Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-22 / 195. szám, hétfő
ÍJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 22. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Augusztus 20. Prágában A magyarság jövőjének biztosítása érdekében szükség van az országhatároktól független magyar-magyar kapcsolatok további kiszélesítésére és fejlesztésére, valamint a Kárpát-medencei szomszédsági viszonyokat terhelő problémák fokozatos felszámolására - hangzott el a csehországi magyarok Szent István- napi megemlékezésén Prágában. Az ünnepséget az Együttélés rendezte a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének együttműködésével. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a múltból elsősorban a mához szóló tanulságokat kell levonni. Akárcsak Szent István korában, jelenleg is rendszerváltó időket él meg a magyarság, amelyek a jelek szerint hosszú időre meghatározzák a nemzet és az ország sorsát. Csehországban a 2001-es népszámláláskor 15 ezren vallották magukat magyarnak, ötezerrel - Jó napot! Meghoztuk a katapultot, a kereszténydemokraták küldik a miniszter úrnak. kevesebben, mint 1991-ben. (Peter Gossányi rajza) V technikai újításokkal, az internet elterjedésével a lexikális tudás egyre inkább háttérbe szorul. Tűzoltó leszel s katona? »ebesen telik a nyári szündő, a szülők, diákok, tanáok még néhányat alszaíak, és újra meg kell baráttozniuk az iskolába indulás eggeli viszontagságaival. V legtöbb diák keserűen 'árja ezt a pillanatot, tgyanakkor jó néhány szüő föllélegzik, hogy végre íem kell azzal törődnie, tol van éppen a gyerek, 'agy mit fog ebédelni. KESZEGH BÉLA Elvégre az iskolában jó helyen ran a gyerek, és amúgy is ráfér, logy egy kis rendet tanuljon, nert akkor majd biztosan elrakolik a szobájában, é5 megeszi a penótot is. A nyári szünet nagyon sok szülőiek az az időszak, amit el kell vielni, túl kell élni. A gyerek kap egy ij számítógépes játékot, jó esetben ilmehet egy hétre Horvátországba i családdal, ahol minden nap bealhat egy ötgombócos fagyit. Szános szülő meghagyja a tanítást az skola számára, ahol majd lexikális udást pumpálnak a kölökbe, azán majdcsak talál valami tiszteséges szakmát. Ám a tömérdek adathalmaz megtanulásával korántsem biztos, hogy lehetősége lesz tehetségét kibontakoztatni, gyakorlati tudásra szert tenni, esetleg beleszeretni valamelyik tudományágba. Persze, az iskolákban is dolgoznak talpraesett pedagógusok, ugyanakkor mindenre nem elég az iskolai környezet, ahol az idő és a lehetőségek egyaránt behatároltak. Minden felsőbbrendűséget félretéve megállapíthatjuk, hogy a magyar tehetséges nép, amely sok kutatót, tudóst, elismert szakembert adott a világnak. A magyar tehetséget és szakmai rátermettséget sok területen nyugat-európai és amerikai egyetemek méltatják, igyekeznek minél több előadót, kutatót elcsábítani. Génjeinkben még mindig ezt az információt örököljük őseinktől, csak sajnos nem hagyjuk igazán kibontakozni. A tehetséget kreatív gondolkodásra serkentő tevékenységek, odafigyelő beszélgetések tudnák előcsalni, amire a szülők manapság a legkevesebb figyelmet és pénzt fordítják. A gyermekeink boldogulását az idegennyelv-vizsgában látjuk, holott az csak egy akadály leküzdésére elég, hogy a tehetségünket meg tudjuk mutatni. Nyáron Magyarországon és más nyugat-európai országokban járva szemtanúja voltam néhány gyermekeknek rendezett foglalkozássorozatnak, tábornak, fesztiválnak. Az ilyen rendezvények keretében számos lehetőség kínálkozott, hogy a gyerekek és a szülők felfedezzék a szikrát, amely lehet, hogy nem egy Nobel-díjat, de egy boldog, prosperáló életet biztosíthat a csemetének, vagy legalább az iskolában tanultakat hozza emberközelbe. Sajnos, az ilyen rendezvényekből mifelénk kevés van, s ha akad is egy-egy, az érdeklődők száma a potenciális részvevők arányában nagyon alacsony. A szülők kevés energiát és pénzt szánnak az ilyen programokra. Az anyagi terhekre panaszkodó szülők nagy része a számítógépes játékokra talál tartalékokat, egy foglalkozásra viszont már nem talál költenivalót. Persze az intézményi háttéren is van mit javítani, de gyermekeinknek nincs lehetőségük arra, hogy bevárják oktatási rendszerünk felzárkózását. A felvidéki magyarság boldogulásában jelentős szerepet fog játszani az, hogy a következő generációk hogy érvényesülnek. A technikai újításokkal, az internet