Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-31 / 202. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 31. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Nőtt a Fidesz előnye A Fidesz szimpatizánsainak aránya a Magyar Gallup Intézet augusztusi felmérése szerint a teljes népességen belül 34, az MSZP esetében 23 százalék, ami az ellenzéki párt támogatottságának növekedését jelenti. Tavaly nyár óta - amikor 37 százalék volt a Fidesz támogatottsága - most a legmagasabb az ellenzéki párt szimpatizánsainak aránya. Az MSZP esetében a júliusi 25 százalékkal szemben két százalékos a csökkenés. Az MDF és az SZDSZ támogatóinak aránya 2-2 százalék. A választásokon való részvételüket biztosra ígérők aránya 44-ről 46 százalékra emelkedett. Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor miniszterelnöki alkalmasságával kapcsolatos kérdésre azok közül, akik részt vennének a 2006-os választásokon, 47 százalék Orbánt, 39 százalék Gyurcsányt nevezte meg. A jelenlegi miniszterelnök munkájának megítélése a megkérdezettek körében két százalékkal javult, most 37 százalékon áll. TALLÓZÓ NAPI GAZDASÁG Meghiúsulhat az erdélyi autópálya-építés. A brüsszeli tervek módosulása miatt elképzelhető, hogy sem Észak-, sem Dél-Erdélyben nem épül autópálya. Az észak-erdélyi autópálya munkálatainak júniusi leállítása után kútba eshet a dél-erdélyi sztráda megépítése is. Elképzelhető ugyanis, hogy az Európai Bizottság átrajzolja a 4-es számú páneurópai közlekedési folyosó útvonalát. Az új fejlesztési stratégia során új közlekedési tengelyt alakíthatnak ki, amely Budapestet nem Bukaresten, hanem Belgrádon és Nisen keresztül kötné össze Szófiával. Viszont Gheorghe Dobre román szállításügyi miniszter szerint a 4-es folyosó biztosan áthalad majd Románián, és a munkálatokat legkésőbb 2011-re befejezik. Az útépítés egyébként a jelentős uniós támogatás ellenére megterhelné a román költségvetést, amelyet megrendítettek az árvizek. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök közölte, az államháztartási hiány emiatt idén a tervezett 0,75 százalék helyett várhatóan eléri a GDP 1 százalékát. CHINA DAILY Egyelőre csak az Adidas perli a kínai Aile ruha- és cipőgyártót Fucsianban, mert félreérthető ábrát használ lógóként: az Adidas háromcsíkos jelzését a Nike lógójával kombinálva. A német sportszergyártó mintegy 300 ezer eurós kártérítést kér a kínai utánzatok miatt, melyeket szerinte három kínai helyen is gyártanak. A angol nyelvű kínai lap beszámolója szerint két pekingi áruház is vétkes, mert átvette az Aile Adidas-koppintásait. Kínában nagyiparrá nőtte ki magát a menő nemzetközi márkák hamisítása, és egyes becslések szerint a világban előállított ilyen termékek mintegy 70 százaléka innen származik.- A nagy sikerre való tekintettel megismételné a választási ígéreteit? (Ľubomír Kotrha rajza) A „demokratikus” német állam megszűnt, de kialakult egyfajta retro nemzettudat Az NDK-faktor Nép- és nemzetellenes uszítás vádjával perelnek egy vezető politikust német polgárok. A politikus, Jörg Schönbohm, a Kereszténydemokrata Unió egyik vezetője, a Berlint körülölelő Brandenburg tartomány második embere, miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter egy személyben. ZENTAI PÉTER Egy - időközben lényegében „visszaszívott”- nyilatkozatában Schönbohm összefüggésbe hozott egy napvilágra került csecsemőgyilkosság-sorozatot a tizenöt évvel ezelőtt megszűnt Német Demokratikus Köztársaság szellemiségével. „Az NDK-ban tudatosan proletarizálták a népet” - jelentette ki. Ezekkel a szavakkal támasztotta alá mondanivalóját, hogy az NDK-rendszer, értsd: a reálisan létezett szocializmus, kommunizmus rendszere állati sorba süllyesztette a népet. (Közben Stoiber bajor miniszterelnök politikai tudatlanságot, elmaradottságot vetett a Németország keleti régióiban élők szemére: „odaát nem olyan -okos emberek élnek, mint nálunk, Bajorországban. Nem hagyjuk, hagyhatjuk, hogy Kelet-Németország döntsön egész Németország sorsáról.” A frissen elhangzott mondatok miatt már áll a bál egész Németországban.) Jóllehet Schönbohm bocsánatot kért, miután főnöke, a CDU első számú vezetője (egy volt NDK-állampolgár), Angela Merkel (jelenleg nagy reményű kancelláijelölt) erre a leghatározottabban felszólította, különféle emberi jogi, antirasszista csoportok perbe kezdenek : nép-, nemzetellenes uszítást vetnek a kereszténydemokrata politikus szemére. A minap felhívtam telefonon az egyik felperest, és megkérdeztem tőle: önök szerint - mert másra nem következtethet az ember - a német népet bántotta meg Schönbohm? - Az NDK népét - hangzott a válasz. Gondoljanak bele ebbe a feleletbe! Az ezerkilencszáznegyvenes évek végétől a nyolcvanas évek legvégéig az emberiség attól rettegett, hogy egy nap valóságos világháborúba csap át a hidegháború. Negyven éven át arról szólt a történelem, hogy egyesülhet-e vagy sem a kettészakított német nép, egyesülhet-e vagy sem a mesterségesen létrehozott két német állam. A szovjetek és az NDK vezetői nem sokat tétováztak: kitörölték az aktuális geopolitikai szótárból a szót, NÉMETORSZÁG. A kelet-német párt és állam vezére, Walter Ulbricht 1973-ban kijelentette: „Ez a fal (a berlini fal) az idők végesteien végéig ott marad, ahol van, soha nem adjuk fel a Német Demokratikus Köztársaságot.” Az NDK azóta megszűnt, a fal leomlott, Németország ismét egységes állam. Mindennapos élményem nekem, a Berlin keleti régiójában élő tudósítónak, hogy a gyakorlatban igenis létezik az NDK. Felmérések tanúsítják, hogy a keleti németek túlnyomó többsége keletiekkel, a nyugati németek pedig nyugatiakkal házasodnak, a nyugatnémetek hetvenöt százaléka még sohasem járt az újonnan csatlakozott keleti tartományokban, a kelet-berliniek nem nagyon járnak át még vásárolni sem a másik oldalra, a két városrész lakóinak mentalitása, viselkedése, öltözködési, vásárlási szokásai között körülbelül olyan különbségeket veszek észre, mint a magyarok és az osztrákok között. De hát ez csak a felszín, amely még sokat változhat. Ám van itt egy tudományosabbnak tetsző megközelítés is. Az a bizonyos beszélgetőpartner, aki sokadmagával perli a brandenburgi belügyminisztert, történész. Drezdában él. Az NDK-s időkben ellenzékiként harcolt a rendszer abnormitásai ellen, illetőleg a fal lebontásáért, a német nemzet újraegyesítéséért. Itt és most pedig - akárhogyan nézzük is - védelmébe veszi az NDK-t, legalábbis annak lakóit, mégpedig azon az alapon, hogy őket mint népet, nemzetet érte sérelem Schönbohm szavai által. S ugyanezt mondják azok is, akik az NDK állampolgáraiként annak idején hűségesen támogatták, kiszolgálták a rendszert. Leegyszerűsítve: egyazon hajón utazik most egykori üldöző és üldözött. Ebből következően is bebizonyosodni látszik, hogy gyakorlatilag létezik NDK-nemzettudat. (Melynek létezéséről normális ember mit sem tudott - amíg létezett az NDK. Az úgynevezett demokratikus német állam megszűnt, viszont kialakult egyfajta - nevezzük így - „retro nemzettudati’.) Ez önmagában véve is figyelemre méltó, de úgy tetszik, hogy az NDK-s múltnak a náci múlthoz hasonlatos - jóllehet két „külön tésztáról” van szó - össztársadalmi kibeszélése még várat magára: itt nem számít önkényuralmi jelképnek a sarló és kalapács, a vörös csillag, s meg sem fordul a fejekben az, hogy a Marxról, Engelsről, Ernst Thálmannról készült óriási köztéri szobrokat és a róluk, valamint Rosa Luxemburgról, Kari Liebknechtről és néhány más mqzgalmárról elnevezett sugárutakat, utcákat átkereszteljék. A nevezett klasszikus kommunisták, baloldali szocialisták bizony az NDK-nemzettudathoz kapcsolódó hősök - még ha ezt egyelőre nem szokás itt nyíltan tárgyalni, de valahol mindenki érzi a zsigereiben. Valójában ez az, amiért nem meri bántani őket sem parlament, sem hatóság, sem sajtó. Minderről itt és most azért érdemes - legalább nekünk, kívülállóknak - beszélnünk, mert az NDK-faktornak az utóbbi tizenöt évben most először valószínűleg döntő jelentőségű szerepe lesz a közelgő országos választások eredményének alakulásában. A keleti német választók - a felmérések szerint - most először mernek protestálni vélt kolonializáltságuk miatt, s amiatt, hogy érzéseik szerint a nyugati német elit és sokszor a köznapi ember szemében is nem többek ők, mint agymosott proletárok, lumpenek, csecsemőgyilkosok - á la Shönbohm. Tiltakozásuknak pedig - szintén a közvélemény-kutatói szondákat alapul véve - azzal adnak majd hangot, hogy tekintélyes részük egy a nyugati és általában az egész európai világban páratlanul erősnek tetsző vadonatúj Baloldali Pártra, annak olyan vezetőire fogják adni szavazatukat, akiknek Marx, Engels, Thälmann, Luxemburg, Liebknecht a hősük. Azok tehát, akik az NDK hősei voltak. Az írás eredetileg a Magyar Hírlapban jelent meg A keleti németek keletiekkel, a nyugatiak nyugatiakkal házasodnak. KOMMENTÁR Csak a nácik hiányoztak? BARAK LÁSZLÓ A napok óta Pavol Ruskóval ijesztgető újságcímoldalakon a hétfői szlovák nemzeti ünnepet követően, már a Katrina elnevezésű New Orleansot közvetlenül fenyegető hurrikán meg néhány tucat nácikra emlékeztető gyerek hódít. Utóbbiak Zólyomban promenádoztak, a néhai fasiszta szlovák államot éltetve, fáklyával a kézben. A meglehetősen hisztérikusnak tűnő hölgynek, mármint Katrinának nyilván nem lehetett beszólni, hogy álljon meg a fáklyásmenet. Kár! Az újfasiszta csőcselék fáklyásmenetét viszont mindenképpen meg kellett volna állítani, mivel esetükben a legkevésbé sincs szó normális emberi léptéket meghaladó természeti katasztrófáról. Kár, hogy ez nem történt meg! Egyelőre tehát csak a volt gazdasági miniszter az, akinek tényleg befellegzett itt. Hurrikánszerű politikai és gazdasági ámokfutásának ugyanis tényleg vége szakadni látszik. Akkor is, ha mintegy utolsó dobásként, ifjúkommunista múltjából előkotorászott receptek alapján nyúlkál új kreatúrák után. Lásd, pártja(?), az ANO besztercebányai Országos Tanácsa előtti, múlt heti történéseket. Amidőn Pavol Rusko az őt dicsőítő transzparansek erdejében pózolt. Az sem nagyon segíthet már rajta, sőt, hogy eddigi bástyája, a gazdasági minisztérium számítógéprendszerének adatai úgy elillantak egyszeriben, mintha elfújta volna őket valami forgószél... így van ez rendjén, hiszen a gazembereknek nem szabad az égig nőni... Sejthető, mit szoktak álmodni a fasizmussal kokettálók. Van ugyanis garmadával személyes és történelmi tapasztalat arra nézvést, mit jelent, ha egy-egy vezérközpontú, nemzet- és küldetéstudattal túlfűtött, fajelméleteken és egyéb, a legutolsó ganajrakásra való téveszméken csüngő ostoba individuum eléri, akár az embermagasságot is... A híradások tanúsága szerint Zólyomban effélék, azaz emberszabásúak meneteltek a sötétben. Illetve visszafelé - a sötétbe...! Ők ugyan egyelőre még szintén nem nőhettek az égig, viszont nyilván növésben vannak. Ha már mostanában egyre többször merészkedhetnek elő büntetlenül, sőt dalolva. Azokból a taszító csatornákból, amelyekbe Auschwitz után visszaszorultak! Minimum el kellene hát gondolkodni. A közéleti mandátumokra ácsingózó politikusoktól kezdve, a gazdasági gurukon át a legeslegutolsó mezei állampolgárig, mindenkinek. Akkor is, ha jellemzően valamennyien a saját keresztünket véljük mindig a legeslegnehezebbnek. Ellenkező esetben ismét könnyen előfordulhat, hogy a fától nem látszik majd az erdő, és fordítva. Égig nőhet megint a gyom. Kivált, ha egy ilyen zólyomi jelenést abszolváló, éretlen taknyosokból álló csürhének gimnáziumi tanár(!?) vezényelhet. Az ilyen ugyanis nagyságrenddel veszélyesebb lehet, mint egy Pavol Rusko vagy akár Katrina, a hurrikán. Főként, ha az utcáról visszamehet a katedrára... JEGYZET A sztár MAJOR JÓZSEF Napfényes szombat délután, falunap valahol a Mátyusföldön. A közönség udvarias tapssal jutalmazza a színpadon egymást váltó folklórcsoportokat. A műsor ugyan kitűnő, valójában azonban mindenki a magyarországi vendégművészt vátja türelmetlenül. A SZTÁRT. A szervezők rohannak elébe, lesik minden kívánságát, a lelkűket is kitennék. A SZTÁR először is elmeséli, hogy ahogy ő itt ma dalolni fog, nem dalol úgy senki, tesz néhány lekezelő megjegyzést, mindenkire és mindenre, majd átrendezteti a színpadot, és kezdődhet a show:, Jó estét, itt ma gondok lesznek a szervezéssel” - mondja. A SZTÁR egy jóstehetség, mert valóban gondok vannak a szervezéssel. Az amúgy is szűkös költségvetésből nem lehet a falunapra miihókat költeni. Ezért valóban recseg a színpad, előadás közben kiég a biztosíték. Sőt! Akultúrház öltözője sem hasonlít a Hilton szállóra. A SZTÁRT kiszolgáló hölgyek, egyébként nagyon kedvesek és nagyon csinosak, de valóban nem mindenre kapható sztriptíztáncosnők. A sátorban csak a cigánypecsenye maradt, a sört nem kristálypohárba csapolják, ami egyébként nem is baj, mert A SZTÁR úgy sem iszik ilyen „felvidéki szart”. Mindehhez azonban a népművelő édesanyjának semmi köze, őt kár belekeverni. A SZTÁR közben nyomul a színpadon. Elmond egy oda nem illő viccet, nevet is rajta, a közönség nem. Az összes magyarországi közjogi méltóságot elküldi melegebb égtájakra, tesz néhány olyan kijelentést, amit a Btk. öttől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel jutalmaz, majd néhány mondatban átírja Közép-Európa történelmét. És közben énekel. Azaz énekelne, ha bírna. A második szám után már csak liheg, a közönség énekel, nem vele, hanem helyette. A SZTÁR csak egyetlen példányban írta le a műsor forgatókönyvét, azt oda is adja a technikusnak, így az mindig tudja, mi következik. A SZTÁR viszont nem, ezért egyfolytában szapulja a technikust. Még arról is ő tehet, hogy A SZTÁR otthon összecserélte a CD-ket, és csak a félkész zenei alapokat hozta magával. Befejezésül A SZTÁR mindenki füle hallatára megígéri a technikusnak, hogy lemegy a színpadról és beveri a pofáját. Nem meri. A SZTÁR tudja, már nem a régi, a tömeg pedig jóhiszeműen csodálkozik, milyen bátor, szókimondó ez A SZTÁR, meg hogyan rontották el szegénynek a műsorát. (Maga a trükk nem új, A SZTÁR a nyolcvanas években tanulhatta, amikor Dalos madárként az állambiztonsági szervek besúgója volt.) A SZTÁR megdicsőiilve jön le a színpadról, felveszi a falunap költségvetésének háromnegyedét, bevágja magát sokmilliós autójába, köszönés helyett odavág néhány durva sértést, és elviharzik a következő falunap irányába, ahol már türelmetlenül vátják, hogy kitehessék érte a lelkűket.
