Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-17 / 191. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 17. Kultúra 9 Brad Pitt és Angelina Jolié jó védjegy: ők adják el Doug Liman Mr. és Mrs. Smith című amerikai akcióvígjátékát Akrobatika fegyverropogásra Ember pisztolyt így nem tart, ha lőni is akar vele, deaző kezükben jól mutat (Képarchívum) Kasszasiker mindenütt. Hozzánk kissé megkésve ke­rült el a nyár nagy durraná­sa, a Mr. és Mrs. Smith című akcióvígjáték, így aztán ha­zai statisztikákról még nem tudunk, de a cseh mozikban most Brad Pitt és Angelina Jolié tündöklése és bukása van a toplista csúcsán. TALLÓSI BÉLA Tündöklés és bukás: mert Doug Liman rendező rájuk építi filmjét, és ők sajátos és vonzó akrobatiká­jukkal valóban tündökölnek ben­ne. De bukás is, ha Brad Pittnek már csak ennyi jut: hogy ilyen sehányadrangű akciómoziban ját­szadozzon. Igaz, volt ennek egy gyenge előzménye, A mexikói, amelyben Brad Pittet Julia Roberts­­szel párosították, de úgy elmentek egymás mellett, ahogy csak lehet: szikra nem pattant közöttük. A Mr. és Mrs. Smith-t épp az menti meg: az, hogy Mr. Pitt és Ms. Jolié szé­pen összegabalyodtak. A Mr. és Mrs. Smith klasszikus értelemben filmnek sem nevezhe­tő. Hatásos zenére és pergő, látvá­nyos akciókra építő kétórás klip. Olyan Desperado-szerű újabb fi­cam. Talán nem is annyira vélet­len, hogy Doug Liman is egzotiká­­val indít: a két főhős valahol Latin- Amerikában találkozik, és ahogy az már illik az álomgyári klimaxos akciófilmekben, ha Brad Pitt- és Angelina Jolie-féle nagyágyúk egymásba botlanak, abból lángoló vágyakozás lesz. De ebben az eset­ben ez nem csupán álomgyári kli­sé. A Mr. és Mrs. Smith-t ez is hoz­zásegítette a kasszasikerhez. Mi­velhogy ez a film a mindenki által csodált és még inkább irigyelt hollywoodi álompár, Brad Pitt és Jennifer Aniston nászának végét jelentette. A Smith házaspár ad­­dig-addig lövöldözött egymásra a forgatás során, míg Ámor is kien­gedte a nyilát, és Angelina Jolié meg Mr. Pitt a valóságban is egy­másba bonyolódtak. Ennél na­gyobb reklám nem kellett a film­nek, mert mindenki kíváncsi, mit is ügyködtek együtt a felvételek so­rán. Hát volt alkalmuk „egymásra nézni”, és nekünk is van mit nézni rajtuk. Igaz, külsőleg Mr. Pitt nem a régi: hol van már a délceg Akhil­leusz műhajbeültetéssel dúsított szőke lobogása. A gesztusai vi­szont ismerősek. Ugráltatják is ke­rítésen ki, kerítésen be, fektetik, bukfenceztetik, fehér gatyában rázatják a száguldó kocsi rakteré­­ben, csak hogy felülről, alulról, minden oldalról jól megmutassák - ha már mást nemigen mutatnak. Ő meg él is a helyzettel. Amikor a mindent szitává lövő támadást fel­készítő konyhai nagyjelenetben le­lök és elkap egy fehér-kék kerá­miaedényt: prózai színésztől ez egy Oscar-díjas balettetűd. Meg ahogy a sivatagban kiszáll a kocsi­ból, előveszi legkisebb fegyverét, és megáztatja a homokot... az irtó­ra megdobja a szuperhipermodern technikában tobzódó látványvilá­got, de hogy egyébként mi funkci­ója ennek a kisdologvégzésnek, a fene tudja. Jolie-t is szereti a kame­ra, ahogy túlduzzadt ajkairól csak úgy pattognak a kemény szavak. S az ember ámul, milyen kemény is „őkeménysége”, amikor az első durva epizódban, egy be nem telje­sedett SM-szexjelenetben súlyos ostorcsapásokkal fenyíti áldozatát, majd egy hirtelen mozdulattal a férfinak kitöri a nyakát. A sztori banális, az események elmesélhetedenek, mert a történé­sek az embernek „az egyik szemén be, a másikon ki”, az elméig el se jutnak, mivel az agy azzal foglalko­zik közben, hogy már megint gye­reknek nézik a felnőtt embert, már megint sablonnal etetik: támad egy hadseregnyi kommandós, de az épületbe, ahova Mr. és Mrs. Smith bemenekülnek, csak egyesével szá­­lingóznak, jön egy, eseúeg kettő, akikkel hőseink elbánnak. így az­tán szálanként leszedik az egész se­reget, amelyben egyetlen kemény­kötésű mesterlövésznek sem pat­tan ki az agyából, hogy egyszerre tóduljanak be abba a szerencséden épületbe, s elbánjanak azzal a ket­tővel. Akik divatos napszemüveg­gel a szemükön olyan ügyesen pu­­fogtatnak automata fegyverimitá­ciókkal, hogy még El Mariachi - a Desperadóból - is leckét vehetne tőlük. Ja, és Mrs. Smith késsel is úgy dob, mint ahogy a Despe­­radóban dobnak. És ha eltéveszd a célt, s a kés Mr. Smith lábában áll meg, csak annyit mond: „bocs”. Mr. Smith pedig hopsza, kirántja a bi­­csakot a combjából. S ahogy Mrs. Smith lepattan a százvalahányadik emeletről... ilyet is láttunk már. Ám itt már nagyon-nagyon mulatsá­gos, ezt már végképp nem kellett volna. De nem kellett volna az au­tós üldözés sem, meg az agyatian lövöldözés a konyhában, meg az egymás mészárlása... és sok min­den más sem. Mert a grillsütőből előpergő fegyvertár jó ödet, de en­nél több eredetiség nem is nagyon került az opusba. De minek is, ha Pitt és Jolié így is eladja azt. A hagyományos amerikai country Európában eladhatatlan, más zenei elemekkel ötvözve viszont népszerű Faith Hill szentjánosbogarai PUHA JÓZSEF 2003 nyarán az egyik amerikai tévécsatorna híradója azzal a beje­lentéssel indult, hogy a countryze­néi lemezek forgalma közel 20 szá­zalékkal visszaesett az előző év ha­sonló időszakához képest. Bizo­nyára most sokan arra gondolnak, hogy az uborkaszezon kellős köze­pén semmi fontos nem történt, ezért ezzel a harmadrangú hírrel kellett indítani a műsort. De ez csak a magunkfajta európaiakban merül fel! Máskor is vezető hír lett volna, mivel az Államokban a countryzene a minden, a legmeg­becsültebb zenei stílus. Az illetéke­sek hatalmas összegeket fordítanak a népszerűsítésére, így előbb-utóbb a fiatalok is megszeretik. Számta­lan, a nap 24 órájában countryze­nét sugárzó rádióállomás műkö­dik, és irigylésre méltó a hallgatott­ságuk, lekörözik az egyéb rétegstí­lusokra specializálódott adókat. Juj, megint az európai átlagpolgár beszél belőlem, a countryzenét ugyanis odaát nem szabad rétegstí­lusnak nevezni, mert nem az. Az eladási adatok csökkenésé­nek bejelentését követően össz­nemzeti szégyenérzet lett úrrá az amerikaiakon. Kiderült, a pánik fe­lesleges volt: a vizsgált időszakban a legnagyobb sztárok közül senki sem jelentkezett új anyaggal, s ez rányomta bélyegét a forgalomra. A 90-es évek végén a szemfüles producerek rájöttek arra, ha a countryzenét egyéb, főleg popze­nei elemekkel ötvözik, akkor szinte az egész földgolyón fogyasztható­vá válik. Az újításoknak köszönhe­tően néhány előadó világszerte be­futott - például LeAnn Rimes, Shania Twain, Faith Hill -, de az USA-ban még legalább fél tucat olyan countryénekes tevékenyke­dik, akik rendre az eladási lista élén nyitnak, a hanghordozóikból sok millió fogy, a környékünkön mégis tök ismeretiének. Faith Hill tündöklése Az énekesnő leginkább a Pearl Harbor című film betétdalával hó­dított mifelénk - a There You’ll Be 2001 egyik nagy slágere volt. A Mississippi állambeli Starban látta meg a napvilágot 1967-ben, majd 19 éves korában Nashville-be, a countryzene fellegvárába költö­zött. 25 is elmúlt, amikor országos ismertségre tett szert. Máig több mint 30 millió albumot adott el, és nehéz volna olyan amerikai zenei díjat említeni, ami ne volna a birto­kában. Félje az a Tim McGraw, aki a countryzene első számú férfi­sztárja, ám ő nem próbálkozott stí­lusok egyesítésével, ezért a lemeze­it nálunk nem is forgalmazzák. Hill kisasszony az előző popos beütésű albumaival (a ’99-es Breathe és a 2002-es Cry címűek­­kel, valamint a 2001-ben kiadott slágerválogatásával) világszerte bi­zonyított, és most visszatért a gyö­kerekhez. Hatodik stúdiólemezé­nek megjelenését óriási reklám­­kampány előzte meg a tengerentú­lon, sőt, még a szerencse is melléje szegődött. Az Egyesült Államokban nagy érdeklődés közepette a közel­múltban töltötték le az ötszázmilli­omodik felvételt a világhálóról, és ez az énekesnő korongjának beha­­rangozója, a Mississippi Girl című dal volt, így ennek kapcsán is a hír­adások élére került. Faith Hill európai rajongóinak többsége csalódott a Fireflies (Szentjánosbogarak) címet viselő lemezben, a popzenei kötődése ugyanis csak minimális. Az USA- ban viszont a várakozásnak megfe­lelően a héten az eladási lista élén debütált: a megjelenés hetében 330 ezer fogyott el belőle. Az éne­kesnő ezzel hazájában megszilárdí­totta helyét a legnagyobbak - és nem csak a countryzenéi csillagok -között. Faith Hill félje, Tim McGraw társaságában (CTK/AP-felvétel) RÖVIDEN Kinsey A Kinsey - Mindenki másképp csinálja című film Alfréd Kinsey professzor életének története. Mikor felkérték, hogy tartson órákat a szex és a házasság bioló­giai vonatkozásairól az Indiana Egyetemen, rájött, hogy meglepő hiányosságok mutatkoznak a szexuális viselkedés tudományos adatait illetően. Kutatócsoportot szervezett, és kidolgoztak egy olyan speciális kérdezési techni­kát, mellyel segítenek legyőzni az emberek szégyenlősségét, fé­lelmét és bűntudatát, így az in­terjúalanyok szabadon beszél­hetnek saját szexuális élményeik­ről. Rendezte: Bill Condon. (Amerikai-német) Jonathan Rivers szerepében Michael Keaton A főszerepben: Liam Neeson Fehér zaj Az EVP-nek nevezett jelenség az a folyamat, aminek révén a halottak hang és kép útján kom­munikálnak az élőkkel, az elekt­ronikus eszközök statikus és fe­hér zaján keresztül. Felesége hirtelen haláláig Jonathan Ri­vers racionális embernek tartot­ta magát, olyannak, aki nem adott volna hitelt bármilyen teó­riának, amely a halottakkal való kommunikáció lehetőségét állí­totta. Egy idegen lép be az életé­be, azt állítva, hogy az EVP je­lenség révén hallotta Jonathan felesége hangját. Fájdalommal teli szívvel s a kíváncsiságtól hajtva, Jonathan hamarosan az idegen állításainak hatása alá kerül, és hagyja magát meg­győzni. Rendezte: Geoffrey Sax (Kanadai-amerikai-angol) Magyar filmek Koppenhágában és Edinburgh-ban A Sorstalanságútja MTI-HIR Koltai Lajos Sorstalanság című filmje meghívást kapott a holnap kezdődő Koppenhágai Nemzetközi Filmfesztivál versenyébe. A feszti­válon nemzetközi zsűri dönt a fő­díj, az Arany Hattyú sorsáról, az el­nökségre az idén Nicolas Roeg brit filmrendezőt kérték fel. Az augusz­tus 28-áig tartó eseményen verse­nyen kívül mutatják be Mészáros Márta A temetetlen halott és Mundruczó Kornél Johanna című filmjét. A tavalyi koppenhágai filmfeszti­válon Antal Nimród kapta a leg­jobb rendezőnek járó Arany Haty­­tyút Kontroll című groteszkjéért, amelynek operatőrét, Pados Gyulát kategóriájában szintén a legrango­sabb elismeréssel jutalmazták. A 2004-es seregszemlén életműdíjat ítéltek oda Szabó István Oscar-díjas magyar rendezőnek, aki egyben a zsűri elnöke is volt a tavalyi feszti­válon. A Sorstalanság egyike annak a három magyar alkotásnak is, ame­lyek angol premierjével veszi kez­detét ma az Edinburgh-i Filmfeszti­vál. Koltai Lajos filmje mellett Mundruczó Kornél Johanna és Ke­nyeres Bálint Before Dawn című al­kotását láthatja a szigetország kö­zönsége. Bár a mustrának nincs hi­vatalos versenyprogramja, szárqps elismerést nyerhetnek a bemuta­tott filmek. Az Egyesült Királyság 1947-ben alapított fesztiválján a Lost and Found című filmet is műsorra tű­zik; a hat epizódból álló szkeccs­­film egyik történetét Mundruczó Kornél készítette Rövid ideig tartó csend címmel. Egyébként a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége a Sorsta­­lanságot is felvette arra a listára, amelyről majd 2005 legjobb euró­pai filmjét választják ki. Az ezen a listán szereplő alkotásokat az Euró­pai Filmakadémia által kinevezett bizottság vitatja majd meg és jelöli - vagy nem jelöli - hivatalosan a megtisztelő címre. Köves Gyuri (Nagy Marcell) a Sortalanságból (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents