Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-22 / 219. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Még jőni fog egy jobb kor, ám a gazdasági fellendülésnek is van negatív oldala Jólét és népességfogyás TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Az orosz lapok nem adnak esélyt a szibériai KrasAir légi- társaságnak a Malév megszerzésére, noha Gyurcsány Ferenc miniszterelnök biztosította orosz kollégáját, Mihail Frad- kovot, hogy kormánya gazdasági döntéseit nem befolyásolják politikai hátsó szándékok. Gyurcsány ékesszólása elringatta orosz vendégét, de a magyar kormányfő kisvártatva jelezte: nagyarányú fejlesztés után fognak új pályázatot kiírni a Malévra. A két privatizáció összekapcsolása azt jelenti, hogy a KrasAirpek nem terem babér. Bár a magyarok nem sietnek megválni a Maiévtől, egy másik témában - a Kommer- szant szerint - pártolják, hogy a budapesti tőzsdén adjanak elsőként helyet a határidős kereskedésnek egy kénmentesített, új Urals exportolajfajtával. Az üzleti lap szerint az orosz kormányfő segítséget ígért ahhoz, hogy a Mól - amely az idén 6,4 millió tonna olajat kap a (tönkretett YUKOS helyébe lépett) Lukoiltól Magyarország és Szlovákia ellátására - ennél többet vásárolhasson. Végső döntésért azonban a Lukoil vezetőségéhez fordult, amelyből egyébként senki sem utazott vele Budapestre. A Mól teljes importja Magyarország és Szlovákia számára 11-12 millió tonna évente, a fennmaradó mennyiséget más orosz cégektől (TNK-BP, Sibneft, Russ- neft) veszi meg. R0D0NG SZÍNMŰN Phenjan azzal vádolja az USA-t, hogy a nukleáris programjáról szóló hatoldalú tárgyalásokat Észak-Korea lefegyverzésére és az ellene való nukleáris csapás előkészítésére használja fel. Ez a Koreai Munkapárt napilapjában, a Rodong Szinmunban jelent meg. Phenjan ígéretet tett arra, hogy feladja nukleáris programját gazdasági segélyek és biztonsági biztosítékok fejében, e nyilatkozatban azonban már azt követelte, előbb az USA szállítson neki a bizalom jeléül könnyű vizes atomreaktorokat, és csak ezután hajlandó atomfegyverprogramját felszámolni. A két Korea, Kína, Japán, az USA és Oroszország által aláírt közös nyilatkozat leszögezte: jelenleg nincsenek atomfegyverek a Koreai-félszigeten, és az USA- nak nincs szándékában sem nukleáris, sem hagyományos fegyverekkel támadást indítani Észak-Korea ellen. Számos politológus, politikai elemző és szakértő dolgozik azon, hogy megtalálja a demokrácia receptjét. Mert egy ilyen egyszerűnek tűnő dolognak igazából nincs leírható receptje, pedig sokan keresik a választ. KESZEGH BÉLA A demokratikus átmenetre, amikor egy öntörvényű rendszert egy néphez közelebb álló csoport söpör le, sok példát láthatunk, de hogy mi kell ahhoz, hogy ezek után egy demokratikus intézményrendszer, politikai kultúra vagy jogorvoslat kialakuljon, már sokkal nehezebb megadni a választ. Ismerünk országokat Dél-Ame- rikában, ahol a régi rendszer megdöntése után az új értékek soha nem tudtak gyökeret verni, ugyanakkor Spanyolországban vagy Portugáliában a 30 évvel ezelőtt elindult folyamatot sikeres demokratikus konszolidáció zárta. A különböző tanulmányok és elemzések mégis kínálnak érdekes információkat. Egy híres politológus a demokrácia meghonosodásának lehetőségét a gazdasági fejlettség szintjéhez köti, amely nélkül nem alakulhat ki demokratikus társadalom. Egy másik