Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-12 / 211. szám, hétfő
ÚJ SZŐ 2005. SZEPTEMBER 12. Vélemény és háttér 5- Aztán nem hogy úgy érkezel meg a szőlőszüretből, mint akit elkapott egy hurrikán! (Peter Gossányi karikatúrája) A megelőző atomcsapás eshetőségét latolgatja egy új amerikai védelmi doktrína Nem kérdeznek, FIGYELŐ THE SUNDAY TIMES A nemrég meghonosított holokauszt-emléknap eltörlését javasolják a brit kormányfő által a júliusi londoni merényletek után kinevezett tanácsadók, arra hivatkozva, hogy az sértheti a muszlimok érzelmeit. A The Sunday Times értesülése szerint a szélsőségesség elleni fellépés terveinek kidolgozására alakított kormánytanácsadói bizottságok azt javasolják, hogy az európai holokauszt áldozatainak szentelt január 27-ei emléknapot a „népirtás napja” váltsa fel, amelyen megemlékeznének a muszlimok ellen Palesztinában, Csecsenföldön és Boszniában elkövetett tömeggyilkosságokról, illetve más vallású emberek tömeges legyilkolá- sáról is. A brit vasárnapi lap által idézett egyik szakértő szerint a holokauszt-emléknap „különleges státusa” fokozza a szélsőségesek „elidegenedett- ség-érzetét”, mivel nem teljed ki a muszlimokra, és azt a benyomást kelti bennük, hogy a „nyugati emberélet értékesebb, mint a nem nyugati”. SÜDDEUTSCHE ZEITUNG Mihail Hodorkovszkij, a szétdarabolt Jukosz olajkonszern nem jogerősen elítélt volt vezetője a börtönből - a Süddeutsche Zeitungnak adott írásos interjúban - azt üzente Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, hogy mindent megtesz az oroszországi hatalomváltás érdekében. „Millió és millió hívem van Oroszországban, s maholnap ennek a többszöröse lesz” - közölte a csalás és adóbűntett vádjával 9 év elzárásra ítélt Hodorkovszkij. A müncheni lap szerint ez az első interjú, amelyet Hodorkovszkij a börtönből egy nyugati médiumnak adott. Hodorkovszkij azt ígérte, hogy mindent megtesz egy erős ellenzék létrejötte érdekében, s ez az ellenzék már a 2008-ban esedékes orosz elnökválasztás után megszerezheti a hatalmat, „ha a mostani hatalom nem változik meg”. A megelőző atomcsapás eshetőségét latolgatja egy készülőfélben lévő új amerikai nukleáris doktrína - vált ismertté az amerikai védelmi minisztérium berkeiből. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A március 15-i dátummal ellátott, Az együttes nukleáris műveletek doktrínája címet viselő dokumentum, amelynek tartalmáról a Pentagon egyik - neve elhallgatását kérő - tisztviselője számolt be szombat este a francia hírügynökségnek, utasítja az amerikai haderőt, hogy „készüljön föl atomfegyverek hatékony bevetésére”. A doktrínatervezetet a Pentagon egyik bizottsága dolgozta ki, amelyet azzal bíztak meg, hogy igazítsa a cselekvési módokat a 2001. szeptember 11-e után hirtelen bekövetkezett rohamos változásokhoz. A szöveget egyelőre nem látta el kézjegyével Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter, s az semmi esetre sem tekinthető Washington hivatalos politikájának - sietett leszögezni a névtelenül nyilatkozó forrás. Mint a dokumentumból kiderül, a Pentagonból kérték a világ különböző pontjaira vezényelt amerikai erők vezetését, hogy dolgozzanak ki külön programokat atomfegyverek bevetésére a fennhatóságuk alá tartozó térségben, s állítsanak föl olyan forgatókönyveket, amelyek adott esetben igazolnak egy atomcsapásra irányuló elnöki utasítást. A szóba jöhető esetek közül a doktrínatervezet megemlíti azt az eshetőséget, amikor az ellenség tömegpusztító fegyverekkel mér csapást az amerikai vagy a velük szövetséges erőkre, illetve