Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-26 / 222. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 26. AZ MKKI HÍREI Bartók világa Pozsony. Idén emlékezünk meg Bartók Béla halálának hatvanadik évfordulójáról. Ez alkalomból ma 17 órakor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete pozsonyi székházában Zuzana Vitálová zenetörténész, -terapeuta Bartók világa címmel tart előadást a zeneszerző alkotásaiban szereplő népzenei motívumokról. Illúziók - Textilfalak - Falfestmények Trencsén. Szerdán 16 órakor Illúziók - Textilfalak - Falfestmények címmel kortárs képző- és textilművészeti kiállítás nyílik a Trencséni Vármúzeumban (Borbála-palota) a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége összeállításában, az MKKI támogatásával. A november 20-áig megtekinthető kiállítást Dr. Csapody Miklósné, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatóságának vezetője nyitja meg. (ú) Pablo Urbányi a legújabb regénye fogadtatásáról Naplemente szimptóma KORPÁS ÁRPÁD Újabb magyarra fordított regénye, a Naplemente szimptóma hazai és magyarországi bemutatóira ma érkezik Szlovákiába Pablo Urbányi (1939). Az ipolysági származású, az argentin irodalom élvonalába tartozó, de Kanadában élő alkotóval beszélgettünk. Visszatekintve milyennek látod a magyarul, tavaly megjelentetett Silver itteni fogadtatását? Az első a lelki fogadtatás, ami nagyon jó volt, és fontos, hogy kényelmesen érezze magát az ember. A Silver szlovákiai és magyar- országi fogadtatása részben más volt, mint Kanadában vagy Argentínában. A társadalmi szatírát mindkét helyen felfedezték benne, de nálunk hangsúlyozták, hogy a fogyasztói társadalomba ágyazott szatíra. Ez logikus, mert konzumtársadalomban élünk. A kritikák különbözőek voltak. Akadt, aki szomorúnak találta egyes részeit. Nem tudom, miért gondolhatják, hogy a szatírában nem lehet szomorúság. Volt egykét kritika, ami hiányzó lapokról beszélt, arról, hogy minden tragikus a regényben. Szerintem ez a regény metafora az emigrációról egy majom életén keresztül. A kritikát elfogadtam, mert a kritika bizonyos szempontból az olvasó ízlése is, és mindenki más. Néha az ember válaszolni akar, de azt hiszem, teljesen felesleges. Mindent egybevetve nem is volt olyan rossz a könyv’fogadtatása. Most új regényed, a Naplemente szimptóma magyar fordításának bemutatóira érkezel haza. Az alkotó szemszögéből mit érdemes, fontos tudni erről a regényről? Az írók mindig rosszul beszélnek a regényükről, mert nem tudják, mit értek el. Beszéljünk inkább arról, mi volt a szándék. Kétségtelen, hogy minden regénynek - ha jó akar lenni - az életről kell szólnia. Én ebben az esetben fordítva csináltam: nem az életről és annak végéről szól, hanem az életről és annak kezdetéről. Egy gyermek története, mondhatni, hogy egy életé, ami lehetett volna. Az, ami történt vele, és az, hogy miként ment keresztül olyan dolgokon, amelyek megnehezítették a létét. Ez volt a szándékom, meg az, hogy olyan témákról újak, amelyekről félnek beszélni. Ilyen az eutanázia. Sok szó esik róla, de nagyon kevés az éppen csak megszületett vagy kiskorú gyermekek eutanáziájáról. Ezt a problémát járom körül. Kanadában, Argentínában milyen a könyv recepciója? A francia, az angol és a spanyol nyelvű kiadás kritikája jó, de nem volt ellenkritika abból a szempontból, hogy mi a téma, pedig a könyvnek az a célja, hogy vitákat ébresszen. Hazai és magyarországi látogató kőrútján holnap Érsekújvárra érkezik Pablo Urbányi. Az íróval 18 órákor a Lavazza kávézóban találkozhatnak. A neves alkotó Naplemente szimptóma című legújabb regényét mutatja be. Az író-olvasó találkozón részt vesznek a kötetet megjelentető Nap Kiadó képviselői is. (Somogyi Tibor felv.) A Divadelná Nitra idén a fiatalok fesztiválja: az alkotók legtöbbje harmincas éveit tapossa Rosszkedvűnk a nyitrai őszben Pénteken a budapesti Krétakör Színház Feketeország című előadásával kezdődött a Divadelná Nitra 2005 nemzetközi színházi fesztivál XIV. évfolyama. Ez arról tanúskodik, hogy a magyar színházat mindig megkülönböztetett figyelemben részesítették a szervezők, másrészt azt is mutatja, hogy idén zömében a közélet témáit felvető előadások láthatók. FORGÁCS MIKLÓS A Divadelná Nitra idén a fiatalok fesztiválja, hiszen az alkotók legtöbbje harmincas éveit tapossa, és habitusuktól, kulturális kódoltsá- guktól függően értékvákuumos, eklektikus, kapkodó és konzum jelenünkről beszélnek. A Feketeország (a semmi újtól és provokatívtól vissza nem riadó Schilling Árpád rendezésében) újsághírekből kiindulva Magyarország mindennapi idiotizmusait sűríti egy - kifinomult esztétizálást és közéleti vadságot összeházasító - rosszkedvű statisztikai esztrádba. Az alkotók a primitivizmus, a hétköznapi debilitás, a rasszizmus és xenofóbia, az erkölcsi nihil és a gátlástalan hülyeség elviselheteden és hátborzongatóan vicces világába vezetik a nézőket. Estélyi ruhás, finom emberek változnak át gyalázkodó villanyszerelőkké, szélhámos olimpikonokká, nyűt színen abor- táló anyákká, pedofil pappá, a magyar félmúlt és jelen szégyenletes figuráivá, az örömóda pedig egy klarinéttal való orális visszaélésből bontakozik ki. A színészet mindig lenyűgözően érzékeny, a jelenetek szellemesen brutálisak, a legkényelmetlenebb helyzet is hallatlan eleganciával van megmutatva, elszenvedve. Az előadás után (idén tizedszer) a szlovák színikritikusok díját adták át. Huszonhat ítész tíz előadást jelölt nyolc kategóriában. Végül a Szlovák Nemzeti Színház A tudatlan és az őrült és a pozsonyi Aréna színház Tiso című előadása oszto-' zott meg testvériesen a díjakon. Jan Antonín Pitinský Thomas Bern- hard-rendezése a legjobb kosztüm, jelmez, színésznő (Ingrid Timko- vá) és rendezés díját vihette haza, Rastislav Ballek nemzeti tabukat döntögető előadása pedig a legjobb zene, a legjobb szülész (Marián La- buda) és - paradox módon - egyszerre az évad felfedezettje és az évad legjobb előadása díjat kapta meg. Szombaton mindkét előadás látható volt a fesztiválon. Pitinský már harmadszor rendez Bemhard-drámát. A tudadan és az őrült is zeneileg szerkesztett, monomániás szózuhatagokból áll. Pitinský tovább megy, mint Bern- hard, de messzebbre nem jut. A dráma hősei az élettől rettegő, sze- retetéhes, de hisztérikusan gyűlölködő szörnyek. A Doktor például az agy, majd az egész test szakszerű boncolásának módjait magyarázza. Bomló agyba vezet az előadás is, gondolkodásmódokat követ. Pitinský szexuálisan és mentálisan elrajzolja az alakokat, és minden mondatot gesztushoz rendel, minden témaváltás okát konkrétan megmutatja. így aztán Bern- hard démonikusan titokzatos figurái elveszítik műiden titkukat, színpadi létük súlytalan ágálássá válik. Ami a darabban lélekállapotot jelző beszéd, az az előadásban beszédkioltó, hangulatba menekülő kép. A szándék: mindent megmutatni, mindent kibontani a szövegből. A vizuális teremtőkényszer, a vérfertőző szerelmi háromszög erőltetése, a doktor esetében a kis- realista színészi eszközök kényelme, az Éj Királynője esetében a szinte minden természetességtől óvakodó dívás elmebaj azonban inkább mankónak tűnt. A színpadi látvány dekadens tobzódása nem hitelesíti a színészek erőteljes, de könnyen kiüresedő jelenlétét. Másfajta, de szintén egy emberi agy belsejébe vezető expedícióra szánta el magát Rastislav Ballek rendező és Martin Kubran dramaturg. Az első szlovák állam elnökének, Jozef Tisónak az alakja máig tabunak számít. Ballek Tisót az alkoholizmus mételyétől nemzetét féltő, szónoklatait már akkor költői példázatokkal erősítő vidéki papként ismerjük meg. Plasztikusan követhető, ahogy a konkrét személyeket sújtó gondok az absztrakt nemzetet megsemmisüléssel fenyegető összeesküvéssé lúgozód- nak. A darab egyik főszereplője a nyelv, a kicsit mesterkélt és nyakatekert, a szlovák nyelvjárások szókincsét az értelmiség szavaival keverő egyedi konglomerátum. Marián Labuda fantasztikus belső feszültséggel, látszólag eszköztele- nül jeleníti meg Tiso szuggesztív tévedéseit. Megrendítő élmény követni a keresztény erkölcsről való elképzeléseinek roppant képlé- kenységét, a szeretet, felelősség és gondoskodás fogalmainak rémüle- tes alakváltozásait, saját szerepének teljes félreértését. Ballek talán csak a zsidók arctalan tömegét felvonultatva lép ki a deheroizálás és a depatetizálás vállalt gúzsaiból. Sajnos ezek a teátrálisan poétikus jelenetek némileg ellentmondanak a főszereplő kíméletlen bemutatá- sápak. A szombat este a belga Vzw Avec Jan Jib Co előadásával ért véget. A holland Jan Ritsema szerb, kanadai és dán alkotótársaival a hidrogén üzemanyagként való