Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-24 / 221. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 24. MINDENNAPI KENYERÜNK A megvalósítandó álom ZSOLNAI PÁL Azok, akik lényegesen megváltoztatták a világtörténelmet, általában nem rendelkeztek megfelelő körülményekkel. Többségében mégis hajlamosak vagyunk szinte reménytelennek látni és úgy is jellemezni a világot. Panaszkodunk a körülményekre: a sorsra, a családra, az országra, amelyben élünk. Bosz- szantanak bennünket a magas benzinárak, az alacsony fizetések, a rossz tanár vagy főnök. Mi lehet a különbség azonban azok között az emberek között, akik felülemelkednek ezeken a dolgokon, és azok között, akik csak panaszkodnak? Vajon mi a különbség aközött a két embercsoport között, akik ugyanazt a félig töltött poharat kétféleképpen látják? Az egyik fél azt látja, hogy a pohár félig üres, a másik fél viszont azt, hogy félig telve van. Megvagyok győződve róla, hogy ez nézőpont kérdése, meggyőződés, és hogy összefügg az álmok beteljesülésével. A történelem egyik legnagyobb férfi alakja olyan városban született, mely ma már csak falunak számít, hiszen alig volt több lakosa ötszáznál. Egyetlenegy- szer, kényszerből ruccant csak ki Egyiptom földjére, soha nem utazott messzebb, mint százötven kilométer, három év alatt mégis megváltoztatta az emberiség történelmét. Soha nem érdekelte a dicsőség, gondolkodás nélkül magára vonta a politikai és egyházi körök haragját, ha az Isten igazságáról volt szó. Jézus azért tudta megváltoztatni a világot, mert hű volt ahhoz az el- hivatáshoz, melyet Isten jelölt ki számára. Hírlik, hogy egyszer, amikor Kalkutta utcáin megállt egy turistacsoport Teréz anya mellett, ahogy épp az éhes és elhagyott gyerekeket etette, az egyik turista fényképezés közben félhangosan megjegyezte: „ezt a munkát én nem csinálnám még egymillió dollárért sem”. Teréz anya felemelte a fejét, megfordult és azt válaszolta: „egymillió dollárért bizony én sem csinálnám”. Mert pontosan tudta, miért végzi ezt, miért szolgálja a rászorulókat. Semmi más nem töltötte volna be az életét. Volt egy álma, és kész volt rá, hogy mindent megtegyen beteljesülése érdekében. Érdekes módon a mai napok félresiklott életeit nem is annyira azok az emberek élik, akiknek a fejükbe szállt a dicsőség, hanem éppen azok, akiknek volt egyszer egy álmuk, de már elfeledkeztek róla. Már nem hisznek abban, amit Isten ígért, mutatott, és amire elhívta őket. Nem hiszik, hogy mindez valóra válhat. Tele van a társadalom olyan emberekkel, akik megelégszenek az átlagossal, keserűséggel vannak tele, és abban bíznak, hogy valahogy majdcsak átvészelik a hátralevő napokat. Csakhogy még soha senki nem állított szobrot egy híres szkeptikusnak vagy cinikusnak. Kell egy álom, amely Istententől adatott, és ami egyszer beteljesedik. Ehhez engedjenek meg nekem pár praktikus tanácsot. Az első, hogy fogadjuk el Istentől azt az álmot. Mi szerettem volna lenni, mikor még fiatal voltam, hol vannak azok az elhatározásaim, amelyeket akkor tettem, amikor érettségiztem, amikor beléptem az első munkahelyemre? Mindnyájan elfogadtunk valamüyen álmot Istentől, ne adjuk hát fel ilyen könnyen! A másik tanács: meg kell fizetnünk az álmaink árát. Minden jónak és tartalmasnak ára van, áldozzunk fel valamit a kényelmünkből ennek érdekében. És használjuk ki azokat a lehetőségeket, melyeket az életben kapunk. A különbség a bölcs és a kevésbé bölcs ember között, hogy míg az egyik látja a lehetőséget, és ki is használja, a másik nem tesz semmit. Meg vagyok győződve róla, ha valamire nekünk, keresztényeknek szükségünk van, az az, hogy legyen egy célunk, amit el akarunk érni. Álmunk, amit Isten adott nekünk, a környezetünk számára, társadalmunk számára. Álom, mely Isten segítségével beteljesülhet, tekintet nélkül a körülményekre. A szerző az apostoli egyház lelkésze Egy kelet-szlovákiai munkanélküli levele nyugat-szlovákiai kollégájához autentikus nyelvezetben „Ez biztos nálatok is így van...” Hát szerbusz, öcsém, rég nem találkoztunk. Kicsit felmentek a jegyárak, úgyhogy én mán hozzád nemigen utazgathatok, se busz- szal, se pedig vonattal. írtad múltkorában, hogy elmehetek éppen autóval is - na, hát az biztos nem lesz. TÓTH FERENC Nem mintha nem lenne autóm, vettem egy valódi ezres em- bécskát. A tulaj egy kicsit habozott, hogy nekem vagy a múzeumnak adja el, de aztán a háromezer koronának nem tudott ellenállni. (A múzeumnak nem volt ennyi készpénze - ez lehet, hogy nálatok is így van.) Hát ezzel igazából azért nem mehetek, mert szegénynek minden tíz kilométer után meg kell pihennie, úgyhogy ha húsvét után rögtön elindulok, esetleg mindenszentekre lehetnék nálad. Igaz, benzint nem sokat fogyaszt: pont annyit csak- , mint olajat. írod, hogy neked valamivel jobb, átjársz brigádmunkára Ausztriába, közbe azért van valami cociálka is, úgyhogy ösz- szejött egy használt Fiatra. Itt mifelénk már lassan mindenki munkanélküli, én mondom, nincs messze az az idő, mikor a munkásembert úgy fogják majd mutogatni, mint valami ritkaságot. Érdekes, hogy amúgy meg mindenki annyit gürizik, mint „a állat” - ti nemigen használjátok az „az” névelőt, ugye? Fentiekből kifolyólag mifelénk igen nehéz jó munkahelyet találni. Na persze, azért nem teljesen lehetetlen, de a telepen már negyvenezer a legolcsóbb, a gázosoknál meg majdnem pont ugyanennyi, igaz, elfogadnak dollárt is, micsoda szerencse. Most mondd, hogy drágul minden, három éve még harmincért is bejuthattam volna. Az Első Nagymecsiar Birodalom idején még ingyen is ment vóna, tudom, nem hiszed el. De így vót. Mondta is a kocsmába a pasas, te hülye (mondta), lépj be, lesz munka dögivei. Csak egy magyar faluba kellett volna egy sejket alapítani vagy inkább sejtet, de akkor már sok féldecit semlegesítettünk korsó sörökkel, a jól bevált keleti filozófiához híven. Még a telefonszámot is megadta a muksó, mondják, akár a szlovákiai átlag- keresetet is megkaphatod ilyen helyeken, főleg, ha nem pofázol túl sokat. De hát, tudod, párttag se vótam sose, hát most legyek, mikor már végre szabadok vagyunk? Az ember sose essék kétségbe, én aszondom. Vannak, akik más utat választanak: közel a határ, lehet árulni ezt-azt. Csak persze nem nagyban, mert akkor rád szállnak hol a rossz fiúk, hol a jó fiúk, akik között néha elég nehéz különbséget tenni. (De hát ez nálatok is egész biztosan így van.) Mondjuk, kölcsön is kérhetek, ha végképp megszorulok, de az a kétszáz százalék egy kicsikét soknak tűnik nekem, akárhogy mondta is a vastagláncos, hogy „haveri alapon” van. A héten meg még jól meg is szaporodtunk, már mint mi, munkanélküliek, mert egyszerre privatizálták az összes jól menő állami vállalatot. Vagyis kettőt. Mondják, nagy harcok vótak, ahogy az ilyenkor szokás, meg fúrások, aki eddig funkciós vót, mán melósnak is elmenne, csak maradhasson. Hát, szegényeknek ennyire azért nem kéne lealacsonyodniuk! Vicc, ami vicc, de bizony az ilyesmit sokan igencsak a szívükre szedik, én mondom neked, megszaporodik majd a baleseti statisztika, egy pár infarktussal megint több lesz, ne adj isten valamelyik még ki is lógatja magát az ablakon - látszik, hogy még sose vótak munkanélküliek, ami így egymás közt szólva azért egyáltalán nem a világ vége. (Persze, hogy vót pályázat, de oda csak azok mennek, akik előre tudják a lapokat. Na, ez biztos, hogy nálatok is pont így van.) Azért persze mindenkit nem kell sajnálni, kaptak annyi lelépési lóvét, amennyit a magunkfajta egy rakáson életében még nem is látott. (Meg nem is fog.) Még akkor se, ha eladná a tetőt a feje fölül, ami nem is biztos, hogy sikerül, mert itt már annyi eladó lakás van, mint a nyű. (Hát ez nálatok egészen biztosan nem így van, nézem a hirdetésben, garzonkáért félmilliót szemrebbenés nélkül. Ennyiért mifelénk egy egész bejáratot vehetsz.) Tiszta szerencse - áldom is érte a jó sorsot -, hogy elmehetek néha jószívű vállalkozókhoz hantlógerkedni, a múltkor is az egyik, te, nem hiszed el, tizennyolc egész koronát fizetett óránként, és nem is kelletett csak tizenkét órát dógozni naponta. A könny kicsordult a szememből ennyi jóságtól, hisz, ha jól belegondolunk, ez több mint kétszáz korona naponta, pajtás! Még ha buszra kell is ötven, meg egy százas a kajára szűkén, akkor is marad jó ötvenes! Hát ennyiből már bátran meglátogathatjuk a kínai turkálót a családdal! (Jobb is lesz kimozdulniuk, legaláb j felmelegednek egy kicsit, mert a fűtést már rég kikapcsolták. Az ember ilyenkor jön csak rá, hogy milyen felesleges luxuskényelemben élt azelőtt. Tudod, megmondom én neked az őszintét - nem akarok rút szibarita váz lenni, ahogy az a költő írja, akinek szintén elég sok baja volt az életben.) Szerinted visszajönnek a kommunisták? Lesz még kétkoronás tej, meg szőlő meg lágykenyér? Igaz, el se mentek - csak a fiaik különféle külföldi egyetemekre, és élhetik most azt az egészségtelen stresszes nagyvállalkozói életformát, úgy kell nekik. Azért mégis, öcsém, én azt mondom tenéked: ha tavaszig nem javul a helyzet, csak bepakolom a családot az embécskába. Ha jól rálépek a gázra, nyárra- őszre ott is lehetek. Sokan kelünk majd így útra, az utolsó esetleg becsapja az ajtót. Ha jól belegondolok, nagyapáink Amerikába mentek, apáink Csehországba, mi meg már csak ide, egy-két kerülettel amarrébb. Az is valami, mikor az egész földgolyó világfalu lett? Jé! Lehet, hogy a fiam már akár itthon is maradhat? Maradok üdvözlettel: a Te egyetlen keleti barátod. Munkanélküli magántisztviselő állást keres. Salamon Konrád: A csonka ország cúnű könyvéből Utazásunk a Holdban van Spielberg: E.T. 1982 (Képek: Archívum) P. S.: írod, hogy gyakoroltad otthon, amire a múltkor okítottalak, hogy kell egy deci pályin- kát... meg hogy az asszony ezért kicsit ideges lett. Na látod, hát ez az, ami nálatok is, meg nálunk is egész pontosan ugyanúgy van. Hát ennyiből már bátran meglátogathatjuk a kínai turkálót a családdal! ÖTLET-TÁR Szagok a lakásban TIPPEK A lakásban adódó kellemetlen szagokat más-más módszerrel lehet megszüntetni: ♦ A legkisebb maradék dezodort, üres kölnisüveget se dobjuk ki. Fiókok, szekrény mélyén kellemes illatot ad. ♦ Új pipereszappant tárolhatunk ágynemű, fehérnemű, pulóverek között. A textília átveszi az illatot. ♦ A szabadon függő nedves szivacs sok szagot képes közömbösítem. Magába szívja a dohányfüstöt. Ha a rendbe rakott konyhában függesztjük fel, a főzés nyomán maradt illatokat tünteti el. ♦ A dohányfüst szagú ruhadarabokat (ha nem moshatók) csomagoljuk nagyon erősen kicsavart nedves ruhába, és akasszuk néhány órára ki a szabadba. ♦ A konyha, a fürdőszoba, a vécé padlóját időnként mossuk fel ecetes vízzel. Ez a legyeket is távol tartja. ♦ Leolvasztáskor tegyünk a hűtő- szekrénybe egy csésze forró tejet. Minden kellemetlen szagot magába szív. (Utána természetesen öntsük ki.) A hűtőszekrényben tartsunk szagtalanítót (kapható), de időnként tegyük ki a napra, hogy regenerálódhasson. Rágógumira jeget A gyerek nem mindig ügyel arra, hogy éppen hová teszi le a rágógumiját. Kellemetlen meglepetésben van részünk, ha szőnyegre poty- tyantott rágóba_ lépünk, s csak cipőlevéve tudunk továbbmenni, vagy az elegánsan öltözött vendég beleül a fotelbe, és ott ragad... A legkönnyebben úgy távolíthatjuk el (nem a vendéget: a rágógumit), ha egy vékony műanyag zacskóba jégkockát teszünk, ráhelyezzük a rágógumira, az megkeményedik és könnyen leválik. A poratka A fél milliméter nagyságú pó- kocskák porral, a lekoptatott emberi bőrsejtekkel táplálkoznak. Kedvelt tartózkodási helyük az ágy. Az atka száraz ürüléke termeli - az egyéb porral - az ún. háziport. Az atka nem kedveli a műanyagot. Ha a természetes anyagokat szintetikusra cseréljük, megvonjuk tőlük az életlehetőséget. Lószőr matrac helyett (ha még van ilyen valahol) szivacson alszunk, a padlószőnyeget feltörölhető padlóra cseréljük. Ha ez nem lehetséges, ha allergiás van a családban, naponta porszívózzunk - lehetőleg az ágyneműt is. Az atka szereti a meleget, a nyirkot, a nyugalmas sarkot. Nem szereti a porszívózást, a padlómosást, a tiszta függönyt, a gyakori ágyneműcserét, a portalanítást, a szellőztetést és a huzatot. Belepusztul a tisztaságba. Legyen világosság! A sötét helyiségek megvilágosí- tása úgy is elérhető, ha a belső ablakpárkányt és az ablakkeret melletti részt kicsempézzük tükörlapokkal. Méretre vágassuk a kockákat, és csemperagasztóval (kilós dobozban is árulják) ragasszuk fel. Nagyobb szaküzletekben csiszolt tükörcsempe is kapható különböző méretekben, de ez drágább, (k)
