Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-10 / 185. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MLADÁ FRONTADNES Rábukkanni egy megbízható kórházra Csehországban is lutrit jelent. Nemzetközi akkreditációval csupán két cseh egészségügyi intézmény büszkélkedhet: a prágai központi katonai, illetve a homolkai kórház - írja a lap. Három további intézmény, a brünni Masaryk onkológiai, a prágai hematológiai és a Motol intézet a tanúsítvány elérésén jelenleg fáradozik. A betegeknek semmilyen fogódzója nincs az ellátás minőségéről. A statisztikai felmérésekből kitűnik: az orvosi műhibák vagy a személyzet hanyagsága miatt ezer páciens közül egy meghal, esetleg egy életen át tartó súlyos károsodást szenved. Romániában új politikai pólus létrehozását tervezi Ion Iliescu volt államfő és Petre Roman korábbi kormányfő Baloldalon előznek az exvezérek Baloldali politikai pólust szeretne létrehozni Ion Iliescu volt államfő és Petre Roman egykori miniszterelnök Romániában, így próbálva alternatívát állítani a jobboldallal szemben. GARZÓ FERENC A terv tetszetősnek tűnik, amennyiben Petre Roman (a Demokratikus Erő elnevezésű párt vezetője) a hétvégén valóban szociálisan érzékeny „keretprogramot” terjesztett partnere elé. Eszerint az újfajta tömörülés az egészségügyi rendszer válságát kívánja megoldani, elsőrendű céljai között szerepelne a nyugdíjrendszer reformja, tisztába tenné az oktatási rendszert (különös tekintettel arra, hogy a diákok tizenkét évig ingyenesen tanulhassanak). Igazságosabb adózási rendszert is kilátásba helyez a program, amely adómentességet biztosítana a havi 150 eurónál alacsonyabb jövedelműek számára. Petre Roman a Romano Prodi által Olaszországban létrehozott Olajfa (Ulivo) pártszövetséget tekintette mintának. Vagyis olyan sokszínű politikai „ernyőszervezetet”, amelyben több, azonos alapértékeket valló párt kaphat helyet. Az elgondolásnak van logikus alapja, hiszen az országban szövetségre lépett már egymással a demokrata és a liberális párt, közösen kormányozva Romániát, és kirajzolódtak már a „konzervatív pólus” körvonalai is a kereszténydemokratakonzervatív szellemiségű alakulatokból. Az úgynevezett baloldalon' ebben a pillanatban a decemberig kormányon volt, jelenleg pedig ellenzékben kínlódó Szociáldemokrata Párt (PSD) jelenti a fő erőt. E pártnak akart volna elnöke lenni Ion Iliescu, miután tavaly év végén lejárt államfői mandátuma. Az élet azonban másként hozta: a tavaszi pártkongresszuson a fiatal Mircea Geoana (volt külügyminiszter) lett a PSD első embere, Iliéscu pedig funkció nélkül maradt. Az utóbbi hónapokban azonban a volt államfő feje fölött sötét felhők kezdtek gyülekezni, a másfél évtizeddel ezelőtti b.ányászjárásban való felelősségét egyre erőteljesebben firtatja most az igazságszolgáltatás. Régóta hírlik már, hogy a sértődött Iliescu ki akarna esetleg válni a PSD-ből és új pártot alakítana. A PSD-nek azonban szüksége van a lakosság meglehetősen széles rétegeiben népszerűséget élvező Iliescura, nélküle talán parányi erővé zsugorodna a következő választásokon. A saját pártján belül magát megalázottnak érző Iliescu számára sokak szerint elégtételt jelentene a baloldali pólus megteremtése, amelyben vezető szerepet játszana. Bukaresti elemzők ebből kiindulva értékelik úgy, hogy Iliescu esetleges összefogása Petre Románnál puszta mellékszereplővé alacsonyítaná le az eddig oly erős és befolyásos szociáldemokrata pártot, amelynek amúgy helye lenne a baloldali blokkban. A PSD helyzetét gyengíti az is, hogy önnön kebelén belül éles versengés folyik Geoana és a volt pártelnök, Adrian Nastase között. De ki is az a Petre Roman, aki most politikai frigyre lépne Iliescuval? Nos e két politikai figura tizenöt évvel ezelőtt közös hajóban evezett a Nemzeti Megmentési Front (FSN) keretében. Ez volt az egykori állampárt átmentett utódja, amely 1990 májusában több mint nyolcvan százalékos győzelmet aratott a választásokon. Iliescu elnök volt, Petre Roman pedig miniszterelnök lett, vagyis mindketten a csúcson voltak. Később ellentétbe kerültek egymással, útjaik kettéváltak. Miután a FSN megszűnt, Iliescu megalkotta annak utódpártját, Petre Roman pedig megalakította saját Demokrata Pártját (többek között Traian Basescuval, aki ma az államfői székben ül). Egy későbbi időpontban azonban Románt leváltották az említett párt éléről, így újabb formációt hozott a világra, a Demokratikus Erőt, amely viszont ma alig rúg labdába a politika terepén. Az egykor csúcsokon tündöklő Iliescu és Roman most marginalizálódott pozícióból próbál összefogni „baloldali alapon”, mégpedig egy olyan pillanatban, amikor a román pártok többsége maga is keresi önnön valódi színét a politikai eszmék palettáján. A szerző az MTI bukaresti tudósítója Az iráni atomprogram felújítása egyértelműen ellenséges jelzés az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak Teherán munkahelyek helyett bombákat akar MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Komoly gazdasági, technológiai és katonai szankciók előkészítését sürgeti a The Washington Post annak kapcsán, hogy Irán felújította nukleáris programját. Az amerikai lap szerint az Európai Unió által világosan megfogalmazott kérdésre Teherán úgy válaszolt szombaton, hogy „munkahelyek” helyett „bombákat” akar. Irán ezzel egyértelműen elutasította azt a lehetőséget, hogy feladja nukleáris törekvéseit és a világgazdaság szerves része legyen. „Immár nincs helye a zavart tétovázásnak, Irán nem érdemli meg azt a kegyet, hogy kételkedjünk szándékaiban. Az iráni atomprogram valódi célja a bombagyártás, nem pedig az áramtermelés” - szögezi le az amerikai lap, arra buzdítva az amerikai és az európai vezetőket, hogy készítsenek elő szankciókat az ENSZ-nyilatkozat támogatására. Á The Washington Post szerint az Egyesült Államoknak továbbra is támogatnia kell azt az európai ajánlatot, amely egyértelműen elismeri Irán jogát a békés célú atomprogramra. „Immár nem lehet nem halálosan komolyan venni az iráni nukleáris fenyegetést” - írja az amerikai napilap. Az ABC című spanyol konzervatív lap szerint a nemzetközi közösségnek el kell ítélnie az iráni rezsim terveit. Az atomprogram felújítása egyértelműen ellenséges jelzés az Egyesült Államoknak és főleg az Európai Uniónak, amely kockára tette presztízsét, hogy megkímélje a világot egy súlyos problémától. A lap szerint Irán szomszédjainak minden joga megvan ahhoz, hogy szüntelen fenyegetettség nélkül éljenek. Az ABC szerint a világközösségnek mindent el kell követnie, hogy „megakadályozza az elképzelhetetlent: azt, hogy Törökország határán középkori hajlamú ajatolláhok klikkje rettenetes, megsemmisítő hatalomhoz jusson”. Hétfőn megtörtént az, amitől mindenki tartott: újraindult az uránfeldolgozás Irán legnagyobb nukleáris létesítményében - állapította meg a Corriere della Sera című olasz lap. Nyolc hónappal a nemzetközi közösség által akart „fegyverszünet” után, amelyet Ahmadinezsád elődje, a mérsékelt Hatami elfogadott, Teherán most kihívást intézett Európához és az Egyesült Államokhoz, de a térség sok országához is, kezdve Izraellel. Iszfahán, az intenzív iráni atomipari kutatás központja Iszfahán az iráni atomfegyverprogram központjának számít: a fővárostól, Teherántól 350 kilométernyire fekvő városban működő atommagkutató központ a legnagyobb a középkeleti országban, mintegy háromezer kutatót foglalkoztat. Egy független amerikai agytröszt, a Global Security szerint Iszfahánban az iráni atomprogram további fontos berendezései is megtalálhatók, egyebek mellett egy kínai segítséggel létesített kutatóreaktor. A napjainkban bevett, könnyűvizes reaktorokkal működő atomerőművek nem termelnek ki elegendő mennyiséget a 235-ös izotópszámú uránból. Az urán-235-öt a 238-as izotópszámú uránból nyerik ki centrifugálás útján. Az urándúsításhoz szükséges iráni létesítmények nagy része Iszfahánban, illetve az ettől északra fekvő városokban, Natanzban és Arakban áll. Iszfahánban folyik a szilárd uránoxid urán-tetrafloriddá, majd gáz halmazállapotú, izotópdúsításra alkalmas uránhexafloriddá alakítása, amely anyagot azután a Natanzban a földfelszín alá épített, hírek szerint több ezer centrifuga befogadására alkalmas létesítményben dúsítják. (MTI) KOMMENTÁR Álomkór, szlovák módra BARAK LÁSZLÓ Közhely, hogy a kocsmában tartózkodó nők szépsége az ugyancsak ott ejtőző férfiak által elfogyasztott alkohol menynyiségével egyenes arányban fokozódik. Tökéletesen analóg tétel, hogy minél inkább közeleg egy-egy választási időpont, annál nagyobbakat mernek álmodni a politikusok. A „merjünk nagyot álmodni” jelszó „kopirájtjával” járó szerzői jogdíjra tehát korántsem tarthat kizárólagos igényt Orbán Viktor, a volt (majdani?) magyar miniszterelnök. Aki a magyarországi rendezésű nyári olimpiát álmodta meg annak idején... A népbutítás intézménye ugyanis egyidős a politizálás intézményével. Amely egyébként különösebb gondok nélkül működik a világ minden táján. Ha nem így lenne, nyilván nem fanyalodnának rá bizonyos időközönként a politikusok. A szlovák kormányfő, Mikuláš Dzurinda sem, aki pártja honlapjának illetékesei által azt üzente népének a minap, hogy tíz éven belül EU-s fizetések lehetnek Szlovákiában! Vagy nem! Hanem, mondjuk, huszonöt év múlva... Az ilyesmiről meg, ugye, az az egyszeri legatyásodott cigányprímás jut az ember eszébe, aki a következőképpen kínálta a kupecnek kedvenc hegedűjét: „Ez a hegedű, instállom, száz százalékra ébenfából készült, de lehet, hogy nem biztos...” Ezen a ponton, persze, most már komolyra kellene fordítani a szót, bármennyire is reménytelennek tűnik. Hiszen az itt a tét, hogy miből fogunk élni - majd... Vagyis, éppen hogy a reményről van szó! Amely, egy további közhely szerint, a legutoljára szokott volt meghalni... Na ja, reménykedni sokkal kellemesebb, mint köldöknézőn búsongani bele a világba. A megalapozatlan reménykedésnél viszont sokkal normálisabb magatartás a józan helyzetfelmérés, amely ebben a fizetésügyben a következőképpen fest: Szlovákia egy posztkommunista ország, amely alig tizenhat évvel ezelőtt lépett a demokrácia és a piacgazdaság rögös útjára. Ennek előtte, több mint fél évszázadon keresztül, egy téveszme által vezérelve a kollektivista szocializmus épült itt. Míg, alig pár kilométernyire innét, Nyugat-Európában, ahol a magántulajdon szentsége érinthetetlen volt, az emberek önmaguk építésén fáradozhattak. Ők is eljutottak valahová mostanára - mi is... Több mint fél évszázados hátrányt azonban csak a tündérmesékben lehet ledolgozni alig másfél évtized vagy akár huszonöt év alatt is. Annál is inkább, mert közben, - vélhetően, Nyugat-Európában sem nézik majd ezalatva plafont hanyatt fekve... Fenét lesz hát itten akkora fizetés tíz éven belül, amekkorát Dzurinda ígér. Mégsem szabad en bloc melegebb vidékre kívánnunk őt, s azt a politikai garnitúrát, amelynek ugyan számos szemrehányást lehet tenni, tagadhatatlan viszont, hogy regnálása alatt vette kezdetét az a vérrel-verejtékkel járó gazdasági reform, amely valóban eredményezhet némi érezhető életszínvonal-javulást - akár tíz éven belül. Ennyi! Minden egyéb vágy és ígéret a folyamatosan visszatérésre ácsingózó kommunista gólem álmában honos. Az efféle álomról azonban ajánlatos tudni, hogy egyszer már felébredtünk belőle... JEGYZET Ha macsó KOZSÁR ZSUZSANNA Ha macsó vagy, kicsi mobilod legyen és nagy kocsid. Olyan kocsid, melynek összetörhetetlenségéről regét lehetne írni. Akkora kocsid, amelybe a hat piapartner is belefér. Olyan kocsid, melynek gyorsulását Schumacher is megirigyelhetné. Ha macsó vagy, száguldj végig a városon százhússzal, hogy a járókelőkön kitörjön a frász, a zsaruk ne érjenek utol, az autósok meg kapjanak dührohamot az irigységtől. Térjen ki előled mindenki, még a szirénázó mentőautó is, mert jössz te, az aktuális szépfiú, az újkori szuperhős a szuperjárgányodon, alkohol megerősítésű szuperbátorságoddal. Kit érdekel, hogy a tűzoltókocsik hosszú sora siet katasztrófát megelőzni, és miattad vesztegelni kénytelen? Kit érdekel, hogy a nyugdíjas anyó nehezen vánszorog át a zebrán, és riadtan elácsorog fél napig is, míg átmerészkedik a túlpartra? Kit érdekel, hogy sebességkorlátozó akcióban strázsálnak a rendőrök a gyanús pontoknál? Büntetés? Egy-két ezres nem számít, legyen a zsarunak is jó napja egyszer. Ha macsó vagy, nyakaid a pálinkát meg a sört a nagy melegben, aztán ülj a törhetetlen kocsidba, te úgyis megúszod. A kisfiú, az a nyolcéves, akit nekiszorítottál a csodakocsiddal a kerítésnek, az nem ússza meg. Neki nincs befolyásos apukája, aki szemtanúkat fizet le, hogy ne lássanak semmit. Neki nincs pénzes apukája, hogy csodaműtétet finanszírozzon. Neki átlagos apukája van, még a tolókocsira is gyűjtenie kell. A kisfiú, az a nyolcéves, akit elütöttél, felnőtt korában nem száguld majd százhússzal végig a városon törhetetlen szuperautóban. Az ő kocsija csupán egy szék, két nagy kerékkel, abba ültetik majd bele, és letakarják pokróccal, ami a két lábából megmaradt, hogy senki ne meressze szemét arra a nyomorék testrészre. A kisfiú, az a nyolcéves, összerezzen majd minden nagyobb autó láttán, és álmában focilabdát rugdos a zöld gyepen. Érdekel is téged. Hiszen te macsó vagy, nem ember.
