Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-03 / 179. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 3. 26 Szülőföldünk A 46. Országos Gombaszögi Kulturális Ünnepély sok pillanata emlékeztetett a régi szép időkre, egyesek mégis rossz szájízzel gondolnak rá Gombaszögről több szemszögből A kettősség jellemezte az idei gombaszögi fesztivált. Egyrészt Gombaszög az idén kitett magáért. Volt itt napsütés, eső, sártenger, minden, ami ebbe a „foga­lomba” belefér. PUSKO GÁBOR Ahogy egy ínyenc civil látta... De volt itt, rég nem látott tömeg is. A szervezők tájékoztatása sze­rint 12 ezer jegyet adtak el. Igaz, az érdeklődés elsősorban az Omegá­nak szólt, de a vasárnap délutáni napsütésben sokan kijöttek, s ha már itt voltak, megnézték a délutá­ni gálaműsort. Az egyes műsor­blokkokat nézve, a tömegben elve­gyülve és főképp a fellépőkkel - ze­nészekkel, táncosokkal, csoportve­zetőkkel - beszélgetve azonban na­gyon gyorsan kiderült, hogy a hát­térben gondok is voltak, sőt máig tartó feszültség tapasztalható. Amiatt csak a finnyásabb néző do­hogott magában, hogy a dobjaikat serényen püfölő és ugrókötelek kö­zött szaladgáló tűznyelő csoport­nak szombaton este miért annak a helynek a szomszédságában kellett fellépnie, ahol a táncház zajlott ép­pen. Vagy: A csak a meghirdetett táncház kedvéért Magyarországról „átugró” vendégek hiányolták a táncoktatást. Sokaknak hiányzott a részletes, órára vagy akár percekre lebontott műsorfüzet, aminek alapján eldönthették volna, hogy a különféle helyszíneken zajló ese­mények közül mit nézzenek meg. A hiányosságokkal együtt azon­ban tagadhatatlan, hogy az idei, a 46. Országos Gombaszögi Kulturá­lis Ünnepély megcsillantott vala­mit régi fényéből. A háttérmunkát, a jövőt és a terveket firtató kérdé­seinkre Papp Sándor programigaz­gató válaszolt. Ahogy a programigazgató látta... Hogy értékeli az idei feszti­vált? Örülök annak, hogy a kedvezőt­len időjárás ellenére a szereplők lelkesedése töretlen volt. Örülök annak is, hogy az amatőr csopor­tok felnőttek arra a szintre, hogy hivatásos csoportként is megáll­nák helyüket. Ez alatt nemcsak a művészi előadást értem, hanem azt is, hogy nagyon fegyelmezet-Papp Sándor: Nem igaz, hogy leáldozott a tömegrendezvé­nyeknek ten dolgoztak. Hatszázötven sze­replővel készíteni egy hétórás mű­sort nem könnyű feladat, mégis minden a tervek szerint alakult, amiért köszönet illeti a fellépőket. Mi a véleménye arról, hogy táncosból van jócskán, viszont szlovákiai magyar viszonylatban annál kevesebb a zenész? Vannak nálunk is jó zenekarok vagy zenészek, de való igaz, hogy mondjuk egy tárogatószólót elég nehéz bebiztosítani. Szerencsére, nekünk ezt sikerült megoldanunk Agócs Gergelynek köszönhetően. Vannak aztán negatív példák is, mint például a „Tavaszi szél vizet áraszt...” Országos Népdal és Nép­zenei Vetélkedő, amely megszűnt. Egyszerűen nincs érdeklődés, az előadók nem kívánnak vagy nem szeretnek versenyezni. Néhány éves kihagyás és hul­lámvölgy után úgy tűnik, a gom­baszögi fesztivál ismét felfelé ívelő pályán van. Véleménye sze­rint elérhető-e az a szint, amely a nyolcvanas években jellemezte ezt a rendezvényt? Nem hiszem, hogy leáldozott volna ezeknek a nagyszabású fesz­tiváloknak. Az is igaz, hogy egy népművészeti fesztivál iránt nincs akkora érdeklődés, mint egy rock­koncert iránt. Szombaton, ahogy a népművészeti műsor alatt a szaka­dó esőben ültek az emberek a pa­dokon, fel is merült a kérdés, van-e értelme ezt tovább csinálni. De mi­ért ne lépnének fel, ha már készül­tek, ha eljöttek, mindent belead­tak. Amit azok a nézők, akik az esőben is kitartottak, meg is érde­meltek. Az viszont vitathatatlan, hogy változtatni kell a szemléle­ten. Véleményem szerint ezt a fesz­tivált a jövőben kevésbé kell szín­pad-centrikussá tervezni. Több kí­sérőrendezvénnyel kell a progra­mot színesíteni. Bár most is tet­tünk erre kísérletet, hiszen szer­veztünk egy rádiózás-történeti ki­állítást a Magyar Rádió jóvoltából, voltak gólyalábasok, volt ökörsü­tés. Úgy látom, inkább a családias rendezvények iránt volna nagyobb kereslet. Az elmondottak fényében ho­gyan látja a gombaszögi rendez­vény sorsát? Elsősorban azt várom, hogy az illetékesek - főleg a kulturális mi­nisztérium - a jövőben is támogas­sák a hasonló rendezvényeket. Bí­zom benne, hogy a támogatóknak, a mecénásoknak a jövőben is lesz kedvük ahhoz, hogy támogassák ezt a - most már elmondhatjuk: komoly történelmi és kultúrtörté­neti múlttal rendelkező - feszti­vált. Ehhez viszont az kell, hogy minél többen jöjjenek el, és minél többen támogassák az ilyen ren­dezvényeket. Többen feltették a kérdést, hogy a fesztiválon miért nem szerepelt az egyeden hazai ma­gyar profi néptáncegyüttes, az Ifjú Szivek, s miért maradt távol a Csemadok együttese, a Szőt­tes. Nem először fordult elő, hogy ezek az együttesek nem léptek fel Gombaszögön, ami, úgy vélem, nem feltéüenül tragédia. Nagyon sok csoport mutatkozott be, olya­nok, akik színvonalas műsorral szórakoztatták a közönséget. Az említett két együttes egyébként korábban úgy nyüatkozott, hogy még nincs kész a műsoruk, illetve nem fogadták el a felkérést, ké­sőbb az Ifjú Szivek túl magas fellé­pési díjat kért. A szervezés jogát az idén a Csemadok Rozsnyói Területi Vá­lasztmánya kapta. Úgy gondolom, mivel országos rendezvényről van szó, ezt az ese­ményt központilag kellene szer­vezni, mert így az esemény elveszí­ti országos jelentőségét és regioná­lis szintre süllyed. Sajnos, az is elő­fordult, hogy a szervezéssel meg­bízott társaság nem fizetett ki szó­listákat, csoportokat. Megkerestük a másik oldalt is. Telefonon érdeklődtünk Füzék Er­zsébetnél, a Csemadok Rozsnyói TV titkáránál, aki az idei gomba­szögi fesztivál főszervezője volt. Ahogy a főszervező látta... Abban állapodtunk meg, hogy a műsorszervezés a programigaz­gató, tehát Papp Sándor feladata lesz. Ő egyeztetett a fellépőkkel, de mint, sajnos, utólag kiderült, többet ígért, mint amiről előzete­sen megegyeztünk. Abban ma­radtunk, hogy a csoportoknak úti­költséget, ellátást és szállást térí­tünk, illetve biztosítunk. Egyedül a zenészek esetében döntöttünk úgy, hogy nekik honoráriumot is fizetünk. Csaknem 700 fellépőről kellett gondoskodnunk, miköz­ben egy csoport költségei elérték a 70 ezer koronát. Papp Sándor 6 ezer korona fellépési díjat ígért a nagyidai Ilosvai Táncegyüttesnek, 8 ezret pedig Cseh Tamásnak és zenekarának a lévai táncosok kí­séretéért. Mi az általa tett ígérete­ket nem tudtuk és nem is akartuk teljesíteni. Ezeket a gondokat ta­lán annak kellene megoldania, aki felelős értük. Elismeijük a sa­ját hibáinkat, s a jövőben ezeket ki is küszöböljük. Ezért elvárnám, hogy mindenki, aki a kérdésben érintett, így tegyen. Sajnos, az is utólag jutott a tudomásunkra, hogy számtalan fellépőt hivatalo­san, írásos formában meg sem szólítottak, azt pedig tudom, hogy például a Szőttes épp a programigazgatóval két évvel ez­előtt kialakult vitája miatt nem kí­vánt vele egyezkedni. Az az egy­értelmű véleményünk, hogy hiba volt a műsor szervezésének jogát kiengedni a kezünkből. Okultunk belőle, s bízom benne, ha jövőre a lebonyolítás mellett a szervezést is ránk bízzák, még gördüléke­nyebben fognak menni a dolgok, s a gombaszögi fesztiválon valóban a legjobbak mutatkozhatnak be. ...és ahogy egy „majdnem” fellépő látta. Van egy előadó, aki egyike azok­nak, aki a legkisebbeket és a szülei­ket is oda tudja szögezni a nézőtér­re. Neki is az a véleménye, hogy a rozsnyóiaknak nem lett volna sza­bad a műsor szervezésének jogát kiengedniük a kezükből. Egyéb­ként Gombaszögön, a plakát tanul­sága szerint, neki is fel kellett volna lépnie, de az adott időpontban ő egészen máshol volt. S bár saját be­vallása szerint sportosan fogja fel a dolgot, és nem kíván nagy feneket kerítem az ügynek, talán nem lesz minden tanulság nélkül való közre­adni az ő történetét. „Szombaton délután kettő előtt tíz perccel csörgött a telefon, egy női hang közölte, menjek a szín­padhoz, nemsokára én követke­zem. Amikor megkérdeztem, mi­lyen színpadhoz, a hölgy kissé tü­relmetlenül