Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-31 / 202. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 31. Rendhagyó fesztivál Szentendrén Nálunk a legjobb kezdeményezések sincsenek el megbicsaklások, elkedvetlenítő bakik nélkül? Kis Magyar Performance ÚJ SZÓ-HÍR Hetedik alkalommal került megrendezésre Szentendrén a Nemzetközi Kis Magyar Performance és Nehéz Zenei Fesztivál. A fesztivál célja - a szervezők megfogalmazásában - „a performance műfajának népszerűsítése, a kísérletezésben gondolkodó, újat kutató művészek találkozása, egy másik érték felmutatása a világ tömegigényt kiszolgáló kultúrájával szemben”. A háromnapos rendezvény színhelye a MűvészetMalom volt, és többek között fellépett feLugossy László, Szirtes János, a dzsessz határait súroló Frank Zappa Emlékzenekar és az alternatív zenéjéről ismert Tudósok együttes DrMáriás Béla vezetésével, aki gondolatébresztő, különleges képekkel is gyakran meglepi rajongóit. A fesztivál programjában a koncertek mellett természetesen rendhagyó képzőművészeti alkotások megtekintése is szerepelt, valamint videó- és filmvetítésekre is sor került. A tervek szerint a jövőben minden év augusztus utolsó hétvégéjén szeretnénk megvalósítani a fesztivált, egyre gazdagabb programmal, minél inkább nemzetközivé bővítve, nyilatkozta efZámbó István ismert képzőművész és „nehézzenész”, a fesztivál szervezője. A cél, hogy Szentendrét a performance világvárosává tegyük, folytatva a 70-es évek avantgárdjainak hagyományait, szögezte le efZámbó. 650 ezren az Andrássy úton Budapest Parádé 2005 JUHOS MELINDA Már hatodik alkalommal rendezték meg Budapesten azt a zenés-táncos felvonulást, amely évről évre egyre nagyobb tömeget vonz a belvárosba. Idén megközelítőleg 650 ezren vonultak végig az Andrássy úton. A „nyárbúcsúztató megapartyként” emlegetett rendezvényen idén 38 kamion vonult fel, amelyről hihetetlen hangerővel mintegy 200 dj pörgette a tömegnek a talpalávalót. A zenés kamionokon kívül sok egyéb érdekes színfoltja is volt az idei utcabálnak. Említést érdemelnek azon városok kamionjai, akik pályáznak az Európa fővárosa cím megszerzésére 2010-ben. Az egriek például a török janicsárok életéből mutattak be részleteket. A parádéról sem hiányozhatott A Nagy Könyv busz, amelyre az érdeklődők felmehettek olvasni vagy esetleg könyvet vásárolni. Ha a buszt - amely egyébként a legszebb felvonulójárgányok közé tartozott - nem is rohamozták meg az emberek, nagyon eredeti ötlet így propagálni az olvasást. Megjelent a menetben - igaz, őrültséget egyelőre nem művelt, de így is nagy feltűnést keltett - David Merlini, aki azon a ballisztikus rakétán lovagolta végig a rendezvényt, amelyen szeptember 1-én kilöveti magát a Hajógyári-szigetről. A Magyar Országos Rendvédelem és Tűzvédelem Fejlesztéséért Központ Alapítvány (ORTFK) által indított kamion az „Élj tisztán!” szlogennel fehér foltként jelent meg a tomboló tömegben. Idén sem volt hiány televíziós és rádiós kamionokból, de a szemlélőnek egyre inkább azt kell észrevennie, hogy az egész csak reklámfogás, hiszen a beígért ajándék helyett csak a rengeteg szórólapot zúdítják a tömegre, odacsalva még olyan rétegeket is, akiket igazán talán sosem érdekelt a techno vagy a trance stílus, amely egyébként a rendezvény mozgatórugója kívánt lenni. Annak ellenére, hogy sok gagyi is feltűnt a platókon, a legtöbben még mindig a zene miatt mennek Budapestre felvonulni. Annak, aki szereti a gépzenét, egy kis pihenést jelentett a Sláger Rádió kamionja, amelynél a nap folyamán őrült nagy tömeg tombolt, fiatalok idősek egyaránt. A parádé egyre nagyobb biznisz lett az utcai árusoknak, akiknek egymást érik a standjai az utcákon. A kitikkadt táncolótói egy fél liter ásványvízért (ami még csak nem is a Francia Alpok forrásvize) képesek 500 forintot is elkérni, a sör pedig némely sátornál olcsóbb volt, mint a víz. A különböző villogó kütyükből sem volt hiány, amelyet a roma gyerkőctől a nagymamáig mindenki árult. Ismét le a kalappal a fővárosi rendfenntartók előtt, sehol sem láttunk verekedést, rendbontást és a mentősöknek sem volt túl sok dolga idén. Mintegy hatvanszor riasztották őket. A legtöbben túl sok alkoholt fogyasztottak vagy üvegcserép okozott lábsérülést. Az este tízkor a Hősők terén záruló felvonulásról a kamionok az úgynevezett afterpartykra vonultak. A parádé hivatalos partyja a Népstadion-kertben tartott Bonusz volt, ahol több helyszínen szólt techno, trance és drum and bass. Viszont a hivatalos bulin kívül városszerte a különböző klubokban is ismert és kevésbé ismert dj-k pörgettek. Az utcák este tíz után már kezdték felölteni hétköznapi arcukat, a tömérdek szemét kezdett eltűnni, reggelre pedig már csak az emlékeinkben maradt meg a parádé, amely idén ismét őrületes volt. A nyárbúcsúztató megapartyn idén 38 kamion vonult fel (Képarchívum) parancsszóra Légionáriusok a pozsonyi téli kikötőnél (a Hanák-könyv címképe) Menüett Történt egyszer, 1747. augusztus 20-án, amikor Mária Terézia a holicsi kastélyban tartózkodott, hogy férje, Lotharingiai Ferenc bejelentette: brünni nemesek szeretnék feleségestől hódolatukat kifejezni szeretett királynőjüknek. VOJTEK KATALIN Amikor a hat, rendkívül elegánsan öltözött pár megjelent a díszteremben, mindenkinek feltűnt szokatlan elfogódottságuk, és az az esedenség, ahogyan a tükörsima padlón csetlettek-botlottak. Hamarosan kiderült, hogy tréfa az egész: az állítólagos brünni uraságok helybeli pómépek, akiket a császári férj parancsára előző nap egy tánc- és illemtanár vett kezelésbe, hogy elsajátíttassa velük a szalonképes viselkedés elemeit. A főúri társaság pompásan szórakozott az asztalhoz invitált szerencsédének sutaságain, a mulatság csúcspontja mégis a tánc volt, a kecses menüett, a bumfordi „brünniek” utánozhatatian előadásában. Az előkelőségek pukkadoztak a nevetéstől. És vajon hogyan reagált Mária Terézia, a felvilágosult abszolutizmus képviselője, aki okos újítások sorával igyekezett könnyíteni a jobbágyság helyzetén, mert meggyőződése volt, hogy uralkodói kötelessége alattvalói jólétén munkálkodni? Hát bizony a Jóságos királynő” is önfeledten kacarászott az esedenül ugrabugráló embereken, akárcsak a többiek. De ki tudja, hogyan látták a dolgot a beöltöztetett holicsiak? Milyen indoklással és milyen ígéretekkel vehették őket rá erre a szereplésre? Tudták egyáltalán, miért van rájuk szükség? Értettek valamit az egész szituációból? A szegény holicsiak jutottak az eszembe Jozef Hanák Obsadenie Bratislavy (Pozsony elfoglalása) 1918-1920 c. könyvét olvasva, ahol a 153. oldalon ez áll: „Šrobár miniszter és Zoch főispán április 24-én memorandummal fordult a külügyminisztériumhoz, hogy a Csallóközt csatolják Csehszlovákiához, mert ezt kívánja a magyar lakosság többsége. A Csallóköznek szüksége volt Pozsonyra - ez volt terményeinek hagyományos piaca: a sziget el tudta látni a várost, a város pedig keresethez juttatta az ott élő 90 ezer magyart... Május 3- án meglátogatta Masaryk elnököt a pozsonyi magyarok, németek és a Csallóköz lakóinak küldöttsége. Kinyilvánították hűségüket Csehszlovákiához, és követelték a szigetnek a köztársaság területéhez való csatolását. Az említett okot hozták fel, de a háttérben más is volt - a gazdag parasztok féltek a magyarországi bolsevik forradalomtól. Az elnökkel franciául tárgyaltak: így íródott a találkozóról készült feljegyzés is.” Még jó, hogy a küldöttség tagjainak nem kellett menüettet táncolniuk. Magyar parasztoktól azonban ez sem alábecsülendő teljesítmény. Hogy nem a parasztok szónokoltak Voltaire nyelvén? Hát az bizony valószínű, de még valószínűbb, hogy fogalmuk sem volt, miről folyik a szó, mit követelnek vagy ígérnek mások az ő nevükben. Ha szószólójuk ékes franciasággal azt kérte volna, hogy a majdani masaryki földre.form ne juttasson körömfeketényi földet se a csallóközi magyar parasztnak, annál inkább a kolonistáknak, arra is megadóan bólogattak volna. A könyv szerzője, Jozef Hanák, aki zsongító lassúsággal előadott, végtelenül unalmas magyarázataival írta be magát a pozsonyi gépipari szakközépiskola diákjainak emlékezetébe, újabban felcsapott történésznek, és egy sportriporter lelkes elfogultságával tudósít Pozsony csaknem egy évszázada történt elfoglalásáról, „mi” és í,ők” alapállásból láttatva az eseményeket. Például így: .Aznap este vagy tíz magyar ...megölte egy katonánkat. Ligetfalu elfoglalásánál két katonánk megsebesült” (178. old.). „Ők” ármánykodók, soviniszták, felfuvalkodottak, a „mieink” igazak, jók és szépek. A csehszlovák katonákat például így úja le: ,A városon át egészséges, jól megtermett és már első pillantásra intelligens emberek meneteltek” (86. old.). Nem hiányoznak a történelmi képtelenségek sem: .Augusztus elsején megszűnt létezni a Magyar Tanácsköztársaság, és Mikuláš Horthy admirális vezetése alatt a fasiszták kerültek hatalomra” (172. old.). Jozef Hanák szerint tehát Magyarországon már 1919-ben fasizmus volt, hamarabb, mint Mussolini Rábájában. Nem ér annyit Hanák könyve, hogy részletezzük azt a sok képtelenséget és ellentmondást, amely Barreca ezredes, az olasz katonai parancsnok leütése és a pozsonyi tüntetés vérbefojtása kapcsán olvasható. Itt valami másról, lényegesebbről van szó. Albert Marenčin PT Kiadója jóvoltából megindult egy remek, többek között Kari Benyovszky, Ortvay Tivadar, Ján Albrecht nevével fémjelzett sorozat, amely azt a pulzáló, hallatlanul színes Pozsonyt mutatja be, ahol népek és kultúrák éltek együtt békében, egymást termékenyítve, gazdagítva évszázadokon át, ahol a többnyelvűség természetes létforma volt, a nyitottság és barátságosság nemzedékeken átörökített polgári erény. E kitűnő, hézagpótló könyvek sorát hitelteleníti Hanák amatőr, a tisztességes történész alaposságát és objektivitását emóciókkal helyettesítő munkája. Hogy mi késztette Marenčint a saját megszokott nívóján messze alulmaradó kötet kiadására, csak ő tudná megmondani. Ahogy azt is, vajon miért van az, hogy tájainkon ritkaság a folyamatos, töretlen színvonal, és a legjobb kezdeményezések sincsenek el megbicsaklások, elkedvetlenítő faux pas-k nélkül? Barreca ezredes, Pozsony katonai parancsnoka (középen) Irodalmi tanévnyitó, Randevú, Kultúra világa, Téka, Életpályák, Pulzus, nótacsokor és zenés kívánságok Ünnepi műsorok a Pátria rádióban Lelkes elfogultsággal tudósít Pozsony elfoglalásáról. PROGRAMAJÁNLÓ Csütörtökön reggel 7 órától ünnepi zenés műsorunkkal várjuk a kedves habgatókat. Állandó rovataink mellett beszélgetés hangzik el a jászói Bálint Endrével, aki a II. világháború utáni, embernyomorító időkre emlékezik. A régi Pozsonyban számtalan jó nevű kedves cukrászdába térhetett be a látogató. Ilyen volt a hangulatos Levius cukrászda, amelyről az utolsó tulajdonos lánya, Sovinec Levius Márta mesél. A 9 órai híreket követően Irodalmi tanévnyitó című összeállításunkban szó lesz a pedagógus Arany Jánosról, egy kedves elbeszélésben Móricz Zsigmond egy nagyszerű tanítónak állít emléket, Túrczel Lajos irodalomtörténész pedig iskolakezdő napjára emlékezik. 9 óra 35 perctől hazai zeneszerzők, többek között Eugen Suchoň és Ján Cikker műveiből válogatunk. 10 órakor hírek, ezután a Randevú ünnepi összeállításában az elmúlt hónapok legérdekesebb témái, sztárinterjúi közül válogat Nyitrai Nóra és Lakatos Tamás. Itt lesz velünk az egzotikumnak számító Big Daddy Wilson és a Mississippi sírásók nevű formáció. Vendégül látjuk a 25. jubileumát ünneplő Edda Művek frontemberét, Pataki Attilát, majd felidézzük a galántai EU Art-verseny döntőjének történéseit. Végezetül pedig ellátogatnak hozzánk a GinTonic, valamint a búcsúzó félben koncertező TNT tagjai. 11 órától megismételjük a Kultúra vüágát, 11 óra 30 perctől népi muzsikát közvetítünk. A déli hírek után nótacsokor hangzik el. 13 órától megismételjük az Életpályák, 13 óra 30 perctől pedig a Téka legutóbbi kiadását. 14 órakor híreket mondunk, majd hallgatóink zenés kívánságait teljesítjük 55 percben. 15 órakor ismét hírek, ezután ünnepi Pulzus Tóth Erikával (Részletes tartalom a 25. oldalon.) 17 órától telefonos játék egészen fél hatig. Ünnepi adásunk a Napzártával ér véget 18 órakor, (culka)
