Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-24 / 197. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 24. Kultúra9 Jirí Menzel, az Oscar-díjas cseh rendező egykori kálváriája Bohumil Hrabal legendás regényének filmrevitelével Huszonöt éves a Sörgyári capriccio Aía is jó barátságban: Magda Vášáryová és Jirí Menzel (Zuzana Mináčová felvétele) Dekadens. Röviden és tö­mören ennyit mondtak csak a prágai filmgyár pártharco­sai Jirí Menzelnek, amikor engedélyüket kérte Bohumil Hrabal Sörgyári capriccio cí­mű kisregényének filmre vi­teléhez. Következő alkalom­mal már meg is indokolták elutasításukat: „Sajnos, a régi időket dicsőíti...” SZABÓ G. LÁSZLÓ Majd újabb és újabb indokok szü­lettek: „Elég volt már Hrabalból!” „Drágák lesznek a kosztümök.” „Vá­lasszon inkább mai témát.” Bohu­mil Hrabal 1976-ban írt és egy évvel később kiadott, páratlan szépségű műve végül is 1980-ban került film­vászonra. Épp huszonöt éve. A filmet, hosszas küzdelem után, egyedül az akkor már Oscar-díjas Jirí Menzel készíthette el, aki első alkotásával, a Szigorúan ellenőr­zött vonatokkal az egész világot meghódította. A Sörgyári capriccio útja azonban sokkal bonyolultabb volt a nézők felé, mint a Vonatoké. Elkészülte után, még „melegében” - a fentről jött utasításoknak eleget téve - először a barrandovi film­gyár „különleges ügyosztálya”, a párt barrandovi vezérkara látta a filmet. Ók egyáltalán nem voltak meghatódva tőle. De nem sokkal később, amikor a kritikusok és a né­zők is a legnagyobb elismeréssel fo­gadták, változtattak véleményü­kön. „Kitűnő munka! - lelkendez­tek. - Legalább látják a fiatalok, hogy régen milyen szép és nyugodt volt az élet.” 1981-ben már külföl­dön dicsérték a filmet. Ezzel nyitott a velencei mustra, és különdíjat ad­tak a rendezőnek. Ezt már a cseh­szlovák filmművészek szövetsége sem hagyhatta figyelmen kívül. Ők is díjazták Jirí Menzel alkotását. Nem sokkal később Magda Vášá­ryová, az író édesanyja, a gyönyö­rűséges Mariska megformálója a legjobb női alakítás díját vette át. És még egy fontos elismerés: 1975 és 1985 között a Sörgyári capriccio állt a nézettségi lista legtetején. Ennél nagyobb kasszasikert azokban az években egyetlen filmnek sem sike­rült elkönyvelnie. Derű és életö­röm, szépség és bölcsesség árad a műből, megható és mulatságos hő­sei még ma is megértést és szerete­ted megbocsátást és fenntartás nél­küli rajongást váltanak ki a nézők­ből. Az egyetemes filmművészet együk legértékesebb darabja ez a negyedszázados születésnapjával immár végérvényesen klasszikussá vált alkotás. Köszönhető ez természetesen Bohumil Hrabalnak is, aki remek alapanyaggal szolgált a filmhez, de oroszlánrésze van a sikerben a szí­nészeknek is, köztük a női főszerep­lőnek, Magda Vášáryovának. „Egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő” - írja Hrabal. Egy gyönyörű színész­nő, akit elszippantott a politika - mondom én. Hogy miképpen emlé­kezik rá Jirí Menzel? „Már tudtam, hogy rendezni fo­gom a filmet, csak azt nem láttam még tisztán, hogy ki játssza a női főszerepet. Nem akartam elsietni a döntést. S akkor Prágában, az óvá­rosban összefutottam Magda Vášá­­ryovával. Ismertem őt jól. Mindig törékeny nőket játszott. Fiatalokat. Pedig már elmúlt harminc, szemre­­való szépasszony volt. Kérdeztem tőle, ismeri-e a könyvet. Nem, felel­te. A Sörgyári capriccio valahogy nem jutott el hozzá. De nem tett