Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-17 / 215. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Az újvidéki napilap újabb középiskolai incidensről ír, amelynek magyar gimnazisták voltak szenvedő alanyai. A szabadkai Szvetozar Markovics gimnázium magyar tagozatának két diákját verték meg az iskola falai között. Szemtanúk szerint két ismeretlen, szerb fiatalember a kémiaszertár előtt várakozó magyar negyedikesek egyikétől, kötekedési szándékkal elvette a füzetét, a másikat meglökte. Két pofon csattant, s az egyik magyar fiatalt akkora ütés érte, hogy kórházi gyógykezelésre szorult. A rendőrség az éjszaka megtalálta a két elkövetőt, s bűnvádi feljelentést is tettek ellenük. A Magyar Szó szerint megoszlanak a vélemények, hogy nemzeti alapon történt fizikai bántalmazásról van-e szó.- Eheted drágám a levest, már a kutya is megkóstolta! (Kiss Tibor rajza) HÉTVÉG(R)E Nyomás a prioritás Kormányválság van, a parlament nem működik, így képtelen az eléje tornyosuló feladatokat megoldani. Ám a nép alig törődik mindezzel, úgy tűnik, rájött arra a korántsem cinikus, hanem nagyon is realista felfogásra, hogy ritka kivételeket leszámítva a politikusok többsége középszerű vagy kiskaliberű, de nagyszájú senkiházi, ha ugyan nem önző és ügyes tolvaj - és ezektől nem sok várható. HOLOP ZSOLT Legfeljebb hogy minden a régi, piszkos módon megy tovább. Ám ez az elképzelés nem okozott kárt az országnak, sőt kellemes, békülékeny és baráti atmoszférát teremtett... Talán most meglepődnek, hogy a fenti sorok nem manapság íródtak, és nem Szlovákiáról szólnak. Persze a kíváncsiak rögtön felteszik a kérdést: Mi az, hogy nem manapság?, vagy: Mi az, hogy Szlovákia? (Egyébként Faludy írta Olaszországról.) Mindenesetre Szlovákiában is kormányválság van most, és a parlament nem működik. Nem bír összeülni, mert a képviselők nem nyomják meg elegen a gombot, és emiatt választékos gondok ráncolják homlokukat. Tudjuk, ki a felelős ezért! Tudjuk, mert mindenki, aki csak egy kicsit is gyanította, hogy a nép esetleg őt tenné felelőssé, megnevezett valaki mást. Hrušovský szerint Rusko. Rusko szerint Hrušovský. És természetesen Dzurinda. Dzurinda szerint Fico! (Ez a legjobb, eddig úgy gondoltuk, abból semmi baj nem lehet, ha Fico nem nyom meg egy gombot.) Fico szerint Dzurinda, természetesen. Rusko nem, mert ő már ellenzéki lett. Mečiar szerint a kormány a felelős, ennek ellenére szívesen belépne a kormányba. De az első számú felelősök azok a senkiházi független képviselők, akik nem nyomják meg a gombot. Valóban? Hiszen eddig úgy tudtuk, egy független képviselő az olyan, mint egy öleb, egy selyempincsi. Eddig simogatták, a tenyerükből etették őket, eléjük tették a libacombot... (Igen, azért, hogy nyomják meg a gombot, na.) A kormánypártok hizlalták őket, szépen el is szaporodtak a parlamentben ezek a kis ösztönlények. Na de most meg „Kutyák, nektek semmi sem elég?” felkiáltással rajtuk kérik számon, hogy továbbra is követelik azt, amire rászoktatták őket. Hogy semmi belátással nincsenek arra, hogy túlszaporodtak, változott a helyzet és kevés a konc? Most már késő, kialakult a pavlovi reflex. Illetve inkább antipavlovi. Nem úgy működik, hogy a gazdi megnyom egy gombot, kigyullad egy lámpa, beindul a nyálkiválasztás és erre megjelenik egy... Egy prioritás. Itt elsőnek a prioritás jelenik meg, erre beindul a nyálkiválasztás és végül megnyomódik a megfelelő gomb. Ki gondolta volna, hogy abból is baj lehet, ha nem nehezedik nyomás a kormányra? Dzurinda most megint nyomás alá akar kerülni, ezért azt nyilatkozta, amit mindig szokott. „Nagyon figyelmesen és türelmesen végighallgatok mindenkit.” Hogy aztán minden a régi, piszkos módon menjen tovább. A többi kormánypárt és úgy nagyjából az ellenzék előrehozott választásokat szeretne, viszont az SDKÚ egyik minisztere azt nyilatkozta, keddre összerázódik a helyzet, elég gomb nyomódik meg. Csak tud valamit. Némely „szavazólap” újság formátumú, hét oldal, hogy elféljen az olykor négyszázat is meghaladó jelölt neve Afgán voksolás: helikopter és málhás szamár MTI-HÁTTÉR Az egyik legmacerásabb választás lesz, amelyet a világ valaha látott, legalábbis szállítási szempontból - valahogy így összegezték helyben tartózkodó ENSZ-ille- tékesek a hetek óta tartó előkészületeket a holnapi afganisztáni parlamenti és helyhatósági választásokra. A törések szabdalta hegyláncokkal, sivatagos területekkel borított, igen nehéz terepviszonyokkal rendelkező országban, ahol vasút nincs, az úthálózatot pedig, amely „fénykorában” sem volt sem sűrű, sem jó minőségű, szinte teljesen tönkretette az idestova 25 éve tartó háborúskodás: 1979-től a szovjet megszállás, majd a polgárháború, 2001 óta pedig az amerikaiak vezette nemzetközi invázió külön-külön és együttesen is megtette a maga romboló hatását. Mint Jim Grierson, a voksolás lebonyolítását végző ENSZ-afgán vegyes szervezet logisztikai felelőse elmondta, az Ausztriában és Nagy-Britanniában nyomtatott negyvenmillió szavazólap Kabulba juttatása gyerekjáték volt ahhoz képest, ami azután következett, illetve még következik. Némelyik „lap” kisebb újság formátumú, hét oldal. Ez azért szükséges, hogy elférjen rajta az olykor nem kevesebb mint négyszáz jelölt neve. Az igazi nehézség a belföldi „terítés”, ebben orosz An-124-es és Il-76-os, valamint amerikai Boeing 747-es óriás szállítógépek, Mi-8-as helikopterek, teherautók, terepjárók, orosz dzsipek és ugyancsak orosz An-32-es kisebb szállítógépek vettek és vesznek részt. A 34 tartományban kialakított 6300 választási központba sivatagokon, hegyeken át még csak sikerült valahogy eljuttatni a kellékeket (a szavazólapokon kívül ezek közé tartozik 150 ezerszava- zóurna, 140 ezer, törölhetetlen tintát tartalmazó palack és több mint 400 tonna bútor - ez utóbbin főleg asztalok és székek értendők). Az igazi nehézség csak ezután következett: mindezt megfelelően szétosztva továbbítani az Isten háta mögötti településekre, így a szinte megközelíthetetlen hegyvidéki falvakba, amelyek közül “sok négyezer méter magasan fekszik. A munkát csak tovább nehezítették a biztonsági kockázatok, a zord időjárás szeszélyei, a homokviharok, a megáradt vizek. Ahol és amikor már sem óriás szállító repülőgép, sem helikopter, sem terepjáró nem segített, elő kellett venni az „élőerőt”, vagyis a választási központ rendelkezésére álló 1200 szamarat, 300 lovat és mind a 24 tévét. Egy szamár 155 kilogramm terhet tud egyszerre elvinni - magyarázta a ENSZ-tisztségviselő a szélfútta, porral borított kabuli választási központ előtt, s eközben saját kezűleg erősített fel az egyik, egykedvűen álldogáló szamár két oldalára egy-egy műanyag szállítóedényt, amelyet aztán mások pillanatok alatt púposán megraktak kartondobozokkal és összecsukott székekkel. Nem egy választóhelyen egyetlen épület sincs, ott sátrakat állítanak fel, azokban zajlik a voksolás. Peter Erben választási ügyekben illetékes főtisztviselő szerint eddig „nem voltak a választási kellékek szétosztásával közvetlen kapcsolatba hozható incidensek”. Ami nem jelenti, hogy nem is lesznek: a tálib fegyveresek már korábban „megígérték”, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek az amúgy mérföldkőnek számító voksolás megzavarására. A választások biztonságát több mint harmincezer rendőr és több mint tízezer afgán katopa vigyázza, készen áll a segítségnyújtásra az a harmincezer katona, aki a NATO, illetve az Egyesült Államok vezette koalíciós erők kötelékében tartózkodik a vadregényes, de veszélyes ázsiai országban. Egész héten tartott, illetve folytatódott a biztonsági egységek helyszínre juttatása, de Erben csak remélni tudta, hogy a hét végére mindenhova eljutnak a rendfenntartók. „Alig hiszem, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete látott már valaha ilyen választást” - mondta az ENSZ és az afgán kormány képviselőiből álló választási bizottság munkatársa, Julian Type, és mint legkülönlegesebb dolgot, ő is az olykor 400 jelöltnevet tartalmazó szavazólapokat (vagy inkább választási paksamétákat) említette. KOMMENTÁR Doris-hadművelet MAIINAK ISTVÁN Állítólag Doris Schrödemek is nagy szerepe van abban, hogy a szociáldemokrata (SPD) kancellár az utóbbi napokban feltámadt, és nyílttá tudta tenni a holnapi választásokat. A CDU/CSU-val szembeni kétszámjegyű hátrányt a felmérések szerint lefaragta, s most a két tömb megítélése szinte azonos. Ezt nevezik politikai patthelyzetnek, amelyben jósolni lehetetlen. A kampányban Gerhard Schröder egyik aduja tehát Doris volt. Huszonegymillió tévénéző előtt szájon csókolta a szőke asszonykát, s egy hatalmas csokor kíséretében elmondta, miért szerelmes belé. Doris pedig lekoppintotta, hogyan viselkedett anno Hillary Clinton férje korteskedése során: tökéletes feleség és anya volt egyszerre. Korábban azon sajnálkozott, hogy férjuram fő riválisa, Angela Merkel nem értheti meg azoknak a nőknek a gondjait, akiknek egyeztetniük kell a család és a karrierjük között, hiszen hajadon és gyermektelen szegény. A sajtó fanyalgással vette tudomásul: a kampány teljesen amerikanizálódott, Németországban nincs hagyománya a magánélet ilyetén nyűt kitárásának. A németek szemében a két legfontosabb gazdasági mutató a GDP és a munkanélküliség. Schröder 1998-ban és 2002-ben is ez utóbbi csökkentését nevezte egyik legfontosabb feladatának. Nos, idén tavasszal a munkanélküliség a háború utáni legmagasabb szintre ugrott, ez volt az egyik oka, hogy a piros-zöld koalíció pártjai sorozatban vesztették el a tartományi választásokat. Ami aztán kiváltotta egyébként zseniálisnak bizonyult húzását, az idő előtti voksolás kikényszerítését. A konzervatív sajtó szerint Doris mellett az volt Schröder másik aduja a kampányban, hogy elterelte a figyelmet a lényegről. 2002-ben sem az akkor is esélyesebbnek tartott CDU-t ütötte ki, hanem Amerikát. A FÁZ szerint „úgy tett, mintha az USA-ban már elindították volna azokat a csapatszállító járműveket, amelyek a német katonákat Irakba viszik”, pedig a háború csak 2003-ban kezdődött. A Stoiberrel folytatott tévévitában Busht hengerelte le. Csapatának tagjai most is megengednek maguknak Uyen csúsztatásokat: Németország nem fog háborút viselni Irán ellen. Schröder most, a Merkellel szemben megnyert tévévitában sem ellenfelét rohanta le, hanem Paul Kirchhof professzort, a kereszténydemokraták pénzügyminiszter-jelöltjét. Ó elkövette azt a taktikai hibát, hogy elárulta: bevezetné a 25 százalékos egységes jövedelemadót, s megszűntémé több mint négyszáz adókivételt. Az SPD ezt jégkorszaknak, elszegényítési programnak állítja be, bár nyilvánvalóan nem az. Hiszen sokkal jelentősebb szociális szigorításokat hajtott végre eddig Schröder a saját reformprogramja keretében, ezért is került szembe pártjának egy részével. Most úgy néz ki, sem a CDU/CSU-FDP szövetség, sem az SPD-Zöldek 90 koalíció nem tudja megszerezni a kormányzáshoz szükséges abszolút többséget. Schröder azt mondta, semmiképp sem lépnek szövetségre az új Baloldali Párttal, amely a volt keletnémet kommunistákat és az SPD-ből kiugrottakat tömöríti. Ha ez igaz, és senki sem szegi meg ígéretét, akkor csak a nagykoalíció jöhet számításba. Bár Merkel a kampányban ezt elvetette, a realitását az adja, hogy a CDU és az SPD gazdasági elképzelései sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint az SPD és az említett új baloldal ultrabalos víziói. JEGYZET Levél Andreának PUHA JÓZSEF Az egyik tévés showműsorban a Megasztár-győztes Caramel beszélt az életéről - a beharangozó szerint - úgy, ahogy eddig soha. Elárulta, nem is olyan rég még fizikai munkát végzett, kiújult betegségét, porckorongsérvét ez okozta. „Fizikai munkát ilyen hanggal!?” - kiáltott fel a műsorvezető. Tüdőm, Andrea ezt bóknak szánta, mégis bántja a fülemet. Sőt a környezetemben élő emberek némelyikének fülét valószínűleg jobban. Ók az alapiskolai végzettséggel rendelkező Caramellel ellentétben éveket tanultak, hogy boldoguljanak, mégsem sikerül nekik. Kedves Andrea, sokan kénytelenek mást csinálni, mint amihez értenek, amit kitanultak. Például a diplomával és két felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező 52 éves hölgy ismerősöm. Három éve, negyed évszázad után bocsátották el munkahelyéről. Fél évig járta a munka- közvetítőket, lenyelte a korára tett megjegyzéseket, aztán feladta. Egy kifőzdében helyezkedett el, s mivel nincs „megfelelő végzettsége”, szerződésében az áll: kisegítő konyhai munkatárs. Sorsa felett egyetlen műsorvezető sem csodálkozik, igaz, még sose hívták tévébe szerepeim. Kezdő tanár ismerősöm sem érdekű a médiát, akinek teljes fizetését felemészti az albérlet és egyéb kiadások, a tanítás után egy gyorsétteremben dolgozik. Ha megkérdeznék, elmondaná, milyen megalázó, amikor tanítványától széles mosollyal kénytelen megkérdezni, milyen üdítővel kéri a sajtburgert. Ráadásul az iskolaigazgató a napokban felszólította, hogy az egyiket hagyja abba - szerinte a kettő összeférhetetlen -, ám egyelőre nem talált más kiegészítő munkát. Persze azért vannak kivételek. Minden bizonnyal sikerkarrier vár az unokatestvérem idén (nagy nehezen) leérettségizett osztálytársára, aki jól fizető állást kapott (!) egy fővárosi pénzintézetben. A napokban pökhendien azt akarta elhitetni, azért nem tud számláról számlára utalni, mert ebédidőben náluk bezár a pénztár. Miután értetlenül néztem rá, segítséget kért munkatársától. Már harmadik hónapja dolgozik, de még nem sikerült beletanulnia - állítólag nem is sürgetik, mint hímes tojást, úgy óvják a befolyásos apuka egyetlen lányát. Kedves Andrea, nagy kár, hogy műsorába csak sztárok kapnak meghívást. A valós életről a hétköznapi emberek többet tudnak mesélni.