fel- használásának lehetőségeit vizsgálta KNOWH2OW címmel. Követhetetlen asszociatív szöveghalmazban ténferegtek az előadók, hiszen sem akció, sem koreográfia, sem kompozíció, sem olvasható koncept nem segítette őket. Agitszín- házukat gyengítette a szöveg zavarossága, mely felületes internetes szörfözésnek tetszett a kortárs témák rengetegében. OTTHONUNK A NYELV Kézikönyvek, kiadványok nevének írása ■■■MISAD KATALIN Az akadémiai helyesírás 198. pontja szerint az egyedi címeket, tehát a költői művek, könyvek, értekezések, cikkek stb. címét a következőképpen írjuk: az egyszavas címeket nagybetűvel kezdjük, pl.: Szózat, Rokonok, a többszavas címekben viszont csak az első szót és a tulajdonneveket írjuk nagy kezdőbetűvel: Magyar értelmező kéziszótár, János vitéz. Egyes lexikonok, illetőleg alapműnek tekinthető kézikönyvek címét azonban szokták az állandó címek szabálypontja szerint írni, azaz a többelemű címben minden szót nagybetűvel kezdenek, kivéve a kötőszót. Ezt az eljárást egyes szakemberek azzal magyarázzák, hogy a szerzők, illetve a szerkesztők így hangsúlyozni tudják a gyakran többkötetes mű címének állandóságát, illetőleg a folyó szövegben az efféle kiemelés hatékonyan segíti az olvasót. Szerintünk az ilyen általános, csupán feltételezéseket tartalmazó megfogalmazás még jobban elbizonytalanítja az írásgyakorlót, legalábbis ezt sugallja az alábbi - a szlovákiai magyar sajtóból - gyűjtött példasor (a címek kivétel nélkül folyó szövegből származnak): MAGYAR HELYESÍRÁSI SZÓTÁR, Magyar Helyesírási Szótár, SZLOVÁKIAI MAGYAR KI KICSODA, Szlovákiai magyar KI KICSODA, Szlovák-Magyar Kéziszótár, A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (vagy: Magyar Értelmező Kéziszótár), Új Magyar Tájszótár, Magyar tájszótár. Az. állandó címeket, tehát az újságok, hetilapok és folyóiratok címét nagybetűvel kezdjük. Ha több eleműek, a címben levő kötőszó kivételével minden szót nagybetűvel írunk: Új Szó, Új Nő, Irodalmi Szemle stb. A könyvtárügy és a szakirodalmi dokumentáció területén azonban a szabvány előírásait követve csak az állandó cím első elemét kezdik nagybetűvel. A sorozatok címének írására azonban nem kínál megoldást az akadémiai helyesírás. Némi eligazítást nyújt a Magyar Nyelvőr szerkesztőségének a kéziratok formájáról szóló tájékoztatója, amely a mintaként szolgáló bibliográfiai részletekben a szabályzat 198. pontját követve csak a címek első szavának nagy kezdőbetűs írását javasolja. Az Osiris Kiadó Helyesírás c. kötete azt javasolja, hogy a sorozatcímek - akár magyar, akár idegen nyelvről van szó - írásmódja is kövesse az állandó címekre vonatkozó helyesírási szabályokat, vagyis a névelő (hacsak nem kezdő eleme a címnek) és a kötőszó kivételével minden különírt szó kezdődjön nagybetűvel, pl.: Nagy Klasszikusok, Osiris Könyvtár, Sapien- tia Humana. A szlovákiai magyar sajtó a sorozatcímek írásában általában a nagybetűsítést részesíti előnyben, de itt is megfigyelhető az ingadozás: Magyar Remekírók, Gyurcsó István Alapítvány Könyvek, Vámbéry Könyvek, Csallóközi Kiskönyvtár, Népismereti Könyvtár, A világirodalom remekei, Európa diákkönyvtár, Búvár zsebkönyvek stb. Az írás azonban bizonyos esetekben többet tud, mint a beszéd. Az angol nyelvi hatásra terjedő szó belseji nagybetűsítés - elsősorban idegen vagy részben idegen nyelvű címekben - a folyamatos íráskor is megtartható. A kis- és nagybetűk tudatos váltakoztatá- sa ilyenkor a nyelvhasználat tudatosságát mutalja, többnyire új értelmi jelenségeket sugallva: ArtFALatok, MorphoLogic, Chip- Világ stb. A számjegyeket tartalmazó állandó címekben meg kell tartani a számjegyírást - tehát: lOOxszép, 168 Óra, A 100 Legjobb -, miközben ügyelni kell az állandó címek alapvető helyesírási szabályára, azaz a különírt elemek nagy kezdőbetűs írásmódjára. A szlovák Plus 7 dní c. hetilap esetében azonban a számjegy utáni szó már kis kezdőbetűs, mivel a szlovák a többelemű címekben - mind az állandóakban, mind az egyediekben - csak az első elemet úja nagy kezdőbetűvel, pl.: Slovenské pohľady, Morfológia slovenského jazyka. Kivételt csupán a külföldi újságok, hetilapok, folyóiratok képeznek, ezeknek címét a szlovák az eredeti írásmódnak megfelelően jelöli: New York Times, Le Monde. (Ctibor Bachratý felvétele) A Feketeország egyik provokatív jelenet
