Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-07 / 207. szám, szerda

26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 7. Tizenhat szakkör és sok-sok rendezvény teszi vonzóvá a buzitai iskolát. Az osztálytermekben mindenütt új padok, új székek várták a vakációról visszatérő gyerekeket „Igazi falusi iskola a miénk” A táblán az elsősök névsora, mire felnőnek, a facsemete is hatal­mas lesz A buzitai alapiskola terüle­tére belépve először a ha­talmas tér nyűgöz le. Ez nem egy nagyváros két for­galmas utcája közé benyo­morított szűkös épület, keskeny, sötét folyosókkal, lommal teli udvarral, kert helyett két út közti parko­sított járdával. KOZSÁR ZSUZSA Ez hamisítatlan falusi iskola, sok különálló épülettel, nagy füves tér­séggel, konyhakerttel, sportpályák­kal. Itt mozoghatnak a gyerekek, szünetben nem kell az osztályban zsúfolódniuk. Itt javíthatnak a ta­nárok felmérőt lyukasórán, nem zavatja őket az osztályból áthallat­szó munkazaj, hiszen a tanári egész más épületben van, mint a tantermek. Itt játszhatnak a gyere­kek a napköziben leckeírás előtt, senki sem érzi terhesnek a kikap­csolódással járó zsivajt. A főkapun jöttem be, a nagy, ren­dezett pázsit mentén. Az első, tő­lem jobbra eső épületen ott az in­tézmény táblája, ám a földszinten ebédlő és konyha működik, ezt dél felé a kevésbé érzékeny orrú láto­gató is azonosíthatja. Mégis ebben az épületben, az emeleten találom a tanári szobát és az igazgatói iro­dát. A folyosón szőnyegek és renge­teg szobanövény; olyan barátságos az a sokablakos, világos folyosó. Az irodaberendezés egyszerű, itt nem az elkápráztatáson van a hangsúly, hanem a célszerűségen. Új bútort, berendezést inkább a gyerekek él­vezzenek, ne az intézményvezetők. Az osztálytermekben mindenütt új padok, új székek várnak, a kö­zelmúltban vált valóra az iskola ré­gi álma, sikerült megvalósítani a teljes belső felújítást. A könyvtár­ban is vadonatújak a polcok, a padlószőnyeg, és a polcok tartal­ma is nemrég érkezett, negyven­ezer korona értékben, pályázatból. Katonás rendben, ábécé szerint so­rakozik a sok olvasnivaló, legszíve­sebben belemélyednék, de nem le­het, hiszen annyi még a néznivaló. Elsősorban ott a napközi. Barátsá­gos terem, süppedős szőnyeggel, játékokkal, a pihenőteret alacsony polcok választják el a padoktól, ahol a gyerekek a leckéjüket írják. A terem melletti kiskonyhát is át­alakították, behoztak néhány ré­gebbi padot, ezt használják most tanulásra, gyakorlásra a roma nap­közisek. „Tizenhét roma napközisünk van - magyarázza Mohňanský Csilla megbízott igazgató. - A dél­után nagyobb részében együtt vannak a többiekkel, de a tanításra külön készülnek fel. így az ő igé­nyeikhez lehet szabni a tempót. A roma nemzetiségű napközis tanító nénink nagyon tud bánni velük, őt a szülők is szívesen fogadták. A gyerekek tanulmányi eredményén meglátszik, hogy lelkiismeretesen foglalkozik velük.” A tornaterem hatalmas. Mivel az iskola területén több sportpálya is van, a buzitai gyerekek megenged­hetik maguknak azt a luxust, hogy egyszerre csak egy osztály használ­ja a tornatermet. Az öltözőket, zu­hanyzókat is újracsempézték. A jö­vőbeli nagy tervek közé tartozik a tanulómedence létrehozása az im­már funkciótlanná vált kazánház épületében. A belül csodálatos iskola kívülről már kissé rozogább, de a község, az iskola fenntartója nagyon fontos­nak tartja, hogy az épület jó karban legyen. A külső tatarozás tetőcseré­vel, szigeteléssel, nyílászárók cse­réjével, vakolással, festéssel a kö­zeljövőben várható. „A fenntartó­nak kötelessége, hogy rendben tartsa az iskola épületét. Hogy a szülő érezze, biztonságos iskolába járatja a gyerekét, és jól döntött, mikor ide íratta be a csemetét” - mondta Mohňanský József polgár- mester, akinek gyermekei szintén az iskola tanulói. Nyolc községből járnak gyere­kek a buzitai iskolába, Restéről, Alsóláncról, Felsőláncról, Hímről, Gombosról, Nagyidáról, Komá­nkról és Buzitáról. A magyar ta­gozaton kilenc osztályban folyik az oktatás, az átlagos gyereklét­szám 18 fő évfolyamonként. A tantestület a külsősökkel együtt tizennyolc fő, a fő tantárgyakat képesített pedagógusok oktatják. Csupán a földrajz és történelem tanítására nem tarthat az iskola külön szakost, mivel nem olyan nagy létszámú a diáksereg, hogy egy képesített tanárnak elegendő szakórája legyen. „Figyelve a szü­lők véleményét és a középiskolák­ból visszaigazolt eredményeket, elmondhatjuk, hogy a megfiatalo­dott pedagógusgárda jól végzi a dolgát - ez a polgármester meg­győződése. - Szeptemberben, a tanév elején gondot jelentett, hogy az akkori igazgató, Pálmai Gábor Angliába távozott. Ez mell­be vágta a szülőket, gyerekeket, tanárokat, a fenntartót is, de mos­tanra a tantestület már kiheverte a megrázkódtatást, és még lelkiis­meretesebben végzi a dolgát.” A tanári odafigyelésnek meg is van az eredménye. Nincs olyan ver­seny, ahol a buzitai gyerekek ne szerepelnének jól. A tizenhat ér­dekkör rendszeres működése mel­lett rengeteg az iskolai rendezvény is, többségében nem új keletű, ha­gyományos, népszerűségnek ör­vendő akcióról van szó. Ilyen a Ka- talin-napi kosárlabdatoma a csécsi, nagyidai, buzitai és szepsi iskola részvételével, melynél a vándorser­leg évente gazdát cserél. Az őszi események közé tartozik a Fut az egész iskola sportnap is. A legked­vesebb és legmaradandóbb mégis a faültetés, melyet minden éven az új elsősök végeznek. Az iskola kertje nagy, sok facsemete fér még, s ha egy emberöltő múlva ellátogat a hajdani kisdiák az alma materbe, megtalálja a nevét az immár tere­bélyes faóriás melletti táblácskán. A szürkébb téli és kora tavaszi hó­napokat saját tárgyakból álló vásár és jelmezbál édesíti meg, elmarad­hatatlan a teltházas karácsonyi és anyák napi műsor is, melyben az egész iskola részt vesz. A rendezvé­nyekről, versenyekről, körtevé­kenységről, apró-cseprő iskolai dolgokról hűen tudósít a diákön­kormányzat gondozásában fél­évente megjelenő Gólyahír, az is­kola vékony dongájú, ám becses tartalmú hírmondója. Zárszó helyett szerepeljen a be­iratkozási ismertető utolsó bekez­dése: „Gyönyörű és egészséges kör­nyezetben, fákkal, virágokkal kö­rülvéve, egy igazi falusi iskola a mi­énk, ahol elsősorban a gyermek a fontos, az ő tudása, az ő egészsége, tehetsége, szórakozása. Fontos az, hogy hogyan jut haza, hogy mivel tölti a szabadidejét, hogy miért örül, és miért szomorú. Szeret­nénk, ha az Ön gyermeke is a mi is­kolánk diákja lenne.” Az osztálytermek berendezését is kicserélték (A szerző felvételei) Az ünnepi ebéden részt vett szinte a falu teljes lakossága Zsórban