Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-07 / 207. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. szeptember 7., szerda 2. évfolyam, 36. szám Az idegen nyelvű útikönyvek tekintetében valamivel jobb a helyzet, mint régebben, de a belvárosi éttermek nagy részében csak szlovák nyelvű étlappal tudnak szolgálni Mit várhat a külföldi Kassán? Nem tudni pontosan, hány turista fordul meg évente Kassán, az azonban bizonyos, hogy a mintaszerűen felújított főutca és a rendben tartott történelmi városközpont, Szlovákia legnagyobb összefüggő műemlék-együttese egyre több látogatót vonz a városba. Tavaly a kassai szállodákban és panziókban töltött vendégéjszakák száma túllépte a 200 ezret, és idén is hasonló eredmény várható. JUHÁSZ KATALIN A város többé-kevésbé útba esik a Magas-Tátrába utazó magyarországiaknak és. a Magyarországra igyekvő lengyeleknek is. Sem magyar, sem lengyel feliratokat azonban nem látni az utcai óriástérképeken és táblákon. A nyilvános vécék problémája, úgy tűnik, örök és megoldhatatlan. Aki nem intézi el dolgát az Alsó Kapu néven ismert föld alatti múzeumnál, annak végig kell sétálnia az egész Fő utcán, amíg nagy nehezen megtalálja a Rotunda melletti, nem túl gusztusos illemhelyet. Az általunk megkérdezett tíz külföldi turistából négyet csaptak be, vagy próbáltak becsapni fizetéskor a belvárosi vendéglátóipari egységek valamelyikében. Egyikük fényképezőgépét egy zsebtolvaj emelte el, másikukat az ellenőr büntette meg a villamoson, amikor a már mozgó járműben jegyét keresgélte lyukasztás céljából. „Egyszerűen gyorsabb volt nálam. Szerintem kinézik maguknak a hátizsákosokat, főleg a vasútállomás környékén. Abban reménykednek, hogy a turisták jegy nélkül utaznak” - állítja a lengyelországi Jaczek Wolkow, akinek az sem tetszik, hogy a villamosokra és autóbuszokra nincs kiírva valamennyi állomás neve. A konkrét megállót kereső idegen így csak hozzávetőlegesen tudhatja, merre jár. A városi közlekedési vállalat ü- letékese ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a belvárosban általában olyan autóbuszok közlekednek, amelyeken hangosbemondó mondja be az egyes állomások nevét. Júlia Cverová szerint az állomások nevei jól láthatóan ki vannak írva a megállókban is, elég kinézni az ablakon. Harry Schmidt az Egyesült Államokból érkezett Kassára egy európai körút keretében, és feleségével együtt sokszor megnehezítették életét az étlapok. A belvárosi éttermek nagy részében csak szlovák nyelvű étlappal tudnak szolgálni, olyan is előfordult, hogy akadt ugyan angol nyelvű verzió, viszont más volt rajta az ételek számozása, ezért nem azt kapták, amit rendeltek. Az idegen nyelvű útikönyvek tekintetében valamivel jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt, ma már akad néhány Kassáról szóló kötet német, francia és angol nyelven, a Dargov áruházban működő információs irodában azonban Po- zsonyról, a Magas Tátráról, illetve egész Szlovákiáról jóval több könyv szerezhető be, mint arról a városról, amelyben az idegen éppen tartózkodik. Magyar nyelven egyébként semmit sem lehet kapni a városi hivatal által működtetett információs irodában, amely néhány munkatársát a nyári szezon idejére kiköltöztette a kassai autóbusz-állomásra. A nemrég felújított állomás épületében álló információs iroda azonnali és naprakész tájékoztatást ígér a városba érkezőknek a szálláslehetőségekről, látnivalókról és kulturális programokról. Magyarul azonban sajnos itt sem érteti meg magát a turista, aki kommunikáció helyett jobb híján csak emléktárgyakat vásárolhat. Itt viszont nemcsak a város, hanem a szélesebb környék nevezetességeiről is találni szórólapokat és brosúrákat világnyelveken és kellő mennyiségben. Ez a kezdeményezés egyébként nyugat-európai példa alapján született, az Európai Unió tagállamainak több nagyvárosában működik hasonló iroda az állomások épületében, hogy a turisták már érkezéskor hozzájuthassanak az alapvető információkhoz. Az iroda munkatársai kérdőíveket tölttetnek ki a külföldiekkel, hogy felméijék, mennyire elégedettek a szolgáltatásokkal, csoportosan vagy egyénileg látogattak-e Kassára, elegendő információt kaptak-e a városról, illetve milyen változtatásokat ajánlanak a vendéglátást illetően. A felmérés alapján talán sikerül jövő nyárra pótolni a fentebb taglalt kisebb-nagyobb hiányosságokat. Talán sikerül jövő nyárra pótolni a hiányosságokat (A szerző felvételei) Magyarul sajnos itt sem érteti meg magát a turista A nyilvános vécék problémája, úgy tűnik, örök és megoldhatatlan Reisz Keresztély halálának 156. évfordulóján sikerült a síremléket felújítani. Megtisztították, konzerválták, valamint új kovácsoltvas kerítést is készíttettek. A község határában lévő síremléket példásan rendbe tették (Szabó Ottó felvétele) Teljesülhetett végre a kívánsága KOVÁCS ÁGNES Körtvélyes. Szlovák-magyar összefogás eredményeként felújították a falu határában lévő Reisz Keresztély mérnök sírját, akinek neve a Baradla-barlang feltérképezéséhez és a Szoroskői műút építéséhez kapcsolódik. Parti Gábor polgármester elmondta, a község a falufelújító programba (Obnova dediny) pályázott, magyarországi részről pedig a Környezetvédelmi Minisztérium és az Aggteleki Nemzeti Park volt partner. A síremléket a sűrű bokroktól megtisztították, konzerválták, valamint új kovácsoltvas kerítést is készíttettek, mivel ezt korábban ellopták. Reisz Keresztélynek immár méltó nyughelyét az augusztus 13-án megrendezett falunap alkalmával avatták fel, amikor a mérnök halálának 156. évfordulójára is emlékeztek. Beszédet Székely Kinga, a Magyar Környezetvédelmi Minisztérium osztály- vezetője mondott, aki barlangászszakemberként alapos ismerője Reisz Keresztély munkásságának. Az avatáson jelen volt Salamon Gábor, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója. A Szepes megyei születésű mérnök, eredeti nevén Reisz Christian német ajkú szülők gyermeke volt. Kamarai, majd Gömör vármegye mérnöke, illetve főmérnöke lett. Az 1788-1804 közötti években a herceg Esterházyak bódvaszilasi uradalmának mérnökeként számos Gömör vármegyei község térképét készítette el. Hosszú éveken át az uradalom központjában, Bódvaszilason élt és dolgozott, de szerteágazó családja révén szorosan kötődött Körtvélyeshez. Bart- holomaides Ladislaus történetíró és Csokonai Vitéz Mihály költő jó barátja volt. Reisz Keresztély neve elsősorban a Baradla-barlanggal fonódott örökre egybe. Ő volt az első, aki rendkívül nagy gonddal és alapossággal, már 1881 nyarán kutatta és felmérte a barlang nagy részét. Reisz és a magyar barlang- kutatás ily módon már a múlt század első éveiben nemzetközi elismerést szerzett. Az azonban már sokkal kevésbé ismert, hogy ő volt a tervezője és építésvezetője a Torna-völgyet Rozsnyóval összekötő szoroskői műútnak. Élete végén Körtvélyesen lakott az uradalmi kastélyban, népes családja körében. Itt halt meg 1849. augusztus 13-án. Kívánsága csak annyi volt, hogy gondozzák a sírját. Végre, teljesülhetett.
