Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-19 / 216. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 FIGYELŐ THE TIMES Sáron nem megy Londonba, mert fél, hogy őrizetbe veszik. Az izraeli kormányfőt Tony Blair az ENSZ-csúcson hívta meg. Sáron azonban - felidézve, hogy nemrég a brit hatóságok őrizetbe akartak venni egy izraeli tábornokát háborús bűnök vádjával - úgy válaszolt: Doran Almoghoz hasonlóan ő is sok évig szolgált az izraeli seregben, és ő is tábornok. Al- mogot a minap a Scoland Yard várta a londoni repülőtéren. Egy emberi jogi csoport jelentette fel, azzal a váddal, hogy egysége 2002-ben 59 palesztin házat rombolt le Gázában. Ám a londoni izraeli katonai attasé értesítette őt, ezért nem szállt ki, hanem hazarepült.- Ez teljesen normális, uram. Emelkednek az árak, emelkedik a vérnyomása. (Ľubomít Kotrha rajza) Az emberi jogi bizottságban olyan államok is voltak, amelyeket az emberi jogok megsértése miatt bíráltak ENSZ-csúcs szerény eredménnyel Messze elmaradt a várakozásoktól az ENSZ pénteken véget ért jubileumi csúcs- találkozója. MTI-HÁTTÉR A világszervezet történetének legnagyobb állam- és kormányfőtalálkozójának végén a résztvevők az ENSZ jövőjéről és fejlődéséről szóló záródokumentumot fogadtak el, amelyben egyebek között szó van a szegénység és a terrorizmus leküzdéséről és a világszervezet reformjáról. A mintegy 40 oldalas záródokumentum minimális kompromisz- szumnak tekinthető, számos vitás pontban megmaradt a merész megfogalmazásoknál. A szerény eredmény ellenére a tagállamok egyes képviselői bizakodásuknak adtak hangot, hogy a záródokumentum új impulzusokat ad a világszervezetnek. Az alábbiakban ismertetjük a dokumentum főbb pontjait. FEJLŐDÉS. Megerősítették az öt évvel ezelőtt elhatározott millenniumi célokat, amelyek egyebek között előirányozzák, hogy 2015-ig a felére kell csökkenteni a világ szegényeinek számát, minden embernek képzési minimumot kell nyújtani, és meg kell állítani az AIDS terjedését. A tagállamoknak konkrét lépéseket kell tenniük avégből, hogy a fejlesztési segélyekre elkülönített kiadásaikat hazai össztermékük 0,7 százalékára emeljék. EMBERI JOGI TANÁCS. Az eddigi, sokat bírált emberi jogi bizottság helyébe egy emberi jogi tanács lép. A testület feladatairól és jövőbeni tagjairól szóló döntéseket a tagállamok elhalasztották. Az eddigi emberi jogi bizottságban olyan államoknak is nagy befolyásuk volt, amelyek az emberi jogok megsértése miatt maguk is bírálatok célpontjaivá váltak. BÉKEBIZOTTSÁG. Az újonnan létrehozandó grémium feladata az lesz, hogy a béke megszilárdításában segítsen a háborúk befejeződése után a válságövezetekben. Egyelőre nem dőlt el, hogy a bizottságot alárendelik-e a Biztonsági Tanácsnak vagy a Közgyűlésnek. A BT-ben az ipari országoknak, a Közgyűlésben viszont a fejlődő államoknak van meghatározó befolyásuk. VÉDELMI KÖTELEZETTSÉG. A Kanada által pártolt elképzelés szerint a tagországok beavatkozhatnának népirtás és háborús bűnök elkövetése esetén. Leegyszerűsödne a beavatkozásról hozandó döntés, ha polgári személyek üldözéséről van szó egy adott országban. Kofi Annan főtitkár a népirtások és etnikai üldözések elleni védelmi kötelezettséget a csúcstalálkozó egyik fő vívmányaként üdvözölte. TERRORIZMUS. A tagállamok elítélik a terrort „annak minden formájában és megnyilvánulásában, függetlenül attól, hogy ki, hol és milyen céllal gyakorolja”. A dokumentum azonban nem határozza meg a terrorizmus fogalmát. Kofi Annan és a nyugati országok követelték a polgári személyek elleni támadások elítélését. AZ ENSZ KÖZIGAZGATÁSI REFORMJA. Ellenőrző hatóságokat állítanak fel, és megkönnyítik a külső vizsgálatokat. Az ENSZ-fő- titkár hatalmi jogköreire vonatkozó döntéseket azonban elhalasztották. Eredeti elképzelés szerint a főtitkár jogot kapott volna a vezető tisztségviselők leváltására és a prioritások kijelölésére. A BIZTONSÁGI TANÁCS REFORMJA. A dokumentumban csak arról esik szó, hogy a tárgyalásokat folytatni kell. Az év végéig az ENSZ-Közgyűlésnek meg kell vizsgálnia, hogy hol tartanak az ezzel kapcsolatos munkálatok. Kanada és Indonézia mély csalódásának adott hangot a BT elmulasztott reformja miatt, Macsi- mura Nobutaka japán külügyminiszter pedig jelezte, hogy országa fontolóra veszi kivonulását a négyek csoportjából (G4), melynek tagjai - Japán, Németország, Brazília és India - a maguk és még két afrikai állam állandó BT-tag- sága mellett kardoskodnak. A csoport törekvései elsősorban az Egyesült Államok és Kína ellenállásán hiúsultak meg. LEVÉLBONTÁS Önkormányzatok kereszttűzben Érdeklődéssel olvastam Gál Gábor parlamenti képviselő nyilatkozatát az Új szó szeptember 8-i számában a „Miért ne ellenőrizze a számvevőszék az önkormányzatot?” című írásban. Válasza igazi diplomatára vallott. Látszott, témát ismerő szakember válaszát olvasom. Érvelése jogilag megalapozottnak tűnt, mert alkotmányos problémát jelenthet a demokrácia egyik alappillérének ellenőrzése a központi hatalom által. Ilyen már volt itt. Másik válaszát kicsit sántí- tónak és inkább a bulvárlapok által felfújt, országos méretűvé duzzasztott polgármesterek boszorkányüldözésének tartom. A szlovák törvényhozás egyik legjobb, leghaladóbb és legdemokratikusabb törvénye az önkormányzatokról szóló 369/1990 Zb. törvény, amely megalapozta a demokratizálódási folyamatot és ma is, módosításokkal ugyan, de alfája és ómegája önkormányzatainknak. A törvényhozás a nyugati demokráciák tapasztalatai alapján már akkor beépítette a belső ellenőr szerepét. Ez az elem az alaptörvény tavalyi módosítása után is - bővítve az ellenőr feladatainak körét - megmaradt. A képviselő úr tapasztalatai szerint ott, ahol az ellenzék jelöli az ellenőrt, a rendszer jól működik. Állítása szerint gond általában az egyszínű társaságnál van. Tapasztalataim szerint viszont gond ott jelentkezik, ahol az önkormányzatok a régi praktikákat alkalmazva, szakembernek aligha nevezhető személyt szavaznak meg e posztra. A magára, szakmai tudására és becsületére valamit is adó belső ellenőr a mai törvények „keménysége” mellett nem engedheti meg magának, hogy valaki vagy valakik hasznára tévedjen, törvény- és költség- vetési fegyelemsértés felett szemet hunyjon. A „régi szép időknek” végleg vége, amit bizony néhány önkormányzati képviselő nehezen ért meg, s továbbra is nyomást próbál gyakorolni az ellenőrökre. Épp itt mutatkozik meg a szakmaiság kérdése és az ellenőr gazdasági függetlensége azoktól, akiket ellenőriz. De az önkormányzatról szóló törvényben nemcsak ez az egy ellenőrzési mechanizmus van beépítve, ott a képviselői bizottságok, szakemberekkel bővítve, valamint a belső pénzügyi ellenőrzésről szóló törvény. Tehát a rendszer adott. Viszont mindig voltak, vannak és lesznek ügyeskedők, akik visszaélnek még a legjobb törvénnyel is. A képviselő felveti, mindent meg kell tenni, hogy a községek jól gazdálkodjanak. Megjegyezném, ha az állam és az általa működtetett intézmények csak olyan hatékonyan és jól gazdálkodnának, mint a falvak, talán elégedettebb lenne a lakosság is. A falvak megtanultak saját költségvetésükkel gazdálkodni, megtanulták értelmesen elosztani