a polgári lakosságra, vagy ilyen csapást tervez. Bevethetőnek véli a dokumentum az atomfegyvereket biológiai fegyvereket birtokló ellenséggel szemben is, ha a fenyegetés elhárítása hagyományos fegyverekkel nem lehetséges, s bizonyosságot nyer, hogy az ellenség kész használni bilőnek ológiai fegyvereit. Igazolva lát egy megelőző atomcsapást a tervezet továbbá olyan megerősített ellenséges védelmi bunkerek lerombolására, amelyekben vegyi, illetve biológiai fegyvereket tárolnak, szintúgy azon ellenséges parancsnoki infrastruktúra szétzúzására, amely ellenőrzést gyakorol nukleáris, vegyi, illetve biológiai fegyver- arzenál fölött, illetve parancsot adhat ilyen fegyverek bevetésére. A doktrínatervezet elfogadhatónak véli nukleáris fegyverek bevetését hagyományos fegyvereket birtokló, ám potenciálisan elsöprő erejű ellenséggel szemben is a gyors amerikai győzelem elérése érdekében, vagy egyszerűen azért, hogy az atomcsapással „biztosítsák az amerikai és a multilaterális erők sikerét”. A dokumentum végül lehetővé tenné a Pentagon számára, hogy atomfegyvereket telepítsen a világ azon térségeibe, amelyekben nukleáris fegyverek bevetésének jövőbeli szükségessége „nagyon valószínű”. TARCA Élvezzétek ezt a testet! FORGÁCS MIKLÓS Hidtam, enyém az egész sötét világ. Kívül állok mindenen. Hajnali négykor baktatok az állomás felé. Nagyon szabad vagyok. Csípős szél fúj, fekete széldzsekim kapucniját a fejemre húzom. Nem változom meg, csak megérzem igazi énem. Dörzsölt pitbull- tenyésztő eleganciája uralkodik el rajtam. Fekete vagyok és „ájrodinamikus”, szelem a levegőt, semmi sem áll az utamba, persze, hiszen én vagyok az úr. A hajnal rapje zakatol a fülembe, tagjaim lazán röpködnek mellettem, magabiztos és élveteg félmosoly az arcomon. Eseüeg dealer is vagyok, kemény tárgyalások mögöttem, stílusom férfias, adok, kapok, fontos vagyok. Lehet, hogy fiatal kan vagyok, éjszakai portya után, fejbekólintva még a kéjtől, dúdolom szeretőim minden porcikájá- nak becenevét. Tele hólyagom figyelmeztet, előttem még három óra buszozás, testem visszapetyhüdik hétköznapi kilencven kilómba, s meg is feszül azonnal. Pisilnem kell. Riadtan nézelődöm valami félreeső zug után. Megindulok egy épület sarka felé, mikor egy autó reflektorai vernek rám rossz fényt. S mellém kanyarodnak a járőröző rendőrök. Belémnyüall az a néhány illegális énem, akik virgoncán itt kergetőztek még körülöttem az előbb. Megvető vigyoruk, férfias virtusuk buzdít valamire, de már nem értem őket. Tétován kapucnim felé nyúlok, de meggondolom magam, nem hívom fel a figyelmet támadási felületekre. „Mit, csinál itt ?” - formed rám az egyik szerv., Jöttem a hajnali buszhoz” - reszelek kicsit a hangomon, miért érzem ilyenkor mindig azt, hogy titkolni valóm van? „De itt, mit csinál?” - mutat a beszédesebb szerv a tényre, hogy ez itt bizony távolabbi, eldugottabb hely, tartani is éppen a másik irányba tartottam'. .Járkálok, amíg indul a busz” - nagyon gyanús vagyok magamnak is. Érzem kapucnim pimaszságát a fejemen. Most kérik el a személyimet. Unottan rápillant a rendőr, majd nem adja vissza de kollégája elkezdi adataimat kimásolni. Szólnom kéne, képviselni jogaimat, de hogyan? - buzdítom bágyadtan magam. „Mit dolgozik?” - lep meg egy újabb kérdéssel egyre kedvesebb szervem. Ez már azért tényleg intim, de magamban is csak dadogok. Mégis meglepődöm, amikor elárulom mi a foglalkozásom. „Munkáltató, város?” - itt már nincs megállás, hajnali kérdészápor aláz egyre jobban, én pedig porig alázkodom. Mindent elmondok, kínozni tényleg nem kell. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy saláta irataim miatt már többször állnom kellett sanda hivatalos tekinteteket és függtem már döntéseiktől. Engem vár otthon a családom - sajnáltam meg magam hirtelen. - Éppen azért keltem a hajnali járathoz, hogy csókolhassam kedvesemet, ölelhessem a gyerekeket. A bűnös szabadság buja sötétje, rideg zárka kilátástalan magányává változott. Nem döntöttem el, de tudtam, hogy amit nem kérdeznek, még azt is elmondom. Nem morgott már mellettem a pitbull, hájas háziállatként eszegette, a zsebemben, gyávaságomban porcukorrá változott heroint. „Kihez jött ebbe a városba, hol lakott” - folytatta alapos szervem. Itt egy pillanatra azért megakadtam. Mindent írtak, nyoma van mindennek. Elkéstem már minden aggállyal, hol van már a civil kurázsi. Bizony, mondtam nékik barátom nevét is, címét is. Reméltem, nem keresik fel most azonnal, hogy megerősítse szavaimat. Neve még ismerős is lehetett nekik, kisváros ez, barátom pedig aktív polgára. A név tekintélye, vagy a tortúra természetes vége miatt-e, de visszakaptam a személyit. S elhajtottak a szervek. Én egyedül maradtam a kicsit gúnyosnak tűnő sötétben, és sietve hátratoltam kapucnimat. Végignéztem magamon. Konszolidált felnőtt ember. Semmi kirakat-férfiasság, vagy tetszetős extravagancia, esetleg az élvezetek lezser bája. Én hétköznapi vagyok és unalmas - bizonygattam magamnak. Lassan összeszedtem magam. Hé, szervek! És ti világ provokáltjai! Igenis, élvezzétek ezt a testet! KOMMENTAR Kések, magyar nyakon! BARAK LÁSZLÓ Összeesküvés-elméleteket általában lelki sérültek gyártanak vagy konkrét célt követő kalandorok. Az elmúlt hét végén egy olyan ösz- szeesküvés-elmélet röppent fel, amely szerint az állam által a Hyundai/KIA autógyár számára felvásárlandó magánföldek miatt azért tört ki és húzódott el a botrány, mert, úgymond, a magyarok kezében van az állami földalap! Állítólag egy Marián Kočner nevű vállalkozó jelentette ki szó szerint a következőket: „Jano Slotának igaza volt: mindenről a magyarok tehetnek. A földalap ugyanis rendkívül gyanús üzleteket bonyolít le. Mintha a parcellavásárlásnál fontos lenne az, ki, milyen nemzetiségű. Nincsenek bizonyítékaim, senkit nem vádolok, csak hallottam két férfit egy étteremben, amint erről beszélnek.” Ennek az összeesküvés-elméletnek se füle, se farka. Kiötlője fifikusan előre is bocsátja, nincsenek állításait alátámasztó bizonyítékai...! Annyit viszont mégis megér e pletyka, hogy hírbe lehessen hozni valamilyen magyarokat. A végrehajtó hatalomba a Magyar Koalíció Pártja által delegált hivatalnokokon keresztül vélhetően épp maga a szóban forgó párt a célpont. Hiszen ősszel a megyei önkormányzatokba, jövőre pedig a parlamentbe kell majd politikusokat választani. A cél szentesíti az eszközt alapon pedig, rá kell és lehet tenni a kést a Dél-Szlovákiában szinte egyeduralkodó rivális nyakára... A rágalmazót nem érdekli, hogy az érintett Zsolna környéki földtulajdonosokkal korántsem holmi sóher magyar állami alkuszok, hanem épp egy szlovák ígérgető, a volt gazdasági miniszter, Pavol Rusko és Ján Slota, a minden hájjal megkent zsolnai polgármester húzott ujjat. Azzal, hogy bagóért akarták tőlük felvásárolni földjeiket a koreai multi javára. Egy ilyen célirányos mocskolódás- ban hiába is keresnénk logikát. A cél a magántulajdon érinthetetlen- ségét megcsúfoló kapitális disznóság elkendőzése. Másrészt pedig, a veszélyesnek tartott politikai ellenfél, az MKP bepiszkítása. Még szerencse, hogy e machinációba egy alvüági, kalandorként lefestett magánzó kezdett bele. Bár ezen állítás sem bizonyítható, hiszen mindössze három titokzatos ismereüen szokott róla üyesmiket suttogni, állítólag, egy konditeremnek álcázott kuplerájban... Van azonban más is a politikai lejáratás műfajában. Ami ugyan korántsem tartható olyan gyermetegnek, mint a Kočner-féle próbálkozás, ám sokkal veszélyesebb késnek számít az MKP politikusainak nyakán. Ez Ivan Miklós pénzügyminiszter költségvetési merényletkísérlete Simon Zsolt földművelésügyi miniszter ellen. Lényege, hogy jövőre tulajdonképpen lenullázódnának miatta a hazai gazdák. A pénzügy törvényjavaslata ugyanis a jelenlegi helyzethez képest szinte semmilyen itthoni kiegészítést nem szán nekik a Brüsszeltől járó sovány agrárdotációhoz. Nyilván nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy egy vonatkozó összeesküvés-elmélet nélkül is elképzelhető legyen, mit szólnak majd ehhez az érintett dél-szlovákiai gazdák jövőre - a parlamenti választások évében! JEGYZET Tanulj, hogy boldogulj GRENDEL ÁGOTA Ketten beszélgetnek. Két, tíz éven aluli. Apuka büszkén hallgatja őket, nem pokémonokról, nem számítógépes játékokról, hanem a jövőjükről elmélkednek. A kislány, aki olvasott, komoly, eminens tanuló, természetesen egyetemről, továbbtanulásról álmodozik, a kisfiú a realitások talaján mozog. - Bolond vagy - mondja. - Lesz diplomád, de otthon fogsz ücsörögni, munkanélküli-segélyből tengeted az életed, míg én focista leszek, beutazom a világot, és sok pénzt keresek, boldogan élek. Tanulj, hogy boldogulj? Igen. A sportolóktól, elsősorban persze a labdarúgóktól. Nem akarok velük kötözködni, de ha valaki egy mérkőzésen kétszer eltalálja a labdát, és az ennek következtében nem a saját kapujában köt ki, hanem jó esetben a csapattársánál, még jobb esetben az ellenfél kapujában, az illető mennybe megy, ráadásul ha szerencséje van, fölfigyel rá egy, a magyar csapatnál jobb klub menedzsere, és máris idegen országban öltheti magára a mezt, több pénzért, jobb feltételekkel, mint odahaza. Az anyacsapatnak ugyan nem jó, de ez a sorsa. A játékosnak viszont joga van ahhoz, hogy megalapozza saját és családja jövőjét. Ezt nem én találtam ki, a rádióban hallottam az egyik magyar edzőtől, így, focira csupaszítva a dolgot nem is talált telibe a labda, csak az ütött szöget a fejemben, ez miért nem vonatkozik másra. Magyarország orvoshiánnyal is küszködik, lépten-nyomon azt halljuk, olvassuk, a szürkeállomány nyugati irányba tart folyamatosan. Ez ellen nincs mit tenni, otthon nem olyan kedvezőek a körülmények, a fizetések, mint Amerikában vagy Nyugat-Euró- pában. Ám a határon túli magyarok maradjanak otthon a fenekükön, nekik nem kell mindig kaviár, tanuljanak otthon, boldoguljanak otthon. Jaj annak a nemzeti kisebbségnek, amelynek nincs értelmiségi rétege. Ebből az is következhet, hogy a focistákért nem kár, menjenek Isten hírével, öregbítsék a magyarság hírnevét a határokon túl, akár az Óperenciás tengeren is túl. És ne vonatkoztassuk a szülőföldön maradás szabályát a határon túli sportolókra sem, számukra a határon innen, azaz innen nézvést a határon túl is teremhetnek babérok. Ezzel szemben a szellemi munkások csak küszködjenek otthon, határon innen, onnan nézve pedig határon túl, esetenként meglehetősen szerény anyagi körülmények közt, időnként inkább lemondva nemzeti hovatartozásukról, egy fényesebb karrier reményében. Utóirat: Ismerősöm, áld szellemi dolgozó, nemrégiben hitelből egy használt kocsit vett, mert neki csak erre futja. Egyszerű kis Skodát, pedig neki is járna egy Mercedes.