úgy, mintha olvasta volna, és ez is rokonszenves volt benne. Megvet­tem neki a könyvet, és azzal vál­tunk el, hogy majd felhívom őt, ér­dekel a véleménye. Másnap szól­tam a gyártásvezetőnek, hogy megtaláltam, akit kerestem. És kö­zöltem vele, hogy Magdát válasz­tom a szerepre. »Megbolondultál? - kérdezte. - Pozsonyban rengete­get játszik, forgat a televízióban, minden este színpadon van a Nem­zetiben. Ki fogja őt hozni-vinni, vagy ki fizeti majd a repülőjegyeit? Felejtsd el, és keress gyorsan valaki mást!« Találtam is egy jó nevű prá­gai színésznőt, behívtuk sminkpró­bára, a hosszú, szőke paróka is jól állt neki, és megegyeztünk, hogy ő fogja játszani a szerepet. Annak el­lenére, hogy én már korábban kö­zöltem Magdával, hogy számolok vele. Nem volt mit tenni, fel kellett őt hívnom, hogy megtudja az iga­zat, és ne készüljön a forgatásra. De még el sem kezdtem mondani neki, hogy meggondoltam maga­mat, épp, hogy csak üdvözöltem, amikor a következőt kérdezte: »Megkapta a levelemet? Még nem?« Alig tudtam félbeszakítani őt. Azért hívom, hogy elmondjam: mégsem maga fogja játszani a sze­repet, mert nehezítené a dolgunkat a sok utaztatással. Mire ő: »Kár, na­gyon sajnálom! De kellett már ne­kem ez a pofon... túl magasan hordtam az orromat. Arra kérem, akkor már ne is olvassa el a leve­lemet!« És barátian elbúcsúztunk. Másnap a postaládámban ott volt egy levelezőlap rettenetes kézírás­sal. »Jirka! Elolvastam a könyvet, és olyan éhség tört rám a végén, hogy kizabáltam a fridzsidert.« Ne­kem meg épp ez kellett. Ez a fajta hozzáállás. Én kezdettől fogva éreztem, hogy neki kell eljátszania ezt a szerepet. Elmentem a gyártás­­vezetőhöz, és meggyőztem őt, hogy mégiscsak Magdát akarom, nem engedem, hogy bárki lebeszél­jen róla. A gyártásvezető erre any­­nyit mondott, hogy rendben, de a neheze csak ezután jött. Fel kellett hívnom a prágai színésznőt, hogy közöljem vele: ne haragudjon, meggondoltam magamat. És ő megértett. Nagyon szépen viselke­dett. Magda pedig az egész forga­tásra szabaddá tette magát, az első naptól az utolsóig a rendelkezé­sünkre állt.” Jirí Menzel jól ismerte Magda Vášáryová színészi kvalitásait. Több előadásban és jő néhány filmben látta őt. A kamera előtt a személyi­ség a fontos, állítja. Az átlényegülés tulajdonképpen másodlagossá vá­lik az egyéniség megnyilvánulása mellett. Ez utóbbi kell, hogy erő­sebb legyen. Magda Vášáryová ese­tében ez mindig így működött. Híres „nagyjelenetek” „Nem kellett hozzátenni semmit a szerepéhez - állítja Jirí Menzel. - Jól van megírva. Magdának volta­képpen játszania sem kellett, csak odaállni a kamera elé, és meggyő­zően létezni egy helyzetben. Ö pe­dig végig hiteles volt. A partnereivel nagyon jól működött együtt, enni pedig a kamera előtt is szeretett. Egyetlen jelenet volt csak, amelytől féltünk egy kicsit. Amikor Mariska a sörgyár padlásán ruhátlanul fürdő­zik a sörben. Éjjel vettük fel a jele­netet, így szólt a forgatás ütemter­ve. Szűk helyen, négy lámpával megvilágítva. Jaromír Šofr, a film operatőre olyan hangulatot terem­tett, hogy Magda még a kihűlőben levő vízben is profi mód tette a dol­gát. Soha senkit nem siettetett. Ott dalolgatott magának nyugodtan, ráérősen, egyetlen rossz ízű meg­jegyzés nélkül.” Van egy másik „nagyjelenete” is a filmben, amikor Gruntorád doktor úr leveszi Mariska lábáról a gipsz­kötést, aztán a hátára teszi a fülét, meghallgatja