Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-21 / 218. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Jó kutyus, okos kutyus, talál még egy képviselőt a kutyus... (Peter Gossányi rajza) Élete során sok ezer fasiszta (tömeg)gyilkosról sikerült adatokat összegyűjteni Wiesenthal, a nácivadász BUDAPESTI LEVÉL Október 10-éig várják a választ Az alkotmány bővítését, egy speciális magyar igazolvány bevezetését, valamint nemzeti vízum kiadását javasolta a kormánymegbízott a határon túli magyar szervezetek vezetőinek írt levelében. Avarke- szi Dezső szerint a magyar miniszterelnök felkérésére kidolgozott javaslatok hármas célt szolgálnak. Szeretnék kiterjeszteni az alkotmányos szabályozást a magyar közösség minden nem magyar állampolgár tagjára. El akarják érni, hogy minden magyar rendelkezzen a magyar közösséghez való tartozás tényét igazoló okmánnyal, valamint szeretnék megkönnyíteni az Európai Unióba történő beutazás lehetőségét azoknak a szomszédos országokban élő magyaroknak, akik a schengeni csadakozás után nem lesznek európai uniós állampolgárok. A kormány- megbízott arról is tájékoztatta a határon túli magyarok vezetőit, hogy a nemzeti vízum kiadásáról konzultációt folytattak az Európai Unió illetékeseivel, akik „nem emeltek kifogást annak bevezetése ellen”. A kormány ezért hamarosan tárgyalásokat kezd az érintett kormányokkal. A határon túli magyar szervezetek vezetői az alkotmány módosításáról - bővítéséről - szóló törvény tervezetét, valamint a speciális magyar személyi igazolvány és az Európai Unióba történő beutazás törvényi szabályozásának koncepcióját kapták kézhez. Az elképzelés értelmében az alkotmány a külföldön élő magyarokról szóló fejezettel egészülne ki. Ez kimondaná, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a külföldön élő magyarok sorsáért és önazonosságuk megőrzéséért; elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését. „A külföldön élő magyarok a magyar közösség tagjai; részei a nemzetnek mint kulturális, nyelvi és történelmi közösségnek. A Magyar Köztársaság a magyar közösség külföldön élő, magyar állampolgársággal nem rendelkező tagjai számára törvényben meghatározottak szerint az ország területén jogokat, határain kívül kedvezményeket és támogatásokat biztosít” - áll a tervezetben. A kormány törvényi szabályozást tervez a speciális magyar személyi igazolványkiadásáról. Ez egyrészt a magyar közösséghez való tartozást igazolná. A magyar szimbólummal ellátott igazolványt azok kaphatnák meg, akik nyilatkoznak arról, hogy magyarnak vallják magukat, magyar felmenőjük van és magyarul beszélnek. A levélben Avarkeszi felhívta a figyelmet, hogy az igazolványhoz nem kapcsolódnak jogok, kedvezmények vagy utazási lehetőség. A szomszédos országokban élő magyarok viszont az új, speciális magyar személyi igazolvánnyal vehetnék igénybe a kedvezménytörvényben biztosított jogokat és kedvezményeket. A speciális személyi igazolvány csak megállapítja és nem megteremti a magyarság tényét. Avarkeszi azt kérte a határon túli magyar szervezetek vezetőitől, hogy a javaslatról alkotott véleményüket október 10-éig küldjék meg a magyar kormánynak, (m) Tegnapra virradóra Bécs- ben meghalt Simon Wiesenthal, a náci háborús bűnök felkutatója és üldözője, a bécsi Zsidó Dokumentációs Központ igazgatója. Az alábbiakban életútjáról olvashatnak. portré WÉSSMI 1908. december 31-én született a galíciai Buczaczban (akkor Osztrák-Magyar Monarchia, ma Ukrajna). A prágai Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát 1932-ben, s a lengyelországi Lwówban (ma Lviv, Ukrajna) telepedett le. Amikor a Szovjetunió 1939-ben elfoglalta a várost, építészi tevékenységét fel kellett adnia. A német csapatok 1941-es támadása után zsidóként több koncentrációs tábort is megjárt 1945-ig. Rokonságából 89-en veszették életüket a náciterror következtében, ő maga többször csodával határos módon menekült meg az agyonverés, kivégzés, éhenhalás elől. A mauthauseni lágerben 1945. május 5-én szabadult fel, s találkozott feleségével, aki szintén megmenekült. Kiheverve a nélkülözéseket és szenvedéseket, a túlélők beszámolóival kezdte az adatgyűjtést, s 91 SS-hóhér nevét szedte össze. Az amerikai hadsereg háborús bűnöket kivizsgáló részlegénél folytatta a népirtások résztvevői ellen szóló dokumentumok összegyűjtését, a bűnösök bíróság elé állítása céljából, majd a CIA elődjének, az OSS-nek dolgozott. Adatait az 1946-os nürnbergi perben is felhasználták. 1947-ben harminc önkéntes társával létrehozták Linzben a Zsidó Történelmi Dokumentációs Központot, amely figyelemmel kísérte az üldözöttek és az üldözők sorsát, céljának elsősorban a rejtőzködő bűnösök felkutatását tekintette. A központ által gyűjtött anyagok bizonyítékul szolgáltak további háborús bűnperek számára. 1954- ben Izraelbe ment, és a dokumentumokat átadta a holokauszt történetét kutató Jad Vasem Intézetnek. A Ben Gurion Egyetem díszdoktorává fogadta, ő pedig tovább nyomozott a bujkáló nácik után. Információi segítettek 1960-ban az Argentínában bujkáló tömeggyilkos, Eichmann nyomára bukkanni. Ezen felbuzdulva 1961-ben megalapította a bécsi Zsidó Dokumentációs Központot. A következő években számos Gestapo-ügynö- köt, SS-tisztet és más nácit kutatott fel, főleg a Német Demokratikus Köztársaságban - ők bíróság elé is kerültek. 1963-ban elfogatta Kari Silberbauert, az Anna Frankot letartóztató Gestapo-tisztet, s kilencet ő nyomozott ki a Stuttgartban bíróság elé állított 16 SS-tiszt közül, akik a 150 ezres lembergi (lvi- vi) zsidóság kiirtásáért feleltek. Neki is köszönhető a treblinkai és sobibori hóhér, Fritz Stangl kézre kerítése 1967-ben, miként 1973- ban Hermine Ryan elítélése, aki bűnrészes volt a majdaneki lágerben legyilkolt több száz gyermek halálában. A központ részt vállalt a római hóhér, Erich Priebke felkutatásában is. Wiesenthal tevékenysége révén 3000 náci háborús bűnöst állítottak bíróság elé, akik közül mindössze négy ismerte el bűnösségét; a náciperek során a vádlottak 60 százalékát ítélték csak el. Az NDK megszűnése után a kilencvenes években - a Stasi-akták segítségével - további náci bűncselekményekre derítettek fényt. Wiesenthal kartotékjai 160 ezer náci gyilkos vagy tömeggyilkos adatait tartalmazzák, a német állami irattárban 90 ezer olyan náci bűnös aktáit gyűjtötték össze, akiket sosem állítottak bíróság elé. Sokan köztiszteletben álló polgárok, különösen Ausztriában, ahol számos esetben „bizonyíték hiányában” hoztak felmentő ítéleteket. A nácik többsége 1948 ás 1960 között, a hidegháború éveiben tűnt el, főleg Dél-Ameriká- ban és Kanadában. A nemzetközi közvélemény figyelmét Eichmann pere és 1962-es kivégzése irányította ismét rájuk. Wiesenthal a legtöbb esetben nem maga nyomozott, csak gyűjtötte, összesíttette és elemezte az adatokat. A költségeket főleg magánadományokból fedezte, nagyobbrészt Amerikából. Izraeltől nem fogadott el pénzt, Ausztria pedig sohasem adott neki támogatást. A bécsi központ már nemcsak a holokauszttal foglalkozik, de a mai, neonáci csoportok és személyek adatait is gyűjti. 1978 óta Los Angelesben is működik Wiesenthal Központ és Múzeum, amely minden nép és népcsoport elleni bűnökkel foglalkozik, Jeruzsálemben, Párizsban, New Yorkban, Torontóban és Buenos Airesben szintén megalakultak a helyi Wiesent- hal-mtézetek. A Genocídium című dokumentumfilm 1982-ben Oscar- díjat nyert. Wiesenthal 2001-ben bejelentette: bevégezte feladatát, a Wiesenthal-központ azonban Utolsó esély névvel 2002-ben programot indított a Kelet-Európábán élő nácik felkutatására. A nácivadász Wiesenthalt sokszor bírálták, számos fenyegetést kapott, 1982-ben bomba is robbant a házában. Sokan visszatetszőnek találták, hogy fél évszázados bűnökért aggastyánokat állíttatott bíróság elé, olyan vélemények is elhangzottak: félő, hogy a mai náciperek hozzájárulnak az antiszemitizmus erősödéséhez. Ó azt hangoztatta: nem a bosszú, hanem az igazság vezérli. A kritikákra azt válaszolta: „Nem szabad megengedni, hogy náci gyilkosok, bármily öregek is, önmagukkal megbékélve haljanak meg.” Azt is kijelentette: „Azok szája vagyok, akik már nem tudnak beszélni.” Életéről film készült A gyilkosok köztünk vannak címmel, Brian Gibson rendezésében. Róla mintázták A brazíliai fiúk és Az Odessa-ügyi- rat című regények égy-egy szereplőjét, s mindkét mű filmváltozatának készítésében szaktanácsadóként vett részt. Wiesenthal számos könyvet publikált, visszaemlékezéseit Az igazság malmai címmel 1989-ben írta meg. Egyebek között megkapta a francia Becsületrendet, tavaly Nagy-Britanniában tiszteletbeli lovagi címmel tüntették ki. (m) Simon Wiesenthal 1973-ban New Yorkban. Walter Rauff náci háborús bűnös fényképét mutatja. (TAS R/AP-felvétel) KOMMENTÁR Elmebeteg? Politikus? BARAK LÁSZLÓ Holtbiztos, nem az a szlovákiai közélet legfontosabb kérdése, hogy vajon gyengeelméjű-e Robert Fico, a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt, a Smer elnöke, vagy éppen csak megjátssza a hülyét. Ilyen tekintetben tehát egyáltalán nem kell sok szót vesztegetni arra, hogy igaza volt-e a minap Ján Drgonecnek, a parlament alkotmány- jogi bizottsága elnökének, amikor közvetve azt jelezte a közvéleménynek, hogy szerinte Ficónál, finoman szólva, helyenként nincsenek otthon az emeleten. Drgonecben, saját állítása szerint, konkrétan azért horgadt föl a gyanú kollégája értelmi képességeit illetően, mert az, mármint Fico, immár hónapok óta mintegy verkliként is- mételgeti, hogy a kormánykoalíció politikusai, de leginkább a kormányfő, Mikuláš Dzurinda pénzért vásárolja a parlamentben a koalíciót támogató szavazatokat... Kétségkívül, meglehetősen vaskos szemétség, mi több, köztörvényes bűnelkövetés lenne az ilyesmi. Amint persze törvényszegés az is, ha valaki egy tudomására jutott bűncselekményt nem jelent a rendőrségnek. Tisztában kell lennie e ténnyel Robert Ficónak is, hiszen ő jelenleg a legokostónibb közéleti tényező címéért a legnagyobb eséllyel versengő politikus. Egyszersmind a jogtudományok docense... Elég visszatetsző tehát, hogy rendre ő szólongatja a koalíciós politikusokat, az MKP és a KDH elnökét, Bugár Bélát és Pavol Hrušovskýt, foglaljanak állást a szóban forgó bűncselekmény, vagyis a szavazatvásárlás gyanújával kapcsolatban... Világos, hogy ez a magatartás nem több, mint holmi modoros műkedvelők izzadtságszagú önmutogatása. Célja pedig csak az lehet, hogy célirányosan hülyét csináljon az ország választópolgáraiból. Semmiképpen nem szabadna viszont megfeledkeznie arról, hogy csak ideig-óráig lehet sikeres efféle viselkedéssel. A legfrissebb és legékesebb bizonyíték erre, épp a nyálas kis kamaszt idéző médiakalandor, Pavol Rusko rövid tündöklését követő bukás. Ám említhető lenne üyen értelemben akár Fico és Rusko lelki keresztapja, Vladimír Mečiar is... Lásd az ő jelenlegi népszerűségi indexét. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a politika elsősorban az adott pillanat, a jelen hivatása. Hiába sikerült tehát Dzurindának elcsábítania tegnap Ivan Šimkót, akivel 76-ra emelkedett a kormányt támogató képviselők száma. Ez ugyanis csak ideig-óráig elegendő a kormányzáshoz. Ezért most már folyamatosan benne van a levegőben egy olyan lehetőség is, hogy az egyre türelmetlenebb és az előrehozott választásoktól legkevésbé tartó MKP, valamint a KDH képviselői egy esetleges ellenzéki bizalmatlansági indítványt követően, Ficóékkal együtt szavazva bármikor megbuktatják Dzurindát... Ez esetben viszont bebizonyosodhat, hogy Robert Fico nem is olyan elmebeteg, mint amilyennek kinéz. Csak az a kérdés, hogy meddig és mennyire lehet, szabad palira venni a választókat. És nem csak neki...! JEGYZET Pedagógusi peepshow RÁCZ VINCE Egy nagyszombati alapiskola diákjainak előbb-utóbb meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy az év végétől kamerákkal és mikrofonokkal felszerelt tantermekben fognak tanulni. No nem a Nagy Testvér fogja szemmel tartani a nebulókat, hanem a Nagyszombati Egyetem Pedagógusképző Karának hallgatói. A tanáijelöltek ugyanis a tervek szerint kukkolás révén nyerhetnek majd betekintést a pedagógusi szakma rejtelmeibe. A tanárjelölt megnevezéssel illetett, egyébként kalandvágyó fiatalembereknek - mielőtt kézhez kapnák diplomájukat - valamely gyakorlóintézményben figyelmesen végig kell ülniük jó pár órát, hogy legalább halvány lila sejtésük legyen a rájuk váró feladatokról. Mivel személyes jelenlétükkel megzavarhatják a tanítási órákat, kézenfekvőnek tűnhet az on-line megoldás. Ezzel a módszerrel ráadásul jóval többen kísérhetik figyelemmel a tanár és a diákok munkáját, mint a hagyományos órahallgatás során. Kérdés azonban, milyen mértékben nyújthat tárgyilagos képet a kamera a tantermek világáról. Én úgy gondolom, hogy az iskolai valóság- show szemlélői, azaz a leendő pedagógusoké monitorok előtt ülve - hosszú méla lesben - eléggé hamis képet kaphatnak a tábladzsungelről. Legfeljebb arról szerezhetnek értékes tapasztalatokat, miként viselkednek a nebulók a kamerák kereszttüzében. Mert felbolydult méhkasra fog hasonlítani a tanterem, az szülte biztos. Mindenesetre próbálkozásnak valóban egyedi. Egyelőre nem tudni, mit szólnak az elképzeléshez a gyerekek, valószínűleg azonban büszkeséggel tölti el őket, hogy csakúgy, mint korunk valósághős sztáija- it, őket is kamera követi majd, akár csak egy-egy tanítási óra erejéig is. FIGYELŐ BRÜSSZELI SAJTÓ Megállapodtak az EU tagországai annak a nyilatkozatnak a szövegéről, amelyet Törökországhoz intéznek a csatlakozási tárgyalások megkezdését megelőzően, és amellyel gyakorlatilag elhárult az akadálya annak, hogy október 3-án meginduljanak a tárgyalások. A tagországok többórás vita után találták meg azt a szövegformulát, amelyet minden uniós állam, köztük a leginkább érintett Ciprus is el tudott fogadni. Nicosia végül lemondott a korábban követelt keményebb megfogalmazásról. így minden bizonnyal szükségtelenné vált a szeptember 26-ára tervezett rendkívüli uniós külügyminiszteri értekezlet.