és beruházni az államtól kapott jogkörökkel járó pénzeket, és megtanultak pályázni az uniós alapokba. A legtöbb helyen sikerrel. Mindezt másfél év alatt, azzal a gárdával, amely addig is a rendelkezésre állt. Persze más példák is vannak. Az új helyzet új feladatokat, az új feladatok új megoldásokat jelentettek. Az önkormányzatok nem sírtak, nem fenyegetőztek. Keresték azt az utat, ami járható, mert számukra a fő feladat saját polgáraik problémáinak megoldása. A választópolgár 4 évente szavazatával megmutatja, kinek a munkáját mennyire értékeli. Az önkormányzatban dolgozók, polgármesterek, képviselők, alkalmazottak és belső ellenőrök előnye, hogy szinte naponta érezhetik a választópolgár értékelését. S tegyük a szívünkre a kezünket, ki ne szeretne saját pátriájában próféta lenni? (Bár a végén sosem lesz az.) Hát épp ezek a pluszok, amelyek az önkormányzatban dolgozók mellett szólnak. A szakmailag felkészült belső ellenőr lojalitásával és tanácsaival csak hasznára válhat a képviselő-testületeknek, a hivatalok szakmai stábjainak is. Természetesen mindez akkor érvényes, ha jelentései helytállóak, és a testületek felhasználják azt további munkájukban. Zárszóként: Nem vitázni akartam a képviselő úr kijelentéseivel, csak megosztani másokkal, amit tapasztalok. Magyarlakta falvaink és városaink, főleg az MKP színekben indult polgármesterek talpraesettsége és bizonyítási vágya miatt is fejlődésnek indultak. Szinte naponta olvashatjuk napilapunk hasábjain, hol mit adnak át, nyitnak meg, szerveznek. Ez nagyban köszönhető azoknak, akiket országos szinten választottunk és választani akarunk. Tehát számunkra nem az a kérdés, jön-e a központi hatalom, lesz-e számvevő- széki ellenőrzés, vagy sem. Bencze István Tardoskedd KOMMENTÁR Ez egy ilyen kupi BARAK LÁSZLÓ Stricik grasszálnak a szlovák parlamentben és a szajhákra vadásznak... Ilyesmit mondott a minap egy tévéműsorban Zuzana Martináková, annak a Szabad Fórum elnevezésű truccpártnak az elnök asszonya, amely annak idején a Dzurinda kormányfő pártjából, az SDKÚ-ból kivált parlamenti képviselőkből verbuválódott. Miután a kormányfő egyik napról a másikra menesztette a had- ügyminiszteri posztról addigi leghűségesebb emberét, Ivan Šimkót. Ekkor kényszerült távozni ugyanezen minisztérium egyik legbefolyásosabb gazdasági jellegű posztjáról Zuzana Martináková férje is! Lám, otthon vagyunk. Martinákovának, érthetően, nem volt szüksége semmiféle ellenzéki stricire, hogy egyik napról a másikra Mikuláš Dzurinda, s az egész jelenlegi kormány- koalíció esküdt ellenségévé váljon. A szajháknak minősített független parlamenti képviselők ugyanis - mert rájuk gondolt a hölgy - mindannyian ugyanolyan kielégítetlenség, sértettség okán dezertáltak pártjaikból, mint ő maga az SDKÚ-ból. Egyenként ugyanannyit is ér a szavazatuk, mint Martinákováé. Annyiban viszont kétségtelenül különböznek tőle, hogy míg ő társaival együtt a trucc és a revanš szellemében blokkolta a múlt héten a parlamenti munkát - azzal, hogy nem prezentálták magukat az ülések kezdetén - a mérleg nyelvét játszó függetlenek a személyes érdekérvényesítés jegyében cselekedhettek ugyanúgy. Semmi mást nem tettek, mint hogy hizlalni kívánták szavazataik értékét... A parlamenti többségre - 76 szavazat - eddig is folyamatosan vadászni kényszerülő kormánykoalíciónak ugyanis most már „nagyon-nagyon meg kell győznie őket”, hogy akkor nyomják majd meg a szavazógombot, amikor kell... Korántsem indokolt azonban holmi kétségbeejtő erkölcsi fertőként kezelni a történteket. Hiszen a világon mindenütt ugyanígy