a tüdejét, majd végig­kopogtatja a hátát - s mint egy ál­mos gyerek, elszenderedik mezíte­len keblén. Megható képsorok. „Amikor pár évvel ezelőtt, törött lábbal feküdtem egy prágai kórház­ban - meséli Jirí Menzel - egy nap Rudolf Hrušínskýról vetített portré­filmet a Cseh Televízió, és épp ezt a jelenetet adták. Bevallom: én ma­gam is elérzékenyültem egy kicsit. Ezt ők ketten csinálták meg üyen re­mekül. Magda és Hrušínský úr. Ne­kem legfeljebb annyi érdemem volt benne, hogy ezt a két embert össze­hoztam. A csoda Hrabal úrtól eredt, ők pedig láthatóvá tették. Magdá­nak egyébként nincsenek kedvenc jelenetei a filmben. Ezt tőle tudom. Elárulta azt is, hogy most, pár évvel ezelőtt látta először a Sörgyári cap­­ricciót. Ő a Petr Weigllel forgatott operafilmjeit szereti. Mostanában jutott eszébe az is, hogy amikor megkapta a legjobb női alakítás dí­ját, és behívták a Cseh Televízióba, figyelmeztették őt, hogy a beszélge­tés során nem mondhatja ki a neve­met. Engem a régi rendszer vezetői annyira nem kedveltek, hogy még egy ilyen helyzetben is a hatalmu­kat fitogtatták.” A sörgyári eszem-iszomhoz két disznót vágtak a kellékesek. A nagy krigli sörnek, amelyet Magda Vášáryová egy szuszra kiivott a ka­mera előtt, volt egy láthatatlan trükkje (dupla falú volt a pohár), a disznótoros finomságokból azon­ban evett jócskán a színésznő. A legfinomabb falatokat hordták ne­ki, ő pedig szemrebbenés nélkül mindent bekebelezett, amit elé tet­tek. És nem hízott egy dekát sem, állítja Jirí Menzel. Elegáns belső ragyogásához pedig bizonyára az is hozzátett valamit, hogy Magda Vášáryová a forgatás hónapjaiban a második gyermekét várta. A ter­hességet azonban még nem lehe­tett látni rajta. Két jelenet között, az átállás szüneteiben mindig ol­vasott. Könyv, újság, friss vagy régi - neki mindegy volt. Csak úgy falta a betűket. Szakítás a színészettel Bohumil Hrabal nyolc évvel ez­előtt lépett ki az életből. Magda Vášáryová, most már úgy tűnik, véglegesen szakított a színészi pá­lyával. Közvetlenül a nyolcvanki­lences rendszerváltás után Cseh­szlovákia ausztriai, 2000 és 2005 között pedig Szlovákia lengyelor­szági nagykövete volt. Jelenleg szlovák külügyi államtitkár. Szocio­lógiát végzett a pozsonyi bölcsész­karon, de a politika mindig is érde­kelte. Nyolc nyelven beszél, magya­rul csak rövidke mondatokat. írt két könyvet. Az egyiket az illemtan sza­bályairól, a másikat szülővárosáról, Selmecbányáról. „Engem nem lepett meg, hogy hátat fordított a színészetnek - mondja Jirí Menzel. - Nála ez csak afféle másodállás volt, de még így is nagyszerűen művelte. Ne felejtsük el: annak idején csak azért vágott bele, mert szociológusként azokban az években nem dolgozhatott volna szabadon. A színpadon és a kamera előtt viszont szabadon mozgott. S mivel nem voltak színészi ambíciói, nem küzdött foggal-körömmel a szerepekért, még érdekes is tudott lenni. Okos, művelt, szellemes em­ber remek humorérzékkel, aki job­ban helyt áll a politikában, mint több tapasztalt diplomata.” És helyt állt a kamera előtt is. Le­nyűgöző alakításával varázslatossá tett egy filmet, amely már huszonöt éves. Mariska, a nymburki sörgyár igazgatójának emancipált felesége, a kor divatjának behódolva, levá­gatja derékig érő, aranyszőke haj­­zuhatagát. Fő a változatosság! - ka­cag a világba. Ezzel a mondattal indult el új utakra tíz évvel később Magda Vášáryová is. RÖVIDEN Arséne Lupin 1894-et írunk, a helyszín Nor­mandia. Egy csábító fiatalember úgy dönt, hogy apja nyomdokai­ba lépve enged tolvaj-szenvedé­lyének. Ő Arsene Lupin, aki vil­lámgyorsan elcsen mindent, ami fénylik. Robin Hood-i nagylelkű­séggel, a Sherlock Holmes min­dent kikövetkeztetni képes böl­csességének és Don Juan hódító bájának képességével egyaránt megáldott Arséne olyan helyzet­be kerül, ahol mindezekre a ké­pességekre szüksége lesz, amikor egy hidegvérrel elkövetett gyil­kosság első számú gyanúsítottjá­vá válik. Rendezte: Jean-Paul Salomé (Francia-olasz-angol) Iványi Marcell alkotása Velencében Iványi Marcell Ballada című munkája meghívást kapott Velencébe, a 62. Nemzetközi Filmművészeti Mustra rövidfüm-versenyébe. A 12 perces alkotás az augusztus 31-én kezdődő fesztivál Corto Cortissi­­mo elnevezésű mezőnyében kel versenyre a legendás velencei orosz­lánért és a legjobb európai film UIP-díjáért. A Ballada című rövidfil­met Giuseppe Pellizza da Volpedo II quarto stato című festménye ih­lette. A minimalista fűm egy festmény-hátterek által kreált világban meséli el balladisztikus történetét. A velencei mustra az idén ünnepli 62. születésnapját. A vüág legelső filmfesztiválja a Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége (FIAPF) által minősített A kategóriás nem­zetközi filmfesztivál. A rövidfilmek versenyébe az idén 24 alkotás ka­pott meghívást, reprezentálva a világ kortárs filmművészetét. (MTI) Boszorkánysztori Jack Wyatt (Will Ferrell) új té­vésorozatába, mely egy halandó­val szerelembe eső halhatadan lényről szól, beválogat "Egy bo­szorkányt (Nicole Kidman). A sztár és a földi élettel ismerkedő túlvilági vendég kiváló párosítás, sikert aratnak. De mit szól egy boszorkány aggódó apja, ha ész­reveszi, hogy lánya egyre jobban érzi magát a Földön, és egyre több időt tölt halandó színészek társaságában? Kiderül a Földre szállt boszorkány című amerikai filmből. Rendezte: Nora Ephron. Az Álomturnéval közelebb egymáshoz Értelmi sérült felnőttek személyiségét, kapcsolatait ábrázolja az Álomturné című dokumentumfilm. A 60 perces filmet Szekeres Csa­ba rendezte, a szerkesztő Gáspár Judit volt. A helyszín egy értelmi sé­rültekkel foglalkozó otthon, a főszereplő pedig Tomi, áld szülei halá­la miatt került oda. Egy nap úgy dönt, szervez egy kis zenekart, ami­vel meghódítják a showbusiness világát. A szereplőválogatásig min­den reményteljesen alakul, ám első fellépésük érdektelenségbe ful­lad. Dokinak ekkor nem mindennapi ötlete támad: elviszi a társasá­got egy álomturnéra. „Értelmi fogyatékosokról televíziós műsort, fil­met készíteni sokáig tiltott volt. Később lehetett, de csak bizonyos té­mákat kerülve. Manapság pedig már divat a nézők elé tárni kiszolgál­tatottságukat, nyomorukat - írták ajánlásukban az alkotók. - Az Álomturné olyan filmmé kíván válni, amely könnyedségével nem ki­gúnyol, hanem embereket hoz közelebb egymáshoz.” (MTI) A boszorkány: Nicole Kidman Arséne Lupin szerepében Ro­main Duris A kemény horror kedvelői holnaptól a hazai mozikban is meg­nézhetik Iáin Softley rendező A titkok kulcsa címűfilmjét. A rém­történet egy ódon vidéki kastélyban játszódik, amelynek rég nem nyitott padlásszobdjához egyszer csak meglelik a kulcsot. És el­szabadul a pokol... Képünkön a főszereplők, Kate Hudson, Gena Rowlands és John Hurt (Képarchívum)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents