Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-22 / 219. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 22. FELHÍVÁS A Pátria rádió második alkalommal is megrendezi roma fesztiválját, amelyre 2005. október 29-én, szombaton kerül sor Duna- szerdahelyen. A fesztiválra versmondók, tánccsoportok, hangszeres együttesek és szólisták jelentkezését várják 2005. október 3-ig a Pátria rádió címén: Slovenský rozhlas, Rádio Patria, Mýtna 1., P. O. Box 55., 817 55 Bratislava 15., patria@slovakradio.sk . Ajelent- kezéshez kérik mellékelni az előadandó produkció hang- esedeg videofelvételét. AZ MKKI HÍREI A Krétakör Színház a nyitrai fesztiválon Nyitra. A nemzetközi színházi fesztiválon holnap 18.30 órai kezdettel mutatja be FEKETEor- szág című előadását a budapesti Krétakör Színház. A Schilling Árpád rendezte előadás a 2005. évi Pécsi Országos Színházi Találkozón a Legjobb Társulat különdíját nyerte. Hagyományőrző foglalkozások Kassa. Szent Mihály napjához és a szürethez kapcsolódó népszokásokat, mondókákat, dalokat és játékokat tanulhatnak a gyerekek a Magyar Közösségi Ház (Mészáros u. 59.) hagyományőrző és anyanyelvápoló foglalkozásán, amely szombaton 14 órától 17 óráig tart. Bartók világa Pozsony. Zuzana Vitálová zenetörténész, zeneterapeuta tart előadást a népzenei motívumok átiratairól Bartók Béla alkotásaiban a zeneszerző halálának 60. évfordulója alkalmából. Az előadást szeptember 26-án, hétfőn 17 órai kezdettel hallgathatják meg az érdeklődők a Magyar Intézet székházában. Faludy György kilencvenöt éves A líra agg garabonciása HIZSNYAl ZOLTÁN A Kárpátoknak ebben a politikai, társadalmi, sőt szellemi értelemben is meglehetősen huzatos medencéjében igen kevés poétának sikerült megélnie az aggastyánkort. Faludy György a kiválasztott kevesek közé tartozik. Pedig a korszak, amelyben ifjú- és felnőttkorát élte, még a térség viharos történetéhez viszonyítva is párját ritkítóan gazdag volt kataklizmákban. Nem csoda hát, ha költőnk életének eseményei akár több hollywoodi kalandfilm forgatókönyvéhez is elég váratlan fordulattal szolgálhatnának. Faludy György kilencvenöt esztendővel ezelőtt, 1910. szeptember 22-én született Budapesten, tehetős zsidó családban. Ä fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett - abban a tanintézetben, ahol számos Nobel-díjasunk -, majd a bécsi, a berlini és a grazi egyetemen tanult. 1934-től jelentek meg először Villon-átköltései, amelyeket - például kor- és sorstársával, Vas Istvánnal ellentétben - német fordítás alapján készített ugyan, mégis ezek a hallatlanul népszerű átköltések lettek azok, amelyek megteremtették Villon költészetének korabeli reneszánszát. Sokakkal ellentétben már 1938-ban felismerte a hazai politika jobbratolódásában és a világszerte terjeszkedő fasizmusban rejlő veszélyeket, és elhagyta Magyarországot. Sajnos, a történelem nem hazudtolta meg: a Vil- lon-balladákat könyvmáglyán égették el a nyilasok, Budapesten maradt húgát pedig a Dunába lőtték. Először Franciaországban telepedett le, majd az ország német megszállása után Marokkóba menekült. Innen 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba, és már 1942-ben az amerikai hadsereg katonájaként harcolt a Távol-Keleten. Káplárként szerelt le, és a háború befejezése után hazatért Magyar- országra. 1947-ben még kötete is megjelenhetett, de 1950-ben, amikor a Népszava szerkesztőségében dolgozott, koholt vádak alapján letartóztatták. A hírhedt recski munkatáborba került kényszermunkára. Itt szerzett élményeiből írta a Villon-átköltések mellett legnép(Somogyi Tibor felvétele) szerűbb könyvét, a Pokolbéli víg napjaimat, amely csak 1987-ben jelent meg először magyarul, akkor is szamizdatban. Recskről 1953-ban, az újabb megtorlás felé sodródó országból pedig 1956-ban szabadult. Köteteit természetesen újból indexre helyezték. 1957-től Londonban, 1963-tól Firenzében, majd Máltán, 1967-től pedig Torontóban élt. A másfél évtizeddel ezelőtti rendszerváltás után Faludy György visszatelepült Magyarországra, ahol újból megjelentek addig szigorúan tiltott könyvei. Nagyszerű formában előadott, a magyar irodalom hajdani nagyjairól (elsősorban a tőle csak öt évvel idősebb József Attiláról) szóló lenyűgöző történetei révén - de talán extravagáns életmódjának, valamint intim szféráiba betekintést engedő magatartásának is köszönhetően - rögvest médiaszemélyiséggé vált. Azóta a magyar nyelvterület minden szegletében vendégszerepeit már, és népes közönségének azon tagjai is mindenhol nagy szeretettel és kíváncsisággal, a nagy korok tanújaként fogadják, akik soha egy sort sem olvastak tőle. Aki ugyanis őt hallgatja, legalább néhány percig úgy érezheti, közelebb került azokhoz a nagyságokhoz is, akikről az agg garabonciás történetei szólnak. Kívánjuk neki, utazhasson még sokáig! Isten éltesse! Megjelent a Szlovákiai magyar ki kicsoda 2005 számítógépes felhasználók részére Információk - ezer szócikkben (Somogyi Tibor felvétele) Nyár elejétől már kapható az új Szlovákiai magyar ki kicsoda, s ezúttal CD-ROM változatát adta ki a losonci Plectrum Kiadó. Ardamica Zoránnal, a szakmailag nagy kihívást jelentő, szer- vezésileg komoly munkát igénylő Ki kicsoda egyik szerkesztőjével, a kiadó vezetőjével beszélgettünk. SZÁSZI ZOLTÁN Mi volt a kiadó célja a Ki kicsoda megjelentetésével? Az elméletileg létező, feltételezett információéhséget igyekezzünk kielégíteni. Nem volt anyagi fedezetünk arra, hogy komplett felméréseket és hatalmas piackutatást végezzünk. Ezért mi abból indultunk ki, hogy miután beléptünk az unióba, és egyre nagyobb tere nyílik a határokon átnyúló kulturális és gazdasági együttműködésnek, már nem csak saját közösségünkhöz, hanem valamilyen módon a határokon túlra is el kell juttatni az információkat arról, hogy ki kicsoda is a Szlovákiában élő magyarok közül. Ha Európában és magyar nemzetben gondolkodom, akkor tudatosítanom kell: az anyaországi magyarok és a Kárpát-medencében élők számára egyaránt rendkívül fontos, hogy nyissanak egymás felé. Gazdaságilag ez részben már meg is történt, itt az ideje tehát, hogy még többet tudjunk, még többet tudassunk magunkról. Érezhető az igény a kapcsolatteremtésre - és már korántsem csupán az anyaország részéről. Hangsúlyozom, itt Szlovákiában is van igény. A most megjelent Ki kicsoda elsősorban az értelmiséget, a kultúrában dolgozókat mutatja be, feldolgozva az intézmény- rendszer különböző szintjeit és a politikát, és ez már jó alapot jelent a gazdasági kapcsolatfelvételhez. Személy szerint azt sajnálom, hogy a szlovákiai vállalkozóknak vagy nincs elég információjuk kiadványunkról, vagy az anyagi potenciáljuk nem elégséges ahhoz, hogy hirdetés formájában megmutatkozzanak a Ki kicsodában. Pedig miután a világhálón is megjelent a hír, hogy kiadtuk a Szlovákiai magyar ki kicsoda című CD-ROM-ot, már Spanyolországból is érkezett rendelés, Magyarországról pedig egyre többen kérik a számítógépes felhasználású Ki kicsodát. Érdeklődés tehát van irántunk. Mennyi címszó található a CD-ROM-on? Közel ezer szócikk található rajta. Ebből több mint hétszáz magánszemélyekről közöl adatokat, a többi pedig különböző szlovákiai magyar intézményekről. Itt el kell mondanom azt is, hogy az élet gyorsabb, mint a Ki kicsoda szerkesztése, tehát a tavaly begyűjtött adatok némelyike mára megváltozhatott, de a bővebben értelmezett alapinformációk szintjén egy ilyen kiadvány akár évekig is megbízható segítőként használható. Sajnos, akár olyan eset is előfordulhat, hogy a szerkesztés ideje alatt a magáról adatot adó személy elhunyt vagy megváltozott a családi állapota, de hát ebben a műfajban szinte lehetetlen naprakésznek lenni. Milyenek az eddigi visszajelzések? Mivel nyár elején került az üzletekbe, túl sok visszajelzés még nem érkezett, azt tudom, hogy fogynak a CD-ROM-ok, az egész ország területén kapható a kiadvány. Annyi biztos, aki már kipróbálta és megnézte, az azt mondta, hogy könnyen és jól kezelhető, nem igényel különösebb számító- gépes jártasságot, aki kezelni tudja a számítógépet, annak egyszerű lesz kezelni a CD-ROM-ot is. A kiadás idejét kiadóm sokkal korábbra tervezte, a megjelenés azonban a már említett anyagiak miatt kissé későbbre tolódott. Ebben ludas persze a benyújtott pályázatok elbírálásának átütemezése is. Mivel kevés volt a pénz, csak néhány munkatárs tudott dolgozni az adatfeldolgozáson, így a munka is tovább tartott. A szakmai visszajelzéseket is várom. Még nem történt meg a Szlovákiai magyar ki kicsoda összehasonlítása más hasonló jellegű kiadványokkal. Tudjuk, hol vannak a gyengéi - és azt is, mi az erőssége kiadványunknak. Gyorsabban kezelhető, mint az ilyen jellegű nyomtatott kiadványok, bár én külön örültem volna annak, ha könyv alakban is sikerült volna kiadni. A kiadványt kiemelten támogatta a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a befejezéshez Besztercebánya Megye Ön- kormányzata nyújtott segítséget. Bár a megjelent CD-ROM előszavában még azon dohogtam, hogy a szlovák kulturális tárca nem támogatta a projektet, a pályázati elbírálások második körében mégis érdemesnek találtattunk a támogatásra. Ennek én külön örülök! Ha korábban jött volna a támogatás, talán gyorsabb lett volna a munka, talán még egy, az adatközlők számára postán kiküldött korrektúra is belefért volna az időbe. így nem volt lehetőség még egyszer leellenőrizni az információkat. A CD-ROM javarészt köz- szolgálati jelleggel bír, de magánkiadóként nekem profitot kell termelnem. Ebből és az ehhez hasonló kiadványokból azonban szinte biztos, hogy nem lesz profit, mégis szükség van rájuk. A Ki kicsoda műfajából kifolyólag kommer- szebb és időszerűbb, mint a lexikon, és csak a benne szereplő által közölni kívánt anyag szerepel benne. Én jó kihasználását kívánom minden érdeklődő számára. NÉZEM A DOBOZT Nosztalgia, retro-érzés, múltidézés Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. A szlovák kereskedelmi tévéket. Csak úgy kíváncsiságból. Hogy ne mondjam, nosztalgiából. Mire a villás farkú fecskemadarak elrepültek, a villák is felépültek, s a nézők tudatában fészket rakott a felismerés: a válságsók elértek minket is, most már tuti, hogy felzárkóztunk az egykor fejlett, mostanában rohamos visszafejlődésnek indult Európához. Szusszanhatunk egyet, szavazhatunk kettőt-tízet-sokat, ha kedvünk tartja. A kiválasztottak megnyugtatóan szépek, szőkék, kopaszok, izmosak és másmilyenek, öröm nézni, ahogy beszélgetnek, táplálkoznak, alszanak és kiválasztanak. Majd biztosan megszeretjük őket. A csúnya politikusok meg csak vitatkozzanak a másik csatornán. A sztárok a szemünk láttára kelnek ki a tojásból, ha sok SMS-sel melegítjük az urnájukat. Állítólag az ördögben és a Nagy Testvérben az a közös, hogy egyik sem alszik. Emitt folytatódik az amerikai katasztrófafilmek dömpingje: Pokoli torony, Földcsuszamlás, Földrengés New Yorkban, Terror az Orient expresszen, Az elveszett anthrax, A 191-es járat bumm, A 285-ös járat reccs - és még éjfélig lehetne sorolni. Az amcsi filmrendezők olyan perverz fantáziával, olyan minden apró részletre és lehetőségre kiterjedő figyelemmel pusztították már el a vásznon New Yorkot, saját országukat vagy az egész Földgolyóbist, hogy öröm (?) nézni. A terroristák és a természet erői mindenesetre nagyon hálásak a sok kitűnő ötletért. Eh, ha a jelen ily rút arcát fordítja felénk, talán nosztalgiáznunk kellene. Éppen most olvasom Milan Kundera Nemtudás című regényét, benne pedig ezt: „Visszatérés görögül nostos. Algos szenvedés. A nosztalgia tehát szenvedés amiatt, hogy hiába vágyunk visszatérni.” Még jó, hogy nem sikerült „a múltat végképp eltörölni”, mert most a sok kicsi kincs helyett nézhetnénk nagyokat! ínyencek, hátra arc, irány 1987! Szomszédok retro. A magyar teleregény őse s annak megannyi apró kis hőse! Most megtekinthetjük a sorozat kezdetét, amelyet a jobb fogyaszthatóság kedvéért megspékeltek egy-egy szellemes-csipkelődő-informáló felirattal. Micsoda idők voltak, hi- heteden! Az utcán elviselhető a forgalom, itt-ott Wartburgok, Trabantok és egyéb légpiszkító berendezések parkolásznak. Nincs mobiltelefon, számítógép, internet, sehol egy Berényi Miklós, és mennyi sonkás szalámit adtak húsz forintért! És ez az Alma is mennyire fiatal még! Ezerkilencszáznyolcvanhét. A Napokon Boulevard ekkor már egy éve énekli, hogy „Ugye, eljönnek majd a repülők?” Akik most, 2005-ben újra eljöttek, újra itt vannak a Rapülők, és megmutatják, hogy negyvenen túl is van élet. Nem is árt egy kicsit velük nosztalgiázni, mert mára már a jó zenék is kimentek a divatból, hiába vagyunk megpakolva megasztárok megatonnáival. Aztán váraüanul Ben Hillier úszik a képbe, aki a nemsokára megjelenő új Depeche Mode-album producere. Több basszust és kevesebb bosszankodást ígér a nagy csapat nevében is: „Többször is meghallgattam a legutóbbi albumukat, és igazán érdekes lemeznek tartom. De az nem igazán tánczene. A hangzás nagyon jellegzetes és szigorú, amit jómagam egyáltalán nem bánok, de megértem, hogy miért nem lett belőle rajongói kedvenc. Kissé megerőltető album. Tulajdonképpen ez a dolog volt az, ami a leginkább aggasztott a Depeche Mo- de-dal közös munkában: mennyire talál vissza Martin saját pop-oldalához?” Ó, az 1987-es év a DM történetében! Strangelove, Behind The Wheel, Never Let Me Down, Nothing. Azok voltak csak a popslágerek!