mennek a dolgok, ha a kölcsönös érdekek azt megkívánják. Mert mi is a gyakorlati politika lényege? A kölcsönös politikai egyeztetések, az érdekérvényesítés, az alkuk láncolata, vagyis a lobbi, nem utolsósorban pedig az ármánykodás. Ami még mindig nagyságrenddel jobb helyzet, mintha tankokat vezényelnének egymás ellen a politikusok! Nem kell hát temetni sem a parlamenti demokráciát, sem pedig a közerkölcsöt azért, mert háttéralkukat kötnek egymással a parlamenti képviselők. Mindezt persze elsősorban önmaguknak köszönhetik a most közvetlenül szenvedő alanyok, a kormánypárti politikusok. Mert ha annak idején kellő kompromisszumkészséggel, realitásérzékkel járnak el egymással szemben a kormánykoalíción belül, most nem kellene kívüle koldulniuk a támogatást... Mindenesetre holnap reggel eldől, képes volt e Dzurinda meggyőzni a hétvégén négy függetlent, hogy folytatható legyen a munka a törvényhozásban. Akkor sem történik azonban tulajdonképpen semmi, ha nem járt sikerrel. Mert ahhoz, hogy előrehozott választások legyenek, 90 szavazatra van szükség a 150-ből. Ami, szinte biztos, nem lesz most meg. Nem kizárólag a Martináková által szajháknak minősített függetlenek miatt... Ezért kiderülhet majd, hogy kik is valójában a parlamenti stricik meg a szajhák: Ficóék, kommunistáikkal együtt, Mečiar bátyó és hataloméhes bandája, vagy akár maga Martináková asszony...? JEGYZET Egy ember élete MISLAY EDIT Kora őszi, napfényes idő volt pár napja Prágában is, akárcsak nálunk. A fiatal apuka sétára ment egyéves kislányával. Bizonyára úgy gondolta, kell a gyereknek a friss levegő, ki kell használni a szép napot. S ki tudja, lehet, hogy ezenkívül is még számtalan dolog rajzott a fejében: tennivalók, tervek, elképzelések... A sors azonban közbeszólt. A parkban ugyanis, ahová a kislányával az útja vezette, hirtelen kétségbeesett kiáltásokra lett figyelmes. Egy fiatal nő próbált menekülni támadója elől, aki annyira „bátor’ volt, hogy a nő előtt pisztollyal hadonászott. A harminc körüli apuka a nő segítségére akart sietni, ám ekkor a támadó ellene fordította fegyverét, kétszer rálőtt, és elmenekült a helyszínről. A férfit kórházba szállították, ám az orvosok igyekezete hiábavaló volt: sérülései olyan súlyosak voltak, hogy még az éjjel meghalt. A tragikus körülmények közt elhunyt fiatalember az egyik cseh magántelevízió munkatársának férje volt. Az eset nagy publicitást kapott híradójukban, s a lakosság segítségét kérték a hidegvérű gyilkos kézre kerítése érdekében. A rendőrség nagy erővel kezdett nyomozni, s a gyilkos személyazonosságát hamarosan meg is állapították, ám elfogniuk, azt hiszem, még nem sikerült. Ha rács mögé kerül, súlyos büntetés vár rá. Tizenöt évet, de akár életfogytiglant is kaphat. Ez azonban bizonyára nem vigasz a fiatal feleségnek, és nem az a kislánynak sem, aki úgy nő fel, hogy az édesapja, nem lesz mellette. Igen, tudom, az élet tele van tragédiával, naponta halnak meg emberek a világban, gyerekek, felnőttek, öregek, fiatalok. Ebben az esetben az a megrázó, hogy a fiatal férfinak tulajdonképpen azért kellett meghalnia, mert a segítségére akart sietni egy másik embernek. Annyit beszélünk mostanában az elidegenedésről, hogy mennyire nem figyelünk oda egymásra, hogy nem érdekel bennünket a mások baja, hogy elmegyünk azok mellett, akik segítségre szorulnak. És tessék. Egy ember, aki nem akart szó nélkül elmenni, amikor látta, hogy valaki bajban van, az életével fizetett érte. Attól félek, ezek után azoknak a száma, akik közönyösen mennek el mások baja mellett, csak nőni fog...