Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-17 / 191. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 17. Kultúra 9 Brad Pitt és Angelina Jolié jó védjegy: ők adják el Doug Liman Mr. és Mrs. Smith című amerikai akcióvígjátékát Akrobatika fegyverropogásra Ember pisztolyt így nem tart, ha lőni is akar vele, deaző kezükben jól mutat (Képarchívum) Kasszasiker mindenütt. Hozzánk kissé megkésve került el a nyár nagy durranása, a Mr. és Mrs. Smith című akcióvígjáték, így aztán hazai statisztikákról még nem tudunk, de a cseh mozikban most Brad Pitt és Angelina Jolié tündöklése és bukása van a toplista csúcsán. TALLÓSI BÉLA Tündöklés és bukás: mert Doug Liman rendező rájuk építi filmjét, és ők sajátos és vonzó akrobatikájukkal valóban tündökölnek benne. De bukás is, ha Brad Pittnek már csak ennyi jut: hogy ilyen sehányadrangű akciómoziban játszadozzon. Igaz, volt ennek egy gyenge előzménye, A mexikói, amelyben Brad Pittet Julia Robertsszel párosították, de úgy elmentek egymás mellett, ahogy csak lehet: szikra nem pattant közöttük. A Mr. és Mrs. Smith-t épp az menti meg: az, hogy Mr. Pitt és Ms. Jolié szépen összegabalyodtak. A Mr. és Mrs. Smith klasszikus értelemben filmnek sem nevezhető. Hatásos zenére és pergő, látványos akciókra építő kétórás klip. Olyan Desperado-szerű újabb ficam. Talán nem is annyira véletlen, hogy Doug Liman is egzotikával indít: a két főhős valahol Latin- Amerikában találkozik, és ahogy az már illik az álomgyári klimaxos akciófilmekben, ha Brad Pitt- és Angelina Jolie-féle nagyágyúk egymásba botlanak, abból lángoló vágyakozás lesz. De ebben az esetben ez nem csupán álomgyári klisé. A Mr. és Mrs. Smith-t ez is hozzásegítette a kasszasikerhez. Mivelhogy ez a film a mindenki által csodált és még inkább irigyelt hollywoodi álompár, Brad Pitt és Jennifer Aniston nászának végét jelentette. A Smith házaspár addig-addig lövöldözött egymásra a forgatás során, míg Ámor is kiengedte a nyilát, és Angelina Jolié meg Mr. Pitt a valóságban is egymásba bonyolódtak. Ennél nagyobb reklám nem kellett a filmnek, mert mindenki kíváncsi, mit is ügyködtek együtt a felvételek során. Hát volt alkalmuk „egymásra nézni”, és nekünk is van mit nézni rajtuk. Igaz, külsőleg Mr. Pitt nem a régi: hol van már a délceg Akhilleusz műhajbeültetéssel dúsított szőke lobogása. A gesztusai viszont ismerősek. Ugráltatják is kerítésen ki, kerítésen be, fektetik, bukfenceztetik, fehér gatyában rázatják a száguldó kocsi rakterében, csak hogy felülről, alulról, minden oldalról jól megmutassák - ha már mást nemigen mutatnak. Ő meg él is a helyzettel. Amikor a mindent szitává lövő támadást felkészítő konyhai nagyjelenetben lelök és elkap egy fehér-kék kerámiaedényt: prózai színésztől ez egy Oscar-díjas balettetűd. Meg ahogy a sivatagban kiszáll a kocsiból, előveszi legkisebb fegyverét, és megáztatja a homokot... az irtóra megdobja a szuperhipermodern technikában tobzódó látványvilágot, de hogy egyébként mi funkciója ennek a kisdologvégzésnek, a fene tudja. Jolie-t is szereti a kamera, ahogy túlduzzadt ajkairól csak úgy pattognak a kemény szavak. S az ember ámul, milyen kemény is „őkeménysége”, amikor az első durva epizódban, egy be nem teljesedett SM-szexjelenetben súlyos ostorcsapásokkal fenyíti áldozatát, majd egy hirtelen mozdulattal a férfinak kitöri a nyakát. A sztori banális, az események elmesélhetedenek, mert a történések az embernek „az egyik szemén be, a másikon ki”, az elméig el se jutnak, mivel az agy azzal foglalkozik közben, hogy már megint gyereknek nézik a felnőtt embert, már megint sablonnal etetik: támad egy hadseregnyi kommandós, de az épületbe, ahova Mr. és Mrs. Smith bemenekülnek, csak egyesével szálingóznak, jön egy, eseúeg kettő, akikkel hőseink elbánnak. így aztán szálanként leszedik az egész sereget, amelyben egyetlen keménykötésű mesterlövésznek sem pattan ki az agyából, hogy egyszerre tóduljanak be abba a szerencséden épületbe, s elbánjanak azzal a kettővel. Akik divatos napszemüveggel a szemükön olyan ügyesen pufogtatnak automata fegyverimitációkkal, hogy még El Mariachi - a Desperadóból - is leckét vehetne tőlük. Ja, és Mrs. Smith késsel is úgy dob, mint ahogy a Desperadóban dobnak. És ha eltéveszd a célt, s a kés Mr. Smith lábában áll meg, csak annyit mond: „bocs”. Mr. Smith pedig hopsza, kirántja a bicsakot a combjából. S ahogy Mrs. Smith lepattan a százvalahányadik emeletről... ilyet is láttunk már. Ám itt már nagyon-nagyon mulatságos, ezt már végképp nem kellett volna. De nem kellett volna az autós üldözés sem, meg az agyatian lövöldözés a konyhában, meg az egymás mészárlása... és sok minden más sem. Mert a grillsütőből előpergő fegyvertár jó ödet, de ennél több eredetiség nem is nagyon került az opusba. De minek is, ha Pitt és Jolié így is eladja azt. A hagyományos amerikai country Európában eladhatatlan, más zenei elemekkel ötvözve viszont népszerű Faith Hill szentjánosbogarai PUHA JÓZSEF 2003 nyarán az egyik amerikai tévécsatorna híradója azzal a bejelentéssel indult, hogy a countryzenéi lemezek forgalma közel 20 százalékkal visszaesett az előző év hasonló időszakához képest. Bizonyára most sokan arra gondolnak, hogy az uborkaszezon kellős közepén semmi fontos nem történt, ezért ezzel a harmadrangú hírrel kellett indítani a műsort. De ez csak a magunkfajta európaiakban merül fel! Máskor is vezető hír lett volna, mivel az Államokban a countryzene a minden, a legmegbecsültebb zenei stílus. Az illetékesek hatalmas összegeket fordítanak a népszerűsítésére, így előbb-utóbb a fiatalok is megszeretik. Számtalan, a nap 24 órájában countryzenét sugárzó rádióállomás működik, és irigylésre méltó a hallgatottságuk, lekörözik az egyéb rétegstílusokra specializálódott adókat. Juj, megint az európai átlagpolgár beszél belőlem, a countryzenét ugyanis odaát nem szabad rétegstílusnak nevezni, mert nem az. Az eladási adatok csökkenésének bejelentését követően össznemzeti szégyenérzet lett úrrá az amerikaiakon. Kiderült, a pánik felesleges volt: a vizsgált időszakban a legnagyobb sztárok közül senki sem jelentkezett új anyaggal, s ez rányomta bélyegét a forgalomra. A 90-es évek végén a szemfüles producerek rájöttek arra, ha a countryzenét egyéb, főleg popzenei elemekkel ötvözik, akkor szinte az egész földgolyón fogyaszthatóvá válik. Az újításoknak köszönhetően néhány előadó világszerte befutott - például LeAnn Rimes, Shania Twain, Faith Hill -, de az USA-ban még legalább fél tucat olyan countryénekes tevékenykedik, akik rendre az eladási lista élén nyitnak, a hanghordozóikból sok millió fogy, a környékünkön mégis tök ismeretiének. Faith Hill tündöklése Az énekesnő leginkább a Pearl Harbor című film betétdalával hódított mifelénk - a There You’ll Be 2001 egyik nagy slágere volt. A Mississippi állambeli Starban látta meg a napvilágot 1967-ben, majd 19 éves korában Nashville-be, a countryzene fellegvárába költözött. 25 is elmúlt, amikor országos ismertségre tett szert. Máig több mint 30 millió albumot adott el, és nehéz volna olyan amerikai zenei díjat említeni, ami ne volna a birtokában. Félje az a Tim McGraw, aki a countryzene első számú férfisztárja, ám ő nem próbálkozott stílusok egyesítésével, ezért a lemezeit nálunk nem is forgalmazzák. Hill kisasszony az előző popos beütésű albumaival (a ’99-es Breathe és a 2002-es Cry címűekkel, valamint a 2001-ben kiadott slágerválogatásával) világszerte bizonyított, és most visszatért a gyökerekhez. Hatodik stúdiólemezének megjelenését óriási reklámkampány előzte meg a tengerentúlon, sőt, még a szerencse is melléje szegődött. Az Egyesült Államokban nagy érdeklődés közepette a közelmúltban töltötték le az ötszázmilliomodik felvételt a világhálóról, és ez az énekesnő korongjának beharangozója, a Mississippi Girl című dal volt, így ennek kapcsán is a híradások élére került. Faith Hill európai rajongóinak többsége csalódott a Fireflies (Szentjánosbogarak) címet viselő lemezben, a popzenei kötődése ugyanis csak minimális. Az USA- ban viszont a várakozásnak megfelelően a héten az eladási lista élén debütált: a megjelenés hetében 330 ezer fogyott el belőle. Az énekesnő ezzel hazájában megszilárdította helyét a legnagyobbak - és nem csak a countryzenéi csillagok -között. Faith Hill félje, Tim McGraw társaságában (CTK/AP-felvétel) RÖVIDEN Kinsey A Kinsey - Mindenki másképp csinálja című film Alfréd Kinsey professzor életének története. Mikor felkérték, hogy tartson órákat a szex és a házasság biológiai vonatkozásairól az Indiana Egyetemen, rájött, hogy meglepő hiányosságok mutatkoznak a szexuális viselkedés tudományos adatait illetően. Kutatócsoportot szervezett, és kidolgoztak egy olyan speciális kérdezési technikát, mellyel segítenek legyőzni az emberek szégyenlősségét, félelmét és bűntudatát, így az interjúalanyok szabadon beszélhetnek saját szexuális élményeikről. Rendezte: Bill Condon. (Amerikai-német) Jonathan Rivers szerepében Michael Keaton A főszerepben: Liam Neeson Fehér zaj Az EVP-nek nevezett jelenség az a folyamat, aminek révén a halottak hang és kép útján kommunikálnak az élőkkel, az elektronikus eszközök statikus és fehér zaján keresztül. Felesége hirtelen haláláig Jonathan Rivers racionális embernek tartotta magát, olyannak, aki nem adott volna hitelt bármilyen teóriának, amely a halottakkal való kommunikáció lehetőségét állította. Egy idegen lép be az életébe, azt állítva, hogy az EVP jelenség révén hallotta Jonathan felesége hangját. Fájdalommal teli szívvel s a kíváncsiságtól hajtva, Jonathan hamarosan az idegen állításainak hatása alá kerül, és hagyja magát meggyőzni. Rendezte: Geoffrey Sax (Kanadai-amerikai-angol) Magyar filmek Koppenhágában és Edinburgh-ban A Sorstalanságútja MTI-HIR Koltai Lajos Sorstalanság című filmje meghívást kapott a holnap kezdődő Koppenhágai Nemzetközi Filmfesztivál versenyébe. A fesztiválon nemzetközi zsűri dönt a fődíj, az Arany Hattyú sorsáról, az elnökségre az idén Nicolas Roeg brit filmrendezőt kérték fel. Az augusztus 28-áig tartó eseményen versenyen kívül mutatják be Mészáros Márta A temetetlen halott és Mundruczó Kornél Johanna című filmjét. A tavalyi koppenhágai filmfesztiválon Antal Nimród kapta a legjobb rendezőnek járó Arany Hatytyút Kontroll című groteszkjéért, amelynek operatőrét, Pados Gyulát kategóriájában szintén a legrangosabb elismeréssel jutalmazták. A 2004-es seregszemlén életműdíjat ítéltek oda Szabó István Oscar-díjas magyar rendezőnek, aki egyben a zsűri elnöke is volt a tavalyi fesztiválon. A Sorstalanság egyike annak a három magyar alkotásnak is, amelyek angol premierjével veszi kezdetét ma az Edinburgh-i Filmfesztivál. Koltai Lajos filmje mellett Mundruczó Kornél Johanna és Kenyeres Bálint Before Dawn című alkotását láthatja a szigetország közönsége. Bár a mustrának nincs hivatalos versenyprogramja, szárqps elismerést nyerhetnek a bemutatott filmek. Az Egyesült Királyság 1947-ben alapított fesztiválján a Lost and Found című filmet is műsorra tűzik; a hat epizódból álló szkeccsfilm egyik történetét Mundruczó Kornél készítette Rövid ideig tartó csend címmel. Egyébként a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége a Sorstalanságot is felvette arra a listára, amelyről majd 2005 legjobb európai filmjét választják ki. Az ezen a listán szereplő alkotásokat az Európai Filmakadémia által kinevezett bizottság vitatja majd meg és jelöli - vagy nem jelöli - hivatalosan a megtisztelő címre. Köves Gyuri (Nagy Marcell) a Sortalanságból (Képarchívum)
