Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-26 / 222. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 FIGYELŐ Valamit valamiért A magyar Országgyűlés csak akkor szavazza meg a Románia uniós csatlakozásáról szóló tör­vényjavaslatot, amikor területi önkormányzást szavatolnak Székelyföldnek és személyi el­vű autonómiát az erdélyi ma­gyarságnak - ezzel a kéréssel fordult a magyarországi hona­tyákhoz szombaton közzétett nyűt levelében Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnö­ke. Emlékeztet: az Európai Par­lament a Románia EU-hoz való csatlakozásáról szóló, 2005. április 13-án jóváhagyott jelen­tésében határozottan megfo­galmazta, hogy az erdélyi ma­gyarság védelmére - az önkor­mányzás és a szubszidiaritás elveinek tiszteletben tartásával - különleges intézkedéseket kell foganatosítani. Jirí Paroubek óriási személyi áldozatnak tekinti a lépést, s alaptalannak minősítette az ellenkampányt Gross távozik a nagypolitikából Váratlanul lemondott szombaton a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt elnöki tisztségéről Stanislav Gross volt kor­mányfő, és bejelentette, tá­vozik a nagypolitikából. KOKES JÁNOS A 36 éves politikus lépését azzal indokolta, hogy folytatódnak a sze­mélye elleni támadások, amelyek ártanak a szociáldemokratáknak, s ő ezért inkább háttérbe húzódik, s a jövő évi képviselőházi választá­son sem indul. „A szociáldemokrá­cia olyan mozgalom, amelynek legjobb receptje van a Cseh Köz­társaság jövőjére. Nincs jogom ar­ra egy olyan időszakban, amikor értelmetlen ügyekben a botrá­nyok középpontjába kerültem, amikor sajtókampány folyik elle­nem, amely ellen nem tudok haté­konyan védekezni, hogy kockára tegyem a mozgalom sorsát” - mondta Gross újságíróknak a párt vezetőségi ülése után. A Cseh Szociáldemokrata Pár­tot, amely a kormánykoalíció leg­erősebb tagja, ezután Bohuslav Sobotka első alelnök, pénzügymi­niszter fogja vezetni. Jin Parou­bek miniszterelnök, aki a vezetősé­gi döntés értelmében a szociálde­mokrata párt választási listájának a vezetője lesz a jövő évben, nagy személyi áldozatnak tekinti Gross lépését, s ismételten alaptalannak minősítette az ellene vezetett kampányt. Ugyanakkor beszédé­ben szokatlanul élesen bírálta a kereszténydemokrata koalíciós partnert, az ellenzéki polgári de­mokratákat, Václav Klaus ál­lamfőt, valamint a sajtót is, mert szerinte kampányt folytatnak a szociáldemokraták ellen. A szociáldemokrata vezetés nyilvánosan megkövette a közvé­leményt, hogy a legutóbbi ál­lamfőválasztáskor belső vitái mi­att lehetővé tette Klaus sikerét. Pa­roubek, aki szeptemberben ismét a legnépszerűbb cseh politikus lett, hangsúlyozta: célja megnyer­ni a jövő évi parlamenti választá­sokat. A legújabb felmérések sze­rint a szociáldemokraták már 5-10 százalékra csökkentették a polgári demokraták év eleji több mint 20 százalékos népszerűségi előnyét. Klaus Paroubek kritikáját az államelnöki tisztség elleni pél­dátlan támadásnak minősítette és visszautasította. KI (VOLT) STANISLAV GROSS? Prága. Stanislav Gross, aki 15 évet töltött a nagypolitikában, s ebből 12 éven át a legnép­szerűbb cseh politikus volt, 2004 augusztusában lett kormányfő. Ebből a tisztségéből idén április­ban azt követően távozott, hogy a nyilvánosság előtt nem tudta elfogadhatóan és egyértelműen megmagyarázni felesége vállal­kozói tevékenységét, valamint azt, honnan volt 1999-ben pénze több millió koronás luxuslakás­ra. Gross a kormányfői tiszt­ségből való távozása után is megmaradt a szociáldemokrata párt elnöki tisztségében. Nép­szerűsége azonban nagyot esett. Az új miniszterelnök áprilisban Jin Paroubek lett, akinek műkö­dése következtében jelentősen megnőtt a szociáldemokraták tá­mogatottsága. Bár Gross koráb­ban bejelentette, hogy indul a jövő évi képviselőházi választá­son, s ebben a pártvezetőség bi­zalmát is élvezte, most váratla­nul megváltoztatta véleményét, s azt állítja, hogy egy időre telje­sen kivonul a politikából. A jövőben jogászként kíván tevé­kenykedni. (kés) Háttérbe húzódik (CTK-felvétel) Nem számított arra, hogy a „Közel-Kelet minden elképzelhető eleme ilyen ádáz elszántsággal” zilálja szét Irakot Brit csapatkivonási tervek, Blair nem tud róluk KERTÉSZ RÓBERT Tavasszal megkezdődik a brit erők kivonása Irakból az egyik ve­zető vasárnapi brit lap értesülése szerint. A brit kormányfő viszont közölte, nem hallott ilyen ter­vekről, elismerte ugyanakkor, hogy nem számított ilyen heves iraki ellenállásra sem. A legna­gyobb vasárnapi baloldali brit lap, a The Observer magas rangú kormányforrásokat idézve azt ír­ta, hogy az Egyesült Államokkal közösen kidolgozott, részletes és a jövő hónapban az iraki parla­mentben hivatalosan is ismerte­tendő tervek alapján májusban megindul az Irakban állomásozó brit kontingens kivonása. Nagy- Britannia jelenleg hozzávetőleg 9 ezer katonát tart Irakban; a brit megszállási övezet az ország déli része, bászrai központtal. A múlt héten súlyos incidens ve­tett árnyékot a brit-iraki diplomá­ciai kapcsolatokra, miután a brit hadsereg elit SAS kommandójá­nak két, titkos bevetésen lévő, ál­ruhás tagját a bászrai rendőrség fegyveres összecsapás után őrizet­be vette, és átadta helyi síita mili- cistáknak, akik nem megerősített brit lapértesülések szerint ki akar­ták őket végezni. A síita fegyvere­sek fogságából az SAS egy alaku­lata katonai akcióval szabadította ki a két katonát; ezután a bászrai tartományi kormányzó bejelentet­te, hogy megszakítja az együtt­működést a brit hatóságokkal, egy helyi bíróság pedig letartóztatási parancsot adott ki a két kiszabadí­tott katona ellen. A The Sunday Times szerint a két SAS-kommandós a hírhedt brit katonai alakulat „titkos hadműve­letében” vett részt, amelynek célja az Irán által iraki lázadóknak áta­dott, nagy hatóerejű robbanószer- kezetek becsempészésének meg­akadályozása. A lap forrásai sze­rint Iránból olyan, a brit erők ellen már be is vetett pokolgépek érkez­nek Irakba, amelyek alkalmasak harci járművek páncélzatának át­ütésére. Irán hasonló szerkezetekkel lát­ta el a Hezbollah libanoni iszlám milíciát - írta a The Sunday Times. Tony Blair brit kormányfő a The Observerben közölt csapat­kivonási tervekről a BBC televízi­ónak azt mondta, hogy erről nem hallott. Hozzátette: a kivonulás határideje az, „amikor a felada­tot elvégeztük”. Blair, aki a Mun­káspárt ma kezdődő brightoni éves kongresszusának helyszí­nén nyilatkozott, elismerte ugyanakkor: nem számított arra, hogy a „Közel-Kelet minden el­képzelhető eleme ilyen ádáz el­szántsággal tesz meg minden tőle telhetőt” az iraki politikai fo­lyamat szétzilálásáért. A minisz­terelnök arra a kérdésre, hogy a brit kormány hajlandó-e elnézést kérni a bászrai incidensért, ezt válaszolta: ilyen kérés nem érke­zett az iraki kormánytól. Blair ki­zárta azt is, hogy a brit kormány eleget tegyen a két SAS-katona ellen kiadott iraki letartóztatási parancsnak. A szerző az MTI londoni tu­dósítója KOMMENTÁR Sok hűhó a hatalomért BARAK LÁSZLÓ Úgy néz ki, Szlovákiában jelenleg csak a kommunisták, a Ro­bert Fico vezette Smer-hívek meg Duray Miklós akarnak igazán előrehozott választásokat. Ficóék érthetően azért, mert a köz­vélemény-kutatók szerint évek óta ők a legnépszerűbbek. A kommunisták pedig nyilván azt tartják, mint bukásuk óta min­dig, hogy minél rosszabb, annál jobb... Jószerével ugyan azt sem tudják, hogy hány óra van, vagyis nincsen normális víziójuk az ország jövőjével kapcsolatban, de azért benyújtották a parlamentbe az előrehozott választásokról szóló törvénytervezetüket. Ha azonban legalább kettőig képe­sek lennének számolni, megérthetnék, hogy nincsen most a parlamentben kilencven képviselő, akik megszavaznák az előrehozott választások bármelyik időpontját. A koalíciós pár­tok közül kettőben, a KDH-ban és a Magyar Koalíció Pártjában nyilván jobbak matematikából. Talán csak Duray Miklóst kivé­ve. Akiben szintén lappanghat valami a minél rosszabb, annál jobb jegyében. Ellenkező esetben nyilván nem indul be a vezér­hangya a fejében az előrehozott választásokért. Olyannyira, hogy az még akkor is ott