Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-08 / 208. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ Nem kellenek a törökök Szlovákia lakosságának mindössze a 17 százaléka gon­dolja úgy, hogy az EU számára üdvös lenne Törökország felvé­tele - derült ki a German Mars­hall Fund felméréséből. Ellen­tétes véleményen van a meg­kérdezettek 28 százaléka, sem­leges a kérdésben a válaszadók 34 százaléka. Hozzánk hason­lóan viszonyul Törökország­hoz a felmérésben részt vevő többi kilenc uniós tagállam la­kossága is - a megkérdezettek 22 százaléka támogatja a török tagságot, 29 százalék ellenzi. Törökország október 3-án kez­di meg a csadakozási tárgyalá­sokat, amelyek tíz évig is el­tarthatnak. (TASR) Az Európai Unió tárgyal Ankarával, de még az sincs pontosan meghatározva, hogy miről- Hozzuk a murcit, szomszédasszony. Ott van mind a férjében. (Peter Gossányi karikatúrája) Rögös lesz a törökök útja Egyre bonyolultabbnak tűnnek a török európai uniós csatlakozással kap­csolatos tárgyalások. Az EU-országok vezetői ugyanis elfogadták, hogy Ankarával ez év október 3- án megkezdődnek a tár­gyalások, anélkül hogy meghatározódott volna, mi is legyen e tárgyalások pontos célja. ONDREJCSÁK RÓBERT Természetesen sokan a szük­ségből kovácsolnak erényt, és úgy érvelnek, hogy a végeredmény meghatározásának hiánya ponto­san arra jó, hogy Törökország fo­kozatosan fejlődhessen a pozitív irányba (értsd: az EU-normák alapján). Ráadásul a csadakozási tárgyalások megkezdése annak el­lenére történik, hogy az európai közvélemény, különösen némely országban, beleértve például a szomszédos Ausztriát vagy éppen Franciaországot, nagyon erősen ellenzi a török tagságot. Mi több, az ellenzők közé hamarosan beáll­hat Németország is, hiszen ősszel választásokat tartanak, és minden jel arra utal, hogy a jelenleg ellen­zéki konzervatívok győznek. Az ő álláspontjuk pedig egyértelmű: Angela Merkel és a bajor vezető, Edmund Stoiber is kijelentette, el­lenzi a török EU-tagságot, és csak speciális partnerségi viszonyt tud­nak elképzelni Ankarával. (Ezzel csak az a baj, hogy senki nem tudja pontosan definiálni, mit is takar ez a kétségkívül tetszetős szófordu­lat.) Márpedig ha a jelenleg az Eu­rópai Unió két fő hatalmának szá­mító Németország és Franciaor­szág együttesen ellenezné a török tagságot, ráadásul ezt az álláspon­tot még több más EU-tagállam is támogatná, Ankara helyzete ugyancsak bonyolulttá válna. Egy francia-német pás de deux Török­országgal kapcsolatban sem lehe- teden, annak ellenére, hogy Jacques Chirac elnök támogatja a török tagságot. Csakhogy figye­lembe kell venni, hogy Chirac el­nökségi periódusa hamarosan le­jár, és a valószínű utódok közül so­kan ellenzik a török tagságot. Rá­adásul ne felejtsük el, hogy Fran­ciaországban az elnököt közvetle- nül a választópolgárok választják, akik viszont a közvélemény-kuta­tások adatai alapján már egyér­telműen állást foglaltak a török tagság ellen. Márpedig egy üyen hangulatban az elnökjelöltek több­ségére mindenképp nagy befolyás­sal lesz a „nép szava”, különösen ha ettől fog függeni megválasztá­suk. Mindez nem ismereden, hi­szen az elmúlt hetekben, amikor a közelgő választásokon esélyesnek számító német jobboldal preferen­ciái csökkenni kezdtek, Merkelék előhúzták a biztos adunak számító török kérdést. És láss csodát, bejött - ezen is lemérhető tehát például a német választópolgár véleménye Törökországgal kapcsolatban. Rá­adásul sokan kérdezik, beleértve például Ausztriát is, hogyan kép­zelhető el, hogy a törököktől - sőt a románoktól és bulgároktól is - sokkal jobban felkészült Horvátor­szággal nem kezdődnek meg a csadakozási tárgyalások. Hozzáte­szik még, hogy Horvátország ki­sebb a terület és lakosság szem­pontjából és „európaibb”, tehát az EU számára sokkal könnyebben emészthető. El kell ismernünk, ez az érvelés eléggé komoly alapokon nyugszik. Természetesen a dolog nem olyan egyszerű, hogy simán közöl­jük a törökökkel - nem. Ahhoz már túl messzire jutottak a tárgyalások, bár természetesen nem leheteden, hogy így végződik a dolog. További érv, ami már annyiszor elhangzott, hogy Törökország túl erős, befo­lyásos és egész Európa jövője szempontjából meghatározó or­szág ahhoz, hogy következmények nélkül játszadozni lehessen vele. Ráadásul az európai országok sok­szor nem is folytatnak tisztességes játékot Ankarával, hiszen a török tagsággal szembeni ódzkodás mö­gött sok esetben az az álláspont húzódik, amit nyüvánosan senki sem mer kimondani, de mindenki tudja: Törökország túl nagy, túl „más” történelmileg, kulturálisan és nem utolsósorban vallási szem­pontból. így aztán a helyzet úgy fest, hogy a hatalmas török diplo­máciai nyomás hatására fokozato­san hátrál az EU a török csatlako- zással kapcsolatban, de halogatja véleménye kimondását, hogy a végső döntésről már ne is beszél­jünk. A törökök ezek után úgy ér­zik, hogy bár szinte mindent meg­tesznek, „Európa” csak hitegeti őket, ami sok esetben kiábrándult­sághoz vezet. A probléma lényege Törökor­szág európai uniós csadakozásával tulajdonképpen ugyanaz, mint volt egy vagy két éve: az EU-országok maguk sem tudják, hol kellene hú­zódnia az Unió végső határának, és milyen kritériumok alapján lehetne ezt definiálni. Márpedig amíg erre a kérdésre nem kapunk pontos vá­laszt, Törökország tagsága is a le­vegőben fog lógni. Nem is beszélve arról, hogy néhány év múlva a töb­bi balkáni ország, sőt Ukrajna is el­kezdhet kopogtatni a jelképes „Eu­rópai Kapun”. ENSZ-jelentést tettek közzé az életszínvonalról és a szegénység mértékéről Szlovákia 42. az országok jóléti listáján MTI és TASR-HÁTTÉR A szegénység ellen több segély­re, a világkereskedelem reformjára és hosszú távú békére van szükség - mondta az ENSZ magyar főtitkár­helyettese, Mizsei Kálmán annak kapcsán, hogy a világszervezet fej­lesztési programja (UNDP) szer­dán közzétette éves életszínvonal­jelentését. A UNDP 1990 óta készít éves jelentést a világ 170 országát vizsgálva. A jelentés EU-tagként megnövekedett súlyával és le­hetőségével Szlovákiára is adomá­nyozóországként tekint a nemzet­közi segítségnyújtás terén. Az UNDP azt javasolja, hogy 2010-re a világ donorországai legalább brut­tó nemzeti jövedelmük (GNI) fél százalékát fordítsák külföldi segé­lyekre, 2015-re pedig ezt az arányt 0,7 százalékra emeljék. Mizsei Kálmán kiemelte: Ma­gyarország a 35. helyen áll az ENSZ Fejlesztési Programja 2005- ös jelentésében található országlis­tán, amely a várható élettartam, az oktatás és a jövedelem szintje alap­ján rangsorolta a világ 170 orszá­gát. Ezen a listán Szlovákia a 42., ami jó pozíciónak számít. Az első helyen Norvégia, az utolsón Nigé­ria szerepel, Csehország a 31., Len­gyelország a 36. Szlovákiát a térség egyik leggyorsabban fejlődő álla­mának nevezi a jelentés, kiemeli, hogy az egy főre eső nemzeti össz­termék 1990 óta folyamatosan nő, és jelenleg 13 494 amerikai dollár. A születéskor várható élettartam 74 év, az írástudatíanok aránya 0,4 százalék. A jelentés felhívja a fi­gyelmet arra az ellentmondásra, hogy a donorországok évente egy- milliárd dollárt költenek a fejlődő országok agrársegélyezésére, ugyanakkor naponta költenek ugyanakkora összeget saját mezőgazdaságuk támogatására. „Közel hétszázmillió ember él Afrikában a Szaharától délre fekvő területeken, és ennek a térségnek kisebb a részesedése a vüág ex­portjában, mint a tízmilliós Belgi­umnak” - tért ki a jelentés egyik megállapítására Mizsei Kálmán. Az UNDP keményen bírálja az Eu­rópai Unió agrártámogatási politi­káját, amely rendkívüli módon visszaveti a mezőgazdaságból élő országok lehetőségeit. Példaként megemlíti az európai farmerek cu­kortúltermelését, amely harmadá­val csökkentette a cukor világpiaci árát, és ez óriási bevételkiesést okozott Brazíliának, Dél-Afrikának és Thaiföldnek. A jelentés hasonló­an riasztónak találja a hagyomá­nyosan kávéexportáló országok helyzetét, a kávé világpiaci árának drasztikus csökkenését. .Erősíteni kell a szálakat a kereskedelem és a humán fejlesztés között” - fogal­mazott Mizsei Kálmán. Hozzátet­te: az agrárszubvenciókra vonat­kozó amerikai-EU-japán megálla­podásokat úgy kell átalakítani, hogy az ne lehetetlenítse el a fejlő­dő országokat. A szegénység és az erőszak összekapcsolódik a legfejletlenebb országokban, és további lépéseket kell tenni a vüág fegyveres konflik­tusainak megszüntetése érdeké­ben. A fegyveres konfliktusok 40 százaléka Afrikában zajlik, ugyan­akkor többen halnak meg betegség és hiányos táplálkozás következté­ben, mint bombáktól. Az UNDP szerint 2015-ben 827 millió ember él majd extrém sze­génységben, másik 1,7 milliárd ember is csupán napi két dollárból éli majd életét. Az UNDP prognózi­sa riasztó távlatokat mutat a gyer­mekhalandóság terén is: 2045-nél előbb nem fog csökkenni az öt év­nél fiatalabb gyermekek halálozá­sának száma. KOMMENTÁR Al-Katrina BBHHHHI MALINAK ISTVÁN WKKtKttKKSSM Ha megfeszül, sem tud az al-Kaida olyan mély sebeket ejteni a Bush- adminisztrádó imázsán, műit a Katrina hurrikán tette. Sőt: 2001. szeptember 11-e után, a terrorellenes háború meghűdetésével az el­nök népszerűsége a csúcspontra jutott, most viszont a mélyponton van, s ez a tendenda folytatódik. Az Amerika elleni terrortámadás - három nap múlva lesz a 4. évfordulója - felelősét könnyű volt meg­találni Oszama bin Laden személyében. A Katrina esetében ez lehe­tetlen, s mivel a közvéleménynek felelős kell, nyüvánvalóan Bush- nak és általában a republikánusoknak kell elvinniük a balhét. Ez így igazságos, bár nem elsősorban személyes, hanem politikai felelős­ségről van szó. A személyes felelősségeket majd a kongresszusi Katrina-bizottság- nak kell megállapítania, s itt már vegyesebb lesz a kép. Az elnök - nem éppen jellemző módon - már most is kénytelen volt beismerni, hogy a szövetségi kormányzat, a szövetségi hatóságok is hibáztak. De nagyot vétett Louisiana demokrata kormányzója és New Orleans polgármestere is, hiszen mint kiderült, ők rendelték el késve - az el­nöki sürgetés ellenére - a kiürítést. Most ők támadják a legheveseb­ben a szövetségieket és az elnököt; folyik az egymásra mutogatás, amit kár részletezni, leszünk még dffa dolgok tanúi. Az elnök nem fog megbukni, senki sem követeli Bush lemondását. Bármely európai országban már legalább egy hete erről szólna a po­litika, Amerikában a hatalmon lévők hosszabb távon és hosszabb távra ütötték ki magukat. Nem nehéz megjósolni: a republikánusok már most elvesztették a következő választást, hiszen azáltal, hogy faji kérdést is generáltak a katasztrófából, lényegében minden ki­sebbség ellenük fordul. Az átlag amerikai nehezen tudja elviselni azt a hatalmas szégyent, hogy Amerika nemzetközi segélyre szorul, hogy a vüág legfejlettebb országa a rendelkezésre áüó pénz és csúcstechnika eüenére saját polgárainak mentését képtelen volt megszervezni. A demokraták két síkon is támadják Bush külpolitikáját. Egyrészt azzal érvelnek, hogy Afganisztánba és az üaki háborúba ölte a pénzt, ezért nem ju­tott a gátak megerősítésére. Biztonsági szakértők pedig azt taglalják, a Katrina utáni tehetetlenkedés bizonyítja, hogy a kormányzat kép­telen lenne hatékonyan reagálni egy vegyi vagy nukleáris támadás esetén. Hiszen ezeket senki sem látná előre, a Katrinára viszont a megbízható előrejelzések miatt fel lehetett volna készülni, az áldo­zatok számát a minimális szinten lehetett volna tartani. Nyilvánvaló: a hurrikán Bushékbel- és külpolitikájára egyaránt csapást mért, mindkét területen lesznek változások. Amit még nem is sejthetünk, az a változások mértéke. Valószínű, hogy Ame­rika eddig hangoztatott prioritásai is módosításra szorulnak. Amit sem a mostani, sem a következő amerikai kormányzat nem enged­het meg magának, az az újabb befelé fordulás, bár bizonyára lesz­nek üyen elméletek. JEGYZET Vascipő BUCHLOVICS PÉTER Aprólékosan ugyan nem jegyez­tem meg a hírt, lényeg az, hogy van egy bizonyos terület Buda­pesten, a Duna partján, ahon­nan negyvennégyben - sitt nem számítanak évszázadváltások - pár idióta és szadista állat gye­rekeket, nagyapákat, mamákat lőtt a folyóba. Előtte természe­tesen még vérig alázták őket, már, ha volt mit olyan embere­ken, akik tudták, hogy hova vi­szik őket... A megalázás egyik­sorsukra nézve bagatell - pilla­nata volt, amikor kivetkőztették őket az utolsó ruhájukból is, na­ná, cipő. A cipők a tömeggyü- kosság után ottmaradtak - talán mert a fiúknak nem keüettek, büdösek voltak, használtak, csámpásak, ki tudja... A cipők­ből több mint fél évszázad múl­tán egy szobrászmester vascipő­ket faragott, vas, bronz, önt­vény?..., amelyek az akkori bűn­tett helyszínén voltak hivatva - memento móriként - dokumen­tálni, hogy szennyeztük a partot és a folyót - lásd Nagy Lajostól Danüo Kišig. Na most az van, hogy ezekből a vascipőkből so­kat elloptak, eltörtek, elhegesz­tettek, eltüntettek, levágtak. Egyszer régen, gyerekkorom­ban olvastam egy olyan mesét, hajói emlékszem, skandináv forrásból, hogy az a lány, edd a kenyérre lép, a pokolba jut. De ez így röhejes. Életekről van szó, s azok tiszteletéről. Most már értem, miért lehet - akár megélhetési akcióként - ellopni Schubert zselízi, parkbeli büszt- jét, s miért egyre több a zombi, a zombi, aki nem is csak megél­ni akar belőle, egyszer, de akkor aztán alaposan... TALLÓZÓ LE FIGARO A közösségi divat jegyében iszlám radikálisok sportruhá­zati boltokat nyitottak Fran­ciaországban, ahol bizonyos divatmárkákat kedvelő fiata­lok körében terjesztik nézetei­ket - derült ki a francia tit­kosszolgálat Le Figaróban nyilvánosságra hozott jelenté­séből. A januárban létrehozott megfigyelő csoportok nem a terrorizmus ellen harcolnak, hanem a radikális iszlám moz­galom működését kívánják destabilizálni Franciaország­ban, anélkül hogy a francia muzulmán közösségről pró­bálnának általánosan negatív képet festeni. Eddig közel ezer személy, ötszáz imahely és üz­let került ellenőrzésük alá, és több mint 350 gyanús személy ellen indult adminisztratív vagy igazságügyi eljárás.

Next

/
Thumbnails
Contents