen nagy dolog, és ha azt mondják, hogy az enyém nem nemzeti irodalom, az nekem nagyon rosszul esik. Ezen keseregtem, és arra nyújtottam be az igényemet, hogy az én műveim is soroltassanak a nemzeti irodalomba. Mert ha azt mondják, nép, hát én is a népből jöttem, ha azt mondják, magyar, hát abból is jöttem, meg a szlovákból is jöttem, és egyáltalán, mindenhonnan jöttem, erre mind benyújtom az igényemet, és nem szeretném, ha bárhonnan is valamilyen irodalmon kívüli megfontolásból - akár csak egy besorolás erejéig is - ki volnék rekesztve.” Závada legújabb, A fényképész utókora című nagyregényéről Németh elmondta: számára úgy tűnik, hogy az igen részletes, hatvan év magyar történelmét felölelő, sokszereplős irodalmi társadalomrajzban soha senkinek nincs igaza, vagy ha néha mégis, ezek az igazságok folyamatosan megkérdőjeleződnek. „Mint ahogy az életben is - mondta Závada Pál, majd hozzátette: - Más szempontból pedig mindenkinek megvan persze a maga igazsága. Vagy mondjuk így: mindenkit meg lehet érteni. Én ebben a regényben próbáltam mindenkinek megadni a szót, de nem mindenki számára eleve garantálni az igazságot. Az aztán már az olvasón múlik, hogyan ítéli meg az egyes szereplők cselekedeteit és magyarázkodásait.” Az est moderátorának utolsó kérdése az irodalom és az erkölcs viszonyára vonatkozott. A válaszolók rámutattak az erkölcsösség definiálásának nehézségeire. Závada Pál egy példa segítségével szemléltette a kérdés rendkívül összetett voltát: „Én például a magyarságról szóló szövegek kilencven százalékát erkölcstelennek tartom. Pedig nagyon fontos kérdés. És minden megnyilatkozó meg volt róla győződve, hogy rendkívül erkölcsös.” Ezek után a szavak után egy pillanatra csönd támadt - de nemsokára új kérdés hangzott el, és még sokáig folyt a pezsgő vita. Áttételesen vagy éppen művészetfelszámoló konkrétsággal, de szinte minden előadás a társadalmi problémákról dobbant az alkotói világteremtés szférájába Indulattechnológia, dumakonstrukció Jelenet az Andrej Bagar Színház előadásából (Fotó: Collavino) FORGÁCS MIKLÓS A Divadelná Nitra harmadik napján folytatódott a színház nagy visszatérése a közélet mezejére. Áttételesen vagy éppen művészetfelszámoló konkrétsággal vagy a két szemlélet szubjektív összeházasításával szinte minden előadás a társadalmi problémákról dobbant az alkotói világteremtés szférájába. A nyitrai Andrej Bagar Színház kamaraelőadása, a norway.today a kőszínházi alkotók zavart kíváncsiságát és öntudatos tévhiteit tükrözi a jelen témáival, a fiatal generációk életérzésével kapcsolatban. A svájci Igor Bauersima megtörtént esetből kiinduló, kétszereplős darabja sovány alapanyagot kínál az alkotóknak. A jelen kellékei szülte mind felvonulnak a történetben: chate- lés a közös öngyilkosságról, technika mögé rejtőzés, természetbe menekülés. A 21. századi életérzést konvencionális dialógustechnikával, történetvezetéssel fejtegeti az író, és ami a közhelyességet illeti, a színészvezetés, a szituációkibontás sem marad alul a versenyben. A színészekkel szembeni rendezői elvárás, hogy a zavaros gondolkodású fiatalokat tévedéseikben is bájos, megejtő gyerekekként játsszák. Ez egyrészt egyfajta infantilizmust kölcsönöz az előadásnak, másrészt a két színész a pszichologizálással és a kamaszság külsőségeivel egyszerre kényszerül megküzdeni. Ifjúsági techno színház ez az esztetizálás kábítószerével kezelve: a képek andalítóan szépek, a színészek sármosak és aranyosak, s az a fránya valóság is örülhet, hogy megszelídítették. A valóság riasztóbban konkrét a brünni HaDivadlo Renata Kalens- ká, Lidové Noviny dmű előadásában. Jan Antonín Pitinský rendezőnek volt két ötlete. Egy meghökkentően eredeti: hogy Renata Kalenská újságírónő nagy visszhangot kiváltott interjúit színpadra állítja, összekeverve valóságot és fikciót, konkrét emberek vallomásait és színészi stilizációt. A másik ötlet szerint Csehország őrültekhá- za, a közélet szereplői realitásérzéküket vesztett, bizarr alakok. A publicisztikai szövegek autentikus- sága időnként valóban mellbevágó, izgalmas azonosítani a konkrét személyt, nyugtalanító tudatosítani, hogy az elborult elméjű páciensek monológjai valóban elhangzottak, méghozzá sok esetben politikai hatalommal rendelkező emberek szájából. Pitinský a szövegeket dadaista asszociációs közegbe helyezte, a cseh történelem utolsó évtizedei vizuális gesztusokból, szö- vegfragmentumokól, underground dalokból bomlanak ki. A szövegek ennek ellenére megmaradnak dokumentumoknak, s minden stilizálás külsődleges adaléknak tűnik. A díszlet csak az őrültekháza közhelyeit szállítja, bár érthető a szándék, hogy az újságírónő fokozatosan megbolondul, és rétegről rétegre rakódnak rá beszélgetőtársainak a mániái. Megvalósításában azonban súlytalan erőlködés, széteső, suta ötlethalmaz lesz a játék, s az előadás is egyre veszélyesebb területekre téved. Formátlan, ragacsos masszává válik a dokumentumanyag, a depressziós hangulat valóban elmebajra emlékeztető vergődéssé változik. Pitinský kibírhatatlanul sűrű emberi sorsokat, elviselhetetlen depressziókat áldoz fel egy ötlet oltárán. Felvillantja a szi- kárság szuggesztív erejét, de amint teheti, illusztrál és megfejthetetlen képekkel kuszái össze mindent. Mintha csak a hatás érdekelné, a tények mögött húzódó rejtélyes káosz, és nem törődne vele, hogy eligazítson, vezessen a gondolatok és képek sűrűjében. Politikai színház, lírai zsurnálvízió, dokumentum- dadakabaré, a szétvertség és kilá- tástalanság nyüszítése. Vasárnap éjjel három brit fiatalember hasított bele a Tatra Stúdió terébe. Az Aisle 16 csoport Power- point címen a költészet és a sikerkurzusok nyelvét gyúrta össze egy hip-hop áradássá. Luke Wright, Ross Sutherland és Chris Hicks recepteket kínáltak a siker eléréséhez, pénzszerzési útmutatások, ön- becsülési praktikák, termékforgalmazási módszerek és más, az érvényesülést és az önmegvalósítást elősegítő technikák jelentették a lírai popvudumesterek „szpícselésé- nek” kiindulópontját. Diagramok, grafikonok, piktogramok és reklámfotók vizualizálták az öltönyös fiúk vitriolos igazát. A szakterminológia abszurdan összegabalyodik, a termék akár ruha-kiegészítőként használt döglött kutya is lehet. Magabiztos marhaság-prezentáció. Mohamed elmegy az Ikeába, a kávéban fürödni lehet, mindenki a maga nevét használja saját maga márkájaként. Tanácsok az igazi helytálláshoz, helyzetek a globális marketing létezés-élvezetéhez. Szükség lenne még az aszfaltozás alapjainak a bemutatására vagy a kenyértészta-kelesztés problematikájának színházi körüljárására is, és mindenképpen beszélni kell a virágföld optimális összetételének eléréséről és a bogárpreparálás digitális lehetőségeiről.