munkáljon, amikor - a vonatkozó té­mával összehívott koalíciós tanácsülést követően - Bugár Béla bejelenti, pártja eláll az előrehozott választások kiírásának kö­vetelésétől...! Bugárék a KDH-val együtt, persze még akkor kezdtek kokettálni az előrehozott választások intézményével, amikor a múlt hét elején úgy tűnt, nem találtatik a parlament­ben kellő számú - minimum 76 - képviselő, akik képesek sza­vatolni a parlament működését, egyszersmind a kormánykoalí­ció támogatását. Csakhogy szerdán megtört ajég, helyreállt a viszonylagos rend. Vagyis úgy tűnik, egyelőre, ha nem is egészen stabilan, de ké­pes működtetni a törvényhozást a koalíció. Nincsen tehát az ég­világon semmi értelme, sőt, hogy a történtek miatt holmi elvte- lenséggel és felelőtlenséggel vádolja az események bármely tárgyilagos szemlélője az MKP-t a visszakozás miatt! Kivéve az ellenzéki Robert Ficóékat, akik, ugye, a legkevésbé sem lehet­nek ez ügyben tárgyilagosak. Hiszen most megint úgy néz ki, egyelőre várniuk kell, hogy érdemben pályázhassanak az álta­luk olyannyira vágyott kormányrúdra. A vén róka, Vladimír Mečiar viszont joggal somolyoghat nem létező bajsza alatt. Egyelőre ugyanis legalább megint remélheti, összekapar a jövő évi választásokig annyi hívet, amennyi mérvadó pozícióba jut­tathatja őt a leendő parlamentben. Ezért nyilván továbbra is azon lesz, hogy híveivel együtt csak annyira tegyen keresztbe a kormánypártoknak, amennyi szükséges ahhoz, hogy ellenzéki­ként tartsa őt számon a sajtó. Pavol Rusko, a kiebrudalt gazda­sági miniszter viszont a legkevésbé sem érezheti magát bizton­ságban, ha lesznek előrehozott választások, ha nem. Mert vaj van a fején, a nyakán pedig több büntetőfeljelentés! Könnyen előfordulhat, hogy „magántévéje”, a Markíza helyett eztán a zsaruknál kell majd megmagyaráznia viselt dolgait. így megy ez. Aki pedig ebben a helyzetben valaminő fennkölt erkölcsiséget kutat és kér számon a politikusoktól, an­nak halvány sejtelme nincsen, hogy mi a gyakorlati politizálás lényege... JEGYZET Külföldiül tudni kell RÁCZ VINCE Ma a nyelvi sokszínűség és az élethosszig tartó nyelvta­nulás ünnepét üli Európa. Az Európa Tanács kezdeménye­zésére az Európai Unióval együttműködésben már ötö­dik alkalommal ünnepeljük a nyelvek európai napját. Ko­runkban legalább egy idegen nyelv ismerete elengedhetet­len, ezt az állítást aligha ta­gadhatná bárki. Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz, tartja a jól ismert mondás is. Ma már egy jobb állás el­nyerésének is egyik legfonto­sabb feltétele, hogy a jelölt minél magasabb szintű ide- gennyelv-tudással rendelkez­zen. Hovatovább, a megszer­zett idegen nyelvi ismeretek birtokában az anyanyelvűnket is nagyobb fokú tudatossággal használhatjuk. Több lapos bölcsességgel már nem szíve­sen fárasztanám a kedves ol­vasókat, inkább valami mással hozakodnék elő. A nyelvtanulással kapcso­latban ugyanis nekem mos­tanság egy anekdota jut eszembe, melyet Kardos G. György író, minden idők talán legjobb magyar publicistája jegyzett le egy alkalommal. Remélem, megbocsátják ne­kem, ha most - idegen toliak­kal ékeskedve - önök elé tá­rom a sztorit, de azt hiszem, számos tanulsággal szolgálhat a - mondom még egyszer - kölcsönvett történet. Előzete­sen annyit, hogy egy budapes­ti kávéházban játszódik, és az­zal kezdődik, hogy egy külö­nös akcentussal beszélő ven­dég két-háromperces lágy to­jást kér pohárban, vajjal és enyhén pirított kenyérrel.- Uraságod ugyebár nem magyar? - érdeklődik a pincér.- Nem - feleli a vendég. - Én vagyok orosz.- Milyen jól tetszik beszélni magyarul - álmélkodik a pin­cér.- Én tanulok szisztematiku­san magyart - mondja nem kis büszkeséggel a vendég. - Min­dennap tíz szó. Az egy héten hetven szó. Egy hónapban há­romszáz szó. Egy évben pedig háromezer-hatszázötven szó - ezután jelentős mozdulattal megkopogtatja a homlokát. - És tetszik látni, ez mind van itt, ebben a kis segemben. (Peter Gossányi rajzaj- Na, nézzük, mi magasabb. A benzinár vagy a politikusok IQ-ja...

Next

/
Thumbnails
Contents