Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-22 / 195. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 22. RÖVIDEN Négyszázezer éves kengyel A spanyolországi Atapuercában a paleontológusok megtalálták az emberi test legkisebb csontjának kövületét, a középfül egyik csontját, a kengyelt, amely mindössze három milligrammos. Egy 400 ezer évvel ezelőtt élt gyermeké volt. Eddig mindössze négy ilyen csontot találtak a világban. A kövület ritkasága miatt fontos lelet, mivel általában ilyen kis csontok hamar szétesnek és eltűnnek. Ezek a csontok ugyanakkor értékes információt adhatnak tulajdonosuk beszédképességi fokáról. Atapuercában eddig mintegy 30 neandervölgyi ember 8 ezer maradványát találták meg, köztük nyakszirtcsontokat, fogakat, ujjcsontokat, egy gyerek lapockacsontját és két tejfogát. (MTI) David La Chapelle, a fotómontázs mestere szabadtéren Fotók a romokon MTI-HÍR Palermo. A Kalsában, Palermo régi arab negyedében még minden a második világháborúra emlékeztet. A félig romba dőlt épületeket nem állították helyre, az idő további pusztításokat végzett rajtuk. A negyed azonban az augusztusi napokra modem látványossággá változott. Olaszország neves designerei fantasztikus fényeket varázsoltak bele, és David La Chapelle, a világ tíz legnagyobb fotósának egyike az omladozó falakra ötven gigantikus fotót rakott fel. La Chapelle Andy Warhol felfedezettje volt. A fotómontázs mesterének tekintik. Madonnát, Elton Johnt, Whitney Houstont, Macy Grayt és sok más sztárt fotózott le lapok címoldalainak. A Kalsa falairól most ezek tekintenek le. A modernségek mellett a Palermóba látogató megnézhet egy nemrég felfedezett régi érdekességet is: a Steri-palotában, amely annak idején a spanyol inkvizíció székhelye volt, megtalálták a „boszorkányok” celláit. Aki borzongani akar, éjfélkor böngészheti az elégetett eretnekek utolsó falfeliratait. Sokszínű olvasnivaló pályakezdők tollából is Ördögjáték és közjáték LAPAJÁNLÓ A Szőrös Kő irodalmi, művészeti, kritikai folyóirat 2005/3. számában közli az előző számban megkezdett „ördögjáték” befejező részét. Orbán János Dénes idén megjelent, Búbocska című gyermekregényének ez a - nem éppen gyermekek számára készült, hiszen eléggé pajzán - lendületes, humoros és fordulatos színpadi adaptációja. Szeretettel ajánljuk műkedvelő színpadaink-figyelmébe. A szépirodalmi rész Kulcsár Ferenc versciklusából közöl izgalmas részeket. Z. Németh István Születésnap címen ad közre egy fejezetet készülő gyermekkönyvéből. A jubiláló Poór József Közjáték című novellájában a fordulatos és kalandos életpályáról kapunk pillanatfelvételt. A mindössze tizenhat éves, egykötetes Sós Dóra Derengés című új elbeszélését adja közre. A Startvonal rovatban ezúttal Inczédi Erika mutatkozik be legújabb egyperceseivel. Ismét olvashatjuk a ritkán jelentkező Ábrahám György költeményeit. Domény Andrea Jurko című elbeszélése etikai kérdéseket boncolgat. Új versekkel jelentkezett Angyal Sándor, Baranyovics Borisz, Ravasz Myrtil, Rácz Boglárka és Kanovits Zol. A borítón Szócs-Orbán Ildikó sepsiszentgyörgyi textilművész munkái láthatók „A magány színes kockái” sorozatból, amelyeket a kolozsvári Café Bulgakovban láthatott a nagyközönség. A szám illusztrátora a fiatal Csíkszeredái Szász István grafikus, a Magyar Iparművészeti Egyetem hallgatója. Menyhárt Lilla akttanulmánya a Startvonal rovatban kapott helyet. A Kő kövön rovatban Vajda Barnabás tollából Csinszka és Babits levelezéséről, illetve Pénzes Tímea tollából Maria Nurowska németre is lefordított sikerkönyvéről, A szerelem leveleiről olvashatunk, végül pedig fotóriportot láthatunk az idei Ünnepi Könyvhét hazai vonatkozású balatonfüredi eseményeiről. (hrr) Ismét díjat nyert a Nyócker című magyar animációs film. Az alkotás megkapta az idei Szöuli Nemzetközi Animációsfilm-fesztiváljátékfilmes nagydíját. GauderÁron rendező és Novák Erik producer filmje négy másik egész estés animációs filmmel volt versenyben a rangos fesztiválon. A film egyik kockája (Képarchívum) Augusztus végéig láthatók a fiatal brusznói képzőművész, Michal Uhrík művei az ipolysági Simonyi Galériában Színből vagyunk, színné leszünk (A szerző felvétele) egyik véglet a „Beszélgetések az Az ipolysági Simonyi Lajos Galériában látható Michal Uhrík, fiatal brusznói képzőművész Kéklő történet című tárlata. Uhrík a Besztercebányához közeli fürdővároskában él, szülei neves keramikusművészek. Ő maga iparművészeti középiskolát végzett, jelenleg egy szellemileg visszamaradottakat befogadó otthonban dolgozik. FORGÁCS MIKLÓS A galéria három termében huszonöt festmény és négy kerámia kisplasztika kapott helyett. Gondosan válogatott, átgondolt koncepció szerint elrendezett kiállításról van szó. Az 1975-ben született Uhrík Jorge Luis Borges szavait választotta a műveihez mottóul: „Tudom, hogy annyiszor veszítettem, hogy azt összeszámolni is sok lenne, de ezek a sérelmek jelentik a vagyonomat” - vallja az argentin íróval a szlovák képzőművész. Vallomásában megmagyarázza a tárlat címét, hogy miért egy szín, és miért éppen a kék lett alkotói történeteinek főszereplője. „A kék szín az ember elválaszthatatlan társa. Ott van mindennapi sérüléseink kék foltjaiban, testünkön és lelkűnkön egyaránt” - állapítja meg Uhrík, s hozzáteszi: „Létünket kevésbé népszerű szögekből akarom láttatni, meg akarom mutatni a kéket, mely mindenhol ott rejtőzik”. A kék különlegességéről értekezik Ladislav Vojtuš művészettörténész is. A kék mint türkiz egy kecses abesszin nő testén, mint ultramarin a régi, nagy mesterek festményem ábrázolt szentek köntösén. A kék mint gyönyör, tisztítóhatás, a múlandóság emlékezete, a kristálystruktúrák hidegsége, pillangószárnyak hímpora. Itt áll tehát a szemlélő a festmények között, és az alkotó és értelmezője útmutatásai szerint egy rejtély nyomába kellene szegődnie. A képek általában harsány, élénk színekben tobzódó, nonfiguratív alkotások. De ahogy a címadás erőszakos aktusa visszavezeti a tengernyi színárnyalatot a kékbe - a megszámlálhatatlan hangulatot, érzést a sebzettségbe -, a kavargó vonalakban és hömpölygő foltokban úgy fedezhetők föl testek roncsai, alakok körvonalai. Michal Uhrík címei - képi világával ellentétben - nagyon konkrétak. Adott tényeket helyez más kontextusba, ekként megbontva a hétköznapi időben felfogható világ egységét. Képein furcsa monstrummá épül össze személy és környezet, lelkiállapot és a tárgyak világa, test és érzés. A szín a létezés anyaga, lehánt magáról minden közhelyet ezeken a képeken. A szín élőlény, nem helyettesül az embert, a jelenséget, hanem ő maga az ember és a jelenség, Semmi nem egyértelmű, de minden nagyon valamilyen. A külső forma csapdahelyzeteket teremt, a megszokott egyértelműség az orrunknál fogva vezet, leegyszerűsít, meghamisít. ^A belső szín látszólagos alaktalansága kényszerít csak rá, hogy újraérezzük a létezést, ne elégedjünk meg a tegnapi ismerősség érzésével. A pillanatnyi, percenként változó én rakosgatja újra és újra egybe a színekbe kevert világot. Kiábrándultság és varázslat keveredik a festményeken. Az apa műterme, az idő megfoghatatlansága, a párkapcsolat testi és érzelmi labirintusa, egy vemhes kutya vagy éppen a sportedző nagyon hasonló színgomolyagból nem bomlanak elő, mint fizikai valóságukban - a létezés pajkos aszszociációi ők. Minden a teremtésben megformált egész, az eszmélésben szétzilált rész lesz. Mozzanatok vannak, teret kitöltő anyagok, vagy az anyagot körvonalazó vonalak. Döntés kérdése a jelentés, minden abszolútum belehomálylik a személyesség ősködébe. Emberi szervvé kanyarognak a vonalak, s egy furcsa szív talán az idő. Angyalai vannak a virágnak, aquabelljei az égnek, asszonyai a víznek és az éjszakának, a férfinak folyója - egyfajta magánmitológia bontakozik ki a képekből, összeolvad a külső természet és belső természetünk. Lények népesítik be az érzelmek, hangulatok, fogalmak „mentális mezejét”. Az, hogy Michal Uhrík napi kapcsolatban van olyan emberekkel, akik bizonyos jelenségre hiperérzékenyek, bizonyos jelenségekre pedig hiperérzékedenek, képei szemléletmódján is érződik. Az erős zárkózottságban szenvedővel” - tisztán kivehető rajta egy vörössel körvonalazott emberalak, többen felsejlenek körülötte. Orvosi konzílium, boncolás, lelki terápia? A másik véglet az ,Ablak - mentális kalitka” című kép, melyen a vibráló több színre bomló, derűsen vüá gos, égőn üde színsugarak ablak formába rendeződnek. A boldogság kifejezése valamiképp utal í rabságra, és a bezártság jelzése ac lehetőséget a kitekintésre. A meg szabadulás elvezet az elbizonytala nodásig. Uhrík kerámiái a formába zárt Ságból kilépni vágyó életet mutat ják föl. A szabadság vágya külö nős, Henry Moore világát idézi torzóvá csonkítja a harcost és í szerelmespárokat egyaránt. Mái nem emberek, még nem szabadok Nyugtalanságuk belekövesedett ; mozdulatba. Uhrík nem opti mista-peszszimista oppozícióbar értelmezi a világot, a legriasztóbl jelenséget, lelkiállapotot is le tudj; bontani olyan színekre, vonalakra asszociációkra, a létezés olyan mé lyebb struktúráira, melyekben örö me telik. A kiállítás augusztus 31-ig lát ható. OTTHONUNK A NYELV Iskoláink elnevezéséről (1) SZABÓMIHÁLY GIZELLA Nemsokára kezdődik a tanév, mostani írásomban ehhez kapcsolódóan egy sokáig nem nagy figyelmet kapott, mára azonban akuttá vált kérdéssel foglalkozom: ez az oktatási terminológia, közelebbről az iskolák megnevezése. Ennek most csak egy vetületét érintem, az újabban kialakuló túl hosszú megnevezéseket, amelyek alapvetően két okból keletkeznek: egyrészt költségkímélési céllal egyre több intézményt összevonnak (pl. óvodát és alapiskolát), másrészt sok iskola valamely híres személyiség nevét veszi fel. A köznévtől eltérően a tulajdonnév valakinek, valaminek a saját, külön neve, célja az adott személy, dolog azonosítása. Legtöbb esetben a név ugyan tartalmaz csoport- vagy kategóriajelöló elemet, pl. a Bartók Béla út kifejezésben ilyen az út, egy-egy tulajdonévvel megnevezett dolog azonban több csoportba is beletartozhat, s ilyenkor kérdéses, hogy minden csoportra külön elemnek kell-e utalnia az adott megnevezésen belül. Mire gondolok? Az iskolanevek esetében megszokott, hogy a név tartalmazza az iskolatípus megnevezését, ez alapvető kategoriális jegy, ennek alapján tudjuk, mit nevez meg az adott szókapcsolat. A nem állami fenntartású iskolák esetében a névben szerepel még a cirkevný azaz egyházi jelző, a nem szlovák tannyelvű iskolák esetében pedig a tannyelv megjelölése is. Továbbá az óvodák esetében nem a tanítás, hanem a nevelés nyelvéről beszélünk, ezért például ha egy intézményként működik egyházi fenntartású magyar óvoda és alapiskola (és még valamilyen személyiség nevét is felvette), akkor hivatalosan efféle neve van, pl.: Cirkevná materská škola a základná škola s výchovným a vyučovacím jazykom maďarským sv. Štefana (vX). Mivel ma már a tanintézmények nevét magyarul is fel kell tüntetni (a táblán, pecséten stb.), az iskola hivatalos szlovák neve mellé egy ugyancsak hosszú magyar név társul: Szent István Magyar Nevelési Nyelvű Egyházi Óvoda és Magyar Tannyelvű Egyházi Alapiskola. Ha a helynév is a hivatalos megnevezés része, akkor a név még egy taggal bővül. Az idézett példa fiktív, de az ehhez hasonló hosszú név nem ritkaság, főleg ha a fogyatékkal élő gyermekek számára szervezett speciális (régebbi nevükön: kisegítő) iskolákat is figyelembe vesszük. A hosszú megnevezést nehéz elhelyezni a táblán, de még nehezebb a bélyegzőn, azonkívül az élőbeszédben nem használatos, gondot okoz a megjegyzése, s ezért idézéskor (pl. a sajtóban) nő a hibás említés veszélye. Mindezek miatt ajánlatos volna az ilyen neveket rövidíteni: nem okvetlenül kellene minden kategóriajelölő elemet tartalmaznia a névnek. Elsősorban is kihagyhatok volnának a tannyelv (tanítási nyelv), illetve a nevelési nyelv szavak, hiszen ez az információ implicite benne van a magyar jelzőben. Sőt elvileg a magyar jelző is elhagyható volna, hiszen ha egy tanintézmény neve magyarul is feltüntethető, akkor logikus, hogy magyar tan nyelvű (esetleg magyar osztályok i működnek benne). Az egyház fenntartású intézmények esetébei véleményem szerint a felekezetű utaló elem tartalmazná a releván információt (pl. katolikus, refoi mátus stb.), az egyházi jelző a ki vülállónak nem sokat mond. Mind ezek alapján a fenti névnek milyei variánsai képzelhetők el? A legegy szerűbb a Szent István Óvoda é Alapiskola, a fontosabb kategória jegyeket tartalmazza, viszont mé nem túl hosszú a Szent István Mi gyár Egyházi Óvoda és Iskola. A jelenlegi szlovákiai szabályozás leíró, az említett kategoriális jegye két tartalmazó megnevezéseket ti mogatja. Ez azonban - a szlová név minden elemét tartalmazó ma gyár fordítás esetén - nehézke: hosszú, bonyolult, vagyis nem pral fikus. Ezért hasznos és célravezet volna, ha a fent elmondottak figye lembe vételével az érintett oktatá: hatóságok és egyéb szervezetek k alakítanának egy egységes, egyszt rűsített magyar nyelvű mintát.