politológus tanulmánya ennél messzebbre megy: megállapítja, hogy ahol a GDP szintje nem éri el legalább a 6000 dollárt koponyánként, ott nem található igazán jól működő demokratikus rendszer. Ha ezeket a gondolatokat összegezzük, akkor megál-lapíthatjuk, hogy a gazdasági fejlettség előfeltétele a demokratikus berendezkedésnek, és bizonytalan gazdasági háttérre nem lehet demokratikus társadalmat felépíteni. Na de akkor, merül föl bennünk a kérdés, mit is akarnak az amerikaiak Irakban? Talán ők nem olvasták ezeket a tanulmányokat, melyek szerint demokráciát nem lehet akárhová exportálni? Persze, legyünk optimisták, és nézzük a dolog jó oldalát. Ha követjük az előbbi gondolatmenetet, és bízunk Szlovákia gazdasági fejlődésében, akkor (kisebbségi) jogaink mind hatékonyabb érvényesítését és érvényesülését feltételezhetjük. Ha sikerül a gazdaságot fellendíteni Szlovákiában, akkor joggal valószínűsíthetjük, hogy az az európai életszínvonal előfutára lehet. Bízhatunk benne, hogy a magyar kisebbség léte nem lesz majd választások és nagykoalíciók tárgya, mivel a gazdasági növekedés a társadalom érettségét is tovább növeli. De sajnos rossz hírem is van. Néhány tanulmány a demokratikus fejlettség és a demográfia viszonyát is vizsgálja. Egyértelműen kimutatható, hogy a fejlett demokratikus országok legtöbbjében a családonként születő gyermekek száma átlagosan 1,4 körüli, ami a népesség jelentős fogyásához vezet. Különösen jól megfigyelhető ez a folyamat az előbb említett Spanyolországban vagy Portugáliában, ahol a 80-as évek elején elkezdődött fellendülés jelentősen rontotta a demográfiai mutatókat. Szomorú előrejelzés nekünk ez magyaroknak, akik már most is fogyóban vagyunk, amit a gazdasági fellendülés tovább serkenthet. Ha tudatosítjuk a gazdasági fellendülés pozitív és negatív oldalait, akkor jó eséllyel fogalmazhatunk meg olyan közpolitikái változásokat, amelyek minimálisra csökkentik a negatív oldal hatásait. Ez buzdít arra, hogy a munkahelyteremtő programok mellett különösen odafigyeljünk a családteremtő és oktató-nevelő programokra, amely ugyan elfogadja, de nem engedi általános modellé tenni a válásokat vagy az anyával nevelkedő gyerekek modelljét. Az egy gyermeket tervező családokat különböző támogatások révén szükséges buzdítanunk további gyermekvállalásra, hogy létszámunk legalább ne csökkenjen, és közösségünk ne öregedjen el. Elkerülhetetlenül fontos egy családbarát politika képviselete, ahol a többgyerekes család a legközkedveltebb modell. A magyar érdek- képviseletek feladata vállalni ezt az ügyet azért, hogy a (felvidéki) magyarság ne a majdani jólétnek köszönhetően fogyjon el. A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára A fejlett demokratikus országokban 1,4 az átlagos gyerekszám. Irakban becslések szerint csak mintegy háromezer külföldi harcolhat a lázadók oldalán, ötödük algériai A szunnita nacionalizmus fűti az iraki lázadást MTI-FIGYELŐ A szaúdi származású személyek alig egy százalékát teszik ki az Irakban harcoló lázadóknak, de mindegyikük több ezer dollárral segíti a felkelést és gondoskodik arról, hogy öngyilkos merényleteiket követően ismertté váljon „mártírsorsuk”, elősegítve újabb önkéntesek toborzását - derül ki egy amerikai kutatóintézet tanulmányából. A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) - szaúdi és egyéb külföldi hírszerző szolgálatoktól, illetve