Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-08 / 208. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 8. Történelmi konferencia a Fórum Intézetben Szeptember végéig látható Szabó Ottó kiállítása Pozsonyban a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Somorja város történetéről ELŐZETES Fejezetek Somoija város történetéből címmel holnap 9.30 órai kezdettel történelmi konferenciát rendez a Pro Űrbe Alapítvány és a Fórum Kisebbségkutató Intézet abból az alkalomból, hogy Zsigmond király 600 éve adományozott városi kiváltságokat a településnek. Az utóbbi intézmény székházában (Park u. 4.) megrendezésre kerülő tudományos tanácskozás keretében délelőtt előadás hangzik el a város középkori régészeti leleteiről, Pozsonyhoz fűződő kapcsolatáról, a városi közigazgatás történetéről, valamint a helyi mészáros- és kereskedőcéh történetéről. A13 órától folytatódó konferencia további előadásainak témái: Somorja középkori temploma, a város pa- ulánus kolostorának és pecsétjének története, az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc hatása a város életére, illetve Somorja 1920 és 1945 közötti története. 16 órakor az évfordulóhoz kapcsolódó kiállítás nyílik a Városi Honismereti Házban, (io) Filmeket sugároz az új csatorna Szlovákiában is film+ ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. film+ néven új tévé- csatorna indul Szlovákiában. A nap 24 órájában sugárzó adón főleg olyan filmeket láthatunk majd, amelyek magas (abb) művészi értéket képviselnek. A film+ családi csatorna lesz, legalábbis ezt állítja az üzemeltető IKO Cable kft. igazgatója. Kökény Tamás elmondta, hogy a film+ műsora az alábbiak szerint alakul majd: 9-től 11 óráig Teleshoping, 11 órától reggel 3-ig filmek, majd 3-tól 9-ig ismétlések. Szinte az összes műfaj megtalálható a kínálatban: lesznek komédiák, drámák, akció-, dokumentum- és művészfilmek, koncertek és tudományos filmek. A mozgóképek többsége cseh szinkronnal kerül adásba, és nem lesznek reklámokkal szétszabdalva. Az új adó az UPC-hálózatban ingyenesen nézhető, igaz, egyelőre csak Pozsonyban, de a közeljövőben további 29 városban is fogható lesz a filmek csatornája, (szí) A Mercury Music Prize idei díjazottjai Utolsókból lettek az elsők PUHA JÓZSEF Egy londoni rádióállomás közvetlenül az ünnepség előtt ajelöltek dalait játssza. A honi zenerajongónak pedig fáj a szíve. Nálunk a brit-popba rangsorolt előadók nagy része valamiért továbbra is alternatívnak számít, és mellőzöt- tek a médiából. így hiába készülnek évek óta remek albumok Nagy-Britanniában, nincs esélyünk megismerni őket. A Mercury Music Prize-díjra jelölt tizenkét énekes és zenekar közül tíznek jóformán a híre sem érkezett meg hozzánk, hanghordozóik beszerezhetetlenek. A rádióműsorban a győzelemre legesélyesebbnek tartott Kaiser Chiefsnek szentelik a legtöbb időt, majd jönnek a további jelöltek: a Bloc Party, a Coldplay, a Hard-Fi, KT Tünstall... Az összeállítást a legkevesebb eséllyel indulók: az Antony And The Johnsons és a The Go! Team zátja, a műsorvezető két mondattal és rövid zenei részletekkel intézi el őket. Egy órával később, a díjátadón aztán óriási a meglepetés, a második legesélytelenebbet hirdetik ki győztesnek: az Antony And The Johnsonsé az elismerés, vagyis az elmúlt tizenkét hónap legjobb brit lemeze. A díjazott együttes frontembere, Antony Hegarty illetődik meg leginkább. „Azt hiszem, tévedés történt. Ez felfoghatatlan” - mondja, alig jut szóhoz. Miután magához tér, folytatja, bár nem igazán értelmezhetők szavai: „Olyan ez, mint egy őrült verseny narancs, űrhajó, cserepes növény és kanál között - melyiket kedveled jobban?” Az Angliában született, New Yorkban élő Hegarty a környékükön Lou Reed révén lehet ismerős: közreműködött a The Raven és az Animal Serenade című albumain, közös turnéjuk Budapestet is érintette. Sőt, idén márciusban is fellépett a magyar fővárosban, az Ultrahang Fesztiválon. Zenekara még Angliában sem ismert széles körben. Miután július közepén nyilvánosságra hozták a jelöltek listáját, a várakozásnak megfelelően az összes érintett lemezének eladási példányszáma megugrott, legkevésbé a későbbi győztesé. Az I Am A Bird Now című korong jövő héten bizonyára a brit eladási lista élmezőnyében végez majd. Reménykedjünk, hogy a győzelmet a környékbeli rádiók sem hagyják szó nélkül, beszerkesztenek műsorukba egy-két dalt Antonyék érzelmekkel teli albumáról. Antony Hegarty a díjjal (Reuters/ČTK-felvétel) Márványképek, festett gondolatok Szemlélődök Pathmosz szigetén (Somogyi Tibor felvétele) Pathmosz szigetén a címe Szabó Ottó kiállításának, amelyet kedden délután nyitottak meg Pozsonyban a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. A cím kulcsszó a képek átéléséhez, utal János apostol jelenéseire, prófétai látomásaira Pathmosz szigeti száműzetése idejéből. TALLÓSI BÉLA ,A Jelenések könyvében leírtakat próbáltam rávetítem korunkra - mondta Szabó Ottó -, azokat a kérdéseket boncolgatva, hogy valóban itt lenne-e az apokalipszis ideje, vagy már megtörtént, és éppen kilábalunk belőle? Volt-e már vüág- vége, vagy még csak lesz? Úgy vélem ugyanis, hogy az értékrend olyanképpen alakul-alakult át, hogy valójában mi már átéltünk egy világvégét. A mostani szülőgyerek és tanár-diák viszony, a jónak és az erkölcsöknek a felfogása totálisan megváltozott, olyan, mintha egy világvége után lennénk. Ilyesmi a történelemben többször felfedezhető. A művészettörténeti korszakok változása tulajdonképpen értékrendváltozás... lehet, hogy akkor minden egyes alkalommal egy világvége volt. Ezek a gondolatok segítettek hozzá a most kiállított munkáimhoz.” A Pathmosz szigetén sorozat képei azonban nem illusztrációk a Jelenések könyvéhez, nem is azok valamiféle továbbgondolása. Ezt megnyitóbeszédében Kubička Ku- csera Klára művészettörténész is kiemelte, mondván: „A sorozat nem a jelenések szentírásbeli értelmének továbbgondolása, hanem magának a művésznek - aki istenhitét, istenfélését sokszor és több műfajban vallotta meg - a saját vergődése a nagy létkérdések kereszttüzében. A művész saját utolsó ítéletének sejtése, víziói, jelenései, szorongásai és feltételezése, hogy mindebben - ugyanolyan magányosan - társai vagyunk.” Világfájdalommal teli, szomorú képek lennének ezek, amelyeket lehangolva kellene szemlélni? „A nagy dolgok mindig szomorúak és nagyon komolyak, azokkal nem lehet viccelni. így van a Bibliával is. Nem hiszem, hogy olvasása közben nevetgélni lenne kedved. Ez nem azt jelenti, hogy azzal, ha szomorú leszel, és úgy nézed a képeimet, már meg is érted őket.” Szabó Ottó az alkotás folyamatába, vagyis abba is beavatott, hogyan születtek meg e sorozat darabjai, hogy miként fejtett vagy bontakoztatott ki egy-egy gondolatot. Lerakott a földre húsz-huszonöt farosdemezt, aztán Jackson Pol- lock-szerű technikával, széles ecsettel felvitte rájuk az alapszíneket: a pirosat, sárgát és kéket. S amikor a festék megszáradt, akkor kezdte letisztázni. Fehér festékbe kevert egy-egy csöppet a három alapszínből, így keletkezett az az érdekes árnyalat, amellyel aztán a színezett felületben - ahogy mondja, ecsettel „rajzolva”, pontosabban „írva” - elkezdte keresni a gondolatot, s e keresésből születtek meg a képek. (A fehérbe azért keveri bele a három alapszínt, hogy az harmóniában legyen az összes többi színnel, illetve hogy az összes szín alkotója benne legyen egy színben.) Ezek a festett gondolatok azonban Szabó Ottónál sohase lezártak. Képeibe mindig belefest, átfest, a már meglévő „látványhoz” hozzáfest, vagyis folytatja a képi meditálást, gondolkodást. „Újraéleszti” nyújtott, gótikus figuráit. Kék képeiből is látható néhány a Brámer-kúriabeli kiállításon. Beszélgetésünk közben ezeket a festményeket „márványképeknek” neveztem el. Mivelhogy valahol mélyen a márvány ihlette őket. Szabó Ottót ugyanis mindig inspirálta a márvány. „Konok kő - mondja. - Ha ráteszem a kezem, nem veszi át a meleget. Hideg marad. Tiszta egyéniség. Távolság- tartó. Nagyon szeretem a rajzolatait, szép képek vannak benne.” Ahogy Szabó Ottó „lélek- és szel- lemmárvány-rajzolataiban” is. Százötvenöt esztendeje született Rimaszombatban Blaha Lujza, a nemzet csalogánya Életútját beragyogta a siker SZÁSZI ZOLTÁN A Reindl Ludovika nevet valószínűleg kevesen ismerik, ha viszont azt írom le, hogy Blaha Lujza, szinte mindenkinek automatikusan beugrik egy mosolygós arc, csipkés, bodros vállkendőben, félprofilból, ahogyan a nemzet csalogányát az egyik legismertebb fénykép megőrizte az utókornak. Élete kész regény, miként a kor is, amelyben élt. Blaha Lujza Rimaszombatban született, és az itteniek gömöri- nek tartják őt, bár csupán a véletlen hozta úgy, hogy 1855. szeptember 8-án éppen ebben a városkában látta meg a napvilágot. Édesapja, Reindl Sándor a császári hadsereg őrmestereként Nyíregyházán szeretett bele Ponti Lujza színésznőbe. A fiatalok egybekelését mindkét oldalon ellenezték a szülők. A fiatal őrmester azonban még a katonai pályáról is lemond (igaz, ebben szerepet játszott az is, hogy nem volt elég pénze befizetni a tiszti kauciót), csak hogy egymáséi lehessenek. 1848. február 24-én kötöttek házasságot, s pár hét múlva az ifjú félj már huszártiszt a honvédseregben. Reindl Sándor végigharcolta a szabadságharcot, és Világos után bujdokolnia kellett, így feleségével beálltak Láng Boldizsár vándorszínész truppjába, ahol aztán Várai néven színész lett. Egyik felvidéki útjukon a Losonc felől Rimaszombatba érkező társulat kocsiján olyannyira elővették a várandós fiatalasszonyt a szülési fájdalmak, hogy betérni kényszerültek a város első házába. így lett Marczel József csizmadiamester otthona a kis Reindl Ludovika szülőháza. A kisleánynak - akit Ludoviká- nak kereszteltek ugyan, de anyja után mindenki csak Lujzának hívta - az a Prielle Kornélia volt egyik dajkálója, akit Petőfi egyszer feleségül kért. Lujza, akinek rendkívüli tálentuma igen korán kitűnt, mondhatni, a színpadon nőtt fel, már zsenge gyermekkorában is kisebb-nagyobb szerepeket kapott, s ugyan mi lehetett volna más belőle, mint színésznő?! Korai árvaságra jutott, édesapja 1856-ban Kassán, egy színielóadás közben halt meg a színpadon. Gyámja, Kölesi Antal neveltette tovább a tehetséges leányt, aki így első szerepeiben Kölesi Lujza néven lépett színpadra. 1864-bén már a budai Népszínházban játszott, de Sipos Károly nemsokára Szabadkára szerződtette, ahol megismerkedett életének egyik legmeghatározóbb személyiségével, a cseh nemzetiségű Blaha Jánossal, a szabadkai színház katonazenekarának karmesterével. Blaha János észrevette a feltűnően szép és kiemelkedően tehetséges ifjú leányt, felkarolta, taníttatta, majd 1865-ben feleségül vette. Boldog házasságuk sajnos csak 1869-ig tartott, ám Blaha János elhunyta után Lujza tiszteletből és hálából élete végéig megtartotta első férje vezetéknevét. Blaha Lujza Szerémy grófné szerepében A nagymamában (Képarchívum) Blaha Lujza életútját beragyogta a siker, szerepeit oldalakon át lehetne sorolni. Pedig embert és tehetséget próbáló idők voltak azok! A színházak néha háromhetente új darabbal álltak közönség elé, s bizony, nem voltak pihentető időszakok, állandóan színpadon kellett lennie a színésznek, ha élni, ha enni akart. Blaha Lujza kitűnő énekhangja, természetes színpadi mozgása, sugárzó tehetsége, biztos és mély szakmai tudása, embersége, belső és külső emberi szépsége azonban egész életére biztosította számára a sikert. Valósággal kapkodtak érte a színházigazgatók, mert ahol Blaha Lujza játszott, ott egészen biztosan ki lehetett tenni a táblát: mindenjegy elkelt! Pályáját 1887-ben egy hirtelen jött betegség megakasztotta, és csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhette életét. 1894-ben már a visszavonulásra is gondolt, Balatonfüreden vett házat, talán öreg napjaira szánta pihenő fészeknek. Utolsó nagysikerét 1908-ban, Csiky Gergely operetté átdolgozott Nagymama című színművében aratta, és végül is csak 1914-ben vonult vissza, de 1923-ban még így is színpadra lépett, hogy együtt ünnepeljen a Nemzeti Színház többi művészével. Blaha Lujza élete végén a ma róla elnevezett budapesti tér egyik lakásában lakott. Utolsó kívánsága az volt, hogy Jókai közelében nyugodhasson a Kerepesi temetőben. Sírja ma a magyar színházművészet egyik zarándokhelye. Hogy földijei, Rimaszombat lakói sem feledkeztek meg Blaha Lujzáról, annak bizonyítéka, hogy születésének 155. évfordulóján megemlékeznek a magyar színművészet nagyasszonyról, akinek a két világháború között mellszobrot is állított a város. Szombaton este 18 órakor itt helyezik el az emlékezés koszorúit. Az ezt követő ünnepi gálaest 19 órakor kezdődik a városi művelődési központ színháztermében, ahol a Pólós Árpád által összeállított műsorban fellépnek Köves- di Szabó Mária és Maneszes István, a kassai Thália Színház művészei, Bősi Szabó László, Dóka Zsuzsa és Lévay Ágnes nótaénekesek, valamint György Béla és népi zenekara.
