Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-24 / 197. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 24. RÖVIDEN Báb- és Utcaszínházi Fesztivál Színházak, bábosok és mesemondók szórakoztatják a közönséget az utolsó augusztusi hétvégén a budapesti Millenárison. Augusztus 26-án kerül sor a lengyel Kapela Halasow című produkcióra, amelynek keretében Jacek Halas és bandája ad elő egy különleges produkciót. Ahogyan a meghívó fogalmaz: „térbeli és időbeli utazás, a vidéki muzsikusok nyomdokain.” Pénteken délelőtt Horagus mester cirkusza szórakoztatja a nagyérdeműt. A langaléta garabonciások gólyalábon egyensúlyozva mókás kalandokba keverik magukat a közönséggel. A három nap folyamán fellép majd a pécsi Bóbita, a Ciróka Bábszínház, a Térszínház, a Kijevi Ukrán Színház, a Kenderkóc-Báb-Műhely, Léb Zsuzsa Baba-Háza, a Kolozsvári Puck Bábszínház, a Felvidékről Écsi Gyöngyi Meseháza, Zalaegerszegről a Griff Bábszínház, Lengyelországból pedig az Á Part Színház. És egész nap lehet majd palóc mesemondókat hallgatni. (MTI) Új magyar fordításban a Don Quijote Új magyar fordításban jelenteti meg Cervantes lovagregényét, az először négyszáz éve napvüágot látott Don Quijotét az Európa Könyvkiadó. Cervantes Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha című művét Benyhe János fordította a legújabb spanyol kritikai kiadást felhasználva. A műfordító-esszéista elmondta: Győri Vilmos 130 éves fordításának és Szász Béla 1954-es szerkesztésének értékeit megtartva, saját, 1962-es átdolgozását „az első szótól az utolsóig gyökeresen átfésülve” fordította újra a művet. Elsősorban mondattanában, nyelvszemléletében igyekezett korszerűsíteni, új leleményekkel gazdagítani a két kötetben, mintegy 1500 oldalon megjelenő regényt. Az Európa Könyvkiadó a magyar kiadáshoz Milan Kundera cseh író egy néhány évvel korábbi, oxfordi kiadáshoz írt előszavát csatolta. (MTI) Művészeti fesztivál Pannonhalmán A Pannonhalmi Főapátság augusztus 26. és 28. között Arcus Temporum címmel művészeti fesztivált rendez, amely Pannonhalmát a kortárs kultúra dialógusainak egyik lehetséges csomópontjaként kívánja bemutatni. A Pannonhalmi Művészeti Fesztiválon a külföldi muzsikusok mellett a hazai zenei élet több mint húsz igen jelentős előadóművésze lép fel. Az érdeklődők Muzsikás-koncertet is hallhatnak, továbbá részt vehetnek Eifert János fotóművész szabadtéri vetítésén. A fesztivál utolsó napján nyolc színtársulat lép fel az arborétumban. Az egymáshoz kapcsolódó, egymással összefüggő darabok közös témája Dante Divina Commediája. (Győri Szalon) Múzeumi Szalon a ružinovi művelődési házban. Egy élő legenda MISLAY EDIT Pozsony. A Nemzeti Kisebbségek 2. Országos Fesztiválja keretében tartja a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a Múzeumi Szalon című társalgórendezvényének augusztusi estjét. A helyszín ezért kivételesen nem a Brámerkúria lesz, hanem a ružinovi Culms művelődési ház, ahol pénteken 17 órára a rendezvény házigazdája, Miklósi Péter egy olyan hölgyet vár a vendégszékbe, aki a hazai magyar kultúra megőrzésére tette fel az életét. Ősziné Győrös Irmát - ő lesz a vendég - nyugodtan nevezhetjük a Csemadok élő legendájának, hiszen tevékeny tagja és egyben krónikása is volt a szlová. kiai magyarok kulturális szövetségének. Ősziné Győrös Irma volt az első nő, akit járási titkári tisztségbe neveztek ki a Csemadokban, s a legtevékenyebb titkárok egyike volt. Krónikási minőségben nem csupán a Csemadok érsekújvári járásbeli történetének ötven évét írta meg, hanem helytörténeti munkák is fűződnek a nevéhez. Feldolgozta továbbá a Kamocsát érintő holokauszt-emlékeket, ezzel a munkájával tavaly díjat is nyert a Záchor - Emlékezz elnevezésű pályázaton. S valószínűleg ő az egyetlen volt Csemadok-titkár, aki a saját házában egy kis magánmúzeumot rendezett be a kulturális szövetség elmúlt évtizedeinek dokumentumaiból - megtalálhatók köztük a Fáklya első számaitól kezdve a Hét különböző évfolyamainak mutatványpéldányain keresztül műsorfüzetek, különböző szöveggyűjtemények, valamint azok az anyagok, amelyek a Csemadok egyes kongresszusaira készültek. A hetvenes éveiben járó Ősziné Győrös Irmának tehát lesz miről mesélnie. NEMZETI KISEBBSÉGEK 2. ORSZÁGOS FESZTIVÁLJA Augusztus 24., szerda 19.00 Dankó Pista - daljáték. A kassai Thália Színház előadása. Ružinovi művelődési ház Augusztus 25., csütörtök 19.00 A három sárkány - zenés vígjáték. A komáromi Jókai Színház előadása. Ružinovi művelődési ház Augusztus 26., péntek 10.00-tól Múzeumi nyűt nap (A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, A Zsidó Kultúra Múzeuma, A Kárpátaljai Németek Múzeuma) 11.00 Romák - nézőpont. Filmek a nemzeti kisebbségekről. A régi Városháza múzeumának moziterme 13.00 Kisebbségi sajtó és kisebbségi önkormányzati modellek Közép-Európában. Szakmai konferencia a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának rendezésében. Ružinovi művelődési ház 13.00 Fiatalok a színpadon. Kisebbségi gyermek- és ifjúsági csoportok fellépése. Primáši tér 17.00 Múzeumi Szalon. Vendég: Ősziné Győrös Irma Ružinovi művelődési ház 19.00 Fekete macska. A kassai Romathan színház előadása Ružinovi művelődési ház Száz éve született a szlovák balettművészet első nemzedékének nagy táncosnője, Ella Fuchsová Egy balerina jubileumára Ella Fuchsová Aranyhajúként Nedbal Meséből mesébe c. balettjében Vladimír Libovickývel (Képarchívum) Nem szokványos dolog, hogy egy népszerű operára az emberek elsősorban a balettbetétje miatt legyenek kíváncsiak. Márpedig a pozsonyiak akkor igyekeztek jegyet szerezni a Carmenre, ha tudták, hogy aznap este Ella Fuchsová-Lehotská frenetikus spanyol táncában gyönyörködhetnek. Az volt az est fénypontja, nem a habanéra vagy a torreádordal. Akik látták, máig nem felejtették el, pedig régen volt, hisz a kiváló táncosnő épp ma lenne százéves. VOJTEK KATALIN „Az én kis gumilabdám” - így becézte őt Oskar Nedbal zeneszerző, a húszas években formálódó Szlovák Nemzeti Színház igazgatója és vezető karnagya. Ez jellemzésnek is találó volt: Ella Fuchsová nem tartozott a hosszú lábú, hosszú kezű, törékeny alkatú balerinák közé. De amit alkatilag nem kapott meg a természettől, Idpótolta temperamentummal és technikával. Főleg bravúros forgásait csodálták, és remek színészi képességeivel tette hitelessé minden mozdulatát. Rendkívül sokoldalú művész volt: a balettirodalom klasszikus szerepei mellett számos kortárs mű főszerepét táncolta, és olyan - akkor még tájainkon forradalmi újdonságnak ható - balettek sikerre vitelében működött közre, mint Sztravinszkij Tűzmadara. Nem vetette meg az ún. könnyebb műfajokat sem. Elsőrangú sztepptáncosnő volt, azt a fajta akrobatikus elemekkel tarkított szteppet művelte, amit Rökk Marika, és több alkalommal mutatkozott be operettprimadonnaként is. Gyakran háromféle minőségben segítette egy-egy balett színpadra állítását: mint koreográfus, betanító és főszereplő. így volt ez például a Nikotína (1931), a Tűzmadár (1931), a Twardovski úr (1932) vagy a Meséből mesébe (1936) esetében. Pedagógusként is nagy érdemeket szerzett, Pozsonyban 1930-ban nyitott balettiskolát. Ezt hosszabb-rövidebb megszakításokkal évtizedekig vezette. Egész sor kitűnő táncost nevelt, volt időszak, amikor Csehszlovákia három legjelentősebb színházának prímabalerinája az ő tanítványa volt: Prágában Jarmila Manšingrová-Kurová, Pozsonyban Gusta Herényiová-Starostová, Brünnben Katka Gratzerová. A szlovák balett nagy egyénisége, a pozsonyi tánckonzervatórium alapítója, Éva Jaczová is nála tanult. Óriási szerencséje volt az épp csak formálódni kezdő szlovák balettnak, de a csehnek is, hogy ilyen sokoldalú, jól képzett, fantasztikus munkabírású művészt kapott Ella Fuchsová személyében, áld mindig azt csinálta, amire épp a legnagyobb szükség volt. Csinálta tűzzel és lelkesedéssel, kiapadhatatlan energiával, nagy leleményességgel, felelősségtudattal és emberséggel. Remek szervező volt, erre a képességére támaszkodott Oskar Nedbal, amikor Kassára küldte koreográfusnak az újonnan alakult balettegyütteshez. Ezzel megindult vándorútja: a színházak szinte kézről kézre adták, ahol teherbíró, sokat vállaló és még többet adó, közösséget kovácsoló emberre volt szükség, oda őt hívták. Bár pályája elsősorban Pozsonyhoz kapcsolódott, nem a szlovák fővárosból származott, Ostraván született. Hétéves korában szülei beíratták Pirnikov balettiskolájába, és már 1919-től rendszeresen fellépett a helyi színházban, miközben a neves olasz táncosnál és koreográfusnál, Achille Viscusinál tökéletesítette tudását. Ő hozta magával Pozsonyba szólótáncosnőnek 1923- ban, de csak két évadot töltött a Szlovák Nemzeti Színházban, mert 1924 és 1926 között már Kassán volt, ahol egyebek mellett Az ember tragédiájához készített tánc- és mozgáskoreográfiát. Négy évig Olomoucban, majd 1937-ig ismét a Szlovák Nemzeti Színházban működött mint prímabalerina, koreográfus és a balettegyüttes vezetője, kétévi megszakítással, amikor Prágában tevékenykedett. Az 1938-as évet is Prágában töltötte, hogy aztán végképp Pozsonyban telepedjen le. Közben partnerével és koreográfustársával, Viktor Jassikkal Svájcban, Németországban, Olaszországban és Lengyelországban turnézott. Ha meggondoljuk, hogy legjobb éveiben, az egész embert kívánó pálya csúcsán milyen sokirányú tevékenységet folytatott, csak bámulni tudunk. Fantasztikus vitalitását élete végéig megőrizte. 1967. május 9-én Pöstyénben halt meg. Tanítványai nagy szeretettel emlékeznek vissza rá. Gusta Herényiová-Starostová, a Szlovák Nemzeti Színház egykori prímabalerinája így beszélt róla: „Ella néni negyvenvalahány évesen is tanítványaival együtt gyakorolt a rúdnál, és minden nyilvános előadásukon maga is fellépett, sokszor megcsodáltuk nagyszerű spicctechnikáját, forgásait. A klasszikus balett mellett akrobatikát és szteppet is tanított. Nagyszerű pedagógus volt, ha tehetséget és szorgalmat látott valamelyik gyerekben, és tudta, hogy a szülei kispénzű emberek, ingyen oktatta. Azonkívül, hogy kitűnő technikai alapokat adott, egy-egy szituáció érzékletes körülírásával a színészi kifejezésre is rávezette tanítványait. És ez nagyon jó volt, gyakran jutottak az eszembe az instrukciói, amikor a színházban egy-egy szerep színészi megoldásán gondolkodtam.” Elég abszurdnak tűnik, de úgy néz ki, Nagy-Britannia adja a soul új királynőjét Joss Stone személyében Angol tinitől amerikai soulzene PUHA JÓZSEF Aretha Franklin slágere szólt a rádióban, de nem ő énekelte. A hang alapján negyvenes, színes bőrű amerikai dívának képzeltem az új előadót. Pár nappal később leesett az állam: az egyik zenei magazinban megpillantottam egy szőke hajú tinit, alatta a felirattal: Joss Stone Aretha Franklin nyomdokaiban. Bizony, Joss Stone volt az, aki alaposan félrevezetett. Kiderült, 1987-ben született, és a megjelenés előtt álló The Soul Sessions című albumáról játszották az átdolgozást. Később újabb meglepetés ért: Joss ugyanis nem amerikai, hanem angol, és a soul köztudottan nem az angolok, főleg nem az angol tinilányok műfaja. Mindez két éve történt. Azóta az egész világ megtanulta az énekesnő nevét. Miután a Devon megye kis falujából származó leányzó megnyerte a BBC tehetségkutató versenyét, kiadók tucatjai szálltak harcba a kegyeiért. New Yorkba utazott, ahol összehozták a kevésbé népszerű, ám szakmai körökben nagy tekintélynek örvendő souldívával, Betty Wrighttal. Az ő irányításával készült próbafelvételekből gyorsan kiforrt egy nagylemeznyi anyag. A szakmában híre ment a tehetségnek, így sokan állnak mellé: veterán soulzenészekkel rögzítette első lemezét, mindössze négy nap alatt. Még a neves névrokon, Angie Stone is beugrott mögé vokálozni, nem vette zokon, hogy ezentúl „osztoznia kell” a vezetéknevén. A 2003 szeptemberében megjelent albumon Joss megénekelte néhány soulklasszikus szintjét - ennél meggyőzőbb bemutatkozás nem is lehetséges. Egyebek mellett Aretha Franklin- és The Isley Brothers-dalok átdolgozásai hallhatók rajta, valamint első hallásra meghökkentőnek tűnő átirat a Fell In Love With A Girl című The White Stripes-felvételből. A rockzenekar garázs-bluesslágerét funkos soulgyöngyszemmé alakította át Fell In Love With A Boy címmel. A lemez hangszerelésében a zongora és az orgona uralkodik, s ami meglepő, a napjainkra jellemző soulos elemeket nélkülözi. A példányszáma már kétmillió felett jár. Tavaly, szeptember végén látott napvilágot a folytatás - Joss a Mind Body & Soul című, új dalokat felvonultató albumán dalszerzőként is bemutatkozott. A tizennégy felvételből tizenegyben legalább társszerző, olyan szerzők mellett, mint a Portisheades Beth Gibbons vagy a legendás Lamont Dozier. Az énekesnő megtartotta a debütáláskor verbuvált zenekarát - ezúttal is meghívta Angie Stone-t, és akárcsak az első korongot, a másodikat is az USA- ban rögzítette. A hangzás terén nem történt radikális változás, maradt a 70-es évek elejére jellemző vonal. Joss Stone 16 évesen együtt turnézott Lauryn Hill-lel, az egykori Fugees frontasszonyával, 2004 őszén pedig Mick Jagger és Dave Stewart oldalán tűnt fel az Alfie című film zenei albumán. Már többet elért a szakmában, mint sok társa egész élete során, de ha abból indulunk ki, hogy alig múlt el 18, akkor inkább nevezhetjük a soulzene reménységének, mintsem csillagának. Amennyiben nem száll fejébe a dicsőség, valóban a következő évek (évtizedek) csillaga lehet. Szerencsére a környezete szigorúan ügyel arra, nehogy elszálljon. Pénzét édesanyja kezeli, havonta csak kis összeget utal át lánya bankszámlájára. Joss azután juthat hozzá teljes vagyonához, ha betöltötte 21. életévét. Nemrég azt nyilatkozta: hiába milliomos, a suli mellett gyorséttermekben dolgozó barátainak több zsebpénze van, mint neki. Joss Stone-t legutóbb három kategóriában jelölték Grammyre, végül nem nyert, de bizonyára fog, a következő években (Reuters-felvétel)