felavatták a falu jelképeit PUSKO GÁBOR Zsór. Szombaton több gömöri településen is falunapot tartottak. Sajószentkirályon a Csemadok Ri­maszombati Területi Választmá­nya szervezte meg éves kulturális ünnepségét, Gömörpanyiton pe­dig már hagyománya van az au­gusztus végi rendezvénysorozat­nak. Az idei gömörpanyiti esemé­nyen egyébként a falu díszpolgárá­vá avatták Cselényi László költőt, egyetemi oktatót, a falu szülöttét. Zsórban viszont első al­kalommal szerveztek falu­napot. „Tavaly május else­jén szerveztünk egy kisebb ünnepséget, ami arra szolgált, hogy felmérjük, igényli-e Zsór la­kossága az ilyen rendezvényeket. A főpróba jól sikerült, ezért úgy döntöttünk, az idén sort kerítünk az ünnepségre” - tájékoztatott Csizmadia Zoltán polgármester. Az esemény apropóját a falu jelké­peinek felavatása szolgáltatta. Az ide vonatkozó törvény értelmében 2006-ig minden településnek cí­mert, zászlót és pecsétet kell ké­szíttetnie vagy a régi jelképeket kell felújíttatni és elfogadtatni a belügyminisztérium illetékes szakosztályán. Zsór jelképei ez év tavaszán készültek el és kerültek bejegyzésre, így szinte kínálta ma­gát a lehetőség, hogy azok beikta­tása köré szervezzék az ünnepsé­get. Az eseményen részt vett Erdé­lyi Géza református püspök, Mik­lós István esperes és Tóth László, a helyi gyülekezet lelkésze is, akik ünnepi istentiszteletet tartottak. Ezt követően leplezték le azt az emlékoszlopot - Cselényi Árpád munkáját - mellyel emléket állí­tottak a jeles napnak. Az ünnepi ebéden részt vett szinte a falu tel­jes lakossága, a szomszédos tele­pülések polgármesterei, valamint Szögedi Anna és Csolti Lajos me­gyei képviselő is. Pohárköszöntő­jében Szögedi Anna rámutatott: az idei választási ciklus harmadik évében végre Zsór is elért ahhoz a rajtvonalhoz, ahonnan a környező települések 2002-ben indulhat­tak. Utalt ezzel annak a tetemes tartozásnak a kifizetésére, melyet a falu korábbi vezetése halmozott fel, s az új önkormányzatnak és polgármesternek ez évben sikerült törlesztenie. „Valóban, a falunak most már nincsenek tartozásai, s így megnyílt az út előttünk is, hogy különféle pályázatokkal pró­báljunk anyagi támogatást szerez­ni terveink megvalósításához. Azok az intézmények, szerveze­tek, települések ugyanis, melyek­nek köztartozásuk van, nem igé­nyelhetnek olyan támogatást, me­lyet az állam vagy állami intézmé­nyek jogosultak elosztani” - mondta a polgármester. Azt azon­ban már mi jegyezzük meg, hogy a falu adósságának utolsó részletét épp a polgármester vállalta át, s fi­zette ki személyi kölcsönből. „A fa­lunap nagyon jól sikerült, amiért köszönet illeti Zsór valamennyi polgárát. Látva ezt a lelkesedést és kedvező hozzáállást, biztos va­gyok benne, hogy hasonló ese­ményre a jövőben is sort fogunk keríteni” - mondta végezetül Csiz­madia Zoltán. A falu adósságának utol­só részletét a polgár- mester vállalta át. Önkéntes tűzoltóalakulatoknak rendeztek terüleü versenyt múlt szombaton Boldogfán (Szenei já­rás). Kategóriájában (8 csoportból) ismét a boldogfai női csapat (képünkön) nyerte meg a polgár- mester serlegét; Keszölcés a 2., Diószeg a 3. lett. A 20 férficsapat közül az első három helyezett: Járfalu, Keszölcés és Senkőc. (Korpás Árpád felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents