Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-10 / 185. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MLADÁ FRONTADNES Rábukkanni egy megbízha­tó kórházra Csehországban is lutrit jelent. Nemzetközi akk­­reditációval csupán két cseh egészségügyi intézmény büsz­kélkedhet: a prágai központi katonai, illetve a homolkai kórház - írja a lap. Három to­vábbi intézmény, a brünni Ma­­saryk onkológiai, a prágai he­matológiai és a Motol intézet a tanúsítvány elérésén jelenleg fáradozik. A betegeknek sem­milyen fogódzója nincs az el­látás minőségéről. A statiszti­kai felmérésekből kitűnik: az orvosi műhibák vagy a sze­mélyzet hanyagsága miatt ezer páciens közül egy meg­hal, esetleg egy életen át tartó súlyos károsodást szenved. Romániában új politikai pólus létrehozását tervezi Ion Iliescu volt államfő és Petre Roman korábbi kormányfő Baloldalon előznek az exvezérek Baloldali politikai pólust szeretne létrehozni Ion Ili­escu volt államfő és Petre Roman egykori miniszterel­nök Romániában, így pró­bálva alternatívát állítani a jobboldallal szemben. GARZÓ FERENC A terv tetszetősnek tűnik, amennyiben Petre Roman (a De­mokratikus Erő elnevezésű párt vezetője) a hétvégén valóban szo­ciálisan érzékeny „keretprogra­mot” terjesztett partnere elé. Esze­rint az újfajta tömörülés az egész­ségügyi rendszer válságát kívánja megoldani, elsőrendű céljai között szerepelne a nyugdíjrendszer re­formja, tisztába tenné az oktatási rendszert (különös tekintettel ar­ra, hogy a diákok tizenkét évig in­gyenesen tanulhassanak). Igazsá­gosabb adózási rendszert is kilá­tásba helyez a program, amely adómentességet biztosítana a havi 150 eurónál alacsonyabb jöve­delműek számára. Petre Roman a Romano Prodi ál­tal Olaszországban létrehozott Olajfa (Ulivo) pártszövetséget te­kintette mintának. Vagyis olyan sokszínű politikai „ernyőszerveze­tet”, amelyben több, azonos alapér­tékeket valló párt kaphat helyet. Az elgondolásnak van logikus alapja, hiszen az országban szövetségre lé­pett már egymással a demokrata és a liberális párt, közösen kormá­nyozva Romániát, és kirajzolódtak már a „konzervatív pólus” körvo­nalai is a kereszténydemokrata­­konzervatív szellemiségű alakula­tokból. Az úgynevezett baloldalon' ebben a pillanatban a decemberig kormányon volt, jelenleg pedig el­lenzékben kínlódó Szociáldemok­rata Párt (PSD) jelenti a fő erőt. E pártnak akart volna elnöke lenni Ion Iliescu, miután tavaly év végén lejárt államfői mandátuma. Az élet azonban másként hozta: a tavaszi pártkongresszuson a fiatal Mircea Geoana (volt külügyminiszter) lett a PSD első embere, Iliéscu pedig funkció nélkül maradt. Az utóbbi hónapokban azonban a volt ál­lamfő feje fölött sötét felhők kezd­tek gyülekezni, a másfél évtizeddel ezelőtti b.ányászjárásban való fe­lelősségét egyre erőteljesebben fir­tatja most az igazságszolgáltatás. Régóta hírlik már, hogy a sértődött Iliescu ki akarna esetleg válni a PSD-ből és új pártot alakí­tana. A PSD-nek azonban szüksé­ge van a lakosság meglehetősen széles rétegeiben népszerűséget élvező Iliescura, nélküle talán pa­rányi erővé zsugorodna a követ­kező választásokon. A saját párt­ján belül magát megalázottnak érző Iliescu számára sokak szerint elégtételt jelentene a baloldali pó­lus megteremtése, amelyben ve­zető szerepet játszana. Bukaresti elemzők ebből kiin­dulva értékelik úgy, hogy Iliescu esetleges összefogása Petre Ro­mánnál puszta mellékszereplővé alacsonyítaná le az eddig oly erős és befolyásos szociáldemokrata pártot, amelynek amúgy helye lenne a baloldali blokkban. A PSD helyzetét gyengíti az is, hogy ön­nön kebelén belül éles versengés folyik Geoana és a volt pártelnök, Adrian Nastase között. De ki is az a Petre Roman, aki most politikai frigyre lépne Iliescuval? Nos e két politikai figura tizenöt évvel ezelőtt közös hajóban evezett a Nemzeti Megmentési Front (FSN) keretében. Ez volt az egykori ál­lampárt átmentett utódja, amely 1990 májusában több mint nyolc­van százalékos győzelmet aratott a választásokon. Iliescu elnök volt, Petre Roman pedig minisz­terelnök lett, vagyis mindketten a csúcson voltak. Később ellentétbe kerültek egy­mással, útjaik kettéváltak. Miután a FSN megszűnt, Iliescu megal­kotta annak utódpártját, Petre Roman pedig megalakította saját Demokrata Pártját (többek között Traian Basescuval, aki ma az ál­lamfői székben ül). Egy későbbi időpontban azonban Románt le­váltották az említett párt éléről, így újabb formációt hozott a vi­lágra, a Demokratikus Erőt, amely viszont ma alig rúg labdá­ba a politika terepén. Az egykor csúcsokon tündöklő Iliescu és Ro­man most marginalizálódott pozí­cióból próbál összefogni „balolda­li alapon”, mégpedig egy olyan pillanatban, amikor a román pár­tok többsége maga is keresi ön­nön valódi színét a politikai esz­mék palettáján. A szerző az MTI bukaresti tu­dósítója Az iráni atomprogram felújítása egyértelműen ellenséges jelzés az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak Teherán munkahelyek helyett bombákat akar MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Komoly gazdasági, technológi­ai és katonai szankciók előkészí­tését sürgeti a The Washington Post annak kapcsán, hogy Irán fel­újította nukleáris programját. Az amerikai lap szerint az Európai Unió által világosan megfogalma­zott kérdésre Teherán úgy vála­szolt szombaton, hogy „munkahe­lyek” helyett „bombákat” akar. Irán ezzel egyértelműen elutasí­totta azt a lehetőséget, hogy fel­adja nukleáris törekvéseit és a vi­lággazdaság szerves része legyen. „Immár nincs helye a zavart této­vázásnak, Irán nem érdemli meg azt a kegyet, hogy kételkedjünk szándékaiban. Az iráni atomprog­ram valódi célja a bombagyártás, nem pedig az áramtermelés” - szögezi le az amerikai lap, arra buzdítva az amerikai és az euró­pai vezetőket, hogy készítsenek elő szankciókat az ENSZ-nyilatko­­zat támogatására. Á The Wa­shington Post szerint az Egyesült Államoknak továbbra is támogat­nia kell azt az európai ajánlatot, amely egyértelműen elismeri Irán jogát a békés célú atomprogram­ra. „Immár nem lehet nem halálo­san komolyan venni az iráni nuk­leáris fenyegetést” - írja az ameri­kai napilap. Az ABC című spanyol konzervatív lap szerint a nemzet­közi közösségnek el kell ítélnie az iráni rezsim terveit. Az atomprog­ram felújítása egyértelműen el­lenséges jelzés az Egyesült Álla­moknak és főleg az Európai Unió­nak, amely kockára tette presztí­zsét, hogy megkímélje a világot egy súlyos problémától. A lap sze­rint Irán szomszédjainak minden joga megvan ahhoz, hogy szünte­len fenyegetettség nélkül éljenek. Az ABC szerint a világközösség­nek mindent el kell követnie, hogy „megakadályozza az elkép­zelhetetlent: azt, hogy Törökor­szág határán középkori hajlamú ajatolláhok klikkje rettenetes, megsemmisítő hatalomhoz jus­son”. Hétfőn megtörtént az, amitől mindenki tartott: újrain­dult az uránfeldolgozás Irán leg­nagyobb nukleáris létesítményé­ben - állapította meg a Corriere della Sera című olasz lap. Nyolc hónappal a nemzetközi közösség által akart „fegyverszünet” után, amelyet Ahmadinezsád elődje, a mérsékelt Hatami elfogadott, Te­herán most kihívást intézett Euró­pához és az Egyesült Államokhoz, de a térség sok országához is, kezdve Izraellel. Iszfahán, az intenzív iráni atomipari kutatás központja Iszfahán az iráni atomfegy­verprogram központjának szá­mít: a fővárostól, Teherántól 350 kilométernyire fekvő város­ban működő atommagkutató központ a legnagyobb a közép­keleti országban, mintegy há­romezer kutatót foglalkoztat. Egy független amerikai agyt­röszt, a Global Security szerint Iszfahánban az iráni atomprog­ram további fontos berendezései is megtalálhatók, egyebek mel­lett egy kínai segítséggel létesí­tett kutatóreaktor. A napjaink­ban bevett, könnyűvizes reakto­rokkal működő atomerőművek nem termelnek ki elegendő mennyiséget a 235-ös izotópszá­mú uránból. Az urán-235-öt a 238-as izotópszámú uránból nyerik ki centrifugálás útján. Az urándúsításhoz szükséges iráni létesítmények nagy része Iszfa­hánban, illetve az ettől északra fekvő városokban, Natanzban és Arakban áll. Iszfahánban folyik a szilárd uránoxid urán-tetraflo­­riddá, majd gáz halmazállapotú, izotópdúsításra alkalmas urán­­hexafloriddá alakítása, amely anyagot azután a Natanzban a földfelszín alá épített, hírek sze­rint több ezer centrifuga befoga­dására alkalmas létesítményben dúsítják. (MTI) KOMMENTÁR Álomkór, szlovák módra BARAK LÁSZLÓ Közhely, hogy a kocsmában tartózkodó nők szépsége az ugyancsak ott ejtőző férfiak által elfogyasztott alkohol meny­­nyiségével egyenes arányban fokozódik. Tökéletesen analóg tétel, hogy minél inkább közeleg egy-egy választási időpont, annál nagyobbakat mernek álmodni a politikusok. A „mer­jünk nagyot álmodni” jelszó „kopirájtjával” járó szerzői jog­díjra tehát korántsem tarthat kizárólagos igényt Orbán Vik­tor, a volt (majdani?) magyar miniszterelnök. Aki a magyar­­országi rendezésű nyári olimpiát álmodta meg annak idején... A népbutítás intézménye ugyanis egyidős a politizálás intéz­ményével. Amely egyébként különösebb gondok nélkül mű­ködik a világ minden táján. Ha nem így lenne, nyilván nem fanyalodnának rá bizonyos időközönként a politikusok. A szlovák kormányfő, Mikuláš Dzurinda sem, aki pártja honlap­jának illetékesei által azt üzente népének a minap, hogy tíz éven belül EU-s fizetések lehetnek Szlovákiában! Vagy nem! Hanem, mondjuk, huszonöt év múlva... Az ilyesmiről meg, ugye, az az egyszeri legatyásodott cigányprímás jut az ember eszébe, aki a következőképpen kínálta a kupecnek kedvenc hegedűjét: „Ez a hegedű, instállom, száz százalékra ébenfá­ból készült, de lehet, hogy nem biztos...” Ezen a ponton, persze, most már komolyra kellene fordítani a szót, bármennyire is reménytelennek tűnik. Hiszen az itt a tét, hogy miből fogunk élni - majd... Vagyis, éppen hogy a reményről van szó! Amely, egy további közhely szerint, a legutoljára szokott volt meghalni... Na ja, reménykedni sok­kal kellemesebb, mint köldöknézőn búsongani bele a világ­ba. A megalapozatlan reménykedésnél viszont sokkal nor­málisabb magatartás a józan helyzetfelmérés, amely ebben a fizetésügyben a következőképpen fest: Szlovákia egy posztkommunista ország, amely alig tizenhat évvel ezelőtt lépett a demokrácia és a piacgazdaság rögös útjára. Ennek előtte, több mint fél évszázadon keresztül, egy téveszme ál­tal vezérelve a kollektivista szocializmus épült itt. Míg, alig pár kilométernyire innét, Nyugat-Európában, ahol a magán­­tulajdon szentsége érinthetetlen volt, az emberek önmaguk építésén fáradozhattak. Ők is eljutottak valahová mostanára - mi is... Több mint fél évszázados hátrányt azonban csak a tündérmesékben lehet ledolgozni alig másfél évtized vagy akár huszonöt év alatt is. Annál is inkább, mert közben, - vélhetően, Nyugat-Európában sem nézik majd ezalatva pla­font hanyatt fekve... Fenét lesz hát itten akkora fizetés tíz éven belül, amekkorát Dzurinda ígér. Mégsem szabad en bloc melegebb vidékre kívánnunk őt, s azt a politikai garni­túrát, amelynek ugyan számos szemrehányást lehet tenni, tagadhatatlan viszont, hogy regnálása alatt vette kezdetét az a vérrel-verejtékkel járó gazdasági reform, amely valóban eredményezhet némi érezhető életszínvonal-javulást - akár tíz éven belül. Ennyi! Minden egyéb vágy és ígéret a folyamatosan visszaté­résre ácsingózó kommunista gólem álmában honos. Az efféle álomról azonban ajánlatos tudni, hogy egyszer már felébred­tünk belőle... JEGYZET Ha macsó KOZSÁR ZSUZSANNA Ha macsó vagy, kicsi mobilod legyen és nagy kocsid. Olyan kocsid, melynek összetörhe­­tetlenségéről regét lehetne ír­ni. Akkora kocsid, amelybe a hat piapartner is belefér. Olyan kocsid, melynek gyor­sulását Schumacher is megiri­gyelhetné. Ha macsó vagy, száguldj vé­gig a városon százhússzal, hogy a járókelőkön kitörjön a frász, a zsaruk ne érjenek utol, az autósok meg kapja­nak dührohamot az irigy­ségtől. Térjen ki előled min­denki, még a szirénázó mentőautó is, mert jössz te, az aktuális szépfiú, az újkori szuperhős a szuperjárgányo­don, alkohol megerősítésű szuperbátorságoddal. Kit ér­dekel, hogy a tűzoltókocsik hosszú sora siet katasztrófát megelőzni, és miattad veszte­gelni kénytelen? Kit érdekel, hogy a nyugdíjas anyó nehe­zen vánszorog át a zebrán, és riadtan elácsorog fél napig is, míg átmerészkedik a túlpart­ra? Kit érdekel, hogy sebes­ségkorlátozó akcióban strá­­zsálnak a rendőrök a gyanús pontoknál? Büntetés? Egy-két ezres nem számít, legyen a zsarunak is jó napja egyszer. Ha macsó vagy, nyakaid a pá­linkát meg a sört a nagy me­legben, aztán ülj a törhetetlen kocsidba, te úgyis megúszod. A kisfiú, az a nyolcéves, akit nekiszorítottál a csodakocsid­dal a kerítésnek, az nem ússza meg. Neki nincs befo­lyásos apukája, aki szemtanú­kat fizet le, hogy ne lássanak semmit. Neki nincs pénzes apukája, hogy csodaműtétet finanszírozzon. Neki átlagos apukája van, még a tolókocsi­ra is gyűjtenie kell. A kisfiú, az a nyolcéves, akit elütöttél, felnőtt korában nem száguld majd százhússzal vé­gig a városon törhetetlen szu­perautóban. Az ő kocsija csu­pán egy szék, két nagy kerék­kel, abba ültetik majd bele, és letakarják pokróccal, ami a két lábából megmaradt, hogy senki ne meressze szemét arra a nyomorék testrészre. A kis­fiú, az a nyolcéves, összerez­zen majd minden nagyobb au­tó láttán, és álmában focilab­dát rugdos a zöld gyepen. Érdekel is téged. Hiszen te macsó vagy, nem ember.

Next

/
Thumbnails
Contents