közölte, a nagy szín­padhoz. Kedves hölgyem - mond­tam - én arról nem tudok, hogy nekem Gombaszögön kellene fel­lépnem, ezzel kapcsolatban nem kaptam semmilyen hivatalos fel­kérést. A női hang dühösen és ki­­oktatóan kérte számon, hogy­hogy nem tudok róla. „Maga nem olvas plakátot?!” - kérdezte. Bízunk benne, hogy ezek után és a jövőt tekintve mindenki le­vonja a szükséges következtetése­ket, s legközelebb a szervezők tisztázott jogkörökkel foghatnak hozzá a szervezéshez. Már csak azért is, mert a néző szemével nézve az idei gombaszögi rendez­vény tényleg emlékeztetett a leg­szebb időkre. Kár lenne ezt a ked­vező folyamatot az elején agyon­csapni... Vasárnap délután ennyien nézték a gálaműsort (P. Bodnár Enikő felvételei) Az épületet a Vágfarkasdról származó színész, Kaszás Attila ajánlotta fel Ha hívják őket, egész estét betöltő műsorral is szolgál a Triász Varietas Kézműves tábor gyerekeknek Dalban, humorban orvosság... GAÁLLÁSZLÓ Zsigárd. Még el sem készült teljesen a zsigárdi tájház, au­gusztus közepétől máris egy ér­dekesnek és tartalmasnak ígér­kező rendezvénynek ad otthont. Augusztus 15. és 19. között gyer­mekeknek szóló kézmű­ves tábort rendeznek az egykori parasztportán. A több mint százéves épü­let a szomszédos Vág­farkasdról származó is­mert budapesti színész, Kaszás Attila tulajdona. Az in­gatlant a zsigárdi nagybátyjától örökölte, és felajánlotta a köz­ségnek, hogy ott tájházat ren­dezzenek be. A terv megvalósítá­sára egy polgári társulást hoztak létre Pro Tradicione Zsigárd né­ven, és olyan céllal fogtak hozzá a tájház kialakításához, hogy az ne csak múzeumként szolgáljon, hanem egy élő tájházat szeretné­nek, amelyben, hagyományőrző tevékenység is folyik. Ennek első konkrét megnyilvánulása az em­lített kézműves tábor, amelyet a Pro Tradicione Zsigárd polgári társulás a Zsigárdi Kulturális Kö­zösségi és Tájékoztató Központ­tal közösen szervez 5-15 éves gyerekeknek. A programban sze­repel korongozás, agyagozás, üvegfestés, gyöngyfűzés, gyöngyállatkák készítése, bati­kolás, makramézás, kosárfonás és még sok más hagyományos kézműves foglalkozás. A tábornyitó augusztus 15-én hétfőn 9 órakor lesz, és minden nap 9-től 14 óráig tart a foglalko­zás. Pénteken, augusztus 19-én a napzáró után 15 órai kezdettel a közösségi és információs köz­pont udvarán lévő szabadtári színpadon népzenei fesztivál kezdődik, 16.30-tól táncház, 18 órától pedig táborzáró tábortűz. A heti jegy 200 korona, a napi jegy ára 50 korona. Jelentkezni lehet a Zsigárdi Községi Hivatalban a 031/ 7798215, 031/ 7798201-es vagy a Zsigárdi Kulturális Közösségi és Tájékoztató Központban a 0915 777 701-es telefonszámon Kiss Lászlónál, augusztus 1-jétől a főrendezőnél, Kovács Máriá­nál. -ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A nagykürtösi székhelyű Triász Varietas együttes 2002 nyarán ala­kult. Zoboraljától az Ipoly mentén át egészen Rozsnyóig, valamint Magyarországon az elmúlt három év során félszáznál is több fellé­pésük volt. Leggyakrabban faluna­pi rendezvények szórakoztató mű­soraiban szerepelnek. Humorban nem ismerünk politikát c. produk­ciójukkal politikai kampányren­dezvényeken is felléptek. A Csemadok Nagykürtösi Alap­szervezetének égisze alatt Palóc Varietas névvel már három alka­lommal mutatkoztak be Szepsiben a Falusi Színjátszók Országos Fesz­tiválján, ahonnan első nekifutásra különdíjjal tért haza az együttes. A Triász Varietas állandó - Nem csak a húszéveseké a világ, Álom, álom, édes álom, Budapest, te cso­dás, Humorban nem ismerünk po­litikát - műsoraiban ismert filmda­lok, régi slágerek, magyar nóták, kedvelt pesti dálok és örökzöld operettmelódiák váltják egymást humoros jelenetekkel fűszerezve. A szintetizátoron Cmorík Mária ját­szik, Híves Mária hangjával bűvöli el a közönséget, tavaly szegődött a Triászhoz Ocsko Aladár, aki huza­mosabb ideig énekelt a kassai Ope­rában. Az együttes alapítója és szóvivője Bodzsár Gyula, (b) Élő tájházat szeretnének, amelyben hagyományőr­ző tevékenység folyik.

Next

/
Thumbnails
Contents