elterjedésével a lexikális tudás egyre inkább háttérbe szorul. A 21. században azok tudnak talpon maradni, akik látják az összefüggéseket, tudják alkalmazni az ismereteket a hétköznapokban és nem állandóan felzárkóznak, hanem maguk diktálják az új irányvonalakat. Ezért fontos, hogy áldozzunk gyermekeinkre, de ne egy autóra spóroljunk a 18. születésnapra, hanem olyan tehetséget kibontakoztató körülményeket biztosítsunk nekik, hogy azt az autót ő maga szerezhesse meg néhány év alatt. A szeptemberi iskolakezdésig még maradt néhány napunk. Szánjunk rá néhány percet, hogy elgondolkozzunk azon, hogyan teremhetünk ingergazdag környezetet a szárnyaikat próbáló nebulóknak. És ha anyagi lehetőségünk engedi, akkor ne higgyünk az ingyenes oktatás csodájában, mivel a tehetséggondozás egy halom pénzbe kerül. Ha megtesszük azt, ami tőlünk telik, és megadjuk a suhancoknak a lehetőséget, nyugodtak lehetünk, mert befektetésünk ugyan sokára megtérülő, de fix kamatozású. A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára Az idegennyelv-vizsga még csak egy akadály leküzdésére elég. így amerikai műhold a jongbjoni atomerőmű reaktorának újraindítására valló jeleket és egyéb munkálatokat is észlelt Phenjan nem függesztette fel atomprogramját MTI-FIGYELŐ Egy amerikai műhold a jongboni atomerőmű egyik reaktorálak újraindítására valló jeleket iszlelt Észak-Koreában. A kémnűhold még júliusban fedezte fel i gyanús jeleket, azelőtt hogyjúliis végén felújultak az észak-kored atomprogram leállításával kap:solatos hatoldalú tárgyalások - elentette az Aszahi Simbun című apán lap, névtelenül nyilatkozó ímerikai tisztségviselőre hivat;ozva. A Phenjantól száz kilométernyire északra fekvő jongbjoni atomipari létesítmény a kelet-ázsiai kommunista állam atomprogramjának központja. A szóban forgó reaktor alkalmas nukleáris robbanófejek készítéséhez szükséges plutónium előállítására. (A régi típusú, grafitmoderátoros reaktorok fűtőelemeinek újrafeldolgozásával plutónium - az atombombák alapanyaga - állítható elő.) Észak- Korea azt állította korábban, hogy már májusban befejezte az öt megawattos reaktor 8 ezer fűtőelemének újrafeldolgozását, és végleg lezárta a létesítményt. A műhold útjavítási munkálatokat is észlelt egy másik, félkész, 50 megawattosra tervezett reaktor környékén, ami szakértők szerint a kilencvenes években félbehagyott építkezés felújítására utalhat. Egy dél-koreai kormányilletékes azonban tévesnek nevezte a japán lap jelentését. Ilyen értesülés egyáltalán nem is vetődött föl a hatoldalú tárgyalások legutóbbi fordulójában - mondta névtelenül adott nyilatkozatában. A két Korea, az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és Japán részvételével zajló hatoldalú tárgyalások várhatólag augusztus 29-én folytatódnak. A tárgyalások előző fordulója, amely július végén és augusztus elején zajlott le Pekingben, eredménytelenül végződött.. Észak-Korea azt állítja, hogy kész feladni (februárban bevallott) atomfegyvereit, de ragaszkodik békés célú atomprogramjának megtartásához. Washington azonban kitart azon követelése mellett, hogy Phenjan mondjon le a nukleáris technológiák mindenféle alkalmazásáról. KOMMENTÁR Templomba, magyar!? BARAK LÁSZLÓ Idén is szervez „országos tanévnyitót” a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Ezúttal szeptember 3-án, Füleken. Az ünnepség a helyi katolikus templomban lesz, az ünnepi köszöntőt pedig Csáky Pál, a szlovák kormány alelnöke mondja. A tervek szerint megszólal Szigeti László oktatásügyi államtitkár is. Van-e ezzel a hírrel valamilyen problémä, s ha igen, micsoda? Tény, hogy nevezett politikusok a Szlovák Köztársaság alkotmányos képviselői, mondhatni, megtestesítői. Mindaddig, amíg hivatalban vannak. A hitvesi ágytól kezdve, a sportpályák lelátóin át a templomokig mindig és mindenütt... A templomok egyik lényegi sajátossága, hogy általában emberek gyülekeznek falaik közt. Csakúgy, mint a sportpályákon meg az ünnepi nagygyűléseken. A hitvesi ágynak persze ildomos különböznie a spordétesítményektől, az ünnepi nagygyűlésektől meg a templomoktól... Ezen túl, természetes törekvés, hogy az éppen regnáló politikusok is szívesen mutatkozzanak olyan helyszíneken, ahol lehetséges választóik, híveik(?) szoktak volt gyülekezni. Csakhogy közszolgákként éberen disztingválniuk kell! Illő például Szlovákia népéről tudniuk, hogy nem csak és kizárólag katolikus felekezetű emberek alkotják. Az alkotmány sem rögzíti, hogy Szlovákia holmi klerikális állam lenne! Ha tehát egy civil szervezet katolikus templomba invitálja „országos tanévnyitóra” a köz hivatalos szolgáit, azoknak mérlegelniük kell, hogy jelenlétükkel és megnyilatkozásaikkal reprezentálják-e vajon az általuk képviselni hivatott államot, az ország népének egészét. A reformátusokat, evangélikusokat, a zsidó és egyéb vallásúakat, urambocsá’ az ateistákat... E tekintetben egyáltalán nem mellékes tény, hogy a rendszerváltás előtt épp a pedagógustársadalom volt az, amely a legtöbb „hivatásos ateistát” adta a vallásellenes rezsimnek! Kényszerből vagy dalolva - egyre megy. Az ideológiai kurzusváltást követően aztán persze hívő kereszténnyé „fejlődött” számos ateista... Méltán elvárható azonban, egy-egy meggyőződéses marxistából egyszeriben vakbuzgó teokratává átvedlett konjunktúralovagtól különösen, hogy most véletlenül se törekedjen lova túlsó oldalára. Mi több, senkit ne ösztönözzön üyesmire! Egy demokratikus államban a tanügynek vallásügyi vonatkozásban semleges pozíciót kell betöltenie. Nemkülönben a pedagógusszövetségeknek. Mert papnak a templomban, tanítónak az iskolában a helye. E két intézménynek ugyanis merőben különbözik a társadalmi szerepköre. Az egyik alapja a hit erejének, a másiké a tudás erejének gyarapítása. Ám csak az ideológiai semlegesség garantálhatja, hogy az oktatásügy ne dogmákkal, hanem gyakorlati tudással vértezze fel a fiatalokat. Ne feledjük, a tudás gyarapítása közügy, a hit viszont lelki szükséglet, azaz magánügy. Enyhén szólva vitatható tehát, hogy Csáky Pál kormányalelnök és Szigeti László államtitkár urak állami tanévnyitó rangjára emeljék-e jelenlétükkel egy civil (gyaníthatóan nemcsak szakmai, hanem ideológiai, politikai ambíciókat is tápláló) szervezet magánkezdeményezését, avagy sem. JEGYZET Kollektív ártatlanság GYEPES ARANKA Nemzeti ünnepeinktől ihletve azon morfondíroztam, miért is tép bennünket régen és még mindig a balsors. Belviszályok az anyaországban, ármány és kiközösítés kicsiben és nagyban, s mi, határon túl, a kollektív bűnösség ránk sütött bélyegét is hordjuk. A ház elé érve szomszédom széles mosolya zökkentett ki a töprengésből. Minden magyartudását összeszedte, hogy közölje: Teja van hazában. Ale csibekebel nincs van. Tehát tej, vaj, mindenféle elemózsia már van otthon, amit vállalkozóként Csehországban vesz olcsóbban, és amiből az ő jóvoltából időnként nekem is van szerencsém bespájzolni. De sajnálja, csirkemell nincs. Nem a mi költőnktől tanulta, annyi biztos, mégis tudja, nekem a kérés nagy szégyen, hát ad úgy is, ha nem kérem. A liftben újabb szomszéd fiúba boüottam. Elegáns köszöntését közlékenyen megtoldotta: „Képzelje, magyaróráról jövök.” Jóképű, fiatal tudóspalánta a tudományos akadémia történelem részlegén. Tüdtomra kívánta adni, nem derogál neki a magyartanulás, érdekesnek találja a nyelvét, különben se boldogulna nélküle, mert a középkor hazai történelmét kutatja. Z. bácsi régi vágású úriember a harmadikról. Jókora könyvcsomaggal csönget be. Szlovák létére szeretett magyar könyveket olvasni, de szűk a hely a lakásban, ezért felajánlja csinos kis gyűjteményét. Kollektív bűnösségem ellenére szlovák környezetemmel semmi bajom, indonéz, orosz és ukrán szomszédaim is túllicitálják egymást előzékenységben. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Ha pedig mindezek ellenére mégis régen és permanensen tép, akkor lehet, hogy mi magunk is jócskán besegítünk a balsorsnak. Ünneprontó leszek: Lehet, hogy nem sokkal árt(ott) többet idegen, mint magyar a magyarnak. Esetenként éppen az, akit a legjobban emészt a buzgóság a magyarság jogaiért. Sokszor idegen ártásnak is magyar gőg, intrika, ad (ott) zöldet. A történelem valóban félelmetesen ismétli önmagát. Ciklikusan és magasabb szinten, az előző generáció „teljesítményét” lekörözve. Nem értem, miért nyom többet a latban egy-egy nemzet megítélésekor néhány tucatnyi megtévedt, hatalomkóros gazfickó, mint több millió értelmes és józan, szépre-jóra hajló békés polgár? Mi lenne, ha végre valamit másként csinálnánk. És pajkosan keresztbe tennénk a történelem őrült körforgásának, hogyne ismételje többé oly makacsul önmagát. Mi lenne, ha a kollektív bűnösség elve helyett magyar újításként kitalálnánk a kollektív ártatlanság elvét?
