Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-22 / 219. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Még jőni fog egy jobb kor, ám a gazdasági fellendülésnek is van negatív oldala Jólét és népességfogyás TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Az orosz lapok nem adnak esélyt a szibériai KrasAir légi- társaságnak a Malév megszer­zésére, noha Gyurcsány Ferenc miniszterelnök biztosította orosz kollégáját, Mihail Frad- kovot, hogy kormánya gazda­sági döntéseit nem befolyásol­ják politikai hátsó szándékok. Gyurcsány ékesszólása elrin­gatta orosz vendégét, de a ma­gyar kormányfő kisvártatva je­lezte: nagyarányú fejlesztés után fognak új pályázatot kiír­ni a Malévra. A két privatizáció összekapcsolása azt jelenti, hogy a KrasAirpek nem terem babér. Bár a magyarok nem si­etnek megválni a Maiévtől, egy másik témában - a Kommer- szant szerint - pártolják, hogy a budapesti tőzsdén adjanak elsőként helyet a határidős ke­reskedésnek egy kénmentesí­tett, új Urals exportolajfajtával. Az üzleti lap szerint az orosz kormányfő segítséget ígért ah­hoz, hogy a Mól - amely az idén 6,4 millió tonna olajat kap a (tönkretett YUKOS helyébe lépett) Lukoiltól Magyarország és Szlovákia ellátására - ennél többet vásárolhasson. Végső döntésért azonban a Lukoil ve­zetőségéhez fordult, amelyből egyébként senki sem utazott vele Budapestre. A Mól teljes importja Magyarország és Szlovákia számára 11-12 millió tonna évente, a fennmaradó mennyiséget más orosz cé­gektől (TNK-BP, Sibneft, Russ- neft) veszi meg. R0D0NG SZÍNMŰN Phenjan azzal vádolja az USA-t, hogy a nukleáris prog­ramjáról szóló hatoldalú tár­gyalásokat Észak-Korea lefegy­verzésére és az ellene való nuk­leáris csapás előkészítésére használja fel. Ez a Koreai Mun­kapárt napilapjában, a Rodong Szinmunban jelent meg. Phen­jan ígéretet tett arra, hogy fel­adja nukleáris programját gaz­dasági segélyek és biztonsági biztosítékok fejében, e nyilat­kozatban azonban már azt kö­vetelte, előbb az USA szállítson neki a bizalom jeléül könnyű vizes atomreaktorokat, és csak ezután hajlandó atomfegyver­programját felszámolni. A két Korea, Kína, Japán, az USA és Oroszország által aláírt közös nyilatkozat leszögezte: jelen­leg nincsenek atomfegyverek a Koreai-félszigeten, és az USA- nak nincs szándékában sem nukleáris, sem hagyományos fegyverekkel támadást indítani Észak-Korea ellen. Számos politológus, politi­kai elemző és szakértő dol­gozik azon, hogy megtalál­ja a demokrácia receptjét. Mert egy ilyen egyszerűnek tűnő dolognak igazából nincs leírható receptje, pe­dig sokan keresik a választ. KESZEGH BÉLA A demokratikus átmenetre, amikor egy öntörvényű rendszert egy néphez közelebb álló csoport söpör le, sok példát láthatunk, de hogy mi kell ahhoz, hogy ezek után egy demokratikus intéz­ményrendszer, politikai kultúra vagy jogorvoslat kialakul­jon, már sokkal nehezebb megadni a választ. Isme­rünk országokat Dél-Ame- rikában, ahol a régi rend­szer megdöntése után az új értékek soha nem tud­tak gyökeret verni, ugyan­akkor Spanyolországban vagy Portugáliában a 30 évvel ezelőtt elindult folyamatot sikeres de­mokratikus konszolidáció zárta. A különböző tanulmányok és elemzések mégis kínálnak érdekes információkat. Egy híres politoló­gus a demokrácia meghonosodá­sának lehetőségét a gazdasági fej­lettség szintjéhez köti, amely nél­kül nem alakulhat ki demokrati­kus társadalom. Egy másik polito­lógus tanulmánya ennél messzebbre megy: megállapítja, hogy ahol a GDP szintje nem éri el legalább a 6000 dollárt koponyán­ként, ott nem található igazán jól működő demokratikus rendszer. Ha ezeket a gondolatokat össze­gezzük, akkor megál-lapíthatjuk, hogy a gazdasági fejlettség előfel­tétele a demokratikus berendez­kedésnek, és bizonytalan gazdasá­gi háttérre nem lehet demokrati­kus társadalmat felépíteni. Na de akkor, merül föl bennünk a kér­dés, mit is akarnak az amerikaiak Irakban? Talán ők nem olvasták ezeket a tanulmányokat, melyek szerint demokráciát nem lehet akárhová exportálni? Persze, legyünk optimisták, és nézzük a dolog jó oldalát. Ha kö­vetjük az előbbi gondolatmenetet, és bízunk Szlovákia gazdasági fejlődésében, akkor (kisebbségi) jogaink mind hatékonyabb érvé­nyesítését és érvényesülését felté­telezhetjük. Ha sikerül a gazdasá­got fellendíteni Szlovákiában, ak­kor joggal valószínűsíthetjük, hogy az az európai életszínvonal előfutára lehet. Bízhatunk benne, hogy a magyar kisebbség léte nem lesz majd választások és nagykoa­líciók tárgya, mivel a gazdasági növekedés a társadalom érettsé­gét is tovább növeli. De sajnos rossz hírem is van. Néhány tanulmány a demokrati­kus fejlettség és a demográfia vi­szonyát is vizsgálja. Egyér­telműen kimutatható, hogy a fej­lett demokratikus országok leg­többjében a családonként születő gyermekek száma átlagosan 1,4 körüli, ami a népesség jelentős fo­gyásához vezet. Különösen jól megfigyelhető ez a folyamat az előbb említett Spanyolországban vagy Portugáliában, ahol a 80-as évek elején elkezdődött fellendü­lés jelentősen rontotta a demog­ráfiai mutatókat. Szomorú előre­jelzés nekünk ez magyaroknak, akik már most is fogyóban va­gyunk, amit a gazdasági fellendü­lés tovább serkenthet. Ha tudatosítjuk a gazdasági fel­lendülés pozitív és negatív oldala­it, akkor jó eséllyel fogalmazha­tunk meg olyan közpolitikái válto­zásokat, amelyek minimálisra csökkentik a negatív oldal hatásait. Ez buzdít arra, hogy a munkahely­teremtő programok mellett külö­nösen odafigyeljünk a családte­remtő és oktató-nevelő progra­mokra, amely ugyan elfogadja, de nem engedi általános modellé ten­ni a válásokat vagy az anyával ne­velkedő gyerekek modelljét. Az egy gyermeket tervező családokat különböző támogatások révén szükséges buzdítanunk további gyermekvállalásra, hogy létszá­munk legalább ne csökkenjen, és közösségünk ne öregedjen el. Elke­rülhetetlenül fontos egy családba­rát politika képviselete, ahol a többgyerekes család a legközked­veltebb modell. A magyar érdek- képviseletek feladata vállalni ezt az ügyet azért, hogy a (felvidéki) magyarság ne a majdani jólétnek köszönhetően fogyjon el. A szerző a Selye János Egye­temi Központ tanára A fejlett demokratikus országokban 1,4 az átlagos gyerekszám. Irakban becslések szerint csak mintegy háromezer külföldi harcolhat a lázadók oldalán, ötödük algériai A szunnita nacionalizmus fűti az iraki lázadást MTI-FIGYELŐ A szaúdi származású szemé­lyek alig egy százalékát teszik ki az Irakban harcoló lázadóknak, de mindegyikük több ezer dollár­ral segíti a felkelést és gondosko­dik arról, hogy öngyilkos merény­leteiket követően ismertté váljon „mártírsorsuk”, elősegítve újabb önkéntesek toborzását - derül ki egy amerikai kutatóintézet tanul­mányából. A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Köz­pontjának (CSIS) - szaúdi és egyéb külföldi hírszerző szolgála­toktól, illetve