Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-30 / 201. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR TALLÓZÓ ROMÁNIAI SAJTÓ Francia kriminalisták szá­mára készít pszichiátriai jelen­tést a romániai Iasi környéki kórház annak a román nőnek az elmeállapotáról, aki nemrég meggyilkolta a Taizéi Közösség alapítóját. Roger testvért, a franciaországi ökumenikus kö­zösség alapítóját és perjelét másfél héttel ezelőtt szúrta le Franciaországban a 36 esz­tendős, a romániai Iasiból ér­kezett Luminita Solcan. A fran­cia hatóságok azonnal őrizetbe vették és kihallgatták. A nő a rendőröknek elmondta, nem akarta megölni az egyházi sze­mélyiséget, egyszerűen csak magára akarta vonni a figyel­met. Beszélni akart Roger test­vérrel, de nem sikerült, mert túl sokan voltak körülötte - mondta. A román sajtó szerint „szabadkőműves” szerzetesek valamiféle összeesküvésére akarta ráirányítani Roger test­vér figyelmét. A gyilkosság másnapján Romániában nyil­vánosságra került, hogy Lumi­­nita szerepel a helyi Mentálhi­giéniai Liga nyilvántartásában, mivel olykor skizofrén rohamai vannak. A francia kriminalisz­tikai szakértők a bűnügynek ezt a vonatkozását akarják tisz­tázni azáltal, hogy hamarosan a bűnelkövető hazájába utaz­nak. A Socola Pszichiátriai Egyetemi Kórház illetékesei össze is áhítottak egy jelentést Luminita Solcan „kórtörténe­téről”. A skizofrén hajlamot 2003-ban állapították meg ná­la, és úgy tűnik, ez az elmeálla­pot részben kihat vele élő any­jára is. A romániai sajtó idézi az anyát, Elena Solcant, aki bi­zonygatja: meggyőződése, hogy lánya nem tehette azt, amivel vádolják. „Az a tibeti szerzetes, akinek hangját rend­szeresen hallja az én kislá­nyom, semmi rosszra nem ta­nítja, sőt arra buzdítja inkább, hogy legyen engedelmes és áj­­tatos” - mondja az anya. Előfordul, hogy amikor „egy pszichikailag nem túl stabü ember együtt él egy elmebe­teggel, ez utóbbi hahucmációit maga is átveszi”. A pszichiátri­ai jelentés sokat nyom majd a latban a francia nyomozás szempontjából, hiszen ezen múlik, hogy tudatos gyilkos­ként vagy elmebetegként keze­li-e Luminitát az igazságszol­gáltatás. THE NEW YORK TIMES Visszaminősítettek rossz munkavégzés miatt egy ameri­kai katonai vezetőt, aki bírált egy versenytársak nélkül oda­ítélt nagy megrendelést Ri­chard Cheney amerikai alelnök volt cégének - írta tegnapi szá­mában a tekintélyes lap. Az amerikai újság cikke szerint Bunnatine Greenhouse két év­tizeden át foglalkozott a hadse­reg beszerzéseivel, és az utóbbi esztendőkben a hadmérnök­ség szerződéseinek főellenőre­ként szolgált. Ez az alakulat irányítja például az iraki újjá­építés nagy részét is. Amint ar­ra a The New York Times rá­mutatott, 2003-ban élesen bí­rált egy sor megrendelést, amelyet a Halliburton csoport kapott a testülettől több mint rizmilhárd dohár értékben. Greenhouse ügyvédje szerint a nő visszaminősítése és alacso­nyabb pozícióba helyezése megtorlás a bírálatokért.- Az egész gyógyszerjegyzékben nincs orvosság az ANO bajaira... (Peter Gossányi rajza) A drágítás nem tükrözi a valós piaci viszonyokat, a kínálat-kereslet alakulását Olajárfelhajtó instabilitás A kőolaj ára újabb rekor­dokat döntöget, s ez ko­moly gondokat okoz szinte minden európai és észak­amerikai ország gazdasági szakembereinek, vezető politikusainak. ONDREJCSÁK RÓBERT zedben, különösen Kína és India, s fogyasztásuk évente 8-10 százalékkal növekszik. Az előbb említettek alapján azon­ban nem kisebb mértékben befo­lyásolja az olaj árát például a politikai bizonytalanság Venezuelában és Ecuadorban, Nigériában és más afrikai olajex­portáló országokban, nem be­szélve a Közel-Keletről. A piaci szereplők tehát az ő véleményük szerint azt is beépítették már az árba, hogy az említett régiók­ban, országokban a politikai ins­tabilitás következtében drámai­an csökkenhet a termelés. Ezen­kívül olyan, előre nem várt ese­ményekre is számítanak, mint például egy nagyobb tankhajó elleni terrortámadás a Vörös­tenger vagy a Perzsa-öböl térsé­gében, vagy szárazföldi szállítási útvonalak, esetleg finomítók el­len elkövetett támadások. Vegyük tehát sorba azoknak a régióknak a helyzetét, amelyek kritikusnak számítnának a kőolaj kitermelése és exportja szempontjából. Latin-Amerika elsősorban az Egyesült Államok kőolaj-behozatala szempontjá­ból fontos, mivel azonban az USA a világ legnagyobb kőolaj­importálója, az ottani helyzet alakulása komoly kihatással van a világpiaci árakra. Venezuela az USA egyik legnagyobb és legfon­tosabb partnere ezen a terüle­ten. Ennek ellenére azonban a két ország politikai nyilatkozat­­háborúban áll egymással. A la­tin-amerikai ország Hugo Cha­vez vezetése alatt a leginkább ba irányuló exportot, bár ezzel gyakran és rendszeresen fenye­get. A fenyegetés egy dolog, a másik viszont az, hogy mivel pó­tolnák azokat az óriási bevétele­ket, amelyek az amerikai import­ból származnának, és amelyek segítségével Chavez fenntarthat­ja hatalmát. Nem egyszerű a helyzet a szomszédos Ecuador­ban sem, amely szintén komoly kőolajtermelő-kapacitásokkal rendelkezik. Azon kívül, hogy ott is buzgón követik azt a ha­gyományos latin-amerikai spor­tot, amelynek lényege az épp ak­tuális államfő hatalmának le­hető leggyorsabb megdöntése, az utóbbi időben a felkelők már komoly területeket foglalnak el (valószínűleg a kolumbiai példa tetszett meg nekik). És - nyilván teljesen véletlenül - legutóbb az olajban leggazdagabb területe­ket szemelték ki, ami szintén nem tesz jót a gyengébb ideg­zetű olajpiaci szereplőknek. Nem kisebb problémákkal küzdenek a Guineai-öböl mentén fekvő afrikai országok. A régió olajtermelése és -export­ja már ma is jelentős, az előrejel­zések szerint azonban 2025-re az ottani országok adják majd a teljes amerikai olajbehozatal ne­gyedét. Ebből viszont minden valószínűség szerint az követke­zik, hogy a régió geopolitikai és geoökonómiai értéke rohamo­san nőni fog. Várhatóan ameri­kai katonai támaszpontok meg­jelenésével is számolnunk kell a jövőben a Guineai-öböl térségé­ben. A régió legfontosabb kőolajtermelő országa Nigéria, de a fontosabbak közé tartozik még Gabon és Angola is. Nigéri­ával kapcsolatban számtalan probléma merül fel. Az egyik, hogy az ország meglehetősen instabil. A hagyományos keresz­tény észak és muzulmán dél kö­zötti összecsapásokon kívül to­vábbi helyi ellentétek színezik a képet. Problémás ezenkívül álta­lában a központi kormány hely­zete, sőt sok esetben az emberi tényező is szerepet játszik a kőolajellátás körüli bizonytalan­ságban: néhol megfúrják a veze­tékeket, s ez valószínűleg nem növeli élettartamukat, és szám­talan balesethez vezethet. Végül elérkeztünk a Közel-Kelethez, amelynek bizonytalansági tényezőit szinte mindenki ismeri: terroristave­szély, instabilitás Irakban, de más térségben levő, az olajter­melés szempontjából kulcsfon­tosságú országban is, problémák Iránnal az urándúsítással kap­csolatban (amelyek csak még to­vább fokozódnak majd, ha Tehe­rán egy évtizeden belül atom­fegyverre tesz szert). A Venezue­la körüli problémák közép-, eset­leg hosszú távon megoldódhat­nak, a Guineai-öböl térsége is úgy-ahogy stabilizálható, ám a Közel-Kelettel kapcsolatban még remény sincs arra, hogy belátha­tó időn belül jelentősen sikerül mérsékelni az instabilitást okozó tényezők befolyását. Irak hosszú távon stabil lehet, de ez még nem oldja meg az Irán körüli problémát, sőt a terrorista táma­dások veszélye sem múlik el vég­leg. A legreálisabb cél a viszony­lagos stabilitás garantálása le­het. Ez azonban természet­szerűen nem képzelhető el vi­szonylag erős nyugati katonai, politikai jelenlét nélkül. A szerző külpolitikai elemző ■W A magas olajár mindnyájunkat» érint, az autóval nem rendel­kezőket is, hiszen az üzemanyag ára szinte minden termék és szolgáltatás árába beépül. Gaz­dasági elemzők szerint a kőolaj jelenlegi ára tulajdonképpen nem is a valós piaci viszonyokat, a kínálat-kereslet alakulását tük­rözi, hanem minden olyan té­nyező beleépítődött, amely problémát jelenthet az ellátás szempontjából. Fontos, hogy a kőolajpiacon a hagyomá­nyos nagyfogyasztók, az Egyesült Államok, Nyu­­gat-Európa és Japán mel­lett új .játékosok” jelen­tek meg az elmúlt évti-USA-ellenes dél-amerikai állammá nőtte ki magát. Per­sze, ebből szinte természetesen következik, hogy szoros kapcso­latokat ápol Fidel Castro Kubájá­val, s közösen munkálkodnak a latin-amerikai országok szebb és - főleg - USA-mentes jövőjének megteremtéséért, természetesen a kommunizmus dicső zászlaja alatt. Ennek ellenére odáig azért még nem fajultak a dolgok, hogy Venezuela beszüntetné az USA­Néhol megfúrják a vezetékeket, s ez nem növeli élettartamukat. 5 KOMMENTÁR Szolidaritás és szabadság JARÁBIK BALÁZS Mi a közös Juscsenkóban, az ukrán elnökben és Jean Michel Jar­­re-ban, a francia zenészben? Nos, mind a ketten ott lesznek holnap - a világ további 29 államának legfelsőbb szintű vezetőivel együtt - az észak-lengyelországi kikötőben, Gdanskban, a Szolidaritás mozga­lom megalakulásának 25. évfordulója alkalmából sorra kerülő meg­emlékezésen. Ott, ahol a nyolcvanas évek elején Lech Walesa helyi villanyszerelő elindította Közép-Európa legnagyobb hatású civil mozgalmát, oda gyülekezik Havel és Szaakasvili, és mindenki, aki fennen hirdetheti, hogy Lengyelország - persze a Szolidaritás óta - a szabadság bajnoka. Csak orosz nem lesz ott egy szál sem. Moszkva, nem hivatalos információk szerint, még csak nem is reagált a gdans­ki meghívóra. Ez a hozzáállás persze nem (csak) a Szolidaritásnak és annak a folyamatnak szól, amelyet Közép-Európában elindított, bár sokat elárul Moszkva és a Nyugat (beleértve már Közép-Európát is!) eltérő szabadság-interpretációjáról. Az oroszok bár nem lesznek Gdanskban, de Moszkvába, a II. világháború befejezésének 60. év­fordulójára meghívták Vqjciech Jaruzelski tábornokot, Lengyelor­szág utolsó kommunista vezetőjét. Akit annak idején éppen a Soli­­darnosc buktatott meg rendszerével együtt. Az eltérő interpretáció már keveri a habarcsot és rakja a téglát egy új falhoz Kelet és Nyugat között. Moszkva semmit vagy vajmi keveset tanult a 20. és 21. szá­zad forradalmaiból és politikai változásaiból. ’56 (Magyarország), ’68 (Csehszlovákia), majd a nagy hullám, ’88 (Lengyelország, Ma­gyarország), ’89 (Csehszlovákia, Románia) és tizenöt évvel később jött egy kisebb, Grúzia (’02), Ukrajna (’04), Kirgizisztán (’05). Mind érintette Oroszországot (vagy előtte a Szovjetuniót) és politikáját. Ráadásul a két hullámot a Solidamoschoz hasonló civil (és tömeg-) mozgalmak kezdeményezték. Leegyszerűsítve: közös motivációjuk és tömeges támogatottságuk a szabadságvágyban keresendő. Ami a lehetséges következő „forradalmi” célpontot illeti, Keleten és Nyuga­ton nagy a konszenzus: Belarusz. Bizonyára véleüen, hogy a moszk­vai Pravda múlt pénteki száma - pontosan amikor a gdanski ünnep­ségek kezdődtek - éppen Lengyelország Belarusz-politikájával fog­lalkozott. A nagy múltú napilap szerint Lengyelország (az USA zsoldjából) tesz a szabadságra, sokkal inkább szeretné keleti határai­tól a legmesszebb tudni Oroszországot. A Pravda szerint az ukrajnai narancsos forradalom után már csak Belaruszt kell kiszakítani az orosz érdekszférából. Addig azonban, amíg az egyébként politikai­lag meglehetősen stabil (és egyáltalán nem mellékesen elnyomott) Fehéroroszországban bárminemű változás állna be, talán érdemes lenne egy orosz delegációnak Gdanskba is bekukkantania. Talán kö­zelebb kerülne a felismeréshez, hogy a szabadságnak nem szokott megkottyanni sem a tégla, sem a beton. Csupán idő kell hozzá. JEGYZET Vevőkre várva KOZSÁR ZSUZSANNA Elég nagy most a pangás a boltokban. Ilyenkor már csak az vesz pólót, fürdőruhát, szandált, aki „lasztminitre” nyaral nagy gyorsan. Ilyenkor mindenki csak mustrálja az árut. Vihogó tinik nézegetik a férfifehérneműt, el­foglalt családanyák vesznek ol­csó zoknit igénytelen páijuknak. Kicsi a bevétel, nagy az unalom. Esetleg lehet traccsolni a pénz­tárnál. Az a pár vevő úgyis csak toporog a keresztbe nyúlós pi­zsamák meg a könnyen szakadó esernyők között, nem kell azok­nak segítség. Nincs szerencséje ma. Még a pletykálkodás örömét se élvezheti ki, mert már megint itt vannak. Három szutykoš kö­lyök. Unatkoznak, hát az a leg­főbb szórakozásuk, hogy napon­ta bejönnek, és végigfogdossák az összes kirakott ruhát. Lehet, azon törik a fejüket, hogy emel­hetnének el egyet-egyet, hát ő nem fogja árgus szemmel figyel­ni őket, nem ezért fizetik. Mert sose fogják megvenni, amit ki­néztek maguknak a szutykosok. Ugyan honnan lenne rá pénzük? Segélyből nem telik. Hát tágulja­nak innen, koszolódik az áru at­tól a tisztátalan kezüktől, meg azt a pár vevőt is elriasztják. Ki­felé, kifelé, tegnap is itt matattak meg tegnapelőtt, megtanulhat­nák már végre, hogy ide vásárol­ni járnak az emberek, nem na­pot lopni. Akad rájuk való gönc a szemetesekben, ott válogassa­nak, ott álmodozzanak arról, hogy szép ruhában járnak. No, újra pangás van, kár, hogy kevés vevő téved be mostanában. De legalább traccsolni lehet. Teg­nap halott csecsemőt találtak a konténer mellett, hallotta már? Hogy mikre nem vetemednek az emberek, igazán szörnyűség! így van ez, hiába, ha hagyják őket elszemtelenedni. FIGYELŐ CSEH MÉDIA Mintegy ötezer rendőr és rendőrségi alkalmazott, a cseh országos rendőrség egész sze­mélyi állományának nagyjából kilenc-tíz százaléka készül az idén elhagyni a testületet - je­lentette ki egy vitaműsorban Vladislav Husák országos rendőrfőparancsnok. Husák szerint az illetékes hatóságok­nak fejfájást okozó, szokatlanul nagyarányú személyi mozgás mögött az áll, hogy a rendőrök egy készülő törvény alapján a jövő évtől kezdve a maiaknál jó­val kedvezőtlenebb feltételek mellett hagyhatnák el a testüle­tet, esetleg vonulhatnának nyugdíjba. Jelenleg egy rendőr tízévi szolgálat után úgy távoz­hat a testülettől, hogy megkapja nyolchavi fizetését. A jövőben ez a rendelkezés 15 évre és hat­szoros fizetésre módosul.

Next

/
Thumbnails
Contents