Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-03 / 204. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ Kárhoztatják a túlélőket A beszlani 1-es számú iskola igazgatóhelyettesének, aki túlélte az egy évvel ezelőtti túszdrámát, tiszta a lelkiismerete: Olga Scserbinyina mélyen együtt érez azokkal a szülőkkel, akik elvesztették gyermeküket a vérfürdőbe torkollt iskolafoglalásban, de nagyon fáj neki, ha kárhoztatják azért, mert életben maradt. Egy tanár sem próbált elmenekülni, miután a gerillák tavaly szeptember elsején elfoglalták az iskolát, és a túszejtők egyikükkel sem bántak jobban, mint bármely más foglyukkal - mondta Scserbinyina, aki a terrorakció idején a padlón hevert mozdulatlanul. (MTI)-Apa, minek kell iskolába járnom? Ha megnövök, úgyis ökör lesz belőlem... (Kiss Tibor rajza) HÉTVÉ(G)RE Szlovákiai valóságshow itt és ott Szabad-e gyermeket szülni egyenes adásban? Erre a kérdésre kell választ adnia a Nagy Testvérnek, ráadásul hazai pályán. KOCUR LÁSZLÓ Ha még eddig nem tudták volna, John de Mólnak hívják azt az embert, aki -állítólag - George Orwell 1984 című regényétől inspirálódva életre hívta az azóta harmincnégy országban zajos sikert aratott való- ságshow-t, a Big Brothert. (Hogy a kiváló regény- és újságíró ne forogjon Sutton Courtenay-i sírjában, meg kell jegyeznünk, hogy Winston Smith cseppet sem vidám történetének semmi köze nincs a beka- merázott lakóházhoz.) De Mól úr foglalkozására nézve milliárdos, számos vállalkozásban érdekelt. Egyebek mellett a Talpa kereskedelmi televízió is része birodalmának, ahol a villalakók - akarom mondani, a Big Brother-ház lakói - közé beszavaztak egy várandós anyát, a 27 éves Tanját is, aki a terhességének nyolcadik hónapjában jár. így ha az első hat hétben nem szavazzák ki, akkor könnyen lehet, hogy internetes kukkolók millióinak szeme láttára fogja világra hozni gyermekét. A szervezők biztosították Tanját, minden szükséges segítséget megkap a szüléshez, valamint a szülés után. Furcsa helyzet. A világon szanaszerte épült önkéntes luxusbörtönökben a gyermek születését háromnegyed évvel megelőző folyamatnak már gyakorta tanúi lehettek az érdeklődő tévénézők, de szülésnek eddig még nem. Míg azonban ez előbbi dolog két, a beköltözést megelőző vizsgálat során pszichológus által normálisnak nyilvánított, felnőtt ember önkéntes döntésén alapszik, addig ez utóbbi nem. Ki kérdezte meg a szerencsétlen kis jövevényt, akatja- e, hogy milliók kövessék figyelemmel, amint élete legmegrázóbb hely- és állapotváltoztatásán átesik, amint pirosán és gyűrötten üvölt, nem értve, hogy mi történik vele?” A gyermekem később büszke lesz rá, hogy itt született” - nyilatkozta Tanja. De mi van, ha nem? Bízom benne, hogy a jobb érzésű tévénézők az elkövetkező hat hét során kiszavazzák a kismamát, s így a kis holland lurkónak is megadatik, hogy úgy szülessen meg, mint a többi normális gyerek. Napokon belül hazánkban is összecsap a holland licenc alapján gyártott Big Brother, és a tőről metszett magyar produkció, a ValóVi- lág. A két show küzdelme egyben a piacvezető Markíza küzdelme is lesz a hazai televíziózás kistigrisével, a Jojjal, mely a hirdetők által olyannyira preferált prime time- ban a Partizán Beograd-Artmedia meccs idején a legnézettebb adó volt az országban. Ha a Kňažko-te- levízió most belehúz, könnyen lenyomhatja a piacvezető Markízát, mely egyelőre csúszik a Big Brother-ház megépítésével. Ám akármelyik valóságshow lesz is a nyerő a lakosság körében, olyant egyik bekamerázott luxusvillában sem fognak tudni produkálni, mint Rusko exminiszter, aki sikeresen szétverte a koalíciót. A szlovákiai politikai homokozóban Miki, Paľo és Béci mondták ki, hogy a továbbiakban nem akarnak játszani a másik Paľóval, de valljuk be, ez utóbbi adott némi okot rá. Az viszont már mindenképpen furcsa, hogy a kormányerő képviselői önnön pártvezetésük ellen fordulnak, amonnan nézve: olyan csoport lép fel a párt nevében, mely nem élvezi annak bizalmát. Egyes politikai elemzők szerint így a kormánynak „független” miniszterei lesznek. A folyamatosan területet vesztő koalíció így 65 stabil voksra számíthat a törvényhozásban, a lényeges döntésekhez 11 függeden honatya támogatására lesz szükség (kétharmados támogatást igénylő problémához nyúlni nem vallana nagy bölcsességre ebben a helyzetben). Mindenesetre azt hiszem, bármelyikünk szívesen lenne a 11 független helyében. Elvégre a következő választásokig még van egy év. Dzu- rindának meg - ezt már bizonyította - sokat megér, hogy kormányon maradhasson. A természetes folyamatokat tovább rontotta az emberi tevékenység, azzal, hogy mocsarakat csapoltak le New Orleans sorsa: Velence vagy Atlantisz? ÖSSZEFOGLALÓ A történelem folyamán már jó néhány település került véglegesen víz alá, akár természetes okokból, különféle kéregmozgások következtében, akár emberi beavatkozás nyomán. A Katrina hurrikán pusztításáig az Egyesült Államok egyik legkarakteresebb városa volt New Orleans. Már eddig is a tenger szintje alatt feküdt: egy medencében, melyet töltések határolnak, hogy északról a Pontchartrain-tó- tól, délről és nyugatról pedig a Mississippitől megvédjék (lásd a grafikát). Különféle tényezők összejátszása folytán a város és környéke tovább süllyed. Az alacsony fekvésű Mississippi-delta, mely elválasztja a Mexikói-öböltől, lassan fogyóban van. Egy év alatt kb. 35-50 négyzetkilométernyi mocsárvidék tűnik el. Mindez utat enged az eróziónak, amely pusztítja a deltát. A nagyvárosban és környékén összesen kétmillió ember él(t). A Louisi- anai Állami Egyetem kutatói, akik több száz lehetséges vihar vonulási sávját modellezték számítógépen, úgy vélik, legrosszabb esetben akár százezer ember is odaveszhet. A nagy hurrikánok szinte minden alkalommal megközelítették a térséget. 1965-ben a Betsy közel két és fél méteres vízzel árasztotta el a város egyes részeit. 1992-ben a hatalmas Andrew alig kerülte el a várost. 1998-ban a Georges hurrikán az utolsó pillanatban fordult kelet felé, de így is milliárdos károkat okozott. Ugyanúgy, mint most a Katrina. A természetes folyamatokat tovább rontotta az emberi tevékenység, azzal, hogy mocsarakat csapoltak le, csatornákat ástak. A kutatók szerint az egyedüli megoldás a további manipuláció. Beavatkozás nélkül a delta 2090-re teljesen eltűnhet. Az elsüllyedt város jobb esetben úgy járhat, mint Velence, rosszabb esetben úgy, mint Atlantisz. Az ország más vidékem is súlyos gond a parti mocsárvidék fogyatkozása, például a többi, Mexikói-öböl vidéki államban, a Kaliforniai-öbölben, de Houston egyes részei gyorsabban süllyednek, mint New Orleans. A Föld nagy deltavidékei, az Orinoco, a Nílus, a Mekong ma ugyanabban a helyzetben vannak, mint a Mississippi volt 100-200 évvel ezelőtt. Európában a Rhone és a Pó deltája is veszít területéből. A Mississippi hosszú évezredek óta építi deltáját a magával hozott hordalékból. Bár a száradó homok és iszap saját nyomása alatt is tömörödik és süllyed valamennyit, a következő áradás azonban újjáépíti. így volt ez 1879-ig, amikor gátakkal kezdték körülvenni a folyót, hogy az áradásoktól védjék a delta földjeit, településeit. Ennek következtében a víz gyorsabban levonul, kevesebb hordalékot rak le, a síkság már a tengerszint alatt fekszik. Eltűnőben vannak a vizes területek, mocsarak, melyek New Orleanst is védik a tengertől. Egy hurrikán ereje akár 6 méterrel is emelheti a vízszintet, ugyanakkor a mocsarak ezt korábban mind elnyelték. Louisiana zátonyszigetei is gyorsan pusztulnak. Ezek abból a sok millió tonna hordalékból keletkeztek, amelyet a folyó idehozott és a parti hullámok zátonyokká formálták. Jórészt a gátépítések miatt az utolsó szakaszokon a folyó már nem tud mean- derezni, a torkolat egyből a kontinentális lejtőre nyílik és a hordalék egyenest a nyílt óceánba kerül. A delta alatt a kőzetet több száz méter vastag nedves tőzeg alkotja. A mocsarak lecsapolásával, a gátak építésével megáhították ugyan az áradásokat, de csökken a talajvíz szintje, a tőzeg kiszárad, és az egész deltavidék süllyed. Ahogy a medence mélyebbé vált, a viharok során elárasztódon. Elkezdtek csatornázni, hogy a fölösleges vizet eltávolítsák, s ezt csak a tóba vezethették. Az viszont 30 centivel magasabban van, ezért át kellett szivattyúzni a vizet. (Te. Vi.) KOMMENTÁR Tévé, csatorna GRENDEL GÁBOR Pavol Rusko leváltott gazdasági miniszter egyre mélyebbre süllyed abban, amibe évekkel ezelőtt belelépett. Már akkor is sejteni lehetett, hogy valami bűzlik körülötte. Először Mečiarral szövetkezett, hogy megalapíthassa álmai tévécsatornáját. Amikor az akkori hatalom észbe kapott, és el akarta tőle venni, az ukrán alvilággal vette körül magát és a Markízát. Amíg vállalkozó volt, egyedül rá tartozott, kivel, mit, hol, miért csinál. Amióta viszont politikai pályára lépett, minden, amit tesz, a köz ügye. Éppen ezért ér most véget a sikertörténet. Már elveszítette népszerűségének fő forrását, a gazdasági tárcát, melynek élén futószalagon szállította a külföldi befektetőket, velük pedig az új munkalehetőségeket - mindent a maga érdemeként beállítva. Darabjaira hullott a pártja is, leghűségesebb emberei faképnél hagyták. Már csak egyetlen aduja maradt: az ország legnézettebb kereskedelmi tévéállomása. Az a csatorna, amely 1998-ban parlamentbejuttatta a Polgári Egyetértés Pártját (SOP), egy évre rá államfőt kovácsolt Rudolf Schusterből, aztán jött Pavol Rusko és az Új Polgár Szövetsége (ANO), amióta meg itt a Kia, a zsolnai polgármesterre pazarolja az adásidőt, minek hála már az ország egytizede a nemzetiekre gyűjti a nyálát. Ez a koalíció eddig nem mert ujjat húzni a Markízával. Hogy miért szánta rá magát egy évvel a választások előtt, annak két oka lehet. Az egyik: tanult a kereszténydemokraták példájából, akik több mint két éve állják a sarat. Valamennyi ellenük indított lejáratási kampány kudarcba fulladt, a KDH népszerűsége sta’bilan nyolc százalék fölött mozog. A másik, ennél azért mégis csak nyomosabb ok, ami miatt a három pártelnök összefogott, az lehet, hogy jövő tavasszal a frekvenciatanács dönt arról, sugározhat-e még valaha a Markíza, vagy - objektivitás híján - nem hosszabbítják meg az engedélyét. Márpedig Ruskónak tudnia kell: ha sokat fog ugrálni, búcsút vehet kedvencjátékától, amellyel olyan ügyesen keveri a... Formálja a közvéleményt, mondjuk így. Márpedig, ha nincs tévé, az ANO- nak is annyi. Az eredetileg sikeresnek induló vállalkozások most ugyanabba bukhatnak bele: Pavol Rusko telhetetlenségé- be. Abba, hogy nem tudja, hol a határ; legyen szó százmilliós kölcsönökről (a másfél milliárdos kalandot egyelőre hagyjuk a rendőrségre) vagy a sajtó manipulálásáról. A történetben az a szép, hogy csődöt mondott az olasz recept. Nálunk a Berlusconi-fajtáknak nincs esélyük. Ha másra nem, erre igazán büszkék lehetünk. JEGYZET Palackozott természet TALLÓSI BÉLA Naptárilag ugyan még nem, de számomra ilyenkor, iskola- kezdéskor általában vége a nyárnak. Bár rég kinőttem az iskolapadból, a tanév első napjának fura, kicsit ünnepélyes, kicsit pátoszos, kicsit meg fájdalmasan szomorú hangulatát, hogy a semmittevés véget ért, és valami reményteljes elkezdődik, a mai napig átélem. Az iskolakezdés-atmoszféra ugyanis benne van a levegőben, s arra ösztönöz, hogy elábrándozzam a régi időkön. De a nosztalgiázás most valahogy nem úgy megy, mint más éveken: a szeptember eleji bús-ünnepélyes hangulatba belerondított a gázáremelés híre, vagyis a tény, hogy már az ősz is rosszul kezdődik. Mivelhogy a nyár se volt olyan igazi nyár, olyan, mint a korábbiak. Az elmúlt két hónap nem igazán kedvezett a diákoknak, nem volt olyan igazi forró, pezsgő vakációzós, strandolós időszak, inkább hol borongó, hol vadul csapkodó. Olyan szélsőségesen szeszélyes. Olyan elgondolkodtató. Hogy mi is van a világgal, miért nincs nyáron nyár? Miért ez a rengeteg csapás, miért sújt bennünket a természet? Idén már nem kell távoli földrészekre menni példákért és szélsőséges időjárásért. Helybe jött. Csak körül kell nézni a régiónkban: szinte napirenden voltak az özönvízszerű esőzések, a jégverések, eső okozta villámáradások. Mi több, a katasztrófák kiterjedtek a levegőbe is: augusztusban szinte egymást érték a légi szerencsétlenségek, balesetek. Talán nem felesleges a korábban megélt nyarakra gondolni, hogy azok milyen kegyesek voltak hozzánk. Hogy vasárnaptól vasárnapig kint lehettünk a természetben, mert engedte az idő. S ha megszomjaztunk a tikkasztó melegben, gémeskútból húztunk fel vizet, s ittuk kannából, olyan tiszta volt, mint a m tükör, és lágy volt, és hideg. Öreg néném mondta is: „Milyenjó, hogy a víz ingyen van, nyelhetjük szakadásig. Csak meg ne érjük, hogy azért is fizetni kelljen.” Ő nem érte meg. De azt hiszem, ma már ő se inna ásott kút vizéből - hiszen abban mostanság a há- kettőóból van a legkevesebb. Én meg azt mondtam néném- nek viccből: „Milyen jó, hogy a friss falusi levegő is ingyen van, szívhatjuk dagadásig. Csak el ne jöjjön az idő, amikor azért is fizetni kell majd.” És lám. Levegőt árul egy férfi, de csak walesit, abból viszont a legjobbat, hegyvidékit. Lehet, hogy amikor a levegőárusítási vállalkozás kipattant az agyából, ő is régi nyarakon nosztalgiázott, meg- érezve vagy megértve valamit a mostani üzenetéből. Hogy szükség lesz még tiszta vízre s levegőre! Palackozott természetre.