más értesülésekre alapozott - elemzése ellentmond azoknak a korábbi jelentéseknek, amelyek azt sugallják, hogy a Szaddám Húszéin iraki diktátor hatalmának 2003. márciusi megdöntése óta tartó lázadásból szaúdi állampolgárok nagy arányban veszik ki részüket. A tanulmány szerint az iraki lázadók soraiban mintegy 30 ezer fegyveres harcolhat. Kilencven százalékuk iraki szunnita arab, akiket az országban többséget alkotó síiták uralmától való félelem, vagy a szunnita kisebbség hatalmának elvesztése miatt érzett düh vezetett a felkelők közé. Irakban becslés szerint mintegy háromezer külföldi harcolhat a lázadók oldalán. A legnépesebb - az összes külföldi származású felkelő mintegy ötödét kitevő - csoportot közülük az algériai származásúak alkotják. Szíriából és Jemenből a lázadók 18, illetve 17 százaléka érkezett. Szaúd-Arábiá- ból idén augusztusig mintegy 350 személy csatlakozott a felkelőkhöz, közülük 130-at feltehetően megöltek vagy elfogtak. A szaúdi önkéntesek anyagilag és a propaganda terén is támogatják a lázadókat. A szegényebb arab országokból jövőktől eltérően a szaúdiak néha 10-15 ezer dollárral a zsebükben érkeznek a felkelőkhöz. Az algériai vagy az egyiptomi származású öngyilkos merénylőktől eltérően pedig - akiknek családja talán sohasem értesül rokonuk haláláról - a szaúdiak gondoskodnak arról is, hogy „mártírhalálukról” tudomást szerezzen a világ: társaiknál meghagyják azt a telefonszámot, amelyen hozzátartozóik értesíthetők a történtekről, az eseményt övező médiafigyelem pedig hatékony eszköznek bizonyul újabb lázadók, kamikázék toborzásához. KOMMENTÁR Hamis léggömbök MALINAK ISTVÁN Az annyira zűrzavaros helyzetben, mint amilyen a német választások után kialakult, minden jósolgatás kockázatos, valószínűleg semmi sem jönne be. Csak a pártvezetők nyilatkozataira lehet hagyatkozni, ők pedig, a rakétavédelemből vett hasonlattal élve, kizárólag hamis célpontokat, amolyan fémléggömböket eregetve tévesztik meg a nagyérdeműt, tesztelve a többiek alku- és tűrőképességét. Németországban pillanatnyilag minden koalíciós változatnak van realitása, és mindnek vannak veszélyei. De a legnagyobb veszélyt a bizonytalanság jelenti, ami már nemcsak belpolitikai kérdés. Ismét egy hasonlattal élve: ahogy az USA a jelenlegi világpolitikai helyzetben nem engedheti meg magának az új izolacionizmus valamiféle térnyerését, úgy Németország sem a bezárkózást, visszahúzódást Európában, az identitásválsággal küszködő Európai Unióban. Mivel a liberális FDP kikosarazta a szocdem-zöld koalíciót, a zöldek pedig kikosarazták a kereszténydemokrata-liberális szövetséget, sokan már csak két változatban gondolkodnak: a választások megismétlésében vagy a nagykoalícióban. Az első ellen szól a kis pártok szempontjából az, hogy valószínűleg nem érnének el ilyen jó eredményt, elveszítenék a mérleg nyelve-pozíciójukat, hiszen a németek többsége - a felmérések szerint - máris megcsömörlött a bizonytalanságtól. A nagy pártok szempontjából: az SPD bízhatna abban, hogy az újabb kampányban folytatódna Schröder diadalmenete, aki a biztos halálból hozta vissza pártját. Ellene szól: mozgósíthatja magát a CDU/CSU-szimpatizánsok azon tábora, amely vasárnap nem ment el szavazni, mert megijedt a jobboldali gazdasági reformcsomagtól, főleg az adóreformtól, s ezért a német mellett az egész európai jobboldali sajtó leszedte róla a keresztvizet. Marad a németek által is elfogadhatónak tartott nagykoalíció lehetősége: az nem leküzdhetetlen akadály, hogy pillanatnyilag két kancellárjelölt van, s mintha egyik sem lenne hajlandó visszalépni. Ez nem komoly, Németország nem Szlovákia, Schröder is, Merkel is tudatosítja a hatalmas nemzetközi felelősséget, azt a veszélyt, amit a válság elhúzódása, Németország - a destabilizáció erős kifejezés lenne - kiszámíthatatlansága jelentene. Itt válik igazán érdekessé az uniós kérdésekre szakosodott brüsszeli hírszolgálat, az EurActiv elemzése. E szerint az EU szempontjából a legnagyobb veszélyt éppen az CDU/CSU-SPD nagykoalíció jelentené. A két nagy párt közötti különbségek elég jelentősek ahhoz, hogy a döntéshozatalban semlegesítsék, lebénítsák egymást, ami Németországban is politikai instabilitást okozna, meg az unióban is számos fontos kérdésre rányomná bélyegét. Mivel a két nagy párt egyformán erős, a kormánynak a külpolitikában is csak nagyon szűk lenne a mozgástere. Az nyilvánvaló, hogy minden jobb egy elhúzódó berlini béna kacsa-időszaknál, egyébként semmi sem biztos. De délután talán okosabbak lehetünk, hiszen ma kerül sor a CDU/CSU és az SPD közötti első hivatalos tárgyalásra. Biztató lehet Schröder- nek az a keddi kijelentése, miszerint minden párttal hajlandó az előfeltételek nélküli párbeszédre. JEGYZET Spániel a szatyorban BUCHLOVICS PÉTER Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nemes lelkű kutya- tulajdonos. Ennek az aranyszívű, panellakó gazdinak megellett a spánielé. Bizony, gond lehet négy kutyakölyköt felnevelni, még inkább elhelyezni őket. Ám hősünk nem a kézenfekvő megoldásokat részesítette előnyben (lásd: elajándékozás, vízbe fojtás, autóból való kivágás a sztrádán, netán egy vidéki út mentén), hanem a legkényelmesebbet. Fogta a kiskutyákat, azonmód, élve belecsavarta őket egy műanyag reklámszatyorba, jókora csomót kötött a zacsekra, aztán kislattyogott a legközelebbi szeméttárolóhoz, s nemes egyszerűséggel bevágta őket a tru- tyi legaljára. Jól végezte dolgát, hiszen senki sem látta meg, na meg aztán arról a gyémánt szívéről sem pattogott le a zománc, mert ő nem ölte meg őket! Csakhogy, mint mondani szokás, a nagyfőnök nem bottal ver. Nem is, mert ebben az esetben lábbal, ököllel és baseballütővel. Történt ugyanis, hogy a tett színhelyére egy jókötésű fiatalember vitte ki pár percre rá a szemetet. Feltűnt neki az a halk, elfúló nyöszörgés, amit hallani vélt a szemétkupac legaljáról. Amikor kibontotta a reklámszatyrot, elborzadt és felháborodott. Pedig nem az a heves vérű természet. A négy kölyökből már csak hármat tudott megmenteni, az egyik megfulladt. Gyors körtelefon a szintén kutyaszerető haveroknak: ugyan már, adják le a bizalmas infót, itt és itt kinek van spánielé, vemhes-e, netán ellett is már, és mikor. A fiúk seperc alatt kiderítették. A tulajdonoshoz pedig egy este becsöngettek... Aztán nem tudta, mi történt, ugyanis zacskót húztak a fejére, és úgy elverték, mint a kétfenekű dobot. A három kis kutyakölyök pedig azóta is megvan, épek, egészségesek, szépen cseperednek. Ha nem hiszik, járjanak utána. Eltekintve attól, hogy ez kissé durva formája az állatvédelemnek, kétségtelenül hatékony. Jut eszembe, amit Hrabal mesternél mond Vladimír a Doktornak az Örökkévalóság gátján: aki az állatokat szereti, az egyenesen istennel parolázik.