más értesülésekre alapozott - elemzése ellentmond azoknak a korábbi jelentéseknek, amelyek azt sugallják, hogy a Szaddám Húszéin iraki diktátor hatalmának 2003. márciusi meg­döntése óta tartó lázadásból szaú­di állampolgárok nagy arányban veszik ki részüket. A tanulmány szerint az iraki lázadók soraiban mintegy 30 ezer fegyveres harcolhat. Kilencven százalékuk iraki szunnita arab, akiket az országban többséget al­kotó síiták uralmától való félelem, vagy a szunnita kisebbség hatal­mának elvesztése miatt érzett düh vezetett a felkelők közé. Irakban becslés szerint mintegy hárome­zer külföldi harcolhat a lázadók oldalán. A legnépesebb - az összes külföldi származású fel­kelő mintegy ötödét kitevő - cso­portot közülük az algériai szár­mazásúak alkotják. Szíriából és Jemenből a lázadók 18, illetve 17 százaléka érkezett. Szaúd-Arábiá- ból idén augusztusig mintegy 350 személy csatlakozott a fel­kelőkhöz, közülük 130-at felte­hetően megöltek vagy elfogtak. A szaúdi önkéntesek anyagilag és a propaganda terén is támogat­ják a lázadókat. A szegényebb arab országokból jövőktől el­térően a szaúdiak néha 10-15 ezer dollárral a zsebükben érkeznek a felkelőkhöz. Az algériai vagy az egyiptomi származású öngyilkos merénylőktől eltérően pedig - akiknek családja talán sohasem értesül rokonuk haláláról - a szaú­diak gondoskodnak arról is, hogy „mártírhalálukról” tudomást sze­rezzen a világ: társaiknál meg­hagyják azt a telefonszámot, ame­lyen hozzátartozóik értesíthetők a történtekről, az eseményt övező médiafigyelem pedig hatékony eszköznek bizonyul újabb láza­dók, kamikázék toborzásához. KOMMENTÁR Hamis léggömbök MALINAK ISTVÁN Az annyira zűrzavaros helyzetben, mint amilyen a német vá­lasztások után kialakult, minden jósolgatás kockázatos, való­színűleg semmi sem jönne be. Csak a pártvezetők nyilatkozata­ira lehet hagyatkozni, ők pedig, a rakétavédelemből vett hason­lattal élve, kizárólag hamis célpontokat, amolyan fémléggöm­böket eregetve tévesztik meg a nagyérdeműt, tesztelve a többi­ek alku- és tűrőképességét. Németországban pillanatnyilag minden koalíciós változatnak van realitása, és mindnek vannak veszélyei. De a legnagyobb veszélyt a bizonytalanság jelenti, ami már nemcsak belpolitikai kérdés. Ismét egy hasonlattal él­ve: ahogy az USA a jelenlegi világpolitikai helyzetben nem en­gedheti meg magának az új izolacionizmus valamiféle térnye­rését, úgy Németország sem a bezárkózást, visszahúzódást Európában, az identitásválsággal küszködő Európai Unióban. Mivel a liberális FDP kikosarazta a szocdem-zöld koalíciót, a zöldek pedig kikosarazták a kereszténydemokrata-liberális szövetséget, sokan már csak két változatban gondolkodnak: a választások megismétlésében vagy a nagykoalícióban. Az első ellen szól a kis pártok szempontjából az, hogy való­színűleg nem érnének el ilyen jó eredményt, elveszítenék a mérleg nyelve-pozíciójukat, hiszen a németek többsége - a fel­mérések szerint - máris megcsömörlött a bizonytalanságtól. A nagy pártok szempontjából: az SPD bízhatna abban, hogy az újabb kampányban folytatódna Schröder diadalmenete, aki a biztos halálból hozta vissza pártját. Ellene szól: mozgósít­hatja magát a CDU/CSU-szimpatizánsok azon tábora, amely vasárnap nem ment el szavazni, mert megijedt a jobboldali gazdasági reformcsomagtól, főleg az adóreformtól, s ezért a német mellett az egész európai jobboldali sajtó leszedte róla a keresztvizet. Marad a németek által is elfogadhatónak tartott nagykoalíció lehetősége: az nem leküzdhetetlen akadály, hogy pillanatnyilag két kancellárjelölt van, s mintha egyik sem lenne hajlandó visszalépni. Ez nem komoly, Németország nem Szlovákia, Schröder is, Merkel is tudatosítja a hatalmas nemzetközi fe­lelősséget, azt a veszélyt, amit a válság elhúzódása, Németor­szág - a destabilizáció erős kifejezés lenne - kiszámíthatatlan­sága jelentene. Itt válik igazán érdekessé az uniós kérdésekre szakosodott brüsszeli hírszolgálat, az EurActiv elemzése. E szerint az EU szempontjából a legnagyobb veszélyt éppen az CDU/CSU-SPD nagykoalíció jelentené. A két nagy párt közötti különbségek elég jelentősek ahhoz, hogy a döntéshozatalban semlegesítsék, lebénítsák egymást, ami Németországban is po­litikai instabilitást okozna, meg az unióban is számos fontos kérdésre rányomná bélyegét. Mivel a két nagy párt egyformán erős, a kormánynak a külpolitikában is csak nagyon szűk lenne a mozgástere. Az nyilvánvaló, hogy minden jobb egy elhúzódó berlini béna kacsa-időszaknál, egyébként semmi sem biztos. De délután ta­lán okosabbak lehetünk, hiszen ma kerül sor a CDU/CSU és az SPD közötti első hivatalos tárgyalásra. Biztató lehet Schröder- nek az a keddi kijelentése, miszerint minden párttal hajlandó az előfeltételek nélküli párbeszédre. JEGYZET Spániel a szatyorban BUCHLOVICS PÉTER Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nemes lelkű kutya- tulajdonos. Ennek az arany­szívű, panellakó gazdinak meg­ellett a spánielé. Bizony, gond lehet négy kutyakölyköt felne­velni, még inkább elhelyezni őket. Ám hősünk nem a kézen­fekvő megoldásokat részesítet­te előnyben (lásd: elajándéko­zás, vízbe fojtás, autóból való kivágás a sztrádán, netán egy vidéki út mentén), hanem a legkényelmesebbet. Fogta a kiskutyákat, azonmód, élve be­lecsavarta őket egy műanyag reklámszatyorba, jókora cso­mót kötött a zacsekra, aztán kislattyogott a legközelebbi szeméttárolóhoz, s nemes egy­szerűséggel bevágta őket a tru- tyi legaljára. Jól végezte dol­gát, hiszen senki sem látta meg, na meg aztán arról a gyé­mánt szívéről sem pattogott le a zománc, mert ő nem ölte meg őket! Csakhogy, mint mondani szokás, a nagyfőnök nem bottal ver. Nem is, mert ebben az esetben lábbal, ököllel és base­ballütővel. Történt ugyanis, hogy a tett színhelyére egy jó­kötésű fiatalember vitte ki pár percre rá a szemetet. Feltűnt neki az a halk, elfúló nyöször­gés, amit hallani vélt a szemét­kupac legaljáról. Amikor kibon­totta a reklámszatyrot, elbor­zadt és felháborodott. Pedig nem az a heves vérű termé­szet. A négy kölyökből már csak hármat tudott megmen­teni, az egyik megfulladt. Gyors körtelefon a szintén kutyaszerető haveroknak: ugyan már, adják le a bizalmas infót, itt és itt kinek van spáni­elé, vemhes-e, netán ellett is már, és mikor. A fiúk seperc alatt kiderítették. A tulajdo­noshoz pedig egy este becsön­gettek... Aztán nem tudta, mi történt, ugyanis zacskót húztak a fejére, és úgy elverték, mint a kétfenekű dobot. A három kis kutyakölyök pedig azóta is megvan, épek, egészségesek, szépen cseperednek. Ha nem hiszik, járjanak utána. Eltekint­ve attól, hogy ez kissé durva formája az állatvédelemnek, kétségtelenül hatékony. Jut eszembe, amit Hrabal mester­nél mond Vladimír a Doktor­nak az Örökkévalóság gátján: aki az állatokat szereti, az egyenesen istennel parolázik.

Next

/
Thumbnails